Betöltöttem a 14. hetet. És egészen kezd babatudatom lenni. Mi is ez? Egy érzés. Sokat gondolok rá, szinte érzem ahogy mozog (bár nem vagyok nagyon bizonyos a dolgomban), látom magam előtt ahogy forog, emelgeti a lábait, karjait (a képzelőerőmmel sohasem volt gond). Nagyon szeretném ha lány lenne, mert Jácint azt szeretne, én meg nem bírnám ki (perpillanat) ha ketten sikkantgatnák az autó hátsó üléséről, hogy "Keressünk egy traktort! Hohó, ott látok egyet!" Jelenleg szerelmes vagyok a fiamba (várandós véglet ugyebár), olyan drága kisember, de a fűkaszás-fúrós-markolós vonalból most nagyon kezd elegem lenni. És nagyon sokszor hárítom az efféle dolgokat Apára. Apa meg férfiasan állja a sarat. :-)
KatiMami egyébként névajánlgatásban szenved... ahányszor megyünk hozzá, vagy találkozunk vele, mindig van egy új LÁNY(!)neve. >Sára, Lea, Léna. Persze majd mi ezt eldöntjük, pláne, ha fiú lesz. :-) A tesóméknál is baba lesz valószínűleg (még nem volt orvosnál az Anikó)* de van már poz. tesztje... (ugyebár nála volt a varázs-páfrányos nézőke). Ott meg fiúneveket ajánlgat. pl. Gergő, Bendegúz. Ahhoz képest, hogy azt mondta, hogy elég neki a Soma unokának, most teljesen oda van.
*Bocs Tesócsapat, de le kellet írnom... annyira örülünk a dolognak!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése