Tegnap a könyvtárban utolsó naposnak hittek. Ez azthiszem sokatmondó. Néha úgy is érzem magam. Nem csak nagy vagyok, hanem fáradékony is, meg szédelgős. És: Nyögök... már olyan szinten, hogy éjjel felébred rám a párom. Aludni nagyon rosszul alszom, mintha mély kútba zuhannék, és egyáltalán nem pihentető az alvás. Azért igyekszem tartani magam. Végülis örömre is sor kerül majd 19 hét múlva. Nagy-nagy örömre. Sokszor elréved a tekintetem és csak rá figyelek, mosolygok. Bármilyen helyzetben képes vagyok erre. Ezt Som tudatosította bennem: "Anya mit nézel? Valami szépet?" Hát, igen.
A nevekkel megakadtunk, pedig már nagyon szeretném nevén nevezni Őt. Egyébként nagyon jó gyerek már most, ha megkérem, hogy helyezkedjen másként, akkor általában meg is teszi. Töretlenül dolgozik odabenn, lehet hogy egy kűzdősport lelkes hívével van dolgom?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése