vasárnap, október 30, 2011

"ettő"

Zsom két mutatóujját feltartva, csillogó szemmel mutatja és mondja.


 

szombat, október 29, 2011

Pá-pá!

A véghajrában a lakás lakhatóságán ügyködtünk, valamint azon igyekeztünk, hogy Soma szépen lezárja az ovit. Már amennyire ez egy 5 évestől ez elvárható. Én mindent megtettem. Az ovi a minimált teljesítette. Igazából talán el sem köszöntek volna tőle, ha én nem mondom meg, hogy mit-hogyan-mikor, és hogy köszönjenek el! Így pénteken vittünk mézest, rágcsát, innivalót és ajándékot óvónőknek, gyerekeknek (kinder-figura és famatrica). Soma pedig kapott egy gyerekek rajzaival díszített füzetecskét, ami elvben jó is lett volna, ha nem csak 5 gyerek rajzolt volna bele a 30-ból. De ő ennek is örült. Meg annak is, amit ő adott. Soma-tenyerek integették: Pá-pá!




Érdekes, hogy a legszépebb tenyeret Marianna néninek (jobbra), majd az utánakövetkező szépet Erzsike néninek (balra) adományozta, akik nem az ő csoportjának óvói.

Gólyahír csoport - 2011 október.
 

csütörtök, október 27, 2011

Huss...

Vasárnap elköltöztünk. Majdnem. A teherautó elvitte amit csak lehetett. De persze csomó cuccunk van még ebben a lakásban is, de még mennyi!
Rengeteg munka van/volt a győri otthonunkon... Ahogy múlt az idő, úgy derült ki, hogy mennyire sok. Egész héten ide-oda utazunk (Hű de sok az az 50 km!) és dolgoztunk (mindent mi csináltunk - kis pénz, kis élet).
A gyerekekre mamák vigyáztak. Még az ezer dolog mellett is nagyon tudtak hiányozni. Zsombor még meg is betegedett közben (kötőhártya gyulladás). Rettenetesen elfáradtunk, agyilag, fizikailag. Még a héten a szálláson, aztán holnap Soma elbúcsúzik az oviban/tól és huss...

Mindjárt hazaérünk.

Ízelítő a lakásból (gyerekek szobája, ami legalább kész van):




Két kis kép a gyerekek ágya felett jelzi, hogy melyik kinek a birodalma. Ugyanis szeretnénk egy szobába rakni a fiúkat. Ezért Zsombor is kapott egy ugyanolyan ágyat mint - annó két évesen - Soma.
   

szerda, október 26, 2011

péntek, október 21, 2011

Az ötödik

Bizony, bizony kisfiúnk lassan elhagyja a kis jelzőt. Alig merem elhinni, hogy már itt tartunk.

