csütörtök, április 30, 2009

Bőgök

Általában mindenért. Filmeken; mert egy ismerős pár örökbefogadott egy párnapos csecsemőt; mert lehet, hogy a tesóméknál is baba lesz (ezt jól elrejtettem ide)... Ma például azért, mert elmentünk cipőt vásárolni Somának, meg Apának hajtottunk homeos készítményt az ekcémájára (Halicar). Az elsődleges cél a cipő(k) volt. De gyógyító-hajkurászás lett belőle, és mire odaérünk a cipőboltba Soma nagyon befáradt és még cipőt sem kaptunk neki. Annyira sajnáltam... az egészet, de legfőképpen a gyerkőcöt. És persze bőgtem, egy zsúfolt bevásárló központban (de kit érdekel!). És még homeos szert sem kaptunk, már nem gyártják. Az idő sem nekünk kedvezett (ezen is majdnem sírtam, de összeszedtem magam), de azért egy fagyizás-játszóterezés még belefért a napba, amit végre élvezett Soma, amit aztán elmosott az eső. Ilyen a mi formánk. Jónéhány szerzeménnyel lettünk gazdagabbak, mert persze mindent most akartunk beszerezni, ha már ott vagyunk. Rossz stratégia, de ha végre jól vagyok! Már két hónapja nem voltam vásárolni, nem bírom az álldigálást, a tömeget, ha hozzám érnek, a szagokat, a levegőtlen tereket, de most végre volt erőm leküzdeni ezeket. Ennek örülök és kicsit pityergek.

A cipőkről még megjegyezném, hogy nem lesz egyszerű a beszerzés, mert Soma lába a 25-ös cipőket, szandikat pont végigéri, a 26-osak meg még hatalmasak. Pedig több márkát is megnéztünk. Hümm.


szerda, április 29, 2009

Így

"Én is szeretnék beszélni a mamával, megkérdezem tőle, hogy mit csinál a papa." - így Soma.

"puttonyos rakodógép" - ezt énekli, skandálja van hogy órákon át

Tegnap hajtogatott egy kis kötöződrótból: "olló, gyöngyvirág, bácsi, néni, táncos..." készült. A gyöngyvirágot ma megismételte: "Hajtogatok gyöngyvirágot Anyának!" Kösz Kicsim! Ennél édesebb ajándékot nem is kaphattam volna. Sajnos azonban a mű nem eltehető, mert rögtön átalakult pogácsává. :-)

hétfő, április 27, 2009

(Any)Óka újra itthon

Végre, 5 hónap után hazatért a kedvenc pótmamink: (Any)Óka. Som majd kibújt a bőréből olyan izgatott volt, mikor meglátta tegnap este. Jó, hogy itthon van, mert nagyon hiányzott. :-) Soma születésétől kezdve velünk volt, és ez az öt hónap igencsak hosszúnak tűnt nélküle. Szeretjük. Persze a segítsége sem elhanyagolandó.

Most már csak Soma legyen egészséges! Ez a folyamatos láz 4 napon át... rossz volt nézni szegénykémet levertségében. Még ma reggel volt egy kis hőemelkedése, de nagyon hamar hatott nála a Nurofen és az egész napot átvészeltük láz nélkül. Ma már csak nyűgös volt, remélem vége van az ügynek.

szombat, április 25, 2009

11. hét

Péntek este nyolckor eltűnt az émelygés... és ma este tért csak vissza... ízelítő, hogy van remény. Már ez is nagyon jól esett. És rágózom tovább.

csütörtök, április 23, 2009

4levelű lóhere

Momentán ránk férne a szerencse... Találtam is pár négylevelűt, momentán 12 darabot. :-) Lehet, hogy ez már nem is szerencse kategória? Som belázasodott az éjjel. Valami vírus. A láz szinte folyamatos, és fáj a torka. Remélem legalább egy lóhere hamar tovarepíti a betegséget.


szerda, április 22, 2009

2,5 éves

Azaz 30 hónapos Soma.

