Vadaspark

Nincs is olyan messze, Pamhagen (Pomogy) Tierpark... ma délután oda készültünk. Sőt már nagyon régóta oda készülünk. Na de ma végre el is jutottunk. Bár Soma nem könnyítette meg a dolgunkat. A déli alvását sikerült 2-re időzítenie. Alig akart elaludni, bár holtfáradt volt. Így négykor kelt fel, mert ugyebár a két óráját azért megaludta a csöppetsemálmos gyerek. A park 5-kor zár... Zárás előtt 10 percel ott is voltunk. Így maradt 1 óránk a nézelődésre. (Bemenni 5-ig lehet, de 6-ig lehet maradni, aki már bent van.) Nem is baj, hogy ilyen későn értünk oda, már nem volt olyan nagy a hőség. Nagyon jó élmény volt, szép környezetben sok-sok állat, és ami a legjobb volt, szinte mindnek kicsinye is volt: a szürkemarhának, a csacsiknak, a nyusziknak, a póniknak... stb. A gólyák épp most költöttek a vízparton. A pávák násztáncukat járták. Ezer hang keveredett, madarak csiripeltek, kakas kukorékolt, csacsik iáztak, barnamedvék dörmögtek (az egyik épp kitört egy fácskát). Lehet hogy már éhesek is voltak ilyentájt, mindenesetre Soma kukorica-falatjait szívesen fogadták. Som eléggé tartott az állatoktól, tisztes távolból nézte őket, de a végefelé azért egy póni kiérdemelt egy-két simit tőle. Sajnos a kenguruk úgy elbújtak, hogy nem lehetett látni őket. A mosómacik meg úgy aludtak, hogy csak egy szőrpamacsot lehetett látni belőlük. De azért így is akadt elég látnivaló. Amikor kiértünk a parkból, Som már lelkesen sorolta is, hogy milyen állatokat látott: "Tigrist (igazából hiúz), medvét, farkast is, bizony ám!". Egy kis játszótér is volt a parkban, amit még kipróbált Soma, de nagy sajnálatára nem volt benne homokozó, így elindultunk felderíteni egyet az ifiúrnak. Miután kihomokozta magát, hazatértünk magyar honba, jól elfáradva.