szombat, január 21, 2012

Angyalpofik




(2011 Karácsony)
 

Hó-nap

A gyerekek alig várták a havat, be is üzemelték a szőnyegen a szánkónkat. Valamint óvatlan pillanatban a vastalpak a lakást is bejárták. Szóval a gyerkőcök várták a havazást. Még Soma is, ami nagy szó, mert ugye a hó 1. kint van, 2. hideg, és ezek egyike sem bejövős nála. Zsombor tapasztalata kétséges, de lelkedése meggyőző. Aminek Zsombor most már hangot is ad: Szajnosz nincen hó. Hó van hó? (Sajnos nincsen hó. Hol van hó?) Minden reggel ezzel nyit. Volt egy reménykeltő fél nap mikor esett, de aztán szinte azonnyomban el is olvadt. De kedd reggel, hatalmas pelyhekben hullt alá a HÓ. Végre.

 A háztömbünk az óvodasarokról.
(Balra a bölcsi, jobbra egy nagy tér a házak ölelésében, közepén játszótérrel.
Erre néz a fiúk és a nappali ablaka.)

 Zsombor nekivág - még a cumi biztonságából - a nagy hidegnek.

Csak HóMuklát (Pettson és Findusz után szabadon) sikerült építeni, méretét és formáját tekintve is.

 Volt ilyen is...

és ilyen is. Mert a hó TÉNYLEG hideg.

És volt akit ez cseppet sem zavart.

Pláne így.
  
Sajnos már e délutáni kinnlétünk is az erősen olvadó fázisban történt. Nem kényeztetett el minket Holle Anyó.
 

péntek, január 20, 2012

Új kezdet

Annyi mindent írnék, de épp egy ideje életünk nagy legoját - hogy stílusos legyek - rakjuk össze és ekkora dobozzal és ennyi bonyolult elemmel még nem volt dolgom.
 

csütörtök, január 19, 2012

Felpörgött

Zsombor nem tiltakozik most már, hogy "Nem anó!" Hanem azt mondja Én Manó kejess meg! (keress)

Mesenézéskor kijelenti:
- Hejcegnő szejet entyem! Jön ide! (Hercegnő szeret engem!)
- Nem Aladdint szereti?
- Nem, engem! (az engem néha jól megy néha pedig entyem-nek ejti) - fő az önbizalom

Anya jécci egiccs nekem! Hó van embej feje? Egujút, oda be. (Anya légyszi segíts nekem! Hol van a legó ember feje? Elgurult, oda be.) - ilyen mondatokat használ, és nem érti miért olvadozom. A legó-emberek általában fej nélkül végzik, ha Zsom kezébe kerülnek.
 
Figyejj jécci! (Figyelj, légyszi!) - Két tenyerébe fogja az arcom, a szemembe néz, majd irányba rakja a fejem.

Köszönök a boltban, és ő is automatikusan: Szia!
Majd rámnéz, elvigyorodik: Iszját! (Viszlát!) - ilyen gyorsan változnak a dolgok

Szerintem teljesen érthető, választékos, kedves, udvarias. A szia, lécci, bocsi alap.

Énekel. Ketto fija van. Dan a, dan, dan. (Kettő fia van.)
Három fia van, nem? - kérdem
Nem, kettő van. Elgondolkodik.
Ketto szeme van dinonak. Majd folytatja.
Szép hantya van. Dana, dana, dana. Nem tutom. (Szép hangja van. Dana dana dan. Nem tudom.) - pedig tudja. :-)

Cicafáját! - és tudja, hogy viccelt és kuncog (A kutyafáját, szoktam mondogatni.)
Icces vót! (vicces volt) - mondja erre
 
Úgy élvezem!

(Írhatnék fosi-fosi körökről is, de ez hálásabb téma.)

   

hétfő, január 16, 2012

Csurr

Avagy a bili - a szobadísz - első használatbavétele Nagytesó hathatós közreműködése által.

Én a nemerőltetős kategóriába tartozom. (És mert nem tanulok a hibáimból, így is maradtam.) Tél van, nem macerálom a gyereket. A gyerek meg egyáltalán nem macerálja a bilit. Ugyanis a bili kikészítve várja a feladatát, de eleddig azon kívül hogy állandóan belerúgtunk és át akartunk esni rajta, nem sok szerepe volt. Máig. Soma persze már nagywc használó. Minden fürdés előtt látványosan elküldöm, hogy nemá' a vízbe (de azért oda is tartogat - micsoda viselkedés!). Ma is. Hívta Zsomot is - szokta máskor is, de határozott nem szokott lenni a válasz -, a kicsi már pattant is és ment a Soma által a wc-be helyezett bilire (panelvécé, két gyerek benne, megvan a kép?), Som leültette öccsét, míg ő a wc-n ülve demonstrálta a pisilést: csurr - látod így kell, csurr még - na menni fog ez!, leugrik, kell még újság is, Zsom kezépe nyom egy szórólapot - ugye most már jó lesz így? és megsimogatja a kicsi fejét. Aztán csurrant egy befejezőt. És lám a Kistükör is pisil. Bravó és örömtaps! Nagyon ügyes vagy! - mondja Soma, büszke magára és Zsomborra is. Zsombor az ováció hatására bebüszkül. Majd mindketten kacagva beugranak a kádba és belepisilnek.

Ez a poszt nem született volna meg, ha nem ez lenne gyermekeim testvérségének egyik legcukibb pillanata, mert hogy a szobatisztaság kezdetének nem nevezném, az biztos. 
 

vasárnap, január 15, 2012

Megkettőévesedett

Zsombor.

Ajándék ez a gyerek. Nem mintha sokszor eszembe jutna a születése és az azt megelőzőek, de mostanában mégis felidéződnek. Merő szenvedés volt, kitartás jelszóval. De jutalomra nem számítottam. Pedig lett. Ő. Miatta elviselhetőbb a múlt is, az például amikor terhesen nem tudtam altatni Somát, mert a "szag"ától undorodtam (azt hiszem ez a legfájóbb pontom a terhes időszakból). Persze a gyerekillatnál nincs édesebb a világon. Szagolgatnám is most Somát, ha hagyná, ehelyett kapom Zsom nyomulós voltát, és vele az édes babaillatot. Babaillat, ennyi maradt csak a babaságából. Kisfiú ő már a javából.
Lassan a nyelve is elered. Lelkesen próbálkozik, a kétszótagosok elég jól mennek, legtöbbször az első hang nélkül. Soma sokszor fordít "Hát nem értitek, azt akarta mondani, hogy ezt vagy azt szeretné!" A kicsi meg lelkesen bólogat a megfejtés helyességén.
Zsombor számára Soma az etalon. Pedig Som nem éppen kedves tesó, még mindig üt-vág a jelszava. De Zsom hamar megbocsát és mehet tovább a játék. Kistesó hűen követi Nagytesó utasításait, vagy egyszerűen utánozza azt. Kistükörnek szoktam hívni. Ügyes a mester is, tanítvány is, no meg mi is jól szórakorunk. Sajnos az evésben viszont látom a hátrányát is. Igaz, hogy most már Soma is jó evő, de irtó válogatós. Zsombor bevállalósabb fajta, de ha azt látja, hogy Soma nem kóstolja meg ill. nem eszi, akkor ő sem. Például Som magában, a külsejétől megfosztva eszi a kenyeret, kalácsot. Így Zsombor is úgy enné, pedig neki eddig nem volt problémája a héjakkal, sem a rákent vajjal. Most már van.
Nem történtek egetrengető változások mostanában. Maradt a kedvesség, okosság, mozgékonyság, sétakedv, emberszeretet (kis megilletődött fázis után), a nagyszülőkért való önfeledt rajongás, huncutság (egyre nagyobb kifejezési eszköztárral). Mindenben látom azért a fejlődést is. Egyre jobban épít (ugyebár Kistükör), de nagyon kreatív is, az építményeket továbbhasználja. Autókkal történeteket játszik el. Sínpályát épít. És kezd rákapni a kirakózásra. Nagyon ügyesen illeszti a dolgokat, kis segítség kell csak neki. Jó tanulópálya Soma kirakója, aminek 4 és 6 darabosát egyedül ki is rakja, de a 9 és 12-es is megy, segítséggel. Sok küzdelem van a játékokért, de a legtöbb az kirakóért van. (Hiszen mindet Soma kapta anno, bár őt akkor nem is érdekelték. Most azonban már ő is ügyesen kirakózik, szóval nem engedi, hogy a kicsi is kipróbálja. De az mégis kipróbálja.) Szeret rajzolni, néha nem tudom megkülönböztetni a két gyerekem rajzát. Zsom szereti kipróbálni a színeket, próbál köröket rajzolni, pöttyözni, vonalakat huzigálni. És a valamit amit rajzolt, meg is nevezi. Zsombor szerepjátékozásaiért vagyok még nagyon oda. Plüssállatokat dirigál, elmórikálja, hogy ki épp mit csinál. Üres tenyeréből megeteti őket. Simogatja a nemlétező valamit a markában. Nyávog, hogy cica az. Aztán ő maga lesz a cica, akit meg kell simogatni. Macit fésül, etet, altat... Elszerette Soma egyik maciját, amit épp Soma is meglehetősen kedvelt, ment is egy darabig a harc érte, de végül Zsom nyert. Illetve Soma átengedte a kicsinek. "Na jó, legyen az övé!", és azóta tartja is magát ehhez. Ilyenkor gondolom azt, hogy mégis a mélyben minden megvan Somában amit szerettünk volna neki tanítani, átadni, csak a felső kéreg az, ami most ilyen morcos.
Szóval "aci" nélkül Zsom nem tud aludni, meg a további kellékek nélkül sem: cumik - egy a szájba és egy-egy a két kézbe -, hálózsák - főleg ha az epres -, takaró (még a hálózsák fölé kell), iszipalack (vízzel), no meg én, azaz a karom/bőrőm simogatása. Minden egyes elem azonos intenzitással bír, bármely elem kihagyhatatlan. Kész öröm egy lefektetés. Főleg mostanában, mivel a hűvösebb idők beköszöntével a rövidujjú pólókat hosszúra cseréltem, így a karom már nem maradt csupaszon. Feltűrt ruhaujj viszont nem felel meg a fiatalúrnak, szépen a helyére húzogatja, rend a lelke mindennek. Igenám, de akkor mit gyűröget, markolász, cirógat, csipked, simogat? Hát a nyakamat. Nagyszerű ötlet ez tőle, ugyanis ez a testrészem az, ami nem bír közvetlen behatást, legyen az cirógatás, vagy garbónyak. (A sálak a megtűrt szférát képezik.) Szóval csendben szenvedek miközben Zsombor tésztát dagaszt a tokámból. És ő is szenved, mert nem egy ellazult anya az, aki mellett elpihenhetne. Remélem hamarosan találunk valamilyen megoldást eme problémára, mert igencsak messze van még a tavasz (a panelben meg nem számítok ezer fokra).
Cumik. Van vagy tíz. Először csak alváshoz kellettek, aztán mikor elhatalmasodott rajta a fogzás (úgy nyár vége felé), egyszerre indultak be a hármaskák - mind a négy -, Zsom szinte hozzánőtt a cumi(k)hoz. Nemigen tetszett nekünk, de ha rágcsálhatta a cumit, minimálisan volt csak nyűgös, ezért megengedtük neki. Pár nappal ezelőtt ki is bújt a bal felső hármas csücske, bár mi a jobb felső hármasnak drukkoltunk. Szóval Zsombor majdnem 13 foggal ünnepelhette a második szülinapját. Nem hamarkodta el. És miért is van ennyi cumija? Ugye az alváshoz eleve 3 kell és mert lusta szülei nem hajlandóak állandóan cumit hajkurászni a lakásban, így viszont ahova nézünk ott cumi van. Elvileg. Mert képzeljétek, még így is megesik, hogy nem jön össze a szükséges három, a kellő pillanatban. Egyébként meg cumival a szájában látni egy gyereket nekem mindig olyan szívfájdító látvány. Tudom, hogy őt megnyugtatja és ezért hagyom is. Amikor viszont Zsom oldalra tolva, kicsit kiejtve a szájából olyan Lucky Luke-osan tartja a cumit, az oly aranyos, hogy már nem is érzem problémának (majd erre még visszatérünk azt hiszem) a dolgot.

Szóval kettő éves már Zsombor is, el sem hiszem! Vagy mégis. Mert minden porcikámba beitta magát a lénye, szeretése, szerethetősége. A mosolyáról és a szeme csillogásáról meg nem is beszélve...
  
(2011 október 31. - majd visszadátumozom - jobb későn mint soha alapon :-))

szombat, január 07, 2012

Édesz kenyéj!

Zsombor elkezdett beszélni. Azaz: BESZÉL! Mondatokban. Sokat. Ragozva. Érthetően.

December 13-án mondta először az első ragot. Épp altattam. Felkönyökölt és közölte: 'ömpej... 'ömpe t (dömper... dömpert). A kétszótagos szavak próbálgatása volt ezidáig terítéken, többnyire az első hang elhagyásával. Ment a tej, de a tejcit már ejci-ként ejtette. És persze mindig megértette magát így is.
November közepén elkezdte magát nevén nevezni, pedig senki sem kérte rá. Játék közben egyszercsak kinyilvánította, hogy ő (H)öffej Baba. Valószínűleg a költözésből adódóan sokszor hallott Hogy hívnak? váltotta ki belőle, hiszen Soma mindig tisztességgel válaszolt is a kérdésre. Majd ebből lettünk mi: (H)öffej Oma, (H)öffej Ácint és persze (H)öffej Anya. :-)

Attól az ominózus Luca naptól fogva pedig beturbósodott a gyerkőc, csak mondja, mondja. Alig telt el egy hónap és Zsombor ott tart, hogy ő már Omboj, illetve az imént alig tudott elaludni, mert azon dolgozott, hogy a zs betűt is kiejtse a következő mondatban: Ez szoba Zsombojé. Szép szoba. Somájé. (Ez hány mondat is?)
Délután a konyhában uzsonnáztunk, Soma megsértődött és elviharzott. Zsombor kiabált utána: Szoma gyeje vissza ide be, ki, be, ki. Igazán eltöprengett, hogy végülis mi a helyes ki vagy be?

Rengeteg szó van még a repertoárban, és már a hosszától sem retten meg. (pl. hó embej)
A kedvencünk - Jácint örökérvényűje - az Ésszej fijam! (Ésszel fiam!), amit önmagának is szokott mondani.

A színekkel is kezd tisztába jönni: pijosz, kék, ződ... Ez fijom spejót pijosz. (Ez a finom spenót piros.) Szóval csak majdnem.

Szilveszterkor a korai tüzijátékozásnak köszönhetően a fiúk is hangulatba kerültek. Ablaktól ablakig rohangáltak, hogy lássák a rakétákat. Zsombor kiabálta is: Hujjá, űj hajó! (Hurrá, űrhajó!) Valószínűleg a rakéta szót hallhatta tőlünk és így fordította le magának a sohasem tapasztaltat.

Január elsejei meglepije pedig a következő volt: Szejet... - mondta életében először és cirógatva hozzámbújt - engem Anya. Tegnap pedig már a szejet em-el is megpróbálkozott.

És persze: én, engem, enyém, nekem. Az én vizem viszi nálam a prímet. Öntudatra ébredt a kincsem. De senkitől sem sajnálja a jelzőket: szép, jó, okosz, ügyesz...

Az meg csak hab a tortán amikor a kenyeret simogatja meg, hogy Édesz kenyéj! (Édes kenyér!)

Szerintem meg Zsombor az édes és gyakran simogatom is!
  

csütörtök, január 05, 2012

Eltettük Kapuvárt

... avagy, hogy ne mondhassuk, hogy dunsztunk sincs Kapuvárról. Hát van.


Somával gyűjtöttük minimál stílusban, a Szállás-Ovi-régiOtthon háromszögben.

Érdekes hogy egyébként Soma képes velem több mázsa követ, botot, miazmát hazacipeltetni, de amikor most feladathelyzetbe került, megelégedett a két kavics, három gesztenye mennyiséggel.

Az üveg most ott áll a polcon, számomra megtöltve érzésekkel és gondolatokkal - a tapintható dolgokon kívül -, de a többieknek egyenlőre nem több mint látványelem.
 
(2011 okt. 31.)

szerda, január 04, 2012

Mineve?


(2011 nov. 18.)