Még mindig ugribugri, tele energiával, és mióta szedi a bérest jó kis husija is lett (több mint 20 kg). Elég jó evő, bár válogatóssága megmaradt, de egyre több mindent kóstol meg. Wc-fóbiája teljesen eltűnt - azóta a bizonyos nap óta, egyedül, bárhol, és már szűkítő sem kell neki. Szóval működik.
Nem az a szíre-szóra puszilkodós, de ha olyanja van akkor bújós is tud lenni, ez számomra új arca (Zsombor születésekor egy-két kéretlen puszival jelent meg, mára már odáig jutottunk, hogy hozzám bújva alszik el).
Selymes bőrű, baba-szagú, de már 110 centis kivitelben. Szeme a fegyvere, olyan repertoárt tud bemutatni vele, hogy menten elolvadsz, ugyanakkor szemmeregetésben is verhetetlen, de a kacsintással kombinált előzőek az igazán ütősek. Meg persze mindehhez telivigyor is jár.
Dumája oltári (én egyszerűen nem tudom megjegyezni), olyan szavakat használ, hogy folyamatosan megdöbbenünk a szókincsén. A megjegyezhetetlenség oka pedig az lehet, hogy kronológiai difikkel, ugrásokkal van tele a mondandója. Nem fognék mindent a kétkezességére, de ennek is lehet ez az oka.
Még mindig tart a kiszámíthatatlantól, a váratlan eseményektől, de amikor már ott van és csinálja, megéli, akkor már minden rendben van.
Mindennapjait a testvérharc árnyékolja be. Illetve csak ő küzd, mert az ellenfél egyáltalán nem akar harcolni (néha-néha mégis rákényszerül), mindent odaad, kérés nélkül viszi a tulajdonosnak a dolgokat. Soma nagyon beletud vadulni a - legtöbbször csak vélt - dolgokba. Ilyenkor üt, vág, gorombákat mond (ovis szókincs) csak úgy fröcsög belőle az indulat. Sajnos velünk is tud ilyen lenni, pedig folyton a kedvét keressük. Érdekes módon mások előtt szinte láthatatlan marad ez az arca, otthon jön ki belőle minden ilyen megnyilvánulás. Persze hisztik érnek minket bárhol, de már nem nagyon tud meghatni velük, kivárjuk míg lecsillapodik és megyünk tovább. Az agresszív viselkedéssel azonban nem tudunk mit kezdeni. Testvérféltékenység. Egyértelmű. És persze Zsomborgó jógyereksége sem kedvez a dolgoknak. Bíztató azonban, hogy kezdenek összenőni. Már van példa együttjátszásra is. Egyébként meg büszke a kistesóra a nagyfiú, vezetgeti, bemutatja, megmutatja neki a dolgokat, tanítgatja beszélni - ez tök jó szitu, mert ilyenkor olyan dolgokat mond a kicsi, hogy csak nézünk. Ugyanis Zsom számára "Oma" egy félisten, azaz félve imádja. Legóbajnokunk meg szinte észre sem veszi ezt. Zsombor is lelkes építő, de Soma féltett kincseihez hozzá sem mer érni, így az igazi kis legók Soma űrrepülő építő tudományánák fejlődését szolgálják. Egyre bonyolultabb, érdekesebb gépeket tud építeni. Hosszú ideig képes bíbelődni az ilyen szerkezetekkel. Még mindig.
És a még mindigről jut eszembe, hogy bizony a fiatalember hű társa még mindig a takarója (a kék rongyosat szégyenli már, a zöld most beelőzött), és a fáradtságot jelző ujjszopi.

Tudom, hogy a kisördögös arca nem a legelviselhetőbb, de mégis azt mondanám, hogy olyan jó gyerek! Szeretetéhes, ragaszkodó, segítőkész, érzékeny, kedves... A többit meg majd kinövi. Én imádom. Bár jelenleg kicsit aggódom, hogy a sok változás mit okoz a lelkében. Megfordult a fejemben egy szakember gondolata is, de aztán elvetettem az ötletet. Olyan jól kommunikálja le a dolgokat, igyekszik mindenben a jót látni - egyem a szívét!-, hogy talán a félelmein is túl tud kerekedni. Hiszen már 5 éves.

Boldog születésnapot Soma!
 

5 gyertya





 
A szülinapja reggelén felköszöntöttük Somát. Az ajándék egy várvavárt transformers volt (lejártam a lábam egy tutiért). Sajnos a köszöntés után egyből útrakeltünk lakásfelújítani, így a fiúk PiciMamával maradtak itthon (illetve fél napot ment oviba Soma). Délután Som simán - semmi előzetes segítség nélkül - összerakta a kamiont a robotból. (Amihez nekünk kellett volna a szakpapír, meg egy csomó idő.) Jelenleg a robottal alszik a mi kis öt évesünk.

Soma a transformerstől alélt el, Zsom pedig a gyertyáktól, csak tízszer kellett újragyújtani, ő meg elfújta őket. Így legalább az ő szülinapján, ez már nem lesz gond neki.
   

kedd, október 18, 2011

Javaslat

Szenzomotoros tréning kétkezesség miatt. By Tudorka gyermekfejlesztő központ. 180 perces képességvizsgálat eredménye.

S, hogy miért is? Mert úgy vettem észre, hogy Soma mindkét kezét használja. Labdázásban, autótologatásban, evésben igen előnyös tulajdonság ez, de a rajzolásban már nem ennyire egyértelmű a helyzet. Honnan húzzam és melyik kezemmel? Talán ezért nem rajzolt idáig az éngyerek és pontosan ugyanezért szeret jobban festeni. A két ügyes kéz azért igencsak jól jöhet még, de tény, hogy sok bizonytalanságra is okot adhat. Az írás megtanulásának pedig elengedhetetlen feltétele, hogy a gyerek eldöntse melyik keze a domináns.

