Az alma beavatódik

Zsombor december elején kezdte az ovit. Pedig csak 80%-osan volt szobatiszta. Ment a műsor itthon, a wc-ajtó előtt bepisilek, bekakilok volt a leggyengébb, az apakiborító a szőnyegen ugyanez. A délutáni alvás cseppmentesen alakult minden esetben. Óvónénikkel megbeszélve, így lett a novemberi kezdés helyett december. Bár ők bevállalták volna már novembertől is. De én reménykedtem a fejlődésben. Hát nem nyertem. Óvónénik viszont nagyon elfogadóak voltak. Egy-két balesetet leszámítva Zsom boldogan pisilt a kiswcbe, sőt már odáig fajultak a dolgok, hogy nem volt hajlandó reggel a felkelés után itthon pisilni, hanem elvitte az oviba, mondván hogy ő majd a Gabi nénivel (dadus) pisil. És amit ő elhatároz, azt be is váltja. Szóval mára tudja tartani, és már balesetek sincsenek. Még adtam rá éjjelre pelust, de több hete könyörög, hogy ne (mert tényleg száraz pelust vettem le róla mindig). Ezen a héten beadtam a derekamat, el kellett hinnem, hogy ő tényleg (hű de nehéz ez!). Tegnap még baba volt, most meg nagyfiú. Szóval ovis segédlettel megszületett egy teljesen szobatiszta gyermek! (Érdekes párhuzamok: BarátSoma kistesója Áron is egy két nappal megelőzve Zsombort hagyta el az éjszakai pelust, pedig ő már nyáron majdnem szobatiszta volt. És a párhuzamoknál maradva BarátSomáról is most kezd kiderülni, hogy gond van az írásával, visszafelé kanyarítja a dolgokat. Ő nem is megy ősszel suliba.)

Az első pár alkalommal boldog tudatlanságban, kézenfogva ment a két gyerek oviba. Soma oviba menő hisztijei elillantak és Zsombor-biztató szövegekbe mentek át. Szívbemarkoló volt, ahogyan Zsombort készítette föl arra, hogy milyen jó az ovi, pedig tudom, hogy neki nem az. Aztán Zsom rádöbbent, hogy minden reggel menni kell. És innentől fogva jött a sikítva-sírva (hatalmas könnycseppek!!) oviba menés. Ami máig nem változott. Soma nem sír, Zsom viszont belead mindent. Néha ölben kell cipelnem az oviig. Aztán ha megküzdöttünk egymással, és betuszkoltam (szandál és gatyó nélkül) a csoportba (szív megszakad), onnantól nincs baj (szív markolása enyhül). Egész nap eljátszik, legtöbbször még egyedül, bár egyre jobban kezd csapatban is játszani. Bámulatos a fejlődés, egyre szebben beszél (most már nem Atyi nagyi a mama, hanem Kati nagyi). Büszke a szekrényére, a jelére (alma). Alakulgat a csoporttudata, önállóan kezd öltözködni is. Kedvencem amikor a fején átbucskáztatva lehúzza a pólóját, rettentőn szögletesen, férfiasan teszi, közben meg lóg a cumi a szájából. Hát igen. Az eddig csak elalvásnál, elfáradásnál játszó cumi, most mindenperces lett. Az oviba beviheti, sőt még az óvónéniknek is cumisan tart eligazítást. Mert folyton beszél, eszeveszett (perpill sárkányos) sztorikat ad elő. Sohasem voltam cumi-párti, ez a megengedem, hogy megnyugodjon dolog meg már nagyon nagy szélsőségbe csapott át. Mindig van min dolgozni.
Nehéz időszak ez, mert Zsombor ellenem játszik. Szeretne itthon lenni, velem, ezért beteg. Persze a tél zűrös időszak a betegségek szempontjából, de ő szeretne is beteg lenni, hogy ne kelljen oviba menni. És akkor beteg is lesz. Bevonzza. És persze akkor még a cumiját is megkapja egész napra. Meg Anyát.

