Kerekedő

Egy legény van talpon e vidéken. Zsombor. A többi sajnos göthös. Som még mindig köhög. És mivel megtehetjük, itthon fogtuk. De már kezd kiakasztani minket. A "nevelés csődje" érzés kerülget bennünket vele kapcsolatban. Hangos, figyelmetlen, verekedős, hisztis, akarnok és még sorolhatnám. Tudom, hogy sokminden az oviból jött, mégis falra mászok az üvöltve pöszézésétől - direkt, és elég ügyesen - de neeee! Folyton cikázik - egy sci-fi rendezőt megihletne -, egyszerűen nem bír nyugton maradni. Ennek eredménye, hogy ki és eldönt bármit, és össze meg vissza veri magát. Bár amit egy lábon akrobatikázik, az lenyűgöző. A harcművészeteket vagy a balettet juttatja eszembe. Lehet, hogy elkellene gondolkodni valami energialekötő sporton. Zsombor játékai kellenek neki, és rendre össze is rágcsálja azokat. Arrébbpakolja a bátyuson csüngő tekintetű öccsét, vagy ha kell kihúzza alóla a játszószőnyeget. Szó nem fog rajta. Persze nem adnám semmiért a gyerkőt (max oviba). Kenyérre ken hosszú pilláival, anyaszeretgetésével. Meg azért ámulatba is ejt, ha lelassul picikét. Ügyesen elkezdett kirakózni, volt hogy egy egész délután ezzekkel bíbelődött. Persze állt és türelmetlenkedett, de mégis hosszú ideig lekötötte. Volt amit 4-5-ször is kirakott a könnyebbek közül. Én nem keresek, én nem rakok, csak abban segítek, hogy mit kellene keresnie (pl. maci feje). Volt, hogy többször is meglepett, mert magától rakott jót. Ideje lenne ráébrednem, hogy ő csak akkor csinál valamit, ha már tudja. Bár az ég tudja, hogy hogyan jött rá, hogy hogyan kell. Először egyévesen a járással lepett meg minket e téren. Én nem emlékszem, hogy valaha elesett volna. Ment, mert tudta. Kirakózik, mert tudja (megérett rá). És tán ugyanezért szobatiszta is.

Még jó hogy Zsombor 4 hónapos vizsgálatáról akartam írni. Születési súly: 3140 g, most 7140 g. Azaz kerek 4 kilót gyarapodott a 4 hónap alatt. Születési hossz: 52 cm, most 62 cm. Kerekedik a lelkem. Megkapta a pneumos oltását és a kötelezőt is. Kisírta négyhós összes bánatát, olyan keserves volt. Csenge is megkapta az ő két oltását, a kötelező sírás után anyájába és a cumiba menekülve már egy hangja sem volt. Stramm csaj. Míg Zsombort a cumi nem nyugtatja meg, arra jó, hogy ha aludni készül, akkor álomba szopizhatja magát vele. Ami megnyugtatja, az a szopi. Aztán jöhet a cumi és az alvás. Most szerencsénk volt. Áldom a bébihordozó öblét és hintatechnikáját. Egyébként a remek kislegény címet azért kiérdemelte Zsombor. De a csípőjét még mindig kötöttnek találta a doktornő... hjah, micsoda meglepetés! Lehet, hogy torna lesz belőle. Pénteken megyünk ortopédiára, majd ott megmondják a frankót.
Még most is nyugtalan... fáj mindkét combja. Aludna, de sír. Kérlek körömvirág-balzsam, dolgozzál kicsikét!

Pont, pont...

Sohasem rajzoltatok semmit Somával. És ő sem túl gyakran rajzoltat velem, akkor is inkább ilyesmit: ütvefúró, markoló, darusautó, vonat, fűrész... stb. Most estefelé azt mondja, hogy "Anya, rajzolj embert! Pont, pont..." Én meg fáradt lévén már azt találtam mondani, hogy rajzolj inkább te! Igazából még semmilyen valamire is hasonlító alakzatot nem rajzolt eddig. Pláne nem embert. Inkább csak firkál, köröz, kis vonalakat húzkod, de tud hosszú egyeneseket is, meg persze girbekurba-kesze-kusza valamiket. De most ezt az emberkét rajzolta, közösen mondva a mondókát hozzá (szerintem egész felismerhető):

Katasztrófa kinn és benn

Zuhog az eső, eláll, zuhog, eláll, csepereg, eláll, végre lemegyünk, erre megint esni kezd, eláll mire feljövünk... Gyerek tropa. Én is. Som kajla, üt-vág, magát sem kíméli (egy pillanatra nem lehet elmozdulni mellőle, mert önveszélyes), engem sem. Még ilyen nem volt: akarattal megrugdosott. És ilyen sem: elfenekeltem. (Védekezés: pelusra mért volt.) Lefogtam, de mihelyst elengedtem, folytatta. Tehetetlennek éreztem magam, és persze rossz anyának, mert nem tudtam kezelni a helyzetet. Nem tudtam elvenni tőle semmit, amivel büntethettem volna. Ő meg kinevetett. És csak ketten voltunk itthon, ugyebár. Apa a klimatizált irodájában dolgozott, ma irigyeltem. És azon tűnődöm most holtfáradtan, hogy mit kellett volna tennem (csak azt tudom, hogy amit tettem azt nem) és hogy mit csinálnék, ha Som igazi vásott kölyök lenne. Mert persze nem az.

ELSŐ NAGY HISZTI

Mindig örülünk ha vendégek jönnek hozzánk... és pláne hogyha még itt is szeretnének aludni, mint ma a Liza. :-) Bár nemtudom mivel érdemeltük ki ezt nála, mert unta magát míg a kicsik aludtak és Somával többször konfliktusba is keveredett, mivel Som játékféltése a mai nappal csúcsosodott ki. És egyúttal megejtette az ELSŐ NAGY HISZTIT is ma délután, igazi földönfetrengős-verekedős-dobálós-ordítós-sírós-arcmosdatós (hajszálhijján lezuhanyzós) hiszti volt ez. Én eltávolítottam, ő folytatta, és a lányok is az önfeledt gyurmázást, az új szerkezettel. Lizát kicsit sértette az eset, hiszen neki nem adták oda a gyurmázókést, pityergett is. Míg Szonját a maga két évével szinte meg sem érintette a nagyobbak vitája - pedig ott ült köztük - ő csak mosolygott . Hihetetlen a kiscsaj! (Néha nemtudom eldönteni, hogy jó-e ez igazából, de anyájának tetszik a hozzáállása, belevalósága.) Engem megrázott az ügy, Soma ilyetén "kezelésében" nem vagyok járatos, féltem, hogy kárt tesz magában + a pocakomat is féltettem a rúgásoktól-csapásoktól. A gyerek engem akart, meg nemis, és az alatt a pár perc alatt mindennel így volt. Félek, hogy ez még csak a kezdet...

Szöszik

Ma végre útrakeltünk egy baráti látogatásra Helga barátnőmékhez. Rég nem voltunk sehol. Már egy rövid kocsikázástól is kirázott a hideg ezidáig. Most azonban mehetünk! (Persze ha nincs front.) Bár alaposan elfáradtunk mindannyian, azért nagyon jó volt. Soma életében először kihagyta a nappali alvását. Ugyebár nagy húzóerő, ha a nagy majdnem4éves nem alszik napközben. Aki talán még Sománál is álmosabbnak és nyűgösebbnek tűnt (bár fifti-fiftiben lehet, hogy kiegyezhetünk). Mindenesetre jót sűrűsödött a három szöszke gyerkőc és igazán finomat és sokat ettünk. Főleg én ez utóbbit, hiába, ha kívánja az ember lánya. És még lett volna miről beszélgetnünk... De Som befáradt és haza kellett jönnünk. Hihetetlen, hogy kibírta az egész napos fennlétet, amikor két órát simán alszik minden nap. Lehet, hogy az evés meghozta az energiát, mert ennyit még életében nem evett mint ezen a szép napsütéses napon. Köszönjük!

Először

Először a PiciMamáékhoz akartunk menni, de elkezdett esni a hó és az utak ilyenkor arrafelé járhatatlanok, így maradtunk itthon kettesben. És nem is lett ez olyan rossz nap.

Először főztünk együtt vagy mi. Inkább azt mondanám, hogy túrós derelyét főztem ki (olvasztottam ki) és zsemlemorzsába forgattam. Mellette meg rotyogott egy kis zacskós leves... Körülbelül ez az én főzési tudományom. Ez a gyerek jöttével semmit sem változott. Pedig voltak terveim... huhúú. Még kezdetben sokat pempősítettem neki, de ennyiben ki is merült a tudományom. Szóval a konyhai dolgokat Jácintra hagyományoztam. Hiába Ő ebben a nyerő - és persze lehet is ENGEM irigyelni érte. :-)
Szóval Som a morzsázás főtudora lett. A zsemlemorzsát kavargatta, öntögette, sőt még a szájába is került a cuccból. Nos ez azért érdekes, mert: 1 > a nemszeretek koszos lenni kategóriában volt eddig a főzni segítés. Csak a játék-dolgain tudott igazán jót főzni (főleg levegőt). 2 > nemszereti megenni-megfogni az érdekes állagú dolgokat (ez nagyon széles skálán mozog). A kész derelye már ebbe a kategóriába esett.

És az egészben mi volt a legszenzációsabb Soma számára? Hogy egy kicsit videóztam is. A felvételt vagy harmincszor nézte és kacagta végig (pedig ez már igazándiból a lecsengés megörökítése volt). Azt jobban megörökítettem volna, ahogy saját magán kacarászik és kommentálja is: "Soma baba micsináltál!", "Mégegyszer!" stb. Mindenesetre azt megállapíthatjuk, hogy mindketten nagyon jól szórakoztunk. Lehet, hogy mégis megkellene tanulnom főzni? (Ó ez nagyon költői kérdés volt.)

Délután cukrászdában voltunk. Soma ma először életében megevett egy egész szelet sütit (gesztenyés alagút). Biztosan nagyon éhes is volt, mert először tette meg az oda-vissza utat (kb 2 km) gyalog ebben a hidegben. Lassan haladtunk, mert mindenhol hógolyót gyúrt és minden havas helyet be kellett járnia (igencsak rákapott a havazás ízére). Olyan édesen végigbohóckodta az utat, hogy el is feledtette velem hogy csigalassan haladtunk.

És végül az esti fürdésnél beleborította az összes játékát a fürdőkádba, majd a fürdőkádas formabedobóját felfedezve szépen összehalászta a sok cucc közül a bedobandókat és mindet be is juttatta a megfelelő helyre. Először. Kirakó és formabedobó, ezek sohasem hozták lázba, eddig.

Mmmmmmmmm!

Ma délelőtt elhangzott az első: "Szeretlek... nagyon!" És hihetetlen, de nekem szólt. Átölelte a nyakam és erősen megszorongatott a 'nagyon" alatt. Mmmmmmmmm!

Soma ma 27 hónapos. Jó ajándék ez nekem erre a hófordulóra.
És van még ilyesmi ajándék, legalábbis én annak tekintem. Soma szobájában nagy káosz, főzött, és ez persze mindenhol nyomot hagyott. Hirtelen meggondolja magát, csúzdázni akar, kell a hely neki. "Anya felállít!" És komótosan elkezd összepakolni, mindent bele a helyére. És meg csak ülök a kanapén és leesik az állam, pedig még rágcsálom a 'sült banánt' amit készített nekem...

"Tomi micsinász?"

Nagyon hideg volt ma is. Nemnagyon akaródzott kimozdulnunk. Míg ezen tanakodtunk Jácinttal, Soma kijelentette: "Lottozoba megyünk!" - tényleg mondtuk tegnap, hogy menni kéne, és lőn. A 30 lépéses séta után a gyerkőc jól evett és hatalmasat aludt. Aztán délután Zoli(Apu) és Tomi voltak a vendégeink. Som ismét sokat sírt a játékokért. "Somáé!"- toporzékolt. Aztán mikor megszokta egymást a két kisbetyár, akkor olyan jól eljátszottak, hogy ihaj. Tomi alig akart hazamenni, ami nála nagy elismerés. Soma folyton Tomi nyomában volt. "Tomi micsinász?" Tomi meg a nagy óvodás tájékoztatta is. Nagyon udvarisan átadta Somának az elhisztizett dolgokat. Csak egyszer adott hangot a nemtetszésének: 'Soma olyan... buta.' Hááát... Mondtam, hogy még kicsi, és ezért. És reménykedem, hogy tényleg csak ezért.

Reggel Soma ébresztett... "Odabújok Anyához! Én is pisze, te is pisze." - és meg piszézte az orrom. Jajjdejó volt. Aztán felfedezett egy feledékeny-Jézuska ajándékot a fa alatt. Kihúzta a könyvet a tasakból és felkiáltott: "Zsubatta!" Jópár hónapja ismerkedett meg a könyvvel az ajándékozóknál. Akkor is tetszett neki, most meg felismerte a borítóról. Hihetetlen, hogy mikre emlékszik.

Végre kirakózunk! Eddig egyáltalán nem érdekelte ennek semmilyen formája. Márti nagynéném Jézuskája egy vonatos óriáskirakót hozott (24 db - kb 70x50 cm)... és Soma lelkesen vágott neki a feladatnak. Délelőtt kis segítséggel majdnem az egészet kirakta.