Bőgök

Általában mindenért. Filmeken; mert egy ismerős pár örökbefogadott egy párnapos csecsemőt; mert lehet, hogy a tesóméknál is baba lesz (ezt jól elrejtettem ide)... Ma például azért, mert elmentünk cipőt vásárolni Somának, meg Apának hajtottunk homeos készítményt az ekcémájára (Halicar). Az elsődleges cél a cipő(k) volt. De gyógyító-hajkurászás lett belőle, és mire odaérünk a cipőboltba Soma nagyon befáradt és még cipőt sem kaptunk neki. Annyira sajnáltam... az egészet, de legfőképpen a gyerkőcöt. És persze bőgtem, egy zsúfolt bevásárló központban (de kit érdekel!). És még homeos szert sem kaptunk, már nem gyártják. Az idő sem nekünk kedvezett (ezen is majdnem sírtam, de összeszedtem magam), de azért egy fagyizás-játszóterezés még belefért a napba, amit végre élvezett Soma, amit aztán elmosott az eső. Ilyen a mi formánk. Jónéhány szerzeménnyel lettünk gazdagabbak, mert persze mindent most akartunk beszerezni, ha már ott vagyunk. Rossz stratégia, de ha végre jól vagyok! Már két hónapja nem voltam vásárolni, nem bírom az álldigálást, a tömeget, ha hozzám érnek, a szagokat, a levegőtlen tereket, de most végre volt erőm leküzdeni ezeket. Ennek örülök és kicsit pityergek.

A cipőkről még megjegyezném, hogy nem lesz egyszerű a beszerzés, mert Soma lába a 25-ös cipőket, szandikat pont végigéri, a 26-osak meg még hatalmasak. Pedig több márkát is megnéztünk. Hümm.