Kérdezgetik, hogy hogyan bírom. Hát jól. Tudom, hogy jó kezekbe, jó helyre (mintha egy másik ovi lenne) adom a gyereket (már van tapasztalatom is ilyen téren és nem visz félre az első benyomás, a máz). Szerintem mindketten megértünk az ovira. Kell neki az elengedés (a fenti példa mutatja, hogy anyamatricáknál ez milyen nehéz) és a közösségi tér/játék, nekem szintén az elengedés és a magány. Még mindig nincs állásom, de munkám, célom az van. Hiszem, hogy kellhet még egy ilyen vén tyúk is grafikai területre. Fejlődöm. Tanulok is, online. Folyamatosan pörgök, megyek-jövök, szervezkedek. Nagyon jó ez, persze a gyerekek betegségei kicsit mindig megakasztanak a baromi nagy szabadságomban. De jól van ez így. Imádom őket. Minden nehézség ellenére semmit sem csinálnék másként. És ez szuper érzés!

Szóval most az a helyzet, hogy van egy újabb gyönyörű könnyes szemű ovis fiam.
  

Minden mindenhova

avagy Zsombor szobatisztaságra érlelődik...

A nyár alkalmas lett volna a (teljes) szobatisztaságra, de az úrfi nem akarta. Pláne, hogy a megújult L pelus is beleköpött a levesünkbe. Tényleg jobb lett, mert az érintett észrevette a különbséget! És szép mondatban közölte is. Anyja csak a pelus árát (jujj!) és méretét érzékelte (jé, ez kisebb!).

Valahogy így volt két hónapja:
Én: - Anya már nem szeretne neked több pelust venni!
Zs.: - Jó. (Kezdek örülni.) Akkoj majd magamnak veszem pejuszt! Új fiom pejuszt! - nem is tudom mire számítottam.

Most azonban már nem kell Zsombornak pelus, csak bugyi. Bugyibetyár. Akarat az van, kérem! Viszont minden mindenhova megy. Tuti móka. Jácint totál ki van akadva. Én még bírom (az anyai hormonokat - és szaglószerveket - jól kitalálták). PiciMama partner az ügyben. Kitartás a jelszó! Valahol még jófejnek is tartom a gyermeket, mert látom rajta, hogy mókázik velünk. Tud bilibe is, wc-be is, büszke is rá. Mégis felavat ágyat, szőnyeget, parkettát, bármit. Telivigyorral. A Bilikönyv "nagy segítség"! Jókat lehet rajta röhögni. És utánozni az önelégült gyerekfejet.
Vannak jobb napok. Volt hogy délutáni alvását is pelus- és pisimentesen abszolválta. Az ovis nyíltnapon is a "kiswc"-be pruttyantott. Játszótéren lelkesen fátpisil, Soma vezényletével. Szóval van remény.

A gyerkőcök most a héten utónyaralnak PiciMaméknál, ma kaptam egy sms-t, hogy Zsom bilin ül és kakil, valamint ma egyáltalán nem pisilt be. Anyai szívet dobogtató szavak!

Zengjenek a fanfárok!

Eljött az idő, amit már nagyon vártunk (részünkről kapartunk falat, rágtunk körmöt, és tehetetlenül vergődtünk). De most végre 4,5 évesen Soma úgy gondolta, hogy megkönnyíti saját és a mi életünket is, és a wc-be kakil ezentúl. Ezzel kimondhatatlanul sok kínos, sírós percnek lett vége szülő és gyerek részről is. (A hasonló problémával küzdők kedvéért írom le most ezt ilyen részletesen). Már egy ideje visszatartotta a dolgot és volt, hogy nyolc naponta végezte el a nagydolgát, pelusba természetesen. (Ez hasmenés esetén volt igazán csudajó.) Akaratbajnokunk ezt a területet is simán tudta uralni. Volt, hogy csak kúp hatására volt hajlandó produkálni. Kérleltük, ne tartsa vissza, adunk pelust, csak kakiljon. Csakhogy önnön nagyfiúságának tudatára ébredt és a pelusba kakilást már nem tartotta helyénvalónak, de a wc-n sem tudta még elengedni magát. Eddigre már sok kört lejátszottunk, elkeseredésünkben az erőszakkal kényszerítés gondolatával játszottunk, de valahogy nem ilyen alkatok vagyunk. Nagyon bíztam a megérésben, de valahogy nem akart eljönni a pillanat. Nagyon nehéz volt megélni a helyzetet. Rossz volt nézni azt amikor a hasát fájlalva fetreng a gyerek, és csakazértse megy el wc-re. És persze enni se tud, de éhes, ami egyenes út a hisztihez, sokszor egész napos kínlódáshoz. Mindezt megfejelve PiciMamáék nagyszerű sztorikat tudtak bélcsavarodásos gyerekekről. Így persze beúszott a képbe a szülői rémképek sora is. Az oviban készségesek és megértőek voltak. Anikó néni, a dadus párszor még a kiswc-re való ráülésre is rábírta Somát, persze eredménytelenül. Itthon a "legalább próbáld meg, és ha nem megy akkor sincs semmi gond" dolgot forszíroztuk, de Som nemnagyon volt vevő rá. Hatalmas mértékű volt az ellenállása. Vagy a félelme? Sajnos nem tudtam kihúzni belőle a tiltakozásának okát. Doktornőnk glicerines kúpot, és kivizsgálást javasolt. Az elsőt sajnos néhány esetben használnunk kellett, de a másodiknak nem láttam értelmét. Tudtam, hogy Soma saját magával küzd. Csak azt nem tudtam, hogy én hogyan segítsek neki ebben. Aztán kipattant az isteni szikra, aminek semmi köze sincs a széklet elengedésének pszichológiájához. (Amit ugyebár már átrágtunk. Sőt még Kaki könyv is volt, jujj!) Szóval csak Somához volt köze. Soma meg nagyon szeret kapni, mindenkit ajándékokért nyúz (amiben a nagyszülők nagyon ludasak). Arra jutottam, hogy jutalom kell, minden észérvem ellenére. Lego. Rendőrmotor. Kicsi, de elég motivációt ad talán a fiamnak. És persze csak egyszer kellett megemlítenem a szekrényemben lapuló kismotor tényét és Soma egyből hajlandó volt próbálkozni. Felcsillant a remény. Vettem másik wc szűkítőt, talán jutalomnak vette ezt is, de végülis mindegy, mert tetszett neki. Változott a felállás, lett egy kínlódós, és egy lelkes ráülős, de eredménytelen szakaszunk. A kettő váltogatta egymást. A végeredményhez még mindig jó idegek és eldugult szaglószervek kellettek, meg persze pelus. De legalább a ráhangolódás megtörtént. Utánaolvasva rájöttem, hogy még valami hiányzik, méghozzá a hasprés technikája. A pelusba kakiló gyerek nem sajátítja el ezt. Soma maratoni székletvisszatartása pedig nem könnyű kakilást ígért, mitöbb fájdalmasat. Próbáltam meggyőzni, hogy ne gyüjtögessen, mert akkor tényleg nehéz lesz. Összetömített és lágyan eső kendő segítségével szemléltettem is a különbséget. Soma jókat kacagott a dolgon, de mintha felfogta volna a kettő különbségét a kislyukon való kijövetel tekintetében. Szóval rátértünk a célszakaszra. A béres csepp fogyasztása miatt megnőtt az étvágya és persze a késztetéseinek gyakorisága is. Talán az anyagcseréje is felgyorsult kicsit. Amit a nagyszülők kétirányú újabb legoajándék igéretei fejeltek meg. Innentől nem volt megállás. Soma ennél motiváltabb (én meg mérgesebb) nem is lehetett volna. Aztán húsvét előtt a barátnőmék voltak nálunk (szóval fullon a lakás emberrel), amikor Som elszaladt kakilni! Sikerült is neki egy kicsi, amit egy verdás kindertojással honoráltam is. Nagy volt az öröme, és lelkesedése. Az enyém is. Aztán egy kis feszült és várakozásteljes szünet következett, a visszatartás megszokottságával. Mignem vendégségben voltunk múlt hét szerdán (4-én). És megláttam a jeleket: lábujjhegyezős elvonulás, "én olvasok" álcával. Felajánlottam az idegen, de virágos wc-t. Megnézte, de nem volt hajlandó. Hívtam az apját, hogy akció van, a gyerek megy haza kakilni! Jácint megjelent, felkapta, a hátára csapta a tiltakozó gyereket, és hazafuvarozta. Soma meg amint hazaért a világ legtermészetesebb módján bevonult a mellékhelyiségbe és annak rendje és módja szerint elvégezte a dolgát, sőt még a fenekét is kitörölte, mintha ezer éve ezt csinálná. A motort megkapta. A vendégségbe meg egy kipirult örömmámorban úszó gyerek tért vissza. Rettenetesen büszke volt magára. Szó se róla, én is.

Azóta rendszeresen (3-4) naponta kakil a wc-be. Tegnap pedig megtörtént az áttörés is, PiciMamáéknál (majdnem idegen hely) is sikerült igazi nagyfiúként helytülnie a wc-n.

Végre.
 

Ovisodás

Soma ma először aludt az oviban. Az óvónéni javasolta, de Soma döntötte el, hogy ott alszik. Mi meg itthon csináltuk a nagy semmit. Néztük az órát, vártuk a hívást, hogy mikor kell érte mennünk. Nem kellett. Eszegetett egész nap. Majd a délutáni alvásnál először csak csendben feküdt, majd az óvónéni megsimogatta, és aludt egy órát. Úgy látszik ovis lett. És ez megint sírásra sarkall/na. De örülök, hogy jól érzi magát az oviban. Pedig féltettem az érzékeny kis lelkét. Persze még közel sincs vége az ovisodásnak. Ez csak egy jó kezdet.

Itt egy ovis gyöngyszem:
- Leeresztett vagyok mint egy gumi. - mondja Soma.
- Ezt meg kitől hallottad?
- A Gréta mondta.
Szóval ragadnak a dolgok Somára. (Édes lehet az a kiscsaj.)

Soma a Citromlepke nevű csoportba jár. Citrom, lepke remek, no de cirtomlepke??? Homogén (kis)csoport. A létszám folyton változik, mindig van egy-egy új beszokó. Elvileg tavaszra 27-en lesznek. Most kb 20-an vannak. Sokakat ismerünk már játszótérről, sőt Soma régi kisbarátnője, Kitti is ebbe a csoportba jár. (Soma saját bevallása szerint már főzött Kittinek kakaót a babakonyhában.) Ez biztosan nagy segítség a beilleszkedésben. Soma sok gyereket emleget: Patrik, Kornél, Dani, Gréta, kisRéka, Míra... stb. (Ugye milyen szép nevek? Itt szinte minden gyereknek gyönyörű neve van.) Főleg pont olyanokat, akiket én nemnagyon ismerek. Vagyis ő sem ismerte őket eleinte. Tehát barátkozik. Még mindig lelkes mesélő. De csak magától mond el dolgokat, ha faggatom, akkor nem szól egy szót sem. Volt (csúnya) kérdésem is, amire meglepetésemre még választ is kaptam. - Melyik óvónénit szereted jobban? - A Kati nénit... meg a Györgyi nénit, meg a dadust is. Helyes! Tényleg jó (nekem szimpatikus és ezek szerint Somának is) nevelőket fogtunk ki, aminek nagyon örülök. Örülök, hogy jó helyen tudhatom a gyerekemet. Kellett ez már neki.

A (nagy)óvodásodás jele az is, hogy már mindent egyedül akar csinálni. Persze sokmindent akart már eddig itthon is, de pont azt amit én szerettem volna, azt nem. Például egyedül öltözik-vetkőzik. Hipp-hopp 3 hét alatt előkerült ez a tudomány. A nappali szobatisztaság már ősz óta tart, most viszont két hete már éjjelre sincs pelus. Egyszercsak ő mondta, hogy nem kell (kissé gyanús piros foltok a popón voltak segítségére). És eddig csak egyetlen éjjel volt baleset, amikor előzőleg vendégségben véletlenül (szoptató szülő vétke) nem neki való filmet látott. Szóval érzékeny ő. Mi tudjuk. Néha nehéz vele emiatt, de szeretjük is érte. Ha már néz mesét, nézzen neki valót. Jelenleg: Mazsola és Tádé, Kockás kis fülü nyúl (Soma szerint), Süsü. Persze ovis napokon eszébe sem jut az efféle szórakozás. Elfárad a nap folyamán, de az esti lefekvés műsora változatlan. Pedig reménykedtem.

Imádatos ovis nagyfiam van, na!

Kis lépés...

az emberiségnek, nagy Somának. Ma este végre megtisztelte a wc-t a legény egy jóadag produktummal. Eddig csak pelusba volt hajlandó. Kíváncsian várom a további fejleményeket. Motíválónak kapott a wc falára egy hatalmas narancssárga csillagot. Juhé!

Folyó ügy

Som nappalra szobatisztának mondható, a délutáni alvása alatt sem volt még balesete (pedig volt hogy 3 órát is aludt). A bekészített bilibe önállóan levetkőzve pisil mikor felébred és már felöltözve (bugyi, rövidnaci) sétál ki hozzám. Viszont a mesenézés alatt a nagy izgalomban sikerült párszor bepisilnie. Ez viszonylag későn derült ki, mivel van hogy egy hétig sem néz dvd-t (mi lenne ha még tévézne is?). Szóval tud alvás közben uralkodni magán, de a rajzfilmek (unalomig ismert részei) annyira hatásuk alá kerítik, hogy teljesen elveszti a kontrollját a teste felett. Úgy döntöttünk, hogy nem a mesemegvonás a jó döntés itt, hanem nézzen mesét, de igyekezzen szólni, ha pisi lesz. Életemben ennyiszer nem utaltam még folyó ügyre, mint egy Findusz alatt. És úgy tűnik kezdi összeegyeztetni a külső koncentrációt a belső figyelemmel. Ez bármilyen elmélyült játék közben is jól jöhet még.

No para

Ma is sikerült Somának a délutáni pelusmentes alvás.

"- Mi lesz ha bepisilek mikor alszok?"
- Semmi, azért van a matracvédő, ne izgulj!
"- Akkor jó." - lerakta a fejét és elaludt.

Az ügy

Az első alkalom, hogy Soma a délutáni alvásához nem kapott pelust. Ééés... a küldetés sikeresen végrehajtva! Imádom. Nem én akartam, hanem ő. Soma most kezd bugyisodni... egész napokat van már csak bugyiban, de alváshoz kell pelus, meg a nagydologhoz. Nem erőltetem a dolgot, csak reggel megkérdezem, hogy pelust vagy bugyit kér-e. Vagy két-három hete szinte mindig a bugyit választja. Aztán a délutáni alváshoz feladom rá a pelust... amit ma nem akart. Valamit megérezhettem a dologból, mert előző nap(!) kimostam a matracvédőt, hátha hamarosan kelleni fog. Azért nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar. Alig tudott elaludni vagy 4-szer megpróbált pisilni félálomban (kétszer sikerült is), mire elaludt. Aztán majdnem két óra alvás után szárazon ébredt, és telepisilte a bilit. Nem vonok le messzemenő következtetéseket, de olyan büszke vagyok rá! Főleg azért, mert ezt az egészet ő maga akarta-generálta.

Csillagok

A szobatisztaság még nagyon messze van, de vannak bíztató jelei, bár senki nem erőlteti a dolgot. (A leghátráltatóbb tényező a TÉL és az hogy ebből kifolyólag nincs az egész lakásban egyenletes meleg, ahol ledér öltözékben lehetne Soma.) A dolgok javarészt a pelust részesítik előnyben. A pisi azonban kellő légkör meglétekor gyakori a más típusú alkalmatosságokban. "Pisilek a bilibe!" Néha még a akkor is mond ilyeneket amikor pelus van rajta. Azonban a nagydolgokkal nehezebb az ügy. Ma produkálta Soma a hetedik 'csillagát'. Minden nagyobb produktumnak ami a bilibe/wc-be kerül, annak egy csillag a jutalma (jó ötlet koppintva), ami a helyiség falára kerül felragasztásra. Soma nagyon tud örülni nekik. És büszkén mutogatja is minden látogatónak! (Gondolom hogy örülhetnek neki...) Elég kevés van belőlük és még mindegyik külön sztori eredménye. A ma esti nagydolog például a gyerkőc gyors wc-ről felpattanásának következtében a padlón landolt, teljesen sokkolva Somát (és engem sem hagyott hidegen). Így elég zaklatott lett az esti fürdés-altatás. Remélem a holnap megtalált nagy csillag oldja majd ezt a traumát. (Márcsak ezért is jónak látom a jutalmazás e módját.)

A csillagok...

Mérföldkő

Soma tegnap a kádból kikéredzkedett és a bilibe pisilt. Ma a kádból kikéredzkedett és a bilibe kakilt. Leírom mert mérföldkő ez. Közben meg arra gondolok, hogy ennek a témának a felemlegetése felnőtt korban a vígjátékok vissza-visszatérő eleme. (Kunc-kunc.) Szegény gyerek... Na ez van, és ezennel drága jó fiam Édesanyácskád által szétdoboltatik... :-)

"Samu is, Soma is!"

Ma önszántából belepisilt a kisfiú a bilibe. "Samu is, Soma is!"- felkiáltással :-)
Alakul...

"Rossz kiszfijú"

Nem lehet egy rossz szavam sem erre a gyerkőcre. Igen jól bírja a bezártságot. Szülei fáradtsága, levertsége miatt nem nagyon mozdul ki. De jól elvan. Sőt nagyonis aktív napközben, folyton esik-kel. Tegnap még az ajka is felrepedt, a fején kék hupli, az orra lekaristolva... stb. Rengeteg szerepjátéka van. Épít, főz... És folyamatosan olvas, olvas... hihetetlen, hogy mennyire szereti a könyveket (de a szerszámkatalógus is megteszi).

- Ez itt étterem. Hozom a turmixolót. - és hoz egy szűrőt
- Ez szűrő.
- Igen szűrő, szűrni lehet vele.

Észrevettem, hogy mondatai, ha lehet így fogalmazni, mégmondatabbak lettek. Néha meg minimonológokat mond.
• Adom neked ezt Apa, jó lesz, jó, jó.
• Köszönöm szépen ezt. Ez Soma hamija, finom, bizony.
• Hol van Anyóka? Elment. Otthon van, biztos.

- Ez kis tészta. - néz valamit a földön.
- Ez nem tészta, ez egy hajszál.
- Igen, lepottyant a hajszárítóról. - és ezt nem én mondtam!

Csináltam neki ma 'piros vizet'. Megakartam örökíteni fürdés közben... és lőn. Szóval ilyen arccal kakil az én kisfiam a vízbe (már rutinos játékos e téren). :-) Amikor belenéztem a lencsébe már láttam is, hogy mi készül itt.
- Soma, kaki lesz?
- Nem. - és kiúszott a háta mögül az a bizonyos.
Somán semmi ijedtség nem látszott. Kiemeltem. És azzal a lendülettel ráültettem a bilire, amíg valami megoldás után nézek. Soma a bilibe belepisilt (először), majd onnan dirigált: "Anya ott is, ott is! Anya kesztyűvel, elkapja Soma kakiját! Anya van még, ott is!" - szóval mondatokban beszél az én drágám. :-)

Az elalvások hosszadalmasak mostanában. Engem akar folyamatosan. És semmisem jó neki. Valamikor még az éneklést is letiltja, pedig azt nagyon szereti. Az a legrosszabb, amikor nyaktörő mutatványokat csinál a kiságyában, általában a fejenállás-kézenállás keverékét produkálja. Attól tartok, hogy kitöri a nyakát, így nem merem magára hagyni. Talán ez lehet a célja is, mert közben azt mondogatja, hogy "Anyához!"? Amikor befejezte a mai produkcióját, Soma közölte velem. "Rossz kiszfijú vagyok, kiabálok is."- és kurjantott egy nagyot. No már önkritikát is gyakorol? Senki nem mondott rá ilyesmit. Szóval ma rájöttem, hogy szorosabb közelségre vágyik, konkrétan, hogy mellébújjak. (Végre.) Csakhogy a kiságya ezt nem teszi lehetővé. Megvan már a gyerekágya, de még az összeszerelése hátra van. Nem akartuk elkapkodni. De azthiszem eljött az idő...

Bilikönyv

Soma ma kapta ezt az új könyvet. Végre sikerült beszereznem. Arról szól, hogy Samu, a kisfiú kap egy bilit ajándékba és megtanulja mire való. Végigolvastuk, Soma jókat rötyögött rajta és egyből 'használta' is. Kedve támadt WC-re (nem bilire) ülni... és pisilt is. Még nemtörtént ilyesmi vele azelőtt. Azt nem tudom, hogy az érzést is felismerte-e, hogy kell, vagy inkább a szitu hozta ki belőle. Végülis mindegy, valami elkezdődött. Egyébként a kakinál sem szólt eddig, csak éreztük azt. Most már néha elhangzik, hogy "Kaki lesz, Anya konyhába megy!", de kizárólag pelusba. A könyv hatására a bilire is "rácsüccsen"t picit, de csak szórakozásból. Ez is haladás, mert eddig levegőnek nézte. Mire nem jó egy ilyen 'érdekes' könyv.

Nagy dolog

A nagy dolog, az nagy dolog! Szegény gyermekem pár napja kínlódik, ha jön a kaki. Kétnaponta szokott neki lenni az utóbbi hónapban. (Már pici babakorától napi egy volt neki, mióta nem szopizik - 16 hónapos korától - pedig másfél naponta volt széklete.) Ezt a változást a nemevészetének tulajdonítottam. Biztosan van összefüggés. Csak ha gond van belőle, akkor fordul komolyra a dolog. Tehát most. Ha jön az inger, akkor Soma lábujjhegyez, mintha balettozna és nem lehet hozzáérni. Mondja "Anya nem"! Tegnapelőtt is jóideje pipiskedett már, minden eredmény nélkül. Kérdeztem tőle, hogy segíthetek-e, mondta, hogy "Nem!". Megmaszíroznám a pocakodat - mondtam neki - talán az segít... Majd egy idő múlva sírva mondta: "Anya fáj, segíts!" És megmaszíroztam körkörösen a hasát (az óramutató járásával megegyező irányba). És azon nyomban sikerült is neki eredményt produkálnia. Micsoda megkönnyebbülés!

