péntek, október 30, 2009

Íme Ő

Ma, október 30-án 02.12-kor a családi hagyományt követve megszületett a "kistesó": Hoffer Zsombor, 3140g, 50cm. Anya és fia jól vannak. Irány az élet!

Az első képek egyike...


szerda, október 07, 2009

Kiderült

Beborult

Voltam dokinál. Holnap reggel irány a győri kórház. Megfigyelnek. Megpróbálják levinni a vérnyomásomat. Ha sikerül levinni, akkor talán még haza is jöhetek. Ez nem gyerekjáték. A gyerkőccel azonban minden rendben. Szép nagy, és irtózatosan ficánka.

Somáért aggódom. Érzékeny kicsi lelkének érzem sok ez az egész. Holnap és holnapután Jácint éjjeles... elég rossz időzítés. Som megy PiciMamáékhoz. Szerencsére szeret ott. És remélem a kérdéseire is megfelelő válaszokat fog kapni. Próbálom napok óta előkészíteni a dolgokat, de nehéz lehet feldolgozni, mégha érti is a helyzetet (tényleg érti?). Anyahiánya (Jácint nélkül két éjszaka) biztosan elég húzós lesz, de bízom a Manóciban, hogy ügyesen átvészeli az egészet.

Egyébként nagyon fura a helyzet, mert egyáltalán nem érzem betegnek magam. A kezdeti alacsony vérnyomás nagyon rosszul érintett, de ez a magas szinte semmi tünetet nem produkál. Ha nem mérném olyan gyakran, akkor nem is tudnék róla.

Remélem jó kezekbe kerülök és minden rendben lesz... Még két hét jól jönne.

Pocmókusok


Egy kis nosztalgia: Kb. két hete készült ez a kép az Anikóval. A képen egy kis magasság- és 8 hét különbség látható.

kedd, október 06, 2009

34,5 hét

Helyzetjelentés: Ma voltam védőnőnél, tegnap laborban. Mindkét eset azt mutatja, hogy sajnos megkezdődött a toxémia, még minimális szinten jelent meg a vizeletben a fehérje, de már van (opaleszkál). Holnap délután megyek dokihoz... majd ő dönt a sorsomról. Mindenesetre viszem a cókmókom. Lehet, hogy az előzményekre való tekintettel (Soma) már ott is fog a kórházban. Ha nem, akkor talán kapok még egy hét haladékot. Nem mondom, hogy nem bőgtem ma eleget, pedig számítottam erre. Tudom, tudom, minden rendben lesz... csak...

Most már a fél heteknek is örülök.

vasárnap, október 04, 2009

Savanyúcukor

Beleolvastam a blogomba és elég savanyúnak találtam. Pedig nem ilyen ám az életünk, inkább savanyúcukor szerű. Ugyanis nevetés nélkül nem lehet túlélni a dolgokat, vallom és alkalmazom is. Punyadásom gyerekkacajjal fűszerezett. Felöltözve, viszonylag csinosan (felpüffedt arcomat leszámítva) fekszem. Som rohangál körülöttem, hoz, megmutat, visz amit tud: "lopikáztam háztartási kekszet", odabújik, megpihen és szórakozik velem. Ez a legutóbbi a következő: tudja, hogy nehezen mozgok, ezért amikor megakarom simogatni, kitér előlem. De jön újra és újra kacagva: "Ez vicces?". Mikor látszólag feladom, vagy 'elkapom a grabancodat' kiáltok, akkor közel jön és megcsikizhetem vagy megehetem a felajánlott testrészeit. Igazán jó móka. Tényleg sokat van körülöttem, de ha bealszok akkor azt tiszteletben tartja. Másrészt nagyon jól eljátszik magában is, illetve Apával, Mamával. Főleg itthon akar lenni. Ez azért jó, mert Jácint vérnyomása is magas. Kispapa. :-) Szóval délelőtt elvinni valahova szinte lehetetlenség. Délután is könyörögni kell neki, hogy induljanak el valamerre. Persze amikor már elindultak, akkor élvezi a csavargást, de nagy örömmel jön haza. És mindig hoz valamit nekem, gesztenyét, virágot, követ. Érzem, hogy mennyire hiányzom neki. És úgy látszik együttes erővel kompenzálunk és jókat kacagunk.

szombat, október 03, 2009

Soma duma

A nagy hablatyból ilyesfajta mondatokat lehet kihallani:
• "Mindjárt megyek, de ez a dolog kicsit problematikus."
• "A repülő beindítja a turbináját."

"- Valaki feszegeti az ajtót!"
- Nem, csak Anya horkol. (Hát igen...)

Van egy gép ami mindent tud, daruz, markol, emel... stb, a Soma szerint. Ez az "alapvetőgép".

péntek, október 02, 2009

34. hét

Avagy rájöttem valamire

Ramaty a helyzet, és még a végkifejletet nem is tudom, mégis bármikor újracsinálnám az egészet. De tényleg. (Bár rokoncsapat nemtudom hogy állna a dologhoz.) Ilyen terhes terhesség azért valljuk be ritka. De főleg csak engem érintett. A babóca teljesen jól fejlődött/fejlődik, szép és egészséges. Szóval ezért szülnek a nők... a cél szentesít mindent. Sci-fibe illő memóriatörlés következik be a pillanatnyi jólét állapotában. Ez szülés után állandósul. Csak gyerekünk bájosan ráncos képében tudunk gyönyörködni, a világ megszűnik és... kezdenénk előlről az egészet. Szóval még mindig a hormondús kismamacsapatot erősítem... Köszönöm, hogy ennyi sok támogató lélek vesz körül. Ez óriási segítség.


Pedig a gyógyszer nem hat.