péntek, május 22, 2009

15. hét

Tegnap először úgy igazán megéreztem a baba mozgását. Már voltak előbb is olyanmintha érzéseim, de a tegnap esti már tagadhatatlan volt. Már most imádom őt, akármilyen is lesz. Egy pici élet... egy új kezdet... egy édes érzés.

Orvos váltásom már biztos, találtam is Győrben egy jónak igérkezőt (Márta barátnőm dokiját). Tudom, hogy macerás lesz eljárni, de a tudat, hogy a választott orvosomnál (jó kezekben) fogok szülni, mindennél többet ér. És nem járok úgy mint Somával annó. > Az orvosom konferencián. Mindenki csak csóválja a fejét. Túl magas a vérnyomásom. Aztán átvisznek a győri kórházba, hogy ott idegen orvosok adjanak kézről kézre. És én meg csak reménykedem hogy jó lesz a vége, bár az előző kórházban megmondták, minden komolyabb vizsgálat nélkül: "Károsodott a magzat, csak az a kérdés, hogy mennyire." Szerencsére nem volt igazuk. És tudom, hogy ez egy másik terhesség, minden másképp is lehet, de mégis ott van bennem a félsz.

1 megjegyzés:

kata írta...

Kicsit nosztalgiázok most. :)
Imádnivaló kis buborékok!

Remélem a választott doki meghozza a hozzá fűzött reményeket. Elhiszem, hogy aggódsz, főleg egy ilyen tapasztalat után, de az, hogy rögtön Győrbe mész szülni (honnan egyébként?), a dokidhoz, sokat segít elnyomni az aggódást.
Remélem így és minden rendben lesz.

Pussz: kata