vasárnap, november 30, 2008

Sűrű nap

Délelött: Zsizsi és Tomi volt Soma játszópartnere. Egy sétát terveztünk eredetileg, de a hidegre való tekintettel egy gyors vásárlás után hazaspuriztunk hozzánk. Mivel Apa a másik szobában aludt, ezért a játszótér eléggé leszűkült a 3 eleven kisfiú számára. De azthiszem így is jól elvoltak. Zsizsi nagyon ügyesen megy már és édes tiszta tekintettel néz a világra. Nagyon drága. Tomi meg nagyon nagy fiú már, láttam rajta, hogy élvezi hogy Soma is elég jól kommunikál. Kézenfogva jöttek hozzánkig. Soma volt az, akinél jónéhányszor eltört a mécses... mindig az kellett neki ami a másiknál volt. Hát igen bekétévesedett... ennek is eljött az ideje. Mi Gyöngyivel igen jót dumáltunk, és tudtunk volna még... csakhogy Sománál eljött a déli lefekvés ideje. És ilyenkor nincs mese, mindenki mehet isten hírével (sajnos), Soma alszik jó nagyot (hurrá), de teljes nyugalomnak kell körülötte lennie.






Délután: A Soproni Ifjúsági Fúvószenekar Ünnepi koncertjére mentünk. Ilyen komoly rendezvényen még nem voltunk vele. Soma hatalmas meglepetést okozott nekünk. A 2 x 50 percet végigülte és bámulta!!! Pedig a koncert nem is volt olyan nagyon jó, mint szokott lenni. Direkt a sor szélére ültünk, hogy ha menni kell... de nem volt rá szükség. Soma a kezével ütötte a taktust. A körülöttünk lévők (voltak zenészek is) jókat kuncogtak rajta. Merő figyelem volt a gyerek. És persze némely dolgot kommentált is: "Ott van a kar a mester bácsi.", "Fuvola van ott.", "Anya, dobónak!", "Ezek a zenészek!"... stb (Ez az elöttünk ülő és videokamerázó néninek lehet majd otthon kellemetlen.) Ja és párszor lekiabált a kedves rokonoknak a karzatról. "Hol a... Márti, KatiNagyi, Evci?" És ezt néha egy-egy szám közepén tette. De inkább édes volt, mint zavaró. Hát nemtudom hány kétévesről lehet ezt elmondani, hogy így figyel és elvan ilyen hosszú ideig. Olyan büszke vagyok rá! Bár lehet, hogy ez most csak a véletlen műve volt, de lehet, hogy tényleg zenész lesz (Apa után szabadon)?


szombat, november 29, 2008

Ami kimaradt...

Ringatón voltunk pénteken, végre én tudtam elmenni Somával. Hát jó volt... mennék még... Soma tényleg élvezte, és füligvigyor volt az egész foglalkozás alatt. Szinte végig táncikált, mozgott a dalokra, és levezetésként bemutatta a ledöbbent társaságnak, hogy hogyan tud egyedül bukfencezni és az ölemből hátrafelé kibucskázni minden félelem nélkül (vagy tízszer). Plussz jó, hogy találkoztunk Alízzal akit a babausziból ismer Soma (két hónappal idősebb csak Sománál)... lesz itt még találka.

Kiságya kivehető és nem kivehető rúdjairól értekezik (tegnap este):
- Ez pörög. Ezt nem lehet pörgetni. Anya ezt forgatja! Soma így mozgatja. - és bemutatja, majdnem ki is veszi.

Soma eddig némán hallgatódzott csak a telefonba, most kezd megeredni a nyelve.
Játékból telefonál (nincs társ hozzá):
- Szia Papa!
- Itt vagyok a városban.
- Pukiztam a városba. (ez aztán a jó hír, mondhatnám)

Feltételes módot használ! Ilyenekkel mindig letud döbbenteni.
- Megkaphatnám ezt?

Először mondta, hogy szeretlek:
- Szeretlek... Réni! - Már kezdtem örülni... de aztán a plüss rénszarvast húzta magához, amit tavaly ilyentájt kapott. Brühühü... de kivárom a sorom.

"Jujj, de szép bicikli!"

A nap fénypontja már majdnem az estébe nyúlott: Soma kapott Évikétől (Anyóka lánya) egy gyönyörű biciklit, de hogy miért, az rejtély, tán csak a Jézuska tudja! Soma annyira meglepődött, hogy csak állt és állt ott, tátott szájjal... (és én is csatlakoztam hozzá). Köszönjük!!!! A tetszésindexe a csengőnek is elég magas, mert az egy feketepettyes "katibogár", a szárnyait szétnyitva lehet csengetni vele. Soma futott a lakásban egy-egy kört, majd újra, meg újra rápattant a bringára "Jujj, de szép bicikli!" felkiáltásokkal. Majd a tükör előtt gyakorolt egy kicsit... A bicikli sikere olyannyira nagy volt, hogy az esti meséket is rajta ülve hallgatta meg (a könyvek száma az imádat ellenére sem változott). Megjegyzés: tekerni még nemtudja, és a lába sem ér még le teljesen, de már megszerelte, megtankolta, felpumpálta... szóval tavaszra profi lesz. :-)


csütörtök, november 27, 2008

Bilimaraton

Ma Soma szinte sportot űzött a bilibe pisilésből. Ha 6-7-szer nem pisilt bele, akkor egyszer sem. És mindez nem is hazai pályán, hanem a Mamáéknál történt. :-)

És míg mi bevásároltunk neki télire, addig a Mamával-Papával mézest sütött. Igazi kis kukta volt. És a Mama meg is örökítette az egészet (tán először fényképezett életében). Meséljen ez:








Barnabás

Ma 12:33-kor megszületett Márta barátnőm (no meg Peti) 'kis'fia (3510 g • 51 cm). "Dejő!" Annyira örülünk neki!

(Remélem hamarosan egy képet is tudok ide csatolni.)

szerda, november 26, 2008

"Samu is, Soma is!"

Ma önszántából belepisilt a kisfiú a bilibe. "Samu is, Soma is!"- felkiáltással :-)
Alakul...

kedd, november 25, 2008

"Rossz kiszfijú"

Nem lehet egy rossz szavam sem erre a gyerkőcre. Igen jól bírja a bezártságot. Szülei fáradtsága, levertsége miatt nem nagyon mozdul ki. De jól elvan. Sőt nagyonis aktív napközben, folyton esik-kel. Tegnap még az ajka is felrepedt, a fején kék hupli, az orra lekaristolva... stb. Rengeteg szerepjátéka van. Épít, főz... És folyamatosan olvas, olvas... hihetetlen, hogy mennyire szereti a könyveket (de a szerszámkatalógus is megteszi).

- Ez itt étterem. Hozom a turmixolót. - és hoz egy szűrőt
- Ez szűrő.
- Igen szűrő, szűrni lehet vele.

Észrevettem, hogy mondatai, ha lehet így fogalmazni, mégmondatabbak lettek. Néha meg minimonológokat mond.
• Adom neked ezt Apa, jó lesz, jó, jó.
• Köszönöm szépen ezt. Ez Soma hamija, finom, bizony.
• Hol van Anyóka? Elment. Otthon van, biztos.

- Ez kis tészta. - néz valamit a földön.
- Ez nem tészta, ez egy hajszál.
- Igen, lepottyant a hajszárítóról. - és ezt nem én mondtam!

Csináltam neki ma 'piros vizet'. Megakartam örökíteni fürdés közben... és lőn. Szóval ilyen arccal kakil az én kisfiam a vízbe (már rutinos játékos e téren). :-) Amikor belenéztem a lencsébe már láttam is, hogy mi készül itt.
- Soma, kaki lesz?
- Nem. - és kiúszott a háta mögül az a bizonyos.
Somán semmi ijedtség nem látszott. Kiemeltem. És azzal a lendülettel ráültettem a bilire, amíg valami megoldás után nézek. Soma a bilibe belepisilt (először), majd onnan dirigált: "Anya ott is, ott is! Anya kesztyűvel, elkapja Soma kakiját! Anya van még, ott is!" - szóval mondatokban beszél az én drágám. :-)


Az elalvások hosszadalmasak mostanában. Engem akar folyamatosan. És semmisem jó neki. Valamikor még az éneklést is letiltja, pedig azt nagyon szereti. Az a legrosszabb, amikor nyaktörő mutatványokat csinál a kiságyában, általában a fejenállás-kézenállás keverékét produkálja. Attól tartok, hogy kitöri a nyakát, így nem merem magára hagyni. Talán ez lehet a célja is, mert közben azt mondogatja, hogy "Anyához!"? Amikor befejezte a mai produkcióját, Soma közölte velem. "Rossz kiszfijú vagyok, kiabálok is."- és kurjantott egy nagyot. No már önkritikát is gyakorol? Senki nem mondott rá ilyesmit. Szóval ma rájöttem, hogy szorosabb közelségre vágyik, konkrétan, hogy mellébújjak. (Végre.) Csakhogy a kiságya ezt nem teszi lehetővé. Megvan már a gyerekágya, de még az összeszerelése hátra van. Nem akartuk elkapkodni. De azthiszem eljött az idő...

szombat, november 22, 2008

Jó vacsora


Katimami névnapi vacsoráján voltunk az imént egy étteremben, Soma végig ezt énekelgette: "Jó vacsorával várja fiáját!" (ez a kiskrokis mondókából való)
Kopaszcsirkés frizkójához hozta a kópés formáját is. Futkározott, a dobogón ugrált-táncolt, kurjantgatott és közben önelégülten kacarászott tudása felett. Irtó jól érezte magát. Mi meg jól belaktunk. (Egy balhorog a fogyókúrának.) Ja és Soma beszerzett még egy-két 'kifejezést' is a keresztszülei jóvoltából ('Kösz szépen!'), úgymint "basszuskulcs", "bakker", ez utóbbit igyekezett Anikó 'bakter'ra, 'bakterház'ra átvarázsolni, de kevés sikerrel, mert ugyan kimondta a javított szavakat is, de mindig visszatért az eredeti verzióhoz. Mi pedig megszakadtunk a nevetéstől, ami bónuszhiba volt, de olyan büszkén, tisztán és arisztokratikusan mondta e szavakat.

Közben pedig ismét megeredt a hó... aztán szakadt és betemetett mindent.

HaliHó!

Ma reggelre szép havas táj fogadott minket. Először az ablakból csodáltuk meg, Soma nagyon meglepődött. Persze hol van már a tavalyi emlék, túl kicsi volt még, hogy emlékezzen rá.

- Huhúú (hogy) néz ki! - amikor meglátja a havas teraszkorlátot

- Anya, mi ez hab?
- Nem, hó.
- Halihó!

(Hull a, hull a, hull a hó!
Hinti, hinti Hóapó
Hali, hali, halihó
Hűha, hűha, hull a hó!)

Aztán útrakeltünk, kellő felszereléssel, úgymint hótaposó és napszemüveg. :-) Ez utóbbit el is hagytuk, így az meg is kapta Soma életének 'első elvesztett dolga' címet. (Azért jó arány több mint két év alatt, nem?) A hótaposót tegnap ő szedte elő a cipősszekrényből, és rájött, hogy egyedül is feltudja venni, úgyhogy vagy egy órát abban masírozott a lakásban. Pedig akkor még egy szem hó sem volt... tán megérezte.




És élveztük... Húztam a piros szánkón (végre valami ami tényleg piros). Mindenkinek ujságolta aki szembejött velünk, hogy "szaladunk". Persze lábnyomot is hagytunk a hóban és megbámultuk a hógolyózó gyerekeket. Sajnos már el is olvadt minden. De megvolt az első HÓ!

csütörtök, november 20, 2008

Frizura

Soma egy csomó hajától megszabadult újra. És amire nagyon büszke vagyok: egy csepp sírás nélkül! Taktika: Anya ölébe ülni, szemben Anyával, és egy kis vacak ÚJ(!) versenyautót szorongatni (Jó ötlet volt KatiMami!), rajra mindent szorgalmasan áttanulmányozni. Gabi nagyon ügyes volt, csattogtatott, berregtetett és lőn egy fess fiatalember a végeredmény.

Előtte (így tetszett, csak beizzadt nagyon és többen lánynak nézték):


Utánna (háát, remélem majd hamar megnő..., egyébként így már eléggé betyáros lett):

A szokásos módon kívántam Somának jóéjszakát:
- Jóéjt! Álmodj szépet - mondtam
- "Pillangós rétet!" - fejezte be Soma

szerda, november 19, 2008

Bilikönyv

Soma ma kapta ezt az új könyvet. Végre sikerült beszereznem. Arról szól, hogy Samu, a kisfiú kap egy bilit ajándékba és megtanulja mire való. Végigolvastuk, Soma jókat rötyögött rajta és egyből 'használta' is. Kedve támadt WC-re (nem bilire) ülni... és pisilt is. Még nemtörtént ilyesmi vele azelőtt. Azt nem tudom, hogy az érzést is felismerte-e, hogy kell, vagy inkább a szitu hozta ki belőle. Végülis mindegy, valami elkezdődött. Egyébként a kakinál sem szólt eddig, csak éreztük azt. Most már néha elhangzik, hogy "Kaki lesz, Anya konyhába megy!", de kizárólag pelusba. A könyv hatására a bilire is "rácsüccsen"t picit, de csak szórakozásból. Ez is haladás, mert eddig levegőnek nézte. Mire nem jó egy ilyen 'érdekes' könyv.

kedd, november 18, 2008

Elgondolkodtam...

...olvasva a blogokat és élve a mindennapokat...

Itthon... Nálunk siralmas védőnőileg, orvosilag, programilag a helyzet és még sorolhatnám... nemis tudom, hogy miért vagyunk itt. Itt születtem, kicsit tanultam itt, de nem itt nőttem fel, nem itt dolgoztam, mégis itt vagyok. Jácint a tősgyökeres, elég masszívan, sajnos. Engem semmi nem köt ide ehhez a kisvároshoz. Igyekszem mindenből a maximumot kihozni, de mindig bennem motoszkál, hogy egyszer tovább kellene innen állni... Mondjuk a lakásunkat szeretem és a környezet sem rossz + közel vannak a nagyszülők. DE... Nem vagyok elégedetlen, csak ha a gyerekemnek/gyerekeimnek