vasárnap, február 02, 2014

Bizony, bizony

Ugyebár csak szöveges-aláhúzkodós, de megkapta Som élete első bizonyítványát. És nekem nagyon tetszik. Nem dumáltuk túl. Buksisimogatás, ezaz fiam! És ennyi. Mindennél fontosabb nekem, hogy szeret menni és megcsinálja a feladatát, élvezi az olvasást. (Olyan mintha trenírozná magát: mozgó autóból minden lehetséges tábla, szöveg elolvasása; mesék végén az elrohanó feliratok gyorsolvasása). Szeret rajzolni (tankos :-( vonal van most éppen). Aktív tesi órán, néptáncon. Már napok óta viszi magával a furulyát énekre (Én: Furulyáztok énekórán? Ő: Nem! Nem kell nekem mindent értenem.) Énekből van a legtöbb csillagja, meg néptáncból. Egyébként kevés hibával dolgozik. A félévi matek felmérőjén 3 pontot, a magyaron 1-et vesztett.
Soma nem tanul itthon. Igyekszik mindent megcsinálni a napköziben, nehogy valami dolga legyen itthon (mert ugye az harc lenne).
Mi kell még? Szereti a sulit.
DE.
A bizi előtt pár héttel két fekete pontot is begyűjtött. WC-s sztori mindegyik. Megmutatta, hogy meri. Gusztustalan, de merte, most mit mondjak erre. Jogos. Ott a pont, illetve itt.
DE.
Mit csinál/tesz/mond olyankor az ember (én), ha az elsős gyereke (Soma) összeverekszik egy másik fiúval, majd ki is békülnek, aztán elbattyognak - az eddigi eseményekből semmit sem látó - tanárnénihez és beárulják magukat(!!!).
Amiért "jutalmul" kapnak egy-egy fekete pontot.
Szóval?

Gondolatban nevettem csak, merthogy verekedtek, amit tényleg nem tolerálhatok. Szóval mosolyelnyomásos, komolysággal intettem meg és dicsértem is meg (az őszinteségéért) egyben.
A kiskakasok keresik a helyüket... (ahogy egyik ismerősöm fogalmazott nagyon
találóan).
Tudom, hogy nem lehet mindig jól dönteni, de annyira jó fejek voltak ezek a kölykök, nem lehetett ezt átlátni?

Ez a büntetés dolog kikészít... szívem szerint összecsókolnám, de még ott tartunk hogy a tanárnéni az Istenkirály. És ez perpill tök jó így. Azért a szupi program ugrott.

Nem akarom tündegyermekként feltüntetni Somát, mert nem az. Akinek akaratbajnok gyereke van, az tudhatja ezt. Tudom, hogy itthon, velünk szemben több mindent megenged magának mint mások előtt. Az önfejűsége gyakran kiborít, de jó látni, hogy
idegen közegben a sok anyai mantra életre tud kelni. A férfi lét küzdelmeit meg át kell élnie, pláne hogy egy kicsit lányos fiú (szép pofi, magas hang).

Szóval kíváncsian várom, hogy merre fog mozdulni. Nincs elvárásom, úgyhogy övé a pálya!



Nemrég olvastam ezt: http://www.nlcafe.hu/.../20140126/fiuk-rosszalkodas-iskola/
 

vasárnap, január 12, 2014

Igazi ISKOLÁS

Soma iskolakezdésével kapcsolatban valahogy nem volt nagy félelmem. Úgy alapban számítottam némi nehézségre, de nem gondoltam, hogy az leküzdhetetlen lesz. Azon izgultam csak, hogy jó kis csapatba kerüljön, és megtalálja a helyét benne. Az évnyitón megpillantott csapat (16 lány és 10 fiú) beváltotta a reményeinket. Kiemelt barátja nincs, szinte mindenkivel jóban van. Vonakodva vallja be, hogy még a lányokkal (ó borzalom!) is.
Vágyálmaim netovábbja az, hogy Soma minden reggel villámgyorsan kipattan az ágyból, majd ugyanolyan sebességgel ruhába ugrik. A hét vége felé azért néha még most is van némi verbális tiltakozás, hogy nem akar iskolába menni (elfárad), de a reggeli rituálé akkor is ugyanolyan gyorsan zajlik. És persze az elmenetel is sima ügy. Nagyon jó érzés ez, hiszen az ovi 4 éve alatt szinte mindvégig hisztivel teltek ezek a reggelek. December elején volt visszaváró buli az oviban, ahol az öt tavalyi nagycsoportost látták vendégül. Az immár iskolás fiúcsapatból egyedül Soma mondta csak (büszkén), hogy ő aztán nem menne vissza az oviba.
Ő már ISKOLÁS!
 
Soma ének tagozatos. Heti 3 énekórája van. A karácsonyi koncerten be is mutatták mit tudnak. Soma előtte beteg volt, de az én szerepelni nem szerető gyerekem önként és dalolva, - az sem zavarta, hogy félig-meddig tudja csak a dalokat - ment a színpadra. És irtó büszke volt magára. Persze én is rá. Szóval ezt is szereti.
Az órarendjébe még a néptánc is be van építve. Ebből van a legtöbb *-ja. De plusz erőfeszítést nem akar tenni ebben a kategóriában. Marad az úszás, ezt viszont még mindig nagyon élvezi. Viszont odalett a rosszevő Sománk és helyette van egy folyton enni akarónk, ami meg is látszik rajta, elkezdett "férfiasodni" deréktájban. Úgyhogy még egy sportot kellene beújítanunk neki.

