péntek, július 31, 2009

25. hét - 4D Babamozi

Hirtelen döntöttük el, hogy mennénk 4D-s ultrahangra, ha már Somával voltunk azelőtt. A jövőhétre gondoltam. Aztán kiderült, hogy 2-3 hét múlvára van csak időpont több helyen is. Addig meg nem akartam várni. De türelmetlen ez a kismama! Aztán Győrben egy helyen nagyon kedvesek voltak, visszahívtak és próbáltak emberi időponthoz juttatni. Somát is vinni szerettük volna, így az esti időpontok nem feleltek meg nekünk. Aztán kaptunk egy ígéretet, hogy ha a szonográfus is odaér, akkor pénteken fél4-kor tudnak fogadni minket. És szerencsénk volt, odaért. S mi mozizhattunk. Somának csak a szívhang tetszett, a ködös képekből alig érzékelt valamit. Én is alig-alig vettem ki a dolgokat. Sokat takarta az arcát a babó, vagy épp a köldökzsinór mögé bújt. Jól összehajtogatta magát. Néha még a lábujját is szopizta. Körülbelül félidőtájt Som megunta a mókát és PiciMamával távozott (Sománál KatiNagyit vittük magunkkal). Ekkor mintha a zavaró körülmény (már most elkezdődött) megszűnt volna, megmutatta magát a fiatalÚR (98%). Nagyon hasonlatosnak tűnt a pici Somához. Tán az orra és bukkanója kicsit Apásabb. Ásított is. Kezével a feje alatt támasztott és mintha mosolyogni is láttam volna. A gyermek látványa tényleg erősíti a kötődést (még az erősön is tud erősíteni), ezt most bizton állíthatom. Testet, képet öltött Zsombor. Apának is. Sőt Somának is!


szerda, július 29, 2009

Cukorterhelés

Huhh... Nehéz dió volt. Nem enni alacsony vérnyomással kész rémálom, és még böködik is az embert. Brrr. Az első vérvétel és a cukros lötyi után haza kellett mennem aludni, olyan rosszul voltam, alig álltam a lábamon. Jácint fuvarozott, egyedül azthiszem beájultam volna. A lépcsőn felmászni is alig tudtam. 11 előtt pár perccel jutottam élelemhez, vízhez. Amikor Somával tartottam ugyanitt, azt gondoltam: felhajtom, várok és kész, mi van ebben olyan nagy dolog?! És úgy is volt. Most: ez kínzás!!! Tényleg szükség van erre? Na de ezen is túl vagyok. Az eredmény remek lett. A laborom is jó lett. Nagyon izgultam, mert Sománál ebben a leletben már megjelentek a magas vérnyomás okozta eltérések. Most minden remek. Még egy reményszál, hogy így is maradhat a végéig.

kedd, július 28, 2009

Köszöntőben

Márti nagynénémhez jutottunk el ma. Névnap, születésnap, beteglátogatás, minden egyben. És Soma szerint: "A Márti nagyon jól viselkedett." :-) Jól éreztük magunkat nála az biztos. És Soma is jól viselkedett. A játszótéren még el is kápráztatott minket. A mászófalon mászott fel hihetetlen ügyességgel, minden segítség nélkül. Mindhárman döbbenten néztük a könnyedségét, erejét. Volt hogy csak egy kézzel kapaszkodott és lendült felfele. Eddig mindig csak vágyott a mászófalra, de most talált először olyat amin fel is tudott mászni. Amikor lekűzdötte a kicsi falat (vagy 5-ször), akkor a tetején táncolva ünnepelte magát. Majd nagyob kihívás elé nézett és azt az akadályt is megtorpanás nélkül vette (utolsó kép a sorban). Nekem nem tűnt annyira könnyű feladatnak az első fal sem, de itt maradt csak igazán tátva a szám. Csodálom a gyerek ügyességét, bár fogalmam sincs, hogy a vele egykorúak mire képesek. Márti meg mesélhet tovább Soma szuper-hiper tudásáról... bár már így is kételkednek a hitelességében, mert egy ekkora gyerek nem mondhatta-csinálhatta a sztorijait. Mi pedig tudjuk, hogy dehogynem.





A nap zárásaként megköszöntöttük Anikót is a névnapja alkalmából, amit azzal viszonzott, hogy megköszöntötte/ték Somát is a névnapja alkalmából, ami már majdnem egy hónapja volt. Jobb későn mint soha és így legalább a kitolt köszöntőkkel ünnepelhet a gyerek egész éven át. Seriff felszerelést kapott... és elkezdett úgy is viselkedni. Nagyon mutatós és határozott lett tőle. Még a játszótérre is levezényelte a csapatot. Vigyázat, jön a kisfőnök!!!


vasárnap, július 26, 2009

Bezzeg az én időmben!

Valami böki a csőrömet. Messzíről indítok.

A babatali után a PestiMarikanénihez mentünk aludni. Elég későn értünk oda, a gyerek túlpörögve. De viszonylag könnyen elaludt az idegen környezet dacára. (Ahol még mi sem jártunk.) Jól kihasználtuk a rokonságot, mert tényleg csak aludni voltunk ott, reggel korán eljöttünk. De szerintem a somai produkciókból így is elég ízelítőt kapott a Marika néni. Nincs hozzászokva egy ekkora gyerekhez, egyedül, a saját ritmusa szerint él. Ezért méghálásabbak vagyunk, hogy befogadott minket, s hogy azt találta mondani, hogy jöjjünk máskor is. :-)

Ha már elutaztunk akkor vásárolgattunk is, hol máshol ha nem az Ikeában. Mint mindig, ha arra járunk. Útközben Som kipróbált számtalan játszóteret, játszóházat, így az ő gyerekprogramja is teljes volt. A hazafelé úton el is aludt a drága.


