szerda, március 31, 2010

Mókuskerék

Somának 40 fokos láza volt ma. Délben hoztam el az oviból. Szegénykém reszketett a láztól. Újra elkapta a köhögős nyavaja. Kapott injekciót, nagyot aludt és Apa elvitte a PiciMamáékhoz gyógyulni. Zsombort védendő. Nekem meg nagyon hiányoznak a kis és nagy szuszogók, már megint.

+ Fújt a szél egész nap. Rettenetesen fájt a fejem. A vérnyomásom az egekben volt. Zsombor is átnyüglődte a napot. Én kicsit rendbejöttem, Zsom is visszanyerte jóbabaságát. Ohó, így működik ez? Szép kilátások...

Nem sírom vissza ezt a napot.

kedd, március 30, 2010

5 hónapos

A kórházi napok sokmindenről tanúskodnak. Igazán erős, kitartó, kedves gyerekkel van dolgunk. Egy kis csoda nekem.

Ma visszavittem a dokinénihez az immár gyógyult gyereket (egy-két elszórt köhintése még van) és szerinte is jól van. Az 5 hós tanácsadást is lezavartuk egyben. Zsombor 7400 g, 66 cm.
Ééééés! Simán fordul mindkét irányba hátról hasra. A kezét is szépen kihúzza maga alól. A mai napunk szinte csak ezzel telt. Nemjó háton és nemjó hason, fordítson már át valaki!


hétfő, március 29, 2010

A kis HŐS

Kórház (Soproni csecsemőosztály) - Márc 23. (K) - 29. (H)

Sírógörcsök közepette (részemről) irány a kórház. Hörghurut és kezdődő tüdőgyulladás. Zsombor alig 5 hónapos és fulladva (akkor már) köhögött. Gyorsan kapta el a baj. Igaza volt a doktornőnknek, tényleg jogos volt a beutaló. Sírás abbahagy, Anya megerősíti magát. Ami némileg sikerült is. Ismeretlen területen járunk és egészséges gyereket szeretnék visszakapni, itt sírásnak helye nincs! Azért jó volt a sok telefonhívás, sms valamint Jácint és Márti nagynéném látogatásai. (Somát nem akartam, hogy elhozza Jácint, nehogy elkapjon valami gebulát.) Ezek tartották bennem a lelket, no meg Zsombor vigyori pofija.

Zsombor nagyon jól viselte a betegséget és a kórházi körülményeket is. Csupa kacaj, csupa erő, csupa mozgás volt. Mint mindig. Csak a sikítós-kiabálós hangja nem volt meg. De az utolsó két napban azt is megtalálta. Mielőtt bementünk a kórházba - már egy hete - naponta átfordult egyet-egyet a fiatalember. Nem vitte túlzásba, de sikerült neki. Benn ezt a szériát akarta folytatni, de sajnos kanült helyeztek a bal kézfejébe amit kimerevítettek, beragasztottak. Ez némi akadályt jelentett a mozgássor végrehajtásában. Sok gyereknek zoknit húztak a kezére, ezzel védve azt. Ez Zsombornál kivitelezhetetlen lett volna, mert úgy használta ezt a kezét is mintha semmisem történt volna vele, rágta és rázta ezerrel a csörgőket. Zsom szája kapásból lilára ecselődött (soor). És ezért minden lila lett, a két ökle és a száján túl - nyálcsorgatás útján - a pofija is. No meg a kötés is a kezén. Ami az ott tartózkodásunk végére a csócsa következtében gyalázatosan nézett ki, de a kanül mégis működött. Ahogy az egyik nővér mondta: Jó kis harcedzett kanül ez! Zsombor meg is elégelte vasárnapra, hogy ez a keze akadályozza őt. Így fogta magát és addig próbálkozott míg sikerült átfordulnia. Persze a keze maga alá szorult (és persze, hogy a bekötözött), de innentől nem volt megállás. Akarata az van, az már most látszik, nem adja fel egykönnyen. Szóval csak a köhögés tudatta velünk, hogy beteg a gyerkőc. Láza sem volt, csak amikor beértünk a kórházba, akkor az egyszer mértünk 38,5-öt. Nagyon a betegség elejét sikerült elkapnunk, és Zsombor jól reagált a gyógyszerekre is. Csak a kötelező macerálások alatt sírdogált egy kicsit. Egyébként egy hihetetlenül jókedélyű gyerekkel sikerült átvészelnünk ezeket a napokat. Én rosszabbul viseltem mint a gyerkőc, betegség, bezártság, Soma és Jácint hiány, honvágy, és egy kis önvád. Azért kicsi, mert volt időm gondolkodni rajta, és talán senki nem tehet róla, hogy így alakultak a dolgok. Túl sokáig volt beteg a családban. Csoda, hogy én mindvégig megúsztam. Az is elég sokat jelez, hogy a csecsemőosztály tele volt kapuvári babákkal. Amivel a ritka szobaelhagyásokkor szembesültem. Szerencsénk volt, mert egy egyágyas (1 nekem, 1 a gyereknek) szobába kerültünk, amihez zuhanyzó-wc is tartozott, így nem kellett senkihez se alkalmazkodnunk, és egymás bacijain se osztoznunk. Gyógyulhatott Zsombor kedvére, amit meg is tett. Legyőzte Tüdő Gyulát. Hófehér bőr, lila száj, akár egy némafilm hős, aki csörgőzve-szopizva küzd. Így jókedvéből, súlyából semmit sem vesztett. Imádatos egy gyerek.

Tüdő Gyula

Zsombor a HŐS, legyőzte Tüdő Gyulát. (Túl sok Lázár Ervint olvastunk odabenn.) Legalábbis itthon vagyunk, végre! Vége a kórházi rabságnak (ill. szobarabság, mert csudajó betegségek röpködnek odabenn). Tüdő tisztának lett nyilvánítva, s megnyílt az út a szabadba.

Egyelőre rettenetesen fáradt vagyok, de végre saját ágy... mmm. Vagyis egy "szűz" ágy (most lett kész az új ágyunk) a félig beszakadt kórházi helyett. Két gyerek és egy férfi szuszogása. Édes otthon. Végre.

kedd, március 23, 2010

H

A nagyfiúk meggyógyultak. Soma oviban. Mégis kórház. Mindjárt indulunk Zsomborral. Köhög. A mellkasröntgen negatív lett, de a doktornő nem úgy látta. Felülbírálta. Nem kockáztat. Mi meg hogyan mernénk mást tenni, megyünk Sopronba.

Tele vagyok félelemmel.


péntek, március 19, 2010

Gólyahír

Megérkezett. Júlia Veronika, 57 cm, 3800 g.


Tudtuk, hogy hamarabb lesz a vártnál, így naponta tördeltük agyon a kezeinket. Nagyon izgultunk. Aztán sikerült anyájának lassan tovapörgetnie a napokat és kivárni a 37. hetet. Kicsilány is belehúzott, a fenti adatok bizonyítják. Huhh. De végre, itt van Ő. Két kiskrapek várja otthon a kis(?)tesót.

Hatalmas gratula minden résztvevőnek!

BabaBácsi

A nagy sopánkodásban még írni is elfelejtettem Zsomborról, de megblogolás nélkül is növekszik rendesen. Már elmúlt 4,5 hónapos. Súlyát tartja (7,2 kg), mostanában hosszra gyúr. Kezd a nyaka is látszani. Kisdinnyéje vidáman pörög a nyakán. Alig pislog, annyira érdekli minden. Mindkét irányba simán gurul oldalra. Egyik nap már át is fordult (hátról hasra), de senki nem látta hogy és miként. Tegnap reggel viszont az ágyunk hepéjének jóvoltából - hasa alá szorult kézzel -, de átfordult. Azóta nem történt ilyesmi. Kedvenc időtöltése a játszószőnyeg elhagyás háton, pörgés-csúszás technikával. És ugyanezen technikával a kiságybejárás. Ez azért jópofa, mert két másodpercre nem figyelsz oda és már a lábának folytathatod a gügyögést szövegelést. Teliszáj vigyorok röppennek folyton folyvást. És rátalált a síkító hangjára is. Félelmetesen hangos, csak akkor hagyja abba, ha rögzíteni akarod videóra. Mindenért nyúl, mindent megmarkol és mindent visz be a szájába. Pelust gyüröget. Alvás terén a helyzet változatlan. A dézsában feláll. Agyő dézsa, pedig hogy imádtam.
Az elmúlt napokban mondták rá, hogy még nagyon babás és azt is, hogy ejha, kész férfi, majdhogynem bácsi. Nekem egy kis hős, aki hagyja, hogy cseppentsek a szemébe, bár ordít az orrszívásnál, de utánna hálás mosollyal jutalmaz. És sohasem köpi be a tesóját, csak akkor ha az teljes súlyával esik rá.