A felmérés során kiderült, hogy Soma értelmi képességei az életkorának megfelelőek, az alapok megvannak. De a kétkezesség nagyon egyértelműen kijött. Kiderült, hogy jobb szemes és jobb füles, viszont a bal keze erősebb rajzban, de jobbal nyúl a dolgok után, pakolni mindkettővel remekül tud (nagyon hasznos tulajdonság!). A tevékenységek közben pedig a test középvonalát nemnagyon lépi át. Tehát, ha egy ház két oldalára kerítést kell pálcikákból építeni, akkor a jobb oldalára a jobbal rakja, a balra a ballal. Ha a papíron keresztül egy vízszintes vonalat kell húzni, akkor hezitál, ide-oda rakosgatja a két kezében a ceruzát. Az irányokat téveszti illetve nem tudja. Durván nem ment a lépj előre/hátra/jobbra/balra feladat. Viszont saját testtudata van, tehát tudja, hogy melyik a bal oldala (keze, lába, füle..), és a jobb (keze, lába, füle..). A sorbarendezés, sorrendiség is gond. Valószínűleg ez is a kétkezességből fakadhat.

Jó volt ezt végigcsinálni, legalább tudom, hogy mi a tényállás, és azt is hogy minimális erőfeszítéssel (napi kis torna) rávezethetem a gyermekemet, hogy eldöntse az ő agya(!!!), hogy melyik kezét is akarja használni.

Ja egy szösz a gyerkőctől e témában:
Mielőtt elindultunk az első órára, mondtam Somának, hogy megyünk játékos feladatokat megoldani a Betti nénihez, hogy megtudjuk milyen okos vagy. Nagyon belelkesült. Az ajtóból visszaszólt a mamának: "Szabályokat fogok felidézni! Hurrá!"
  

hétfő, október 17, 2011

szombat, október 15, 2011

A helyzet kulcsa

a kezünkben van! Visszaszámlálás indul!
  

péntek, október 07, 2011

A sehol szélén...

Zsombor azt mondja: Baba haza!
 

csütörtök, október 06, 2011

Ma, ötkor

Tanulást fejlesztő játékok: Koloszár Bernadett gyógypedagógus előadása.

Helyszín: Városi Könyvtár olvasóterme (Kapuvár)

4-en voltunk rá kíváncsiak. Szomorúságos. Bár mi jót játszottunk.
 

Hurrá!

Net-gurum akcióba lépett, újra tudok megjegyzést írni. Hurrá!
 

szerda, október 05, 2011

Ha jó, hajó

Narancssárga sünik a padlón mutatták az utat. És megnézte. Anyába csimpaszkodva, vegyes érzelmekkel. Érdeklődve, mégis visszahúzódva. Szemével páztázva igyekezett mindent magába szívni. Tetszett is, meg nem is. Sokan voltak. Sok idegen arc. Sok jónak tűnő játék (távolról). Kedves óvónéni, dadus (elég közelről). Barátságos környezet. Adták volna a sünit is jelnek, ha nagyon akarjuk. De egy elsuttogott hajó győzött. Az udvaron már jobban kinyílt, - nem a csoportjával, és persze senki mással sem - jót homokozott.

A kocsiban azt mondta, hogy "Úgy dörömböl a szívem, hogy majd kiugrik a felső csücske." Persze mindez egy játszótéri rohanga után volt. Egy biztos, hogy az én belsőm ide-oda vándorlóban volt, és hát én egy kicsit sem mászókáztam. Izgultunk na.
 

kedd, október 04, 2011

A Süni Süni lesz

Avagy Somát felvették a Sün Balázs Óvodába.


Fényképes levelemre ezt a választ küldték:
" Helyes Kölyök, Jöhet! " :) :) :) :)

Nagyon tetszik ez a hozzáállás. Így is lehet ezt. Ezt mondom én jó kezdetnek.
Soma hamarosan megismerkedhet a Narancs Süni (vegyes) csoporttal...
Holnap beiratkozás.