• 91 cm magas
• 13 kiló (Biztosan az én fiamról van szó??? Hízott a gyerek? Mitől?)
• a talpa 15,5 cm (ez kb 25-ös cipőt jelent)

szombat, április 18, 2009

Tombolda

Itt járt a Gyöngyi-csapat. És olyandeolyan jó volt, alig álltunk fel a kanapéról, csak beszélgettünk, beszélgettünk a Gyöngyivel (és én egész jól tartottam magam). Teljes volt a létszám, szóval Apák is jelen voltak, így nemnagyon izgattuk magunkat a gyerkők miatt, pláne, hogy Zsizsi a babakocsijában (igen, felhozták a harmadikra) aludt több órán át. A másik kettő meg igazi csapatként (hatalmi vitákkal tarkítva) tombolt a gyerekszobában, legtöbbször magukban. Így még sohasem hagytuk magára Somát. De örülök, hogy megtettük, mert nagyon ügyesen elvoltak kettesben. Amikor komoly vita alakult ki közöttük főként a 'kinél legyen az autó' témakörben, akkor meg úgyis átjöttek hozzánk. Pláne, hogy Soma hajtépéssel próbált érvényt szerezni akaratának. Szegény Tomi. Ennek következményeiről itt lehet olvasni. :-)

péntek, április 17, 2009

Rágó

Sokat rágódtam rajta, hogy kinek mit mondjak, amikor az állapotomról kérdezősködtek - ma töltöttem be a 10. hetet. Jól esik hogy kérdezősködnek, mégis igyekszem visszafogottan, tőmondatokban lezárni a témát, mivel nem jellemzőm a sopánkodás. Csakhát amikor ramatyul van az ember lánya, akkor néha nehéz ez, és dafke kifakad, ha pont akkor és ott éri a kérdés... Egy frontot (ez a mélypontom - és elég gyakori manapság) átfetrengő napot követően a szomszéd csajszi tette fel nekem szolid kérdését... és hát én megmondtam. És ő is megmondta. Mármint, hogy barátnőjének is pont ilyen tünetei voltak és ő megoldásként az éjjel-nappali émelygésre: rágózott. Igen, ez az a RÁGÓGUMI, amit még Soma sohasem látott (még az én számban sem), és a Kisvakondos mesék közül is nem nézhetőnek ítéltünk. Most azonban kipróbáltam, és a hatása szuper. Nem mondom, hogy minden bajom elmúlt, de a tüneteimet nagyon jól tompítja. Azthiszem úgy működik a dolog, hogy becsapja a szervezetemet, olyan mintha ennék, de nem. Most már ott tartok, mint Gombóc Artúr a csokival, minden jöhet: gömbölyű, lapos, málnás, epres, töltött... mindent kipróbálok. Jácint már röhög rajtam, amikor új zsákmánnyal térek haza. Már tudok rágóval a számban aludni is. :-)

Tanulság: panaszkodni jó dolog (mégha nem is akaródzik), pláne ha érkezik a nemvárt segítség.

Haj

Soma a tavaszra való tekintettel új sérót kapott. Az eredeti terv szerint csak egy kicsit vágattunk volna, de mivel mostanság finnyás orrú anyja nemtudja elviselni gyereke hajának (frissen mosott) szagát se, így a rövid haj mellett döntöttünk. Pláne amikor Som közölte, hogy Gabi kicsit géppel, így-e (berregve mutatja) és kicsit ollóval, csitt-csatt (mutatja) fogja levágni a haját. És lőn. Som ült az ölemben (sajnos hajvágókendő nélkül, mert mindkettőnket kiráz a kendő érintése) és a tükörben nézte magát a műveletek közben, láthatóan tetszve magának, mert igen csábos pillantásokat lövelt a tükörképének. Nekem is bejött a fiatalúr, és fodrászunk szívét is meghódította, (akitől Soma bónuszként egy kis játék crossmotort is kapott). Talán ezen a képen látszik a frizura a sok kütyü mellett, mert azok vitték ám a prímet (a kötelező részen túl engem alig akart emberszába venni). Hiába aki műszaki vonzódású még a legnőiesebb szakmákban is talál csemegéket.

kedd, április 14, 2009

Somaduma

Soma sokat dumál és hihetetlen feleseigaz történeteket ad elő. Nemrég például a szomszédnak adta be, hogy ő már nem pelusos és a wc-be kakil és pisil. Olyan hiteles volt, hogy mindenki el is hitte. Persze igazándiból semmiféle hajlandóság nem mutatkozik efelé.

Ezek pedig olyan édes elszólások, amiket következetesen használ a gyerkőc, hogy ideje volt már összegyűjtenem őket:
- perketta = parketta
- kúkanyó = tyúkanyó
- robika papa = robikapa (rotációs kapa)
- hozzáért = ért hozzá
- antó = autó

- szálk = szálka
- szobr = szobor

Kis segítséggel elmondta a "Zöld erdőben jártam" kezdetű locsolóverset mindenkinek. Mondom, mindenkinek! :-) Nem értette, hogy a KeresztPapit miért nem kell meglocsolni.

Színek: Sűrűn használja a színek megnevezéseit, csak neméppen a megfelelő színre. Nemjön zavarba, ha hirtelen nemjut eszébe egyetlen szín sem, simán rávágja, hogy "Ez szinü biztos.". A feketét mindig eltalálja, és mostanában a fehér és a piros is nagy találati számot kap.

Autóval utazunk.

- "Anya, nézd! A Zoli lenyírta a füvet!" - mutat egy zöld mezőre.
- Nem Soma, ez egy mező, ahol valami nő, ami olyan mint a fű. Ha majd nagyobb lesz, akkor megtudjuk, hogy búza vagy kukorica lesz-e belőle...
- "Ühüm, akkor ez hasonló."

hétfő, április 13, 2009

Nyusziinvázió

Somával szinte az egész múlt héten a PiciMamáéknál voltunk-aludtunk, mert Jácint koncertezett és dolgozott, és nem lett volna aki Somával van. Ma aludtunk itthon sok nap után. Somának már nagyon honvágya volt. A végére már a sok nyuszihoztaajándék sem érdekelte. "Haza megyünk!" - mondogatta. Pedig igazi nyusziinvázió volt nálunk szombat óta. Igazán még nem is értette az egészet, Ki hozza? Miért? Honnan? És annyira nem is lelkesítette a keresgélés sem (talán mert nemnagyon hagyták kibontakozni a "nyuszik"). Azért a csokik lázba hozták, no meg a könyvek és a játéktraktor és takarítógép is, de csak utólag. Az ünnepet nem tudtam ünnepivé tenni számára. Sajnálom, hogy az én aktivitásom szinte a nullával volt egyenlő az elmúlt időszakban. Számolom a napokat, remélem huss elillan hamar ez az egész.

Szóval így vagyunk. Jobb lenne egy kicsit jobban.

péntek, április 10, 2009

Végtelenül

Betöltött 9. hét. Végtelennek tűnik ez az egész... Annyira az eleje. Hihetetlen, hogy ilyen is tud lenni. De élünk.

péntek, április 03, 2009

Tavasz

Itt a tavasz végre! Úgy ölülök neki. Csak az a baj, hogy én nemhogy nem virulok, hanem igazi első trimeszteres kismamaként romjaimon hányódom. Somával semmi de semmi nyűgöm nem volt, úgyhogy ismeretlen nekem ez az egész. Most épp leesett a vérnyomásom (100/70) és iszonyú fejfájás gyötör. A továbbiakat nem részletezném, de most már a wc is főszereplő az életemben. Mindennek nagy vesztese Soma. Az éjjeli fennlétei-vándorlásai tovább folytatódtak, sőt, most már az elaltatása is kész tortúra. Fáradt, úgy tűnik mintha aludna, erre felkapja a fejét és már teljesen fenn is van, mesél, dumál... és azt akarja, hogy minél tovább legyen mellette... Apa. Ahhoz ragaszkodik aki épp/mindig elérhető. Nem csodálkozom rajta, csak rossz ez a helyzet nekem is és neki is. Végülis valamiképpen ki kell mutatnia, hogy nem stimmel valami a megszokott családi rendben. Tudom, hogy mi a megoldás: visszakapni engem... de az még jópár hét, mondják a tapasztaltak. Brühühü, legtöbbször sírhatnékom van. Meg lelkiismeretfurdalásom. Pláne mikor a gyerkő agyoncuppogatja a kezemet és dugja azt az okos szöszke fejét, pedig az effajta érzelemkimutatás nem volt sohasem az erőssége. Hiányzunk egymásnak na!
Mindenki igyekszik segíteni, a nagyszülők is csatasorba álltak. Köszönet érte!

Mindeközben gyerkőcöm tényleg kivirult... Csacsog fűvel-fával (néha szószerint is). Barátkozik. Hódít. S oly édes mint még soha. Megnőtt a haja, most hogy már kinőtte a koboldos formáját egész kislegényes lett. (Hamarosan irány a fodrász, hogy felnyírja alul, mert mindjárt átcsap kisleányosba, amit nem szándékolok.) A játszóteret még nemteljesen vette be, legtöbbször csak ámul, hogy honnan került ide ennyi gyerek, amikor télen alig láttunk párat. Mindent megvizsgál, megszakért... szépen komótosan feltérképez mindent. Amilyen kis ugrabugri idebenn, olyan nyugis-szemlélődő odakinn.

Én: - Soma mostmár mennünk kell haza!
Soma: "- Nemtudunk menni, mert kavics van a kezemben!"