csütörtök, március 18, 2010

Drága mulatság

Tegnap este elmentem Anyával egy kicsit lazítani. Dumaszínház, itt helyben. Apa vállalta a két esti tombolót. Mire elindultam volna kitört a balhé. Zsombor pedig már elaludt. Csakhogy Nagytesónak akkor esett le, amit egész nap mondtam neki, hogy pár órára elmegyek "színházba". A toroksípjai bekapcsoltak, ne menjek sehova! Hasztalan mondogattam, hogy mindjárt jövök vissza. Erre az esetre nem gondoltam. Pár hete Jácint belátta, hogy határozottan és korán kell ágyba parancsolni a fiatalembert. Működik. 8-fél9 körül alszik már. A nemakarokaludni hisztik is megszűntek. Van helyette 6-os kelés. Mindennek ára van. Egy szó mint száz általában este nyolcra már elnyugvóban várja az álomport. De nem tegnap este. Úgy érezte, hogy elhagyom. Anya ilyet nem szokott tenni. Sajnáltam már, hogy bármire is vágytam. Sírni lett volna kedvem, de megtette helyettem Zsombor. Soma Zsombor sírására egyáltalán nem reagál. Kicsi baba, sír, ilyen. Zsombor viszont ha meghallja Soma nyervákolását rögtön rákezd. Főleg ha az az álmába hasít bele. Mint most. Soma ezt arcán vigyorral és önelégülten nyugtázta. Dejó sír! Soma elment az eszköztárában a legvégsőkig, de nem jó utat választott. Ajtó rácsuk. Soma sír. Zsombor sír. Na itt, ezen a ponton kellett elindulnom. És megtettem. Jácint egyedül maradt két süvöltővel. Nem tudom hogyan és mit csinált, de túlélte/túlélték. Mire hazaértem azért jócskán leamortizálódott. A gyerekek viszont édesdeden aludtak. Ezek sírtak valaha? Kissé szégyenkezve bevallom, hogy nagyon jól szórakoztam. Bár végig a kezemben gyűrögettem a lenémított telefonomat, ugrásra készen. De Jácint megoldott mindent egyedül. Köszönöm neki!!!

És ha mindez nem lett volna még elég. Jóanyám figyelmen kívül hagyott három lépcsőfokot és ennek megfelelőt zuttyant-puffant a művházból kijövet. Este még csak a csuklóját fájdította. Mára azonban kiderült, hogy a karja eltörött a könyöke alatt. Négy hét gipsz.


szerda, március 17, 2010

Szógyár

Ezért nem tudom Soma mondatait megjegyezni:

"Konostor vagyok és a gonoszokat gyűröm el." - Az apja övét magára-nyakára tekerve pózol a tükör előtt.

Konostor??? Konostor. Gyűröm el = győzöm le? Nem!!! Az értetlenkedésünket gyakran zárja rövidre, azzal, hogy ugyanígy megismétli ezeket a furcsa mondatokat még jónéhányszor. Ő pont ezt akarta mondani. Képén hatalmas vigyor, fülén átsüt a nap. Még a mondatai is szeleburdik. Így szeretjük. Bár mostanában nehezen viseljülk kajlaságát. Nagyon és direkt figyelmetlen. Így őrjít meg minket. Pont ilyen korban van. Csak múlna már... Aztán elszavalja-énekli az Este jó-t (Zelk Zoltán). Csak soká maradna még ilyen...

kedd, március 16, 2010

Csak pár mondat

Már nem is olyan rossz a helyzet. Soma újra beteg. Valószínűleg a most már antibiotikum-fogyasztó apjától kapta vissza a betegséget. Zsombor viszont nem(annyira). Tiszta a tüdeje, de kicsit szörcsög és álmában köhécsel. Dokinéni szerint a szemét ért vírustámadás következménye a trutyi ami ilyen tüneteket okoz. Szívás. Én meg még élek. És már mérges sem vagyok. Sárkány sem. Valami megmagyarázhatatlan vigyor van a képemen. Tuti valami változás jön.

Rájöttem valamire, a karácsonyi kaktuszom azért virágzik, mert megszánt engem választott. Karácsony környékén is virágzott (9 virág), és most 5 piros csodával ajándékoz nekem jókedvet. A mikulásvirágom is hajt... Ennyire kétségbeesve azért nem vagyok! Elvileg hétvégén itt a jóidő. Nagyon akarom ezt hinni.

Megjegyzés: Már az is nagy szám, hogy egyáltalán van virágom, elég kevés bírja a sivatagi viszonyokat.

szombat, március 13, 2010

Sárkányos

Felhős odakint is és bent is. Kint igazi, bent bacifelhő. Zsombor szeme begyulladt (csipa, könny, duzzanás), olyan mint Somának 3 hete. Gyógymód ugyanaz mint akkor a nagynak, szemcsepp. Bár én az anyatejre esküszöm. Egész szépen kitisztult tőle a szeme. De a biztonság kedvéért tegnap elvittem dokihoz. Mára alig látszik, hogy lett volna valami vele. Vagyis látszódna, ha nem sírna állandóan/egész nap. Aludna, de fúj a szél (vagy mi), ő pedig egyre csak dörzsöli a szemét és zeng a ház. Enni sem nagyon akar (már megint megjött időszak van). Minden összejött neki. Alig bírom megnyugtatni. Ma még nehezítő körülményként Apósnakvaló sopánkodását is el kellett viselnem: "Valami baja van annak a gyereknek, jajj-jajj!". Persze ha én sem látnék (brr!), én is így reagálnék. De látok, és mégsem találom a kulcsát-nyitját. Soma hisztisebb mint valaha. Fejhangon üvölt mindenért. Ide is kellene türelem, megértés... ami van, az kevés a frekvenciához képest. Jácint 3 hete beteg, nagyon, alig bír aludni. A miszobánk túl meleg neki, így átköltözött Somához. Elvesztettem a támaszomat, ágytársamat... J csak árnyéka önmagának, egy vadul köhögő árnyék. Én meg nem bírom tolerálni már, hogy beteg. Mérges vagyok rá miatta. Miért nem tud meggyógyulni már?! Derekam, testem teljesen oda, agyam helyén is kocsonya. És még tél is van. Teljesen elsárkányosodtam. Írni sincs kedvem. Tudom, hogy most nekem kellene helytállnom, és azt is teszem, de a kedves állapotom szabadságra ment. Nem könnyű mellettem jelenleg betegnek lenni. Morgok, ám teszem a dolgom. Bár időnként tüzet lehelek. Szerencsére füstöt Soma-sárkány fúj a zsepibe. És még örülünk is neki.

Szeretnék csak! Soma képzeletbeli várában Anyasárkány lenni...

szerda, március 10, 2010

Lubickolunk

Ma délben voltunk először babausziban. Az utolsó csoportba sikerült kerülnünk. Zsombor nyűgös volt, mert előtte anyahiányban szenvedett (angolon voltam). Aztán amint vízbe ért, minden baja elmúlt. Víz alatt még nem volt, de szivacsból zúdított vízzel vizeztem az arcát. Semmi sírás. Vigyorgott, s úgy csinálta a feladatokat mintha már sokadszor csinálná. A háton lebegés is nagyon ment, meg a medence szélébe való kapaszkodás is (két kiskezét a medence szélén megtartottam, de a teste többi részét ő lebegtette, fejét kiemelte. (Ez utóbbi szárazon is nagyon megy neki.) Két kezdő kiskrapek volt a vízben. S minő meglepetés a másik kisfiút is Zsombornak hívták, aki csak pár héttel volt idősebb mint a mizsomborunk. Ő az első Zsombor akivel élőben találkoztunk. Zsombort a végén letusoltam, ez sem riasztotta meg. Hiába, az is vízből van. Most már tisztán látszik, hogy tényleg a VÍZ jegy szülöttje ő. Ez az ő közege (ha el nem kiabálom). És nekem is tetszik, mert ilyenkor van egy pillekönnyű babám.

Most meg kifáradva alszik a kis úszóbajnok...

Fotók nem készültek (mivel én is vízben voltam), pedig sajnálom. Jó lett volna kívülről is látni Soma úszónaciját lebegni a vízen. Sok-sok emlékkép cikázott bennem. Szeretem mozi.

Csak egy kérdés

Virágzik a karácsonyi(!) kaktuszom, ez most jó vagy rossz?

szombat, március 06, 2010

A Fa

Soma születésekor ültettünk egy sombokrot PiciMamáéknál. Ezt a hagyományt szeretnénk követni most is, csak nehezebb a választás. Mert ugyebár Soma=Som, Zsombor=(minek is szépítsem) gaz. Azon tanakodtunk, mi legyen az a fa. Felmerült a mogyoróbokor, áfonya és a naspolya is. Somát is megkérdeztük hogy mit szeretne. Szerinte "Tejcifa." kellene. Mimást szerethetne Zsombor? Jó is lenne ha lenne ilyen. Egész végig kitartott a döntése mellett, az sem zavarta, hogy megmondtuk neki, hogy ilyen fa nincs. "De Zsombor biztosan örülne neki." Jácint elindult beszerezni. Som még utána szólt, hogy azért kérdezd meg, hátha van. Persze J megvette az áfonyát. Remélem ez is szerethető lesz.

péntek, március 05, 2010

Csípőcsavarda

Ma voltunk ortopédián. Zsombor jobb csípője még most is kötöttnek találtatott. A doktornő nagyon kedves és alapos volt (bár a múltkor pont az ellenkezőjét tapasztaltuk). El is küldött röntgenre minket. A felvételen nagyon szép szabályosnak mutatkozott Zsombor csípője, de a porcok közepében még nem alakultak ki a csontmagok, amiknek erre a korra már meg kellett volna jelenniük. Megemelte a Vigantol adagunkat. És minden adandó alkalommal (pl. peluscserekor) csípőtornát javasolt. Tekergethetem szegénykémet lépten-nyomon. Bár mostanában még ezt is kezdi élvezni, olykor kacag is amikor csavargatom a lábát. Micsoda gyerek! Szóval a fél napunkat az egészségügy berkeiben töltöttük, amit Zsombor remekül átvészelt, de engem letaglózott-kifacsart. És kaptunk egy megnyugtató és egy nyugtalanító diagnózist. Mindenesetre a babauszi csak jót tehet. A doktornő annyit mondott ebbéli tervemre, hogy: Ennél jobbat nem is tehetne a babával! Legalább az irány jó.

csütörtök, március 04, 2010

Zengő-bongó

Zsombor részt vett az első zenés foglalkozáson. Baba-mama klub okán Zengő-bongó fedőnéven kéthetente van ingyenes foglalkozás a védőben (csütörtök 10h). Egy tanító végzettségű lány gitározik és énekel. Nagyon hangulatos. Igazából nincs semmi tematika. Móni zenél, a gyerekek meg zsizsegnek a teremben. Játszanak, de fel-felállva útrakelnek a gitár felé vagy táncikálnak kicsit. A terem tömve volt. Zsombor végig figyelt (erősen ülni próbált), a zaj sem zavarta (anya-gyerek, gyerek-gyerek, anya-anya beszélgetések a zene alatt), mondjuk érdekes módon engem sem. Olyan kisvárosi mulatság érzésű volt az egész. Jó volt na! És ezt nem egy négyfal közül kiszabadulni vágyó anyuka mondatja velem (remélem). Nagyon valószínű, hogy pont ilyenkorra fognak esni az angolóráim, amit nagyon sajnálok, mert mennénk még.

Ringatóra jártunk Somával. De már nincs a városunkban. A nagyhatalmak nem tartották elég színvonalasnak. Pedig nem is láttak egyetlen foglalkozást sem. És elvették a nevét. Azt elvehették, de a foglalkozások Pitypang Muzsika néven folytatódtak (minden héten, péntek 10h). Szívügyemnek tartom ezt az egészet, mert annó én vettem rá Vikit a Ringató elindítására. Így hát Zsomborral a Pitypang Muzsika lesz a következő célunk. Erről majd bővebben, ha eljutottunk egy foglalkozásra.

Ja és irány a Vizipocok babauszi! Megkaptuk az igazolást arról, hogy Zsombor makk egészséges, és mehet. Jövő szerdán el is kezdjük.

Úgy látom tényleg itt a tavasz!!! És bármit mondhatnak az időjósok, ha a kedvünk tavaszi.

Édes!testvérek






Soma esténként meztelenre vetkőzik (ő találta ki, mert így nem lehet egy szavunk sem a ruhára tapadó bacidömping miatt) és bemászik Zsombor ágyába. Ahol együtt göcögnek. És kurjongatja, hogy "Mi vagyunk a két Benedek!" (ennek forrása ismeretlen számunkra). Som törölgeti Zsom nyálát, odébbpakolgatja, bújik hozzá. Igazi nagytesónak érzi magát, aki gondoskodik a kistesóról. Amibe egy kézcsavargatás is belefér olykor. Amit kistesó egy hang nélkül vesz tudomásul. Azért remélem agyban jegyzetel a későbbiekre. Most, hogy már nem(annyira) aggódok Zsombor testi épségéért, fotót is sikerült kattintanom róluk. A legédesebbek azon, amikor a forgót (amit Soma húzott fel) nézik áhitattal. Imádatosak.

kedd, március 02, 2010

Kerekedő

Egy legény van talpon e vidéken. Zsombor. A többi sajnos göthös. Som még mindig köhög. És mivel megtehetjük, itthon fogtuk. De már kezd kiakasztani minket. A "nevelés csődje" érzés kerülget bennünket vele kapcsolatban. Hangos, figyelmetlen, verekedős, hisztis, akarnok és még sorolhatnám. Tudom, hogy sokminden az oviból jött, mégis falra mászok az üvöltve pöszézésétől - direkt, és elég ügyesen - de neeee! Folyton cikázik - egy sci-fi rendezőt megihletne -, egyszerűen nem bír nyugton maradni. Ennek eredménye, hogy ki és eldönt bármit, és össze meg vissza veri magát. Bár amit egy lábon akrobatikázik, az lenyűgöző. A harcművészeteket vagy a balettet juttatja eszembe. Lehet, hogy elkellene gondolkodni valami energialekötő sporton. Zsombor játékai kellenek neki, és rendre össze is rágcsálja azokat. Arrébbpakolja a bátyuson csüngő tekintetű öccsét, vagy ha kell kihúzza alóla a játszószőnyeget. Szó nem fog rajta. Persze nem adnám semmiért a gyerkőt (max oviba). Kenyérre ken hosszú pilláival, anyaszeretgetésével. Meg azért ámulatba is ejt, ha lelassul picikét. Ügyesen elkezdett kirakózni, volt hogy egy egész délután ezzekkel bíbelődött. Persze állt és türelmetlenkedett, de mégis hosszú ideig lekötötte. Volt amit 4-5-ször is kirakott a könnyebbek közül. Én nem keresek, én nem rakok, csak abban segítek, hogy mit kellene keresnie (pl. maci feje). Volt, hogy többször is meglepett, mert magától rakott jót. Ideje lenne ráébrednem, hogy ő csak akkor csinál valamit, ha már tudja. Bár az ég tudja, hogy hogyan jött rá, hogy hogyan kell. Először egyévesen a járással lepett meg minket e téren. Én nem emlékszem, hogy valaha elesett volna. Ment, mert tudta. Kirakózik, mert tudja (megérett rá). És tán ugyanezért szobatiszta is.

Még jó hogy Zsombor 4 hónapos vizsgálatáról akartam írni. Születési súly: 3140 g, most 7140 g. Azaz kerek 4 kilót gyarapodott a 4 hónap alatt. Születési hossz: 52 cm, most 62 cm. Kerekedik a lelkem. Megkapta a pneumos oltását és a kötelezőt is. Kisírta négyhós összes bánatát, olyan keserves volt. Csenge is megkapta az ő két oltását, a kötelező sírás után anyájába és a cumiba menekülve már egy hangja sem volt. Stramm csaj. Míg Zsombort a cumi nem nyugtatja meg, arra jó, hogy ha aludni készül, akkor álomba szopizhatja magát vele. Ami megnyugtatja, az a szopi. Aztán jöhet a cumi és az alvás. Most szerencsénk volt. Áldom a bébihordozó öblét és hintatechnikáját. Egyébként a remek kislegény címet azért kiérdemelte Zsombor. De a csípőjét még mindig kötöttnek találta a doktornő... hjah, micsoda meglepetés! Lehet, hogy torna lesz belőle. Pénteken megyünk ortopédiára, majd ott megmondják a frankót.
Még most is nyugtalan... fáj mindkét combja. Aludna, de sír. Kérlek körömvirág-balzsam, dolgozzál kicsikét!