Na aztán ma... kibírhatatlan éjszaka után (fél 3-tól reggelig, főleg Apának), kibírhatatlan nappal jött. Ez utóbbi főleg számomra. Soma ütött, rúgott, harapott engem, és nem fogadott szót nekem. És nemhagyta az Apját aludni, aki éjjelre ment dolgozni. De viszont Apának, Apával kisangyal volt. Ki érti ezt?
Szóval estére ketten maradtunk, és a lábujjhegyezés. Aztán egy idő után tépte le magáról a ruhát, pelust. De mondom, neki, hogy akkor hova akarsz kakilni? Mondja "Vízbe!" A fürdővízét már megengedtem, hát legyen. Pocakmasszír kérésre! És lett is eredmény. Aztán nem akarta, hogy kitöröljem, és azt sem, hogy bepelenkázzam. Szóval lesz még? És lett, a "vécébö", ahova pisilt is. Most először, ilyen tortúra után. Nagyon örültünk neki, és elküldtük a tengerbe (bocsi tenger!). Aztán meztelenkedett egy sort a tükörbe, és lepisilte végjátékként a szőnyeget a kisbetyár. Kacagtunk rajta, hogy akkor ki is itt az ügyes? Próbáltam oldani a feszültségét, nehogy traumaként élje meg ezt az esetet. Remélem sikerült...

Aztán olvastunk... "Futál bácsi hozta könvet, Anya kélte.", szóval még különlegesség is volt, egy új könyv: "Boribon születésnapja". Somának is bejött. (Kösz Mindenki, aki ajánlotta!) Olyannyira, hogy jóéjtpuszit is adott "Fanni-Panni"-nak és "Bolibon"-nak, teljesen magától és integetve elköszönt tőlük: "Sziattok!". Ez ám a könyv dícsérete mi?!

Két napja a diafilmeket rakom rendbe, van jópár... 55 ép (ebből négy darab kétszer, majd valaki megkapja őket ajándékba) és még olyan 10 segítségre szorul, remélem ezek is levetíthető állapotba hozhatóak. Úgy tisztogattam őket, hogy boldoggá tett a munka, fel-felsóhajtva, vissza-visszarepülve a gyerekkoromba. Jajjdejó volt! :-)

Nyomot hagyunk...

Ma levettem Soma lábnyomát... élvezetes, de nagy munka volt. :-) Gondoltam, hogy a gyurmán tapicskolás jó móka lesz, hát igen, az volt egy darabig, de az irányított lábmintavételt nemnagyon díjazta a fiatalúr. Pláne a többedik próbálkozást... főleg, hogy az első lenyomat lett a legjobb. Kb 13.8 cm hosszú a talpa. Bár az kérdéses, hogy a teljes súlyával nehezedett-e rá a gyurmára, de iránymutatónak jó lesz. Minden szandáljából kikandikál már a lábujja... > jéééé tényleg nő ez a gyerek!

Fontos momentum Soma életében a WC. Bilit is vettünk neki, de az nem villanyozta fel. Gondoltuk, itt a nyár, jó ideje van a szobatisztaságra nevelés elkezdésének. Bár a pelusba "dolgozást" sem tartja bejelentésre érdemesnek, sem előtte sem utánna. Az udvaron meztelenkedés alkalmával viszont szépen kijelöli a területét (tehát visszatudja egy kicsit már tartani), körbecsurgatja az udvart és büszkén tekint a foltokra. Szóval a WC... Amikor megkérdezem tőle, hogy szeretne-e bilibe pisilni, akkor az a válasz, hogy: vécébö. Tetszik neki, hogy mi bemegyünk abba a kis helyiségbe... Büszkén ül a fellépővel ellátott WC-n, de eredményt még nem produkált. Itt tartunk... Naponta többször is elhangzik a "vécébö" felkiáltás. Biztosan jó hangulata van a helyiségnek... mi lett volna, ha még kép is van benne mint annakidején terveztem :-).