Hazaérve a BÚCSÚ maradványai zajlottak éppen (ami elől elmenekültünk). 3 helyszín - 3 különféle búcsú - 3 napon át. A klasszikust (körhintás) Anna napi búcsút kihagytuk. A Tökös búcsút (hogy mi benne a tökös az rejtély maradt) megnéztük egy vattacukor erejéig. Itt a vattacukorárus megkérdezte tőlünk, hogy: Hát ez meg mi ez itt? Hát búcsú! - mondtuk, miért nem látszik? Hát nem. És végül a Lovas búcsúban kötöttünk ki. Ahol Soma egész végig azt hajtogatta, hogy "Fel akarok ülni egy pacira!". Gondoltam, hogy megint csak a vágya nagy, de folyton visszavonszolt a halálosan kimerült pónikhoz, ahol tényleg lehetett rajtuk ülni néhány kör erejéig. Rengeteg gyerek tolongott körülöttük és simán eltaszajtottak a szülők minket, hogy az ő gyerekük kerüljön sorra. Én meg nem vagyok igazán harcos típus. Meg szerintem nem is ez a módja a dolgoknak. Na de végül az utolsó kört elcsíptük, és Soma büszkén ült a nyeregben, sőt a köv. pillanatban sem akart leszállni róla. Örültem. Ő is. A trambulinra is vágyott, de miután bement, már jött is ki, a légvárban is már a bejáratnál megtorpant és ennyi is volt. Úgy látszik, hogy ezekhez még nem érezte magát elég érettnek. Hogy ne maradjunk élmény nélkül, a tulaj bácsi (vannak még rendes emberek) hajtogatott Somának lufiból egy kutyust, ami egy másik lufira lett ráfűzve. A továbbiakban ezt kellett még mindenhova hurcolnunk. Soma kürtöskalács őrült, ha meglát valakinél egyet, akkor rögtön keríteni is kell neki egyet (úgyhogy a vásárokban kitűnő ajándék számára). A kalácshoz vezető út/sor hosszú volt, de kivártuk, Sománál ez nagy szó, mert várni még egyáltalán nem tud. A kalács és a lufi is az én kezemben landolt és még a forró kalácsot is nekem kellett volna fújnom és adagolnom a gyereknek, kellett volna még egy kéz. Ezért a lufit a táskámba tűztem. Már lecsengett a rendezvény és a tombola sorsolása zajlott. Mindenki a pályán tolongott. Az úton alig lézengtek, meg mi. Szembejött velünk két kisgyerek, olyan 4-5 éves formák. A lufi kicsúszott a táskámból, Som vette észre. Kb 10 méterre mögöttünk veszett el. A két gyerek odaért és ráugorva kidurrantották! Pedig szerintem láthatták, hogy a mienk. Soma keservesen elkezdett sírni, és vigasztalhatatlan volt. Tehetetlenségemben én is vele sírtam. Hihetetlen ez a világ! Én a gyerekek helyében (most és annó): 1. biztosan örülök, hogy találtam egy lufit, 2. esetleg megkérdezem, hogy kié. Olyan kicsik voltak még, az ilyen tetthez. Soma hazáig sírt. Ő is látta az egészet, és nem értette, hogy miért tették. Bevallom én sem. Annyira nem, hogy le kellett írnom.

Babatali

Babaszoba… csevegő… 2006 októberi babák

Még mindig van egy mag, időnként találkozunk, nem túl gyakran, de azért tudunk a másikról. Jó érzés ez a kapcsolat. Bár már nem olyan interaktív mint kezdetben. Szinte mindenki az első babájával jött a csapatba, tele kérdésekkel. Ma meg már van akinél három gyerkőc van, vagy útban a harmadik/második, s többen is kétgyerekesekké váltak a majdnem három év alatt. Most többnyire megéljük a dolgokat. Érdekes, hogy miközben írom a bejegyzést, rengeteg kérdésem lenne… lehet, hogy fel kellene pezsdíteni a csevegőt (bár nyáron erre kevés az esély).

Szóval most is találkoztunk. Kertiparti volt szombaton Hannánál, Budakeszin. Szinte mindenki ott volt. Csak Mátét és a tesóit döntötte le valami gebula, így ők az utolsó pillanatban lemondták.

(Ágica), Botond, Soma, Hanna, (Mikolt), Sára, (Borka), Domi, Gergő (zárójelben a kistesók)

Nagyon édesek a gyerkőcök, mind külön egyéniség, jó volt így egy kupacban látni őket. Soma leginkább egyedül játszott, amikor mindenki benn volt, akkor ő kinn és fordítva. Apa nem merte egyedül hagyni (garázdálkozni), így legtöbbször míg én beszélgettem, ő követte (talán kicsit túlféltette). Soma a végére kezdett együttműködni, bandázni, feloldódni, pont mikor már mennünk kellett volna haza (pesti rokonhoz aludni). Csodás volt a vendéglátás. (Köszi!) Én szerettem az egészet, és csak remélem, hogy a fiúk is (ki)bírták valahogy.

péntek, július 24, 2009

Tombolda

KatiMaminál fürdött-tombolt három csemete, Tomi, Zsizsi és Soma...

video

...és szerintem jól érezték magukat. És mi is, ahogy elnéztük őket.

