Ma töltöttem be a 12. hetet. A 'végre' érzéshez rettenetes fejfájás társul. Használhatatlan vagyok. Tegnap fenn, ma lenn. Föööl-leee ahogy a szél hintáztatja az ágat... Na de hagyjuk ezt. Annyi mindent szeretnék leírni, tele van piszkozatokkal a blog, amelyek sohasem látnak napvilágot.
Szinte az legelejétől Soma tudja, illetve mondtuk neki, hogy kistesója lesz, aki a pocakomban lakik, mint annakidején ő is. Azt hogy a rosszulléteim a baba miatt vannak, azt sohasem említettük neki, nehogy már most haragudjon rá. De azt, hogy vigyázzon Anyára és a pocakjára azt többször is hangsúlyozzuk neki. Mégsem vigyáz, mármint hogy is várhatnám el egy kétésfél évestől, hogy tényleg vigyázzon. Azonban mostanában többször óvatosan átölel, hozzámbújik és simogatja a karomat "Ez/Ő az én Anyukám!" Én meg olvadozom.
• A köldökről azt találtam mondani neki egyszer, hogy mi ott voltunk összekapcsolódva, amikor még a pocakomban volt. Azóta "Kapcsolódjunk!" felkiáltással jön, és a meztelen köldökünket kell összeérinteni. :-)
• Van egy régi szokása, hogy belefúj a szabad testrészeinkbe, vagyis lábak, karok, nyakak a célpontok. És azt is élvezi ha mi csináljuk neki, főleg ha a hasába fújunk bele. Egy-két hete jött és felhúzta a pocakomon a pólót (igen, van már pocakom, úgy nézek ki mint aki minimum félidős) és közölte, hogy "Trombitálok a kistesónak!", és úgy is tett, belefújt nagyokat és hatalmasakat kacagott hozzá. Azóta ez visszatérő momentum lett. Szegény baba már most edzésbe került. Hiába, egy nagy hároméveshez nem árt idejekorán elkezdenie az edződést.
• Soma mostanában többször szopizni akar, de egy pohár tejjel hamar le lehet szerelni. A múltkor azzal jött, hogy: "Anya mi van a cicidben?" Mondtam neki, hogy még nincs tej benne, majd mire kell a kistesónak arra már lesz. Erre ő: "Kibújtam a pocakodból és szopiztam."
Szóval mit is tud egy kétésfél éves?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése