2 év 9 hónap

Ennyi ideje van velünk ez a drága Sommanó. Imádatos.

Tele van (levegőből szipantott) energiával. Mégsem mondanám, hogy tipikus fiú, nem olyan duhaj, csak annak indul neki amit biztosan tud, hogy tud. A köteles mászókán egy hónapja csak az alsó feléig mászott, addig érezte biztonságosnak, de most a mászóka felső keresztfáján bucskázik majdnem át. Jó magasról ugrik le, ruganyosan-rutinosan. Néha nem én, hanem más anyukák jajdulnak fel rá. Óvatosan közelít az idegen dolgokhoz. Képes 10-20 percen át sasolni (lemerevedik és néz), hogy mások hogyan bánnak az eszközzel. Aztán ha elsajátította a mozdulatsort akkor megy kipróbálni. Mostanában van, hogy szó nélkül elhagy, ha valami érdekeset lát-hall. Olyankor alig lehet irányítani, megy a saját akarata után. Érdekes, hogy dacolását nem csupán a NEM szóval teszi, hanem mondatokkal. Nem kell kitalálnom, hogy mit akar, mert közli. Pl. "Megszeretném nézni a fükaszát." Ugrik az asztaltól, mivel épp ettünk volna és húzza a szandiját (cipőkanállal). Csakhát én néha mást szeretnék mint ő. Alkudozom. Próbálok tárgyalni vele. Ő hajtogatja amit akar, én meg komprumisszumokat ajánlok fel. Ha elég csábító az ajánlatom és egy kicsi szerepel benne az övéből is, akkor nyert csak az ügy. Leleményesnek kell lenni. Gyakran nincs türelmem hozzá. Olyankor én hajtogatom, hogy: nem, nem, nem!

Szereti a rendet, persze nem a szobájában, hanem szól ha nyitva van a teafőző teteje, vagy elöl maradt a porszívócső. Tegnap a mamának szólt, hogy zárja be a spájz ajtót, mert "Bemegy a Soma pakolni.".

Szeret hangutánozni, remekül megy neki a pöszézés-sejpítés más ismerős gyerek után. Gyereksírást is simán leutánoz, nem csak hogy sír, hanem pont úgy mint az. A szerszámok hangja is sima ügy, a földdöngölő hangja most az új tudomány. De az ajtónyikorgás, ventilátor hangja sem akadály. Sokszor be is csap vele minket és élvezi a hatást.

Nagyon anyás. Ha Apa megy hozzá gyakran elhangzik, hogy "Nem neked szóltam, hanem Anyának!" Jön, bújik simogat (nyávog). Az altatást is csak tőlem szeretné, persze legtöbbször estére nem vagyok olyan állapotban. De ha mégis, akkor mellébújok az ágyába úgy mesélek (Csiribí tündérfiú - az új kedvenc - kalandjairól) és éneklek neki. Ő hozzámsimul és lassan elalszik. Sohadesoha nem tudtunk egy ágyban aludni, eddig. Szeretem még ebben a dög melegben is a közelségét. Pláne ha arra gondolok, hogy már hárman fekszünk abban az ágyban. :-)

Még 3 hónap és 3 éves lesz. Talán egy kicsivel több és kistesója is lesz. Most még jól fogadja a helyzetet. Mesél róla, hogy miket vesz(!!!) a kistesónak. Természetesen "csiszolót, fűrészt, csavarhúzót" és hasonlókat. Hogyan fog énekelni neki (amiket én Somának), miket mutat majd a babának. Sokszor jön és: "Nagyranőtt a pocakod! Mi van benne? Háát a kistesó!" Csibészesen vigyorog és pocakpuszik, simik jutnak Zsombornak. Mindenkinek aki kérdezi (ezzel cseszegeti a gyereket) megmondja, hogy "Zsombor lesz a neve és persze hogy fiú!" Igyekszem mondogatni neki, hogy sajnos nem kap egyből játszópajtást, hanem csak egy sírós kisbabát, aki még nemtud semmit. Neki kell megtanítani sokmindenre. Remélem nem fog túl nagyot csalódni. (Ez egy rossz mondat, persze hogy fog. Már előre sajnálom miatta. Van amit nemtudunk kikerülni.) Majd ezt is kidumáljuk valahogy.