Úgy tűnik a tanítónéni is teljesen rendben van, Soma szereti Emőke nénit. Kedves, de következetes és igazságos, valamint van humora. A délutáni napközis tanítónéni (Ildikó néni) azonban már kevésbé lopta be magát Som szívébe, ugyanis van oly kegyetlen és megcsináltatja a házifeladatot. Bizony. Iszony ez a szigor. A házifeladat a mi mumusunk. 1 óra hiszti, 5-10 perc tökéletes feladatmegoldás, ez az általános felállás. A hiányzás pótlása meg egyszerűen borzalom. A többi anyuka nyugtatgat, hogy náluk sem egyszerű ügy az ilyesmi, de saját bőrön érezni elég húzós. Főleg az a dühítő, hogy ha eldönti, hogy mégis megcsinálja, akkor az nagyon szép munka. Mondhatnám, hogy összedobja, de nem, tényleg szépen ír, pláne ahhoz képest, hogy balkezes. Van egy beszédes sztorim erről. Az elején húzkodták a vonalakat, írták a köröket, csészéket, kapukat. Soma sitty-sutty, jó rondán elintézte őket, vonalközöket, távolságokat sem tisztelve. Mondom neki, hogy ez nem lesz így jó, mert ezekből lesznek a betűk, és nem fog tudni szépen írni. Som rettenetesen felháborodott, hogy hogy merek én ilyet állítani, méghogy BETŰ, nem mondott semmi ilyesmit a Tanítónéni!!! Persze hamarosan betűk lettek a vonalakból, körökből (bár az igazat a mai napig nem adja meg nekem). És láss csodát mihelyst értelmet nyertek a vonalkák, kurflik, egyből sokkal szebben is mennek. Most ott tart, hogy szinte mindent leír amit kigondol. Érdekes, hogy az önállóan leírás gyakoribb (igazi fiús-hősös vonal: pl. verembe mész), mint a másolás.

A nagy sláger azonban az olvasás. Egyszerűen imád olvasni. Mindent mindenhol (vigyázat!) kibetűz, még az angol szövegeket is, és az sem okoz problémát ha pl. a Kleopátra c. könyv fejjel lefelé van a polcon. Bár egy kicsit előbbre jár az agya mint kellene, és gyakran azt mondja ami nincs is leírva, "csak biztosan az lesz a szó vége". Soma kap még fejlesztést a suliban. Heti egy alkalommal foglalkozik vele Orsi néni. Hogy mit is csinálnak, azt nem tudom, minthogy Orsi nénit sem ismerem. Úgyhogy ideje felkeresnem. Mindenesetre ha megvan Soma személyes ideje, amikor csak rá figyelnek csak, az semmiképpen sem árthat. Főként mert érzem a problémás területeket. Mint ahogy a kontroll felmérésen kb. 5 perc alatt a fejlesztőpedagógus is teljesen képben volt a gyerekkel kapcsolatban. Nagyon okos, de öntörvényű. Csak azt csinálja, amit önmaga számára fontosnak ítél. Viszont szorgalmas, ha nem a szülő kéri valamire. Jól motiválható. Tudáséhes. Szeret jól válaszolni, de nem nagyon jelentkezik. Hiányosságait remekül palástolja. Kívülálló számára roppant intelligens, jólnevelt gyerek. Remekül tart előadásokat, turbós autókról, űrről, sárkányokról, vagy bármilyen témáról, még olyanokról is amikhez egyáltalán nem ért. Nincs akadály előtte. Viszont fogalma sincs hogy reggelit-e vagy vacsorát eszünk épp, vagy hogy milyen nap van ma, vagy milyen évszak. Azt sem tudja milyen hónapban született. Szóval az időrendiség egy nagy katyvasz a fejében. Kedvenc hiszti-mondatom a következő: Majd tegnap megcsinálom! És persze jól felhergelem amikor kisomolygom. De nem bírom megállni, annyira vehemensen indulatos az a gyönyörű pofija.

A másik terület amiben óriásit léptünk előre, az a rajzolás. Nagyon szívesen és gyakran rajzol, Nekem nagyon tetszenek a figurái, mert nagyon beszédesek és némiképp viccesek is. Témája az autók, transformersek, szörnyek és persze mindent feliratoz. A betűk még igencsak változatos formában sorakoznak, nagy és kisbetűk felváltva, a szó visszafele, netán maguk a betűk is tükörben. Nekem is kreatívnak kell lennem, hogy rájöjjek mit is akart írni, mint amikor egy autó körül üt üt üt üt (t-k tükörben) felirat áll. Természetesen dudál az autó. Vagy amikor lerajzolta a családunkat négy-öt rajzon keresztül, konzekvensen: Anya, Apa, Soma és Moz feliratokkal. Szerencsére nem sértődött meg az érdekelt. Sőt, gyakran hívjuk Zsombort kis Moz-nak, amin nagyon jót tudunk kacagni. (Ezt a rajzot meg kell keresnem.)  

És hogy mutassak valami alkotást is, ezt a rajzot egy pályázatra rajzolta. Manó postázó, ahol a Télapó ajándékai készülnek. (A hóember nem hóember ám, hanem adagoló, hóember automata, bizony!)


Kezdem megszokni, hogy van egy iskolás fiam. Húha!