szombat, január 30, 2010

3 hónapos


Érzékeny, összerezzenős, anyaradaros, fejetsimogatvaelalvós, gurgulázós, kalimpálós-hadonászós, követősfigyelős, sokat csukló, kék szemű, fejet tartós, hason nemszeretős, vízben elernyedős, már meztelenkedős, kevesebbet rotyizós, mégmindigsokatszopizós, éjjel alvós, tesóra koncentrálós, visszamosolygós, kezetcuppantgatós, kéznemnézős, cumizó erőművész.

Hasonlítgatós

Van egy családi mondás nálunk... Velem egyidős barátnémat tologatta még annó babakorában az anyukája az utcán. A szomszéd néni odament megnézni a kisbabát. És némi csönd után csak ennyit mondott: Tiszta apja, de azért szép! Hát igen, a kislány az apja fehér bőrét, nagy fejét és karvaly orrát örökölte, az már csak később derült ki, hogy az anyukája filigrán alkatát sem.

Szóval:

Tiszta apja, de azért szép!


péntek, január 29, 2010

13 hetes


A kedvenc mutatvány: Nézni mindegy, hogy mit, csak egy a lényeg, hogy a feje felett legyen és kitörjön bele a nyaka/teste. Ha elforgatom, akkor más látnivalót keres, amihez ugyebár ugyanez a testhelyzet szükségeltetik. Hátról indított csuka-hara. És persze mindez a pelenkázón a legtutibb, mert onnan még le is lehet esni. Nem pont ezért, de imádjuk.

csütörtök, január 28, 2010

Leamortizált

Hogy már ne legyen minden happy. Mi jól megfáztunk Jácinttal. Én vagyok ramatyabbul. Fáj a fejem, sebes az orrom, és folyik is, állandóan aludnék, alig tudom nyitvatartani a szemem. Soma ügyes óvodás, bár a tegnapi napot végigpityeregte és ma is volt egy kis sírás (elkiabáltam a múltkor), szerintem most jött rá az ovi végleges voltára. Egyébként ő jól van. Remélem nem kapja el tőlünk a náthát. Gyanús, hogy tán vírus (tágabb környezetünkből is hasonló hírek érkeztek), mert mindketten egyidőben betegedtünk le, pedig alig dugjuk ki a csőrünket a hidegbe. Merthogy baromi hideg van! Úúúútálom. Tavaszt akarok!

kedd, január 26, 2010

Aranyélet

Anya szoptat, Apa főz. A lakás mosott ruháktól illatos. Anya, Apa itthon a kicsivel, aki mintha egyke lenne reggeltől háromig, minden figyelem az övé. De aztán utána is csudajó, mert hazajön a nagytesó, akit tágranyitott szemmel lehet bámulni. Pislogni is tilos, mert ha megteszed, félő, hogy szem elől téveszted. Csak akkor lassul le kicsit amikor Zsombor felé közelít, simogat, puszil. "Ne nyúlj hozzá! Az a mi Zsomborunk!" - kapják sokan az intést. Soma reggelente egy kis nyikorgással indul oviba (tessék lássék megadja a módját - mégiscsak így való), de a lépcsőházban már vidám. Mire odaér az oviba és átöltözésre kerül a sor, addigra már oviváró ovissá vedlik át. Jókedvűen, játszva tölti a napját - amit nem velünk tölt -, hogy aztán örömmel jöjjön haza. És hogy itthon tovább pörögjön-ugráljon, egyen(!!), olvasson, és velünk legyen.

Miért ne lenne mindkét gyerekem kiegyensúlyozott, jókedéjű? Aranyélet ez mindannyiunknak.

Ciklikus

Egy év nehéznap mentességet kaptam Zsombortól, ugyanúgy mint három éve Somától. Tehát visszatért a ciklusom. Ami önmagában is kellemetlen, de nem ezért írok róla. Sajnos Zsombor is érzi a változást. Nem ízlik az anyatej... más lett. Erre sajnos Sománál csak a 4-5 keserves nap elmúlása után jöttünk rá (Nincs elég tej? Fáj a hasa? Beteg lesz?...stb). Szóval Zsombor enne is meg nem is. Szegényt még nem láttam ennyit sírni, főleg hogy pont szopi közben teszi. Szív, mert élteti a remény, hogy a következő korty más lesz, de nem. Itt jön a bömbi. Addig szív és sír, amíg jól nem lakik. Szerencsére nem egy feladós fajta.
Pluszban még meg is fáztunk Jácinttal, így ha nem azért sír a babóca mert szopizik, akkor azért mert megijesztettük egy-egy orrtrombitával vagy tüsszentéssel.

Tessék minket picit sajnálni!

szombat, január 23, 2010

Szakvélemény

Vagyis egy mozgásterapeuta - gyógypedagógus lány megnézte Zsombort. Soma egykori babauszis oktatója, Hajni révén jutottunk el hozzá. (Ezúton is köszi!) Most ők együtt tartanak babauszit Sopronban és Mosonmagyaróváron. Berni nagyon kedves volt és ennek megfelelően Zsombor is hozta a formáját. Aki akkor ébredt fel és így egy jókedvű babát tornáztathatott meg Berni. Nagyon édes volt ahogy hajtogatva, léptetgetve, ültetgetve volt. Egy nyikk nélkül, mondogatva "végezte" a feladatokat. A végeredmény: aggodalomra nincs ok, de tényleg egy kissé letapadt a bal oldala. Nem csak a lába/csípője kötött, de a válla, karja, fejbiccentő izma is. De szépen kilazíthatóak egy kis tornával. Ami még jó, hogy Zsombor teste szimmetrikus, szépen tartja a fejét, és egyáltalán nem sír, tehát nem fáj neki a mozgatás. A feszítések meg részben még a korával is együttjárnak. Ő is Dévényt javasolt. No meg babauszit. :-) Megnyugodtam, bár ezek szerint jól ítéltem meg a dolgot. És persze jöhet a következő lépés az ügyben, mert így már nem csak egy sima anyuka nyavajog.

A babauszi egyébként is tervben volt. Csak szeretnénk még egy kicsit várni vele (tavaszig - márciusig - kicsit jobb időig). Van Kapuváron is foglalkozás. Itt egyedül van Hajni, mert kicsi a medence. Somával is ide jártunk (kb másfél éves koráig). Aki a mai napig imádja a vizet, bár víz alá nem szívesen megy. Szóval jó tapasztalataink vannak. Nekünk jó volt arra amire szerettük volna. Megmozgatta a gyerkőcöt, tetőtől talpig. Élvezte, és ezáltal meg is szerette a vizet. (Na és ki van még mindig a weboldal főoldalán?) Szóval Zsombor is vizipocok lesz a terveink szerint.

Tényleg?

Ezt az egy gyerekesek sohasem tudták elképzelni. Vagyis én. De tényleg meg lehet pisiltetni egy háromévest (a női mosdóban) úgy, hogy közben egy (igazi) baba van az ember kezében. Kétszer.

péntek, január 22, 2010

12 hetes



Zsombor még mindig annyira álmos vagyok, hogy ennék valamit típus. Persze mindezt velem. Csak velem. Ez eddig számomra ismeretlen érzés. (Somának mindegy volt, hogy ki ringatja, eteti, altatja... csak tegye valaki.) Édes teher. Kifejezetten rám vannak cuppanva a receptorai. Ha fenn van, követ a szemével. Megérzi ha belépek a szobába és azt is ha kimegyek, mégha alszik is. Mosolyát is főleg nekem osztja. (Ez már szociális mosoly.) Érzékeny lélek, éles zajoktól megijed, sírása ilyenkor a legkeservesebb. És persze megint jöhetek ÉN megvigasztalni. Egyébként meg fürdünk egymás iránt érzett szerelmünkben. Mmmm!

Más gyerek, más egyéniség, más érzések, más környezet, már körülmény, más tapasztalat... Más, más, más. Más ez az egész. És isteni. Pont ezt a másságot élvezem.

Apropó, tapasztalat. Na, ebből sohasincs elég. Lehet, hogy csak simán döcipoci a gyerek és teljesen rendben van, de én aggódom, mert Somához hasonlítgatom aki babakorában és most is a hajlékonyság nagymestere.
Tegnap történt: leraktam a hátára és két pillanat alatt átfordult a hasára, eddig csak az oldalról hasrafordulás volt napirenden. Mindenki mondja, milyen életrevaló-ügyes-erős... Lehet, hogy túlaggódom, de hamarosan elviszem egy mozgásterapeutához...

csütörtök, január 21, 2010

Ovisodás

Soma ma először aludt az oviban. Az óvónéni javasolta, de Soma döntötte el, hogy ott alszik. Mi meg itthon csináltuk a nagy semmit. Néztük az órát, vártuk a hívást, hogy mikor kell érte mennünk. Nem kellett. Eszegetett egész nap. Majd a délutáni alvásnál először csak csendben feküdt, majd az óvónéni megsimogatta, és aludt egy órát. Úgy látszik ovis lett. És ez megint sírásra sarkall/na. De örülök, hogy jól érzi magát az oviban. Pedig féltettem az érzékeny kis lelkét. Persze még közel sincs vége az ovisodásnak. Ez csak egy jó kezdet.

Itt egy ovis gyöngyszem:
- Leeresztett vagyok mint egy gumi. - mondja Soma.
- Ezt meg kitől hallottad?
- A Gréta mondta.
Szóval ragadnak a dolgok Somára. (Édes lehet az a kiscsaj.)

Soma a Citromlepke nevű csoportba jár. Citrom, lepke remek, no de cirtomlepke??? Homogén (kis)csoport. A létszám folyton változik, mindig van egy-egy új beszokó. Elvileg tavaszra 27-en lesznek. Most kb 20-an vannak. Sokakat ismerünk már játszótérről, sőt Soma régi kisbarátnője, Kitti is ebbe a csoportba jár. (Soma saját bevallása szerint már főzött Kittinek kakaót a babakonyhában.) Ez biztosan nagy segítség a beilleszkedésben. Soma sok gyereket emleget: Patrik, Kornél, Dani, Gréta, kisRéka, Míra... stb. (Ugye milyen szép nevek? Itt szinte minden gyereknek gyönyörű neve van.) Főleg pont olyanokat, akiket én nemnagyon ismerek. Vagyis ő sem ismerte őket eleinte. Tehát barátkozik. Még mindig lelkes mesélő. De csak magától mond el dolgokat, ha faggatom, akkor nem szól egy szót sem. Volt (csúnya) kérdésem is, amire meglepetésemre még választ is kaptam. - Melyik óvónénit szereted jobban? - A Kati nénit... meg a Györgyi nénit, meg a dadust is. Helyes! Tényleg jó (nekem szimpatikus és ezek szerint Somának is) nevelőket fogtunk ki, aminek nagyon örülök. Örülök, hogy jó helyen tudhatom a gyerekemet. Kellett ez már neki.

A (nagy)óvodásodás jele az is, hogy már mindent egyedül akar csinálni. Persze sokmindent akart már eddig itthon is, de pont azt amit én szerettem volna, azt nem. Például egyedül öltözik-vetkőzik. Hipp-hopp 3 hét alatt előkerült ez a tudomány. A nappali szobatisztaság már ősz óta tart, most viszont két hete már éjjelre sincs pelus. Egyszercsak ő mondta, hogy nem kell (kissé gyanús piros foltok a popón voltak segítségére). És eddig csak egyetlen éjjel volt baleset, amikor előzőleg vendégségben véletlenül (szoptató szülő vétke) nem neki való filmet látott. Szóval érzékeny ő. Mi tudjuk. Néha nehéz vele emiatt, de szeretjük is érte. Ha már néz mesét, nézzen neki valót. Jelenleg: Mazsola és Tádé, Kockás kis fülü nyúl (Soma szerint), Süsü. Persze ovis napokon eszébe sem jut az efféle szórakozás. Elfárad a nap folyamán, de az esti lefekvés műsora változatlan. Pedig reménykedtem.

Imádatos ovis nagyfiam van, na!