24. hét

Egész jó érzés.

csütörtök, július 23, 2009

Fertő-tó (Illmitz) megint





Egészséges

Vége a betegségnek. Tervezett programjainkra mégis eljutunk. Tegnap már nem volt semmi tünetünk. Ma meg már én is farkaséhes voltam és már jól. Som nem fogyott, neki a diétás étrendje majdnem ugyanabból állt mint ami ezidáig volt. Egyedül a kakaót/tejet cseréltük le neki kamillateára. Én adtam le másfél kilót. :-( Pocak maradt... remélem máshonnan ment le a kiló. Ma már eszek ezerrel, gyümölcs, erőleves... kell is az energia. Zsombor meg kopogtat is érte rendesen.

szerda, július 22, 2009

Vírus

Na ezünk van. Két napos, talán. Som tegnap éjjel megint kiadta ami benn volt... azóta megint aktív, de még mennyire! Csakhogy én is csatlakoztam hozzá. Általános rossz közérzetemet most a klotyóra rohangálás teszi változatossá. Nehezen éltük túl a tegnapi napot. Én alig éltem, Soma túlzottan is élt. Apa meg dolgozott, ő ott rágta a kefét miattunk. Ezer hála a nagyszülőknek a segítségért! Nem is értem, hogy hogyan csinálják azok, akiknek nincsenek a közelben ilyen segítőik. Érdekes, hogy ma hajnalban már összetudtam kaparni magam mikor Som megindult a szokásos sétájára. Egész magamnál voltam. S megetettem a farkaséhes gyereket. S némi vágyat éreztem, hogy én is egyek. De mihelyst a gyerek csillapította éhségét és elaludt, inkább én is az alvás mellett döntöttem. Gyenge vagyok. De szerintem vége. Nem is magam miatt aggódok, hanem a bennem lévő manócskáért. Meg a kinnt lévőért. Fura, hogy egyáltalán beteg vagyok. Én csak karácsonykor szoktam kidőlni, de akkor alaposan, amikor vége az egész éves hajtásnak. Most mióta várandós vagyok mindent benyelek amit a gyerek. Hát régi idők, új idők...

kedd, július 21, 2009

2 év 9 hónap

Ennyi ideje van velünk ez a drága Sommanó. Imádatos.

Tele van (levegőből szipantott) energiával. Mégsem mondanám, hogy tipikus fiú, nem olyan duhaj, csak annak indul neki amit biztosan tud, hogy tud. A köteles mászókán egy hónapja csak az alsó feléig mászott, addig érezte biztonságosnak, de most a mászóka felső keresztfáján bucskázik majdnem át. Jó magasról ugrik le, ruganyosan-rutinosan. Néha nem én, hanem más anyukák jajdulnak fel rá. Óvatosan közelít az idegen dolgokhoz. Képes 10-20 percen át sasolni (lemerevedik és néz), hogy mások hogyan bánnak az eszközzel. Aztán ha elsajátította a mozdulatsort akkor megy kipróbálni. Mostanában van, hogy szó nélkül elhagy, ha valami érdekeset lát-hall. Olyankor alig lehet irányítani, megy a saját akarata után. Érdekes, hogy dacolását nem csupán a NEM szóval teszi, hanem mondatokkal. Nem kell kitalálnom, hogy mit akar, mert közli. Pl. "Megszeretném nézni a fükaszát." Ugrik az asztaltól, mivel épp ettünk volna és húzza a szandiját (cipőkanállal). Csakhát én néha mást szeretnék mint ő. Alkudozom. Próbálok tárgyalni vele. Ő hajtogatja amit akar, én meg komprumisszumokat ajánlok fel. Ha elég csábító az ajánlatom és egy kicsi szerepel benne az övéből is, akkor nyert csak az ügy. Leleményesnek kell lenni. Gyakran nincs türelmem hozzá. Olyankor én hajtogatom, hogy: nem, nem, nem!

Szereti a rendet, persze nem a szobájában, hanem szól ha nyitva van a teafőző teteje, vagy elöl maradt a porszívócső. Tegnap a mamának szólt, hogy zárja be a spájz ajtót, mert "Bemegy a Soma pakolni.".

Szeret hangutánozni, remekül megy neki a pöszézés-sejpítés más ismerős gyerek után. Gyereksírást is simán leutánoz, nem csak hogy sír, hanem pont úgy mint az. A szerszámok hangja is sima ügy, a földdöngölő hangja most az új tudomány. De az ajtónyikorgás, ventilátor hangja sem akadály. Sokszor be is csap vele minket és élvezi a hatást.

Nagyon anyás. Ha Apa megy hozzá gyakran elhangzik, hogy "Nem neked szóltam, hanem Anyának!" Jön, bújik simogat (nyávog). Az altatást is csak tőlem szeretné, persze legtöbbször estére nem vagyok olyan állapotban. De ha mégis, akkor mellébújok az ágyába úgy mesélek (Csiribí tündérfiú - az új kedvenc - kalandjairól) és éneklek neki. Ő hozzámsimul és lassan elalszik. Sohadesoha nem tudtunk egy ágyban aludni, eddig. Szeretem még ebben a dög melegben is a közelségét. Pláne ha arra gondolok, hogy már hárman fekszünk abban az ágyban. :-)

Még 3 hónap és 3 éves lesz. Talán egy kicsivel több és kistesója is lesz. Most még jól fogadja a helyzetet. Mesél róla, hogy miket vesz(!!!) a kistesónak. Természetesen "csiszolót, fűrészt, csavarhúzót" és hasonlókat. Hogyan fog énekelni neki (amiket én Somának), miket mutat majd a babának. Sokszor jön és: "Nagyranőtt a pocakod! Mi van benne? Háát a kistesó!" Csibészesen vigyorog és pocakpuszik, simik jutnak Zsombornak. Mindenkinek aki kérdezi (ezzel cseszegeti a gyereket) megmondja, hogy "Zsombor lesz a neve és persze hogy fiú!" Igyekszem mondogatni neki, hogy sajnos nem kap egyből játszópajtást, hanem csak egy sírós kisbabát, aki még nemtud semmit. Neki kell megtanítani sokmindenre. Remélem nem fog túl nagyot csalódni. (Ez egy rossz mondat, persze hogy fog. Már előre sajnálom miatta. Van amit nemtudunk kikerülni.) Majd ezt is kidumáljuk valahogy.

vasárnap, július 19, 2009

Betegecske

Soma pocit fájdítva jött át hozzám korahajnalban. Fehér buborékos valami jött ki belőle, még nem volt teljesen magánál. Félülő helyzetben karba vettem és úgy aludt tovább. Én nem. Mikor mélyebben elaludt és lefordult rólam, akkor folyton megismétlődött az öklendezés. Csak 8 óra tájt lett annyira fenn, hogy normafloret tudjak vele itatni. Onnantól már csak a reggelire elfogyasztott két háztartási keksz landolt a padlón. A közérzete egész nap jó volt. Ebédre is eszegetett már, vacsorát meg már tisztességesen (magához képest) fogyasztott. Az a poén az egészben, hogy pont most nem voltunk sehol, még gyerektársaság közelében sem. Tegnap egész nap zuhogott az eső + én is pocsékul voltam, mint mindig időváltozáskor = szobafogság. Láza nem volt. Semmi olyat nem evett tegnap, mivel szinte semmit sem evett. Szóval akkor mi okozhatta? Rejtély. Estére nagybetyár lett a reggeli elkenődött kismaszatból.

szombat, július 18, 2009

Mert miért?

Pár napja elkezdődött a miért korszak. A kérdések eddig is záporoztak: Hogyan? Hova? Micsinál? Mire való? Mi van benne? Hogyan kell csinálni? ... stb. Talán csak a miért hiányzott eddig. Hát most megkaptuk. Egyből a "Mert, miért?" szóösszetételben. Egyenlőre aranyosnak találjuk és még bírjuk is.

péntek, július 17, 2009

23. hét

Ábrándos 23.

Úgy de úgy szeretnék jól lenni. Azthiszem ez hiú ábránd csupán. Ki gondolta volna, hogy az alacsony vérnyomás így kikészíthet. Szédülés, hányinger, fáradtság továbbra is, időváltozáskor minden felerősödve. Ez van és nem látok esélyt javulásra. Annak örülök, hogy amilyen rosszul vagyok én, olyan jól van odabenn a manócska. A medencecsontomat rugdossa/kaparássza - Soma is ezt csinálta annakidején - fura, bizsergető, ismerős érzés. Somával végig istenien voltam csak a vége volt necces... magas vérnyomás, 36. hét, császár... oh! Arra gondoltam, hogy most mi lenne ha végig ramatyul lennék (nem nagy ár érte, bár Somát kellene megkérdezni róla) és a végén lenne egy végigkihordott természetes úton született egészséges kisbabám. A dokim szerint szülhetek rendesen az előző császár ellenére is. Kádban szeretnék... de ez már tényleg túl sok a vágyból. Csak jussak el odáig. Ki kell bírnom!!!

csütörtök, július 16, 2009

Speciális vízre szállt



KatiMami medencéje 3 méteres, a delfin kettő. :-) De Som büszkén szelte a habokat. És hölgy rajongó is akad Lili személyében (a szomszéd kislány, kb fél évvel fiatalabb Sománál), aki mindig rettenetesen várja Somát. Lili a Balatonba nem akart belemenni, itt viszont vidáman lubickolt a nagy delfint uraló lovaggal. Bár nem vallott lovagi viselkedésre az, hogy Soma a delfint még kipróbálásra sem engedte át senkinek. A Peciálisról levenni lehetetlenség volt, a kishölgy is csak a végjátékban kapott helyet a kislovag mögött.

kedd, július 14, 2009

Új szék

Soma nekiadta az etetőszékét a kistesónak (összepakoltuk, lemostuk, eltettük). Ő már úgysem ül bele, mert neki már van új nagyfiús széke! Ez a fa Hauck Alpha. (Az ára harmadáért.)

Som egyből birtokba is vette. Könnyen ül így már velünk egy asztalhoz (bár új asztalt is kellett vennünk, hogy a 4 főre bővülő család elférjen a konyhában). Ezt is motíválónak szántuk az evészetéhez. Félsiker. Büszkén feszít az új székben, de enni... azt továbbra sem eszik. Csak verbálisan dícséri önmaga nagyfiúságát és hogy milyen ügyesen eszik. Hát az asztalnál sajnos egyiket sem látom. De kivárom mindkettőt.

Zsomborodik

A hétvégére kivettük az utónévkönyvet... Még Jácint is végiglapozta, ami nagy szó (Sománál a Gejzáig jutott). Természetesen a két listánk szinte teljesen eltér egymástól. Ábel-emet Jácint teljesen bojkottálta, pedig hajlok a kétnevűségre is. A ZS-nél azonban találtunk egy szép nevet: ZSOMBOR. Hát itt tartunk. Zsomborodik. Nem vagyok a becézés híve, attól tartok, hogy Zsombizom majd, amit nem szeretnék, pláne hogy szép név. Bár Somát is sokszor Som-ozom, max majd Zsom-ozom őt is. Végülis tesók lesznek. Az olvasgatás közben felmerülő neveket Somán teszteltük: Mit szólnál, ha xx lenne a kistesó? - felkiáltással és rötyögések közepette. Szóval tudjuk, hogy még a leglehetetlenebb nevet is szépen kitudja ejteni, úgy mint pl Konstantin. Rajta tehát nem múlik. A könyvet visszavittük. És Jácint le is zárta a dolgot. Tegnap még megkérdezte a névkeresés záróakkordjaként Somát, aki épp a delfinen lovagolt, hogy Na akkor mi legyen a kistesó neve? Erre Soma felnézett: "Bárzsor." ??? Jaaa, Zsombor! "Igen, Zsombor, az jó lesz!" Szóval a fiúk eldöntötték, és szerintem is jó hangzású. (Kicsit siratom az Ábel nevet...)

Hoffer Zsombor

hétfő, július 13, 2009

Zümik

Rengeteg a szúnyog errefelé. Pláne most az áradások után. Szegény Soma az áldozat, szinte már csak pukliból áll a gyerek. Nagyon érzékeny rá. De minket sem kerül el az invázió. Calcimuscot iszunk, úgy hamarabb elmúlik. Meg aloéval kenegetünk... Elvileg volt írtás, de a hansági dallamos szúnyog védett és akkora mint egy ló. Soma homlokán most van egy hatalmas púp, az a gyanúnk, hogy ezt már nem szúnyog, hanem valami csíkos potrohú tehette. Bár a kis hős nem szólt semmit, csak az eredmény látható. Már a hagyma rátétele sem tudott javítani rajta. Most ezeket a csípéseket kell kenegetni a tarka foltok mellett, Soma direkt kéri az ápolási rituáléját: puszi-kenés, puszi-kenés... Még jó, hogy hatalmas pusziládám van.

vasárnap, július 12, 2009

Speciális

Hőség. Nagymedence KatiMaminál. Megoldás? Beállítunk hozzá kora délelőtt hívatlan vendégként. Anti (anya barátja) - hihetetlen akaraterővel - lábadozik nála miután csípőprotézist ültettek be neki. A lánya, Rita érkezik hozzá látogatóba dél körül. Legalább őt is megismerjük. Sül az óriási adag rántotthús/hal... Ki eszi meg mind, ha mi nem megyünk? :-) Soma oda meg vissza van a vízért és Ritáért. Rita friss diplomás tanítónőként ért is Somául. Így gyurmáznak (most már mindenhova vinnünk kell magunkkal a készletet), pancsolnak, incselkednek... egész estig. Jácint dolgozik éjjel, így mennünk kell 6 körül haza...




... 8 körül, épp vacsorázunk kettesben Somával, amikor jönnek tesómék, és meglepetés vendéget is hoznak, méghozzá Apámat. Akit január óta nem láttunk. JóskaPapa nemhogy eljött, de még Soma névnapjáról sem feledkezett meg, hatalmas ajándékot hozott beki. Egy felfújható delfint, amit Gábor fel is fúj, szájjal és piros fejjel. Mire való egy Keresztszülő, ha nem erre? Meg hát gyakorolnia is kell elkövetkezendő apaságára. :-) A gyerkőc rettenetesen örül a vizilénynek, rögtön meg is lovagolja, alig akar leszállni róla. Legszívesebben még vele is aludna. Ez teli találat volt! JóskaPapa, meg csak ül és bámulja a kiskrapek önfeledt játékát... alig szól valamit, és rögtön ki is derül, hogy most nem humbug, hogy "JóskaPapának fáj a lába, mindíg fáj a lába.", hanem tényleg komoly gondjai vannak, de orvoshoz nem akaródzik mennie. Hiába ő már nemnagyon fog változni 60 éves létére... Csak attól félek hirtelen lerobban, és a tesómra marad. Mi nemhiszem, hogy gyakrabban fogjuk látni, de annak nagyon örültünk, hogy most sikerült találkozni vele. Főleg Soma örömét volt jó látni.



"- Anya, mi a neve ennek a delfinnek?"
- Hát az amit te adsz neki. Mi legyen a neve?
"- Hümm-hümm-hüüüm, hát (S)peciális."

A váratlan élménytől alig bírom Somát ágybatuszkolni. Peciálisra is takaró kerül és fél 11-kor már alszanak is...

(... a delfin neve másnap reggel is még mindig Peciális...)

szombat, július 11, 2009

Hany Istók

Hany Istók Fesztivál - Kapuvár (2009 júl. 10-12.)

Már megint egy tipikus helyi rendezvény. Ami mindig csalódást okoz. De megint elmentünk rá. És, hogy miért? Mert ma APA ZENÉLT ott.

Délelőtt Somát végigrángatta az Anyája a városon csemegekukorica mindenáron való beszerzése okán. És kaptunk is, a gyermek totál le-ki-elfáradása árán. De megérte! Ilyen egy kívánós anya-létem van nekem. (Mellékesen: magamat is lestrapáltam.) Délután pedig Somébredés után irány a rendezvény, amiről inkább nem is mesélnék sokat, csak a lényeget. 5-kor léptek volna fel a Steamy-vel Apáék. Fél 7-kor el is kezdődött a koncert. Ezalatt a hosszú várakozási idő alatt újbóli le-ki-elfáradáson estünk át. Soma 3 szám erejéig bírta a zenét, amikoris keservesen sírva fakadt, hogy "Apa jöjjön le a színpadról és jöjjön velünk haza." Édesem. Érzékeny gyerek az biztos. A kései koncertidőpontok miatt Soma még nem volt Steamy koncerten. Így ilyen furcsa szerepben még sohasem látta az apját. El is hagytuk a helyszínt. Pedig pontosan tudja ki milyen hangszeren játszik, és büszkén mondogatja is ("Apa basszusgitáron játszik, bizony ám!"). Azért még próbálkozunk hasonló szitukkal. Ahogy a karúszóval való megbarátkoztatását sem adtuk fel még.


péntek, július 10, 2009

22. hét

Megvagyok. Megvagyunk.

video


Szívdobogás... a legszebb zene füleimnek. (Vigyázat, a mobilom a végén kicsit egybegerjedt a készülékkel.)


csütörtök, július 09, 2009

Ottalvós

Somával ma mindkét nagyit megjártuk... Délelőtt még pancsolt Som, délután meg végig zuhogott az eső. Így a vándorlásos programot részesítettük előnyben. KatiMamitól félnyolc körül jöttünk volna el. Volna!!! Ugyanis Soma kijelentette, hogy maradni szeretne, amire KatiMami egyből le is csapott: Itt alszol? "Igen." Kihúzom az ágyat neked. "Jó. Arrébb rakom a szerszámaimat." És innentől fogva engem észre sem vett a drága gyermek. Soma még sohasem aludt egyedül KatiMaminál. (A másik mamáéknál már sokszor. Én meg nem maradhattam, mert nemtudok ott aludni valami alváskor támadó allergia miatt.) Soma úgy viselkedett mint egy 10 éves, aki egy határozott döntést hozott. Szinte alig hittem el a dolgot. De végülis túlélő táskánkból összeállítottam egy ottalvós készletet. Még jó, hogy a több tonna súlyú hátizsákot mindenhova magunkkal visszük. Úgy tűnik ezután a pizsit hozzá kell csapnunk, nem csak a gumicsizmát.

Szóval Som ottmaradt a Maminál... mi meg itthon vártuk a telefont, hogy mikor kell érte menni. De nem kellett. KatiMami hősiesen helytállt, bár nagyon elfáradt Soma éjjeli ágybejárása miatt. DE bármikor fogadja a fiatalurat újabb éjszakai kalandra. Mi meg csak paslogunk azóta is a mi 2 éves 8 hónapos NAGYfiunkon...

szerda, július 08, 2009

Készülünk

Megvettük az első dolgot a kisbabánknak. Egy hordozót: natúr BabaSling.

Sománál kaptam ajándékba egy hordozókendőt (Nandu), amit sajnos nagyon keveset használtam. Most szeretnék többet hordozni. A kendőt is gyakrabban szeretném használni, csak két gyereknél, elég macerás lesz (nekem) kötözgetni. Arra gondoltam, hogy ez meg zsipsz-zsupsz felvehető... és irány! Meg szoptatni is könnyű lesz benne. Remélem így lesz. Sok jót hallottam-olvastam róla. Most már csak az a kérdés, hogy Jácint belefér-e ebbe a kendőbe babástól.

Színész

Olyan választékosan fejezi ki magát Som, hogy behalunk rajta. Néha rá is játszik, a szöveget mimikai bravúrokkal fejeli meg. Kiválóan tud műsírni, műkacagni, műbúsulni... stb. Először édesnek találtam, de most már gyakran kérem, hogy ne tegye, mert ha valódi lesz a dolog már nem hiszem el neki.

Ma végre eljutottam a belgyógyászati vizsgálatra. Soma Apával volt itthon. Egész végig míg meg nem jöttem azt hajtogatta: "Aggódom Anyáért!" - szomorkás arccal, kicsit jajongva-sóhajtozva. Kérésemre be is mutatta nekem. Pedig aggodalomra nem volt ok, és mondani sem mondtunk arra utalót. S az eredményem is tökéletes lett.

Az idő engem is, őt is megzavart. Kicsit nyűgös volt ma. A déli alvás is alig akaródzott (manapság ez a matiné). Mikor hallom, hogy nem alszik, hanem sirdogál, bemegyek hozzá. Ő egyből közli, teljesen száraz szemmel: "Azért sírok, brühühü, mert beütöttem a térdem, itt a csücskéjét." Mondom neki: De nagy franc vagy! Erre ő: "Nem, én vacak vagyok!"

Úgy bírom!

vasárnap, július 05, 2009

GYŐRkőcfesztivál

Győr - II. Győrkőcfesztivál

Reggel időben akartunk indulni, de mint mindig mikor időben akarunk indulni: a fiúk ébreszthetetlenek. :-) De végre elindultunk. Sőt KatiMami is csatlakozott hozzánk, amiért külön köszönet neki! "Hol van a fesztivál?" - Soma folyton csak ezt kérdezgette az autóban. És meglátta, zene, tömeg, rengeteg gyerek. De rengeteg volt a jobbnál jobb játék is. Sokat kellett volna sorbaállni, ami még Somnak nem ment. Jövőre lehet, hogy már megérik a dologra. Azért így is jól éreztük magunkat, csak mentünk... mentünk, Som folyton húzott minket tovább, így fényképet is alig készítettünk.


Viszont vittünk mosolygós fotót (fesztivál-karszalagot kapott érte a gyermek), amit kiragasztottak egy nagy lapra. A hőség tetőfokára hágott, megfejelve ezzel a vándorlásunkat. Egy óra körül kidőltünk. Szóval bejött amire számítottunk. Így előkerültek a fürdőrucik, és beirányzékoltuk az élményfürdőt. Ahol tömegnyomor várt minket, és a honlapon hírdetett játszóházas medencére sem bukkantunk rá. Nagy zsúfoltságával, kis szabadtéri területével nem lopta be a szívünkbe magát a hely. Alig találtunk egy zsebkendőnyi helyet magunknak. Arra viszont jó volt, hogy Som aludjon egy jót a napsátorban, és pancsoljon éber állapotában... szinte végig. Most nem kellett a lila szájtól tartani, kellemes melegvízben dagonyázhattunk.

Hat órára már a városközpontban voltunk és még: találkoztunk kicsit, vásároltunk kicsit, beteglátogattunk kicsit... Mi minden nem fér bele egy napba!

Szóval jó kis nap volt ez is.

szombat, július 04, 2009

Játszunk, pancsolunk

Helyszín: Fertőd. 1 Játszótér, a Keresztszülők (tesómék) háza előtt. 2 KatiMami medencéje, a kertben.

1. A beígért játszóterezést egy fagyizás előzte meg. Majd egy fa és így árnyék nélküli játszótérre mentünk, ahol Soma egy kisbarátra tett szert (Patrik, kb fél évvel idősebb Sománál). Hamar egy csapatként működtek és remekül eljátszottak, nekünk - a Keresztszülőkkel kiegészülve - többnyire a rötyögés rajtuk jutott. Soma majd szétesett ahogy futott, de még fociztak is. Vakondot kerestek, teljes meggyőződéssel, hogy találnak is. Kötélpályán csúsztak. Soma látva a nagyobb (helyi lakos) profi csúszását, szintén csúszott. Azt hittem még kicsi ehhez, de nagyon ügyesen kapaszkodott, és a telivigyor arca mindent elárult. Szépen egymást váltva mentek, senki nem tolakodott, egymás nevét skandálták amikor a másikra került a sor. Pedig mindketten rettenetesen élvezték, mégis kivárták a sorukat. Azt hittem ilyen sem mostanában történik a mindenazenyém gyerekemmel. Azt még hozzá kell tennem, hogy biztosan megfőttünk volna, ha közben a ránk találó Anikó nem hoz nekünk frissítő italokat. Csodás az ellátás mikor nyaralunk! Köszi!



2. KatiMami szerette volna megköszönteni Somát. Ami meg is történt. A szerzemények: talicska, kapa, lepke/hal háló. A kapa vitte a prímet. Módszeresen a kapu előtt akart dolgozni, ahol pár hónappal ezelőtt a Mamival egyszer ténykedtek. A munkát fürdések szakították meg, ahonnan általában tiltakozó, lila szájú gyereket kellett kihalászni. Soma egy beleülhetős úszógumival csapta a habokat. Ez az az eszköz, amit még tavaly vettünk és Som még kipróbálni sem volt hajlandó. Most meg egybeépült vele, bár leért a lába a medencében, de mégis biztonságot adott neki. Szóval az úszógumi-parája is elmúlt. Kíváncsi vagyok, hogy a karúszóval most hogy áll. Hamarosan azt próbáljuk ki.


Lassan úgy látszik lesz egy bátor, sőt merész gyerekem. Talán a "nyaralás" végére...

péntek, július 03, 2009

Fertő-tó (Illmitz)

Régen nagyon gyakran jártunk ide strandolni, de pár éve már nem voltunk. Valahogy meguntuk. De most gyerekkel megint más, újra rátaláltunk a helyre. A határtól kb 15 km-re. Kavicsos kiépített partja van, a magyar iszapossal ellentétben. A gyerekeknek egy lassan mélyülő apróbb kavicsos részt alakítottak ki, ami előtt szuper játszótér van, meg hihetetlenül szép zöld gyep (Poldi bácsi is megirigyelte volna). Osztrák rendezettség mindenhol. Sétahajók is indulnak innen, vagyis ilyen látnivaló is van. A bujkáló nap, és esőszagú szellő ellenére indultunk erre a helyre. Meleg volt, de nem főttünk meg, és még belépődíj sem volt a viharra készülődő idő miatt. (Bár a vizibicikliket vízre engették, és a hajók is jártak.) A strandon alig voltak, s így a játszótéren szintén. A gyerek uralhatta az egészet. Mi csak lábáztattunk, de Som megmártózott a vízben és mezítláb ment mindenhova. Mi papucsban is néha elég érdekesen közlekedtünk a köveken. A játszótér lenyűgözte Somát, a kavicsra és vízre épülő játékaival. Alig tudott választani az izgalmasabbnál izgalmasabb elemek között. Szinte meg sem állt egy pillanatra sem, apát jól lefárasztva ezzel. Itt köszöntöttük meg, a névnapját ma ünneplő Somát. Az ajándékok mind tetszettek a fiatalúrnak, kész öröm ajándékozni neki (papírsárkány, vizipumpa, horgászfelszerelés, könyv). De azthiszem a környezet volt a legnagyobb ajándék számára. Még visszafogunk térni ide. Nagyon jól éreztük magunkat.

Képek jönnek még ide...

21. hét

Tegnap a könyvtárban utolsó naposnak hittek. Ez azthiszem sokatmondó. Néha úgy is érzem magam. Nem csak nagy vagyok, hanem fáradékony is, meg szédelgős. És: Nyögök... már olyan szinten, hogy éjjel felébred rám a párom. Aludni nagyon rosszul alszom, mintha mély kútba zuhannék, és egyáltalán nem pihentető az alvás. Azért igyekszem tartani magam. Végülis örömre is sor kerül majd 19 hét múlva. Nagy-nagy örömre. Sokszor elréved a tekintetem és csak rá figyelek, mosolygok. Bármilyen helyzetben képes vagyok erre. Ezt Som tudatosította bennem: "Anya mit nézel? Valami szépet?" Hát, igen.

A nevekkel megakadtunk, pedig már nagyon szeretném nevén nevezni Őt. Egyébként nagyon jó gyerek már most, ha megkérem, hogy helyezkedjen másként, akkor általában meg is teszi. Töretlenül dolgozik odabenn, lehet hogy egy kűzdősport lelkes hívével van dolgom?

csütörtök, július 02, 2009

Nyaralunk!

Nem megyünk sehova. Vagyis itthon a bázis, és megyünk mindenhova. Ezt döntötte el a családi kupaktanács. Ahova akartunk volna menni (Balaton déli homokos part), ott nincs szállás (a tizedik sikertelen telefon után feladtam). Hamarabb jutnánk el egy last minut úttal Tunéziába, mint a Balcsira, sőt talán olcsóbb is lenne, ha épp odavágynánk. De nem. Az egyik pillanatban dögmeleg van, a másikban meg szakad az eső, jobb is ez így.

Szóval a döntés nagyon jónak bizonyult. Tegnap is remekül éreztük magunkat, és a mai nap is jól sikerült. Délelőtt családilag megnyiratkoztunk a fodrászunknál. Természetesen Soma lett a legszebb, egy kis nyivákolás kiséretében. De megérte. Délután pedig PiciMamáék kertjében pancsoltunk egy jót. 4*-os hely. Isteni kiszolgálás.




És nem utolsó sorban Soma névnapi köszöntésére is ma került sor a nagyszülők részéről. Két könyv azonos szerzőtől és írótól (az egyik, a már említett Finduszos) és egy játékflex* volt az ajándék. És teljes sikert arattak, Soma megmutatta, hogy hogyan kell flexel a kezében olvasni. Az érdeklődési körök összevonhatóak. :-)


* "Anya az nem flex, hanem sarokcsiszoló!"

szerda, július 01, 2009

Vadaspark

Nincs is olyan messze, Pamhagen (Pomogy) Tierpark... ma délután oda készültünk. Sőt már nagyon régóta oda készülünk. Na de ma végre el is jutottunk. Bár Soma nem könnyítette meg a dolgunkat. A déli alvását sikerült 2-re időzítenie. Alig akart elaludni, bár holtfáradt volt. Így négykor kelt fel, mert ugyebár a két óráját azért megaludta a csöppetsemálmos gyerek. A park 5-kor zár... Zárás előtt 10 percel ott is voltunk. Így maradt 1 óránk a nézelődésre. (Bemenni 5-ig lehet, de 6-ig lehet maradni, aki már bent van.) Nem is baj, hogy ilyen későn értünk oda, már nem volt olyan nagy a hőség. Nagyon jó élmény volt, szép környezetben sok-sok állat, és ami a legjobb volt, szinte mindnek kicsinye is volt: a szürkemarhának, a csacsiknak, a nyusziknak, a póniknak... stb. A gólyák épp most költöttek a vízparton. A pávák násztáncukat járták. Ezer hang keveredett, madarak csiripeltek, kakas kukorékolt, csacsik iáztak, barnamedvék dörmögtek (az egyik épp kitört egy fácskát). Lehet hogy már éhesek is voltak ilyentájt, mindenesetre Soma kukorica-falatjait szívesen fogadták. Som eléggé tartott az állatoktól, tisztes távolból nézte őket, de a végefelé azért egy póni kiérdemelt egy-két simit tőle. Sajnos a kenguruk úgy elbújtak, hogy nem lehetett látni őket. A mosómacik meg úgy aludtak, hogy csak egy szőrpamacsot lehetett látni belőlük. De azért így is akadt elég látnivaló. Amikor kiértünk a parkból, Som már lelkesen sorolta is, hogy milyen állatokat látott: "Tigrist (igazából hiúz), medvét, farkast is, bizony ám!". Egy kis játszótér is volt a parkban, amit még kipróbált Soma, de nagy sajnálatára nem volt benne homokozó, így elindultunk felderíteni egyet az ifiúrnak. Miután kihomokozta magát, hazatértünk magyar honba, jól elfáradva.