vasárnap, január 17, 2010

Macskajáték

Imádom a kergetőzős játékokat, nálam jobban csak Soma rajong értük. Én vagyok az aki elkapja és "megeszi" a gyerekét (így leírva elég érdekes). Cicák vagyunk, Anyacica és Somacica. Mijáááuúú! Grrr, grrrr. Soma fut és fél, "Anya, egyél meg!", közben meg a hasán húzkodja fel a pólóját, az a legfinomabb falat, szerinte. Szerintem se rossz. Bár én minden porcikáját szeretem. És persze ott eszem ahol érem. Ma például lecsúszott a nacija, és a fenékpartjába találtam beleprüsszkölni (a cicák már csak ilyenek). Erre ő felháborodottan (bár amíg csináltam, kacagott): "Naaa, én azt csak kakilásra használom!" De már futott is tovább, felkínálva a bokáját evésre. Mint mondtam már, azt is szeretem. Energiaspórolásból a nagy utánafutásokat kihagyom, kettőt lépek (mászok) feléje és ő már jön is zsákmánynak. Mmmm! Próbáljuk az erőnket kordában tartani, óvatosan mégis izgalmasan játszani. Somának nagy feladat, hogy ne bántson-rúgjon-harapjon meg még véletlenül sem. Azt szereti a legjobban amikor nem a várt dolog történik vele. Például elkapom és belefújok a nyakába. Zeng a kacagásától az egész lakás. Amikor kicsit elburjánzik a hangulat, akkor jön és az ölembe kuporodik: "Szeretgessük meg egymást!" lehunyja szemét, átöleli a nyakam és halkan dorombol hozzá. Aztán újra kezdődhet megint minden előlről. Morr-morrr. Csakhogy már (Anya)oroszlán vagyok... kifulladásig.

szombat, január 16, 2010

Hunor kontra Zsombor

Meglátogattuk Hunor babát (persze a szülei is otthon voltak). Hunor majdnem 4,5 kilósan és 54 cm-el született. Ma meg már 6,6 kg és 66 cm. Szóval megtaláltuk a gyerkőcöt, aki még Zsombornál is nagyobb. Mondjuk idősebb is, 19 nappal. Remélem jó kis játszótársai lesznek egymásnak.


A jobb sarokban(oldalon): Séró Bajnok
A bal sarokban(oldalon): Tömör Gyönyör
.... a gőgicsélés nagymesterei!
Kezdődhet a játék!


péntek, január 15, 2010

Óvodás

Soma már két hete óvodás. Az első heti egész délelőtti pityergéseket e hét elejére a reggeli végeláthatatlan hisztis ordítások váltották fel. Ami mára már csak icipiciben megy. Viszont az oviban már nem sír. Semmit. Odaérnek, és amint átöltözött hátra sem nézve rohan be a csoporjához. Játszik. Énekel. Résztvesz. Például az egyik nap egy sólisztgyurma hóembert hozott haza. De amikor érte megy Apa, akkor megint sír egy picikét. Szóval jól érzi magát, de szeret itthon lenni és szereti ha velünk lehet. És ez JÓ! Biztosan szereti az ovit, mert még eszik is. Ma és tegnap is ott ebédelt, és itthoni mércével nagyon jól. Azt hiszem jó döntés volt ez az ovi.

2,5 hónapos

azaz 11 hetes Zsombor

... és 6 kiló!!! Le sem merem írni, de talán kicsivel több is. A szobamérlegünkön mértem, ami elég jól mér (Soma körfűrésze és két számológép pont 0,3 kg, így Soma: 14,8-0,3 kg=14,5 kg). Szóval Zsombor tömör gyönyör. Ami nem is baj, csak a karom-kezem kezdi megérezni. Még mindig az esti menet a nehézkes. Nappal magától és nyüglődés nélkül alszik el az ágyában, vagy ahol éppen van, de cicin nem. Karban sem, mert csak addig van cipelve amíg ide-oda nem pakolgatom. Igazán jó nézelődős fajta, csak legyen mit nézni. És persze ne hagyja senki magára, mert azt nagyon nem szereti. De a játékhíd alatt is eltud aludni, ha megunta. Ezzel szemben este állandóan karban fekve szeretne lenni, főleg úgy, ha állok vele. Ha bealudt és megpróbálom letenni, akkor rögtön megébred és méltatlankodik. Ez hosszú órákat is igénybe vesz. Most szélkenőccsel (by Ausztria) próbálkozunk, hátha a sok szopi estére terheli meg a pocakját. Ennek ellenére igazán anyakímélő gyerek, csak legyek mindig a közelében. Hát lehet tőle messze menni? >

szerda, január 13, 2010

Feszes

Ma volt a védőnő nálunk. Mindig bejelentkezés nélkül és a legrosszabbkor tud jönni. Épp csomagot kaptunk, és mindenütt gyerekruhák hevertek. 1. a csomagból, 2. a szárazak a szárítóról, 3. a kiteregetendő vizesek. A gyereket távolról megnézte, meg nem érintette, nem szokta. És mondá: Remekül fejlődik. Bár ezt én is tudtam. Iktatott, aláíratott, sajnálkozott (hogy a prevenar oltóanyag még nem jött meg). És ha már itt volt megkérdezte, hogy van-e kérdésem. Volt. Már a kéthónapos vizsgálaton is mondtam a doktornőnek, hogy olyan feszesnek érzem (Somához képest) ezt a gyereket. De az morc kedvében volt és csak annyit mondott foghegyről, hogy ő nem látja vészesnek, hisz még csak két hónapos. Na, tegnap óta van bizonyítékom is, hogy jól gondoltam. Eddig Zsombor hasra téve csak reklamált és kinyomta magát. Tegnap óta meg olyannyira kifeszíti a karjait, hogy már át is fordul a hátára. Két másodperc alatt hajtja végre az attrakciót. Szóval nem tudom hasra tenni. A vállamra nem simul rá böfiztetéskor, hanem erőteljesen eltolja magát. És még mindig elég sok a hadonászó mozdulata. Vannak jelek. A masszírozás azt mondja a védőnő, itt nem elég. A háromhónapos vizsgálaton ne hagyjam magam. Kérjek beutalót Dévény tornára (ezt kedveli a gyerekorvos). Csak beutalóval lehet menni és Sopronba vagy Győrbe. Én csak azt szerettem volna, ha valaki megnézi Zsombort és nem csak én találgatok. Vicces, hogy ez csak úgy lehetséges, ha küzdök kicsikét. Nem a szakembereknek kellene javasolni az ilyesmit egy anyukának? Áááá!

hétfő, január 11, 2010

Zsombor megmondja

Ma voltunk hallásvizsgálaton Győrben. Minden rendben van a kismanónál. Végigaludta az utat. Enni sem kért. Reggel fél 9-kor szopizott utoljára és du 2-re értünk haza, addig nem evett. Itthon meg kétóránként (vagy sűrűbben) eszik. Hümm-hümm. Csak a vizsgálat alatt volt fenn, pont mikor az alvó gyerkőc vizsgálata lett volna az ideális. Nem sírt, csak fenn volt és mondogatott... na ez sem jó. De lebeszéltem a dumálásról és sikerült megvizsgálni.

Így beszélget (sötét a kép, ez van):

video


Lányos vonal

Tegnap meglátogattuk Csengét. Nagyon édes kiscsaj. Talán kicsit érzékeny típus. Zsombor még ebben a korában simán bealudt a legnagyobb zajban, nyüzsiben (és persze most is). Csengének már most cumi kell az elnyugváshoz. És nem is aludt be valami mélyen. Még nagyon véres a szeme az erőlködéstől (állítólag gyakori természetes szülés esetén). Azért örülök, hogy mi ebből kimaradtunk. Nem egy apróságként jött a világra, de az én big 10 hetesemmel igen nagy kontrasztban voltak. Pont 9 hét a különbség köztük. De persze a fő eltérés az, hogy már most igazi nő az unokatesó. Szerintem lányosak a vonásai, meg persze a rózsaszín hacuka is egyértelműsít. És mit kapott tőlünk? Háát babát! Élete első (rongy)babáját tőlünk kapta. Így élem ki magamat lányos vonalon. És ez még csak a kezdet...

szombat, január 09, 2010

péntek, január 08, 2010

10 hetes


Alig hoztuk haza a kórházból, most meg már itt tartunk. Nagyon jól fejlődik, majdnem mondhatnám túljól. Tokásodik a lelkem. A gyakori szopi meglátszik. 5,66 kg-ot és 56 cm-t (szerintem hosszabb) mértek hétfőn a kéthónapos vizsgálaton. Ma voltunk az ortopédián, ahol jól megtekergették a lábát, amire Zsombor nyomban nyomot is hagyott a vizsgálóasztalon. Hiába, nincs olyan hogy üres pocak. Az eredmény: a jobb lába kissé kötött (80/90). Csípőtornáztatni kell, mert különben sánta lesz. - mondta 'kedvesen' a doktornő. Rosszul esett, pláne, hogy további kérdéseimre újra elismételte. Semmi több, csí-pő-tor-na! De nem vagyok kezdő anyukaságból, így nem vettem a lelkemre. Masszírozom és tornáztatom továbbra is, amit nagyon szeret. És már nem is sír ha meztelen. Továbbra is nehezen alszik el, nappal kis bealvások vannak csak. Nagy küzdő. Ha alszik és kimegyek a szobából, rögtön riadót fúj. Nehéz bármit is csinálni mellette. Ha fenn van, akkor viszont kezd emberszámba menni. Hozzáfűz, sikkantgat, kiabál, kacag. Soma találgatja is, hogy most épp mit mondott. Ha nézelődik nem kell neki cumi, de ha kedve szottyan ilyesmire, ott a keze, betömi és cuppogatja ezerrel. Nagyon mókás, mert irtó hangos. Egyébként ha sír (mert éhes, főként ha éhes), ha kurjantgat, ha gőgicsél mindezt nagyon hangosan teszi. Figyelem, ő nagyonis jelen van.
Egyszerűen szeretjük.

Ami rossz, az rossz!

Soma nem fogad el szinte semmilyen ételt az oviban (ilyet sok gyerekről hallottam már), így ma az óvónéni javaslatára itthon reggelizett. Nagy hiba volt. Ekkora hisztit még sohasem láttam tőle (meg is rémültem), hogy nem akar menni oviba. Közös erővel öltöztettük Apával, miközben ő zokogott-fetrengett-rugdalt. Nem akart menni. Nagyon nem. Még a piros bobbal való oviba menetel sem változtatott ezen. Hatalmas könnycseppek gördültek le az arcán. Nagyon küzdött, de legyűrtük. Ha most engedünk, akkor ugrott a tekintélyünk és minden nap ez fog várni ránk. Majdnem én is sírtam, de én már nagy vagyok, így nem lehetett. Soma a kedélyes itthoni reggelizésből arra következtetett, hogy ma itthon marad. Haragudott Apára mert vinni akarta, kapaszkodott belém, hogy maradhasson. Miközben ő ordított én próbáltam nyugtatgatni, beszélgetni vele, meséltem neki kedves óvónénikről, nagy ovisokról, sok játékról, kis mosdókról... Ugye milyen jó az ovi? Erre abbahagyta a sírást, rám nézett mérgesen, felemelte a mutatóujját (ez mindig a nagyon akarom, nagyon megmondom jele) és közölte: "Ami rossz, az rossz!" A hisztiszünetet kihasználva felöltöztettük és már vitte is Apa az oviba, ölben... Még jó, hogy ennyire közel lakunk. Mire odaértek Soma majdnem megbékélt. Aztán lenyomták a kilincset és megint elkezdődött a sivítás. De Apa nem engedett és átöltöztette a most már őbelé kapaszkodó Somát, aztán átadta a rémült tekintetű óvónőnek. És huss már ott sem volt. Ezt csak egy férfi tudja megcsinálni. Én biztos visszahajoltam volna még egy utolsó puszira, amivel tuti a lehető legrosszabbat követtem volna el. Szóval Soma oviban.... engem a síró gyerek képe kísért egész délelőtt. 11-re ment érte Jácint. És jött egy sms... nyugi, Soma mesét hallgat... Ilyen jó napja még nem volt. Nagyon jól érezte magát, aktív volt és a délelőtti pityergés is elmaradt. Amióta az apja otthagyta nem sírt. Nem is tudom mit mondjak... Igyekszünk mindent jól csinálni és a gyerek sirdogál. Nagyon elrontunk valamit, a gyerek ordít, és végül pont itt nyerünk csatát. Ki érti ezt?

szerda, január 06, 2010

Szoptatás


Zsombor nappal szinte egybefüggően szopizik, de csak egyszer kel éjjel. Bár este nehezen alszik el. Tegnap meg kifejezetten megküzdöttünk. Megkapta a kéthós oltását és nagyon nyűgös lett... csak sírt... sírt... a sírástól meg jött belőle a tej, a böfi... nem tudtuk megnyugtatni. Aztán végül szopival tudott lenyugodni (nem telt el két szopi között tán még egy óra sem). A szopi mindenre megoldás (főleg Apa szerint). Ha csuklik... szopi. Ha aludna... szopi. Ha sír... szopi. Ha nyugtatás kell... szopi (+ jelen esetben cumi). Ha enne-inna... szopi. Magammal viszem mindenhová a forrást. Amit nem kell mosogatni, fertőtleníteni. Egyenlőre úgy tűnik kifogyhatatlan is. És mindig kellő hőfokú benne a nedű. Ha nem kell a babának a tej, akkor nem kell, mégsincs pazarlás. A legkönnyebb és legegyszerűbb dolog szoptatni. És akkor még nem is beszéltem a szoptatás határtalanul jó érzéséről. Magamhoz ölelem az eidami sajt baba szagú babámat, aki rámcuppan és ütemesen szuszog-szív miközben a szemével engem pásztáz. Megszűnik a világ. Néha cicivel a szájában gurgulázik párat, meg mosolyog. Na kinek? CSAK NEKEM. Így teljes az adok-kapok.

ui.: Le a kalappal a nemszoptatók előtt! Nekem könnyű.

Harmadik nap az óvodában

"Sokat sírtam, de most már jó." - lép be az ajtón és borul a nyakamba.

Reggeli előtt megy és ebéd előtt elhozzuk. Az ebéd utáni eljövetel nagyon hosszúnak bizonyult, mint ahogy előre sejtettem. Persze pityereg időközönként, de nem vészes. Nagyon megszokta, hogy körülötte forog a világ. Nem lehet könnyű most neki. De alakul. Jó jelnek veszem, hogy továbbra is magától emleget ovis dolgokat, mint "isteni kalács, kampós markoló, Barni megütötte-elvette, ki az a Dani?"... Így ezáltal egy kis betekintést is kapok. Szerintem túl fogja élni. Az óvónéni azt mondta, hogy nagyon kedves gyerek.

kedd, január 05, 2010

Második nap az óvodában

Már korán reggel elment... Nagyon hiányzik, pedig még alig múlt 10 óra. És nagyon meglesném ha lehetne... Reggel nagyon gyorsan átöltözött és már ment is a csoportszobába. Az öltözködés pedig sohasem volt az erőssége. Nagy a kezdeti lelkesedés. Nekem pedig egyre jobban hiányzik. Én már kezdek rájönni, hogy minden nap oviba fog menni, és simán itthagy engem.

hétfő, január 04, 2010

Első nap az óvodában

Újra elkezdtük Soma ovis beszoktatását. Apa vitte el reggel, aki gyorsan meg is lógott az átöltöztetés után. Soma másfél órát volt oviban. Egy kis pityergés Apa után azért volt, de egyébként jól érezte magát, szépen eljátszott a gyerekekkel - mondta az óvónéni. Annyira jól, hogy az óvónéni azt kérte, hogy holnap már reggeli előtt vigyük és ebéd után hozzuk el. Jó nagy lépésekben haladunk, nincs lalafaca... Remélem ezt az ütemet a gyerekből következtette ki. Mindenesetre ha túl hoszú lenne ez az idő, így a kezdetek kezdetén, akkor rögtön érte tudunk menni (5 perc ide gyalog az ovi). Amikor megjött Soma egyáltalán nem volt fáradt, sőt inkább felpörgött, alig lehetett letenni aludni. És csak egy órát aludt a szokásos kettő helyett. Ébredés után viszont követhetetlenül, de magától kezdett mesélni az oviról, amiben szerepelt némi dömper és kis és nagy Réka is. Valamint közölte hogy menni fog még. Aminek nagyon örülök. Lehet, hogy ő is érzi, hogy ott az ő helye, tásasága? És persze azt is, hogy várjuk nagy szeretettel haza.

Érdekes, hogy anyukák beszámolói alapján azt hittem jobban megráz engem az elszakadás. Mondjuk jobb hogy nem én viszem... Annyira, de annyira felnőttes Soma beszéde. Annyira, de annyira sokat volt idáig felnőttek között. Itt az ideje a saját korosztályával megismerkednie. Szabályokat elsajátítania, alkalmazkodnia... Egyszóval közösségi lénnyé válnia. Igazán nyitott, kedves, közvetlen, okos gyerek. Egyszóval bízom benne. Remélem jól fogja érezni magát.

Kaptunk támadást is, hogy miért pont most. De mikor máskor? Bacik mindig lesznek. Most meg még Jácint itthon van ebben a hónapban. Ha Soma megbetegedne van aki csak vele törődik.

Kékfény

Gábor, az elsőgyerekes apuka (tesóm) teljesen bepánikolt az előző posztban említettek miatt. Nem csodálom. Engem sem hagyott hidegen, kétgyerekes tapasztalattal. Soma is besárgult és kékfény alatt volt annakidején, de mellettem a szobában, és akkor szopizott amikor akart, mert akkor vettem ki amikor akartam. Zsombort be sem rakták, csak kicsit volt sárga. De ez a győri kórházban történt. Aztán kiderült ez a protokoll(!) a soproni kórházban. Infúziót kötnek be egy egészséges gyereknek (a sárgaság élettani jelenség) a folyadékpótlás miatt. És elkülönítik kétszer 6 órára, amíg tart a "kezelés". Szóval semmi gond nincs a babánál, olyan amilyennek láttuk, szép, gömbölyded, aki szopizik (szopizna) ezerrel. Kérdéses, hogy egy ilyen akció után egy anyukának hogyan lesz teje. Persze szoptatni jó (lenne), mert ez a másik megoldás a sárgaság lekűzdésére! Modern kórházi felszereltség, szép környezet, hihetetlen szemlélet és persze káosz... Az anyuka (apuka) meg nyugodjon meg kéremszépen!

A győri kórház felszereltsége megállt a 80-as éveknél, minden idejétmúlt. A szobák, az ágyak, a kerék néküli vas kiságyak, a fürdőszobák (jujj)... De bababarát. Vagyis non-stop ott a baba az anyuka mellett. Ami jól hangzik. És szerintem többnyire jó is. Bár amikor már az első éjszaka mellettem szunyókált a babám, néha átfutott az agyamon, hogy félbénán mit csinálnék, ha valami történne vele. Szóval nem számított az sem ha valakinek még önmagát mozgatnia is nehéz. És ha ordít a csecsemőd mert éhes, akkor csak annyit mondanak, szoptass! De még nincs tejed, mert császáros vagy és tegnap szültél. Hiába bizonygatod, hogy most még kell valami pótlás, de holnap már tejgyár leszel. A gyerek meg ordít... a csecsemősök meg rázzák a fejüket, hogy milyen egy anya az ilyen, aki még megnyugtatni sem képes a gyerekét. Enni meg nem adnak neki, mert még nem telt le a 3 óra két etetés között. Szóval a kórház papíron baba(mama)barát, a valóságban pedig a csecsemős nővérek kezébe soha nem adnék egy gyereket sem. Az egyik képes volt például egy kisbabát álmában megetetni (beleönteni a tápszert) az anyja szeme látára. A kórház védelmében szólva: a nővérek (a simák), szülésznők és orvosok az avittság ellenére profik és kedvesek. Legalább ha nagy a probléma, van aki tudja a dolgát.

Mindezek fényében elgondolkodtató, hogy hol is szüljön az ember?...

vasárnap, január 03, 2010

Csenge


Szerintem gyönyörű! És leginkább a mostani (kéthónapos) Zsomborra hasonlít.

Utazunk Sopron felé babanézőbe... Soma megszólal:
"- Hogyis hívják azt a kislányt?"
- Csenge.

"- Az, az! Csenge."

Még pont elcsíptük a gyerkőcöt, mert besárgult és épp vitték kékfény alá helyezni. Első blikkre Zsombort ilyen színűn hoztuk haza. Gyorsan kattogtattam pár képet, és már el is tolták. Még gyorsan Soma is megcsodálta, napszemüvegen át (szerintem nemsokat látott belőle) és mondta, hogy "Szép baba.". Bár a kékfény jobban érdekelte, azt szerette volna mindenáron megtekinteni. Győrben is csupa ilyesmire volt kíváncsi, csak ott szabad utat is kapott (a szülőszobába nem juthatott be egyedül). Ez viszont Sopron (nem bababarát kórház), itt elkülönítették a gyereket a kékfényezés alatti 6 órára, úgy hogy még az anya sem mehet be szoptatni. Infúziót kap a baba... Magyarázat semmi. Csak egy kilincs nélküli ajtó, amin túl Csenge szolizik... Az egész család para.

péntek, január 01, 2010

Az újév legjobb híre

... nem is jutok szóhoz.

Megszületett ma este (csodás dátum) a testvérem kislánya:
Csenge. 3300 g, 47 cm. Hajasbaba.
Viszonylag gyors, könnyű szüléssel.

A létező legtöbb jót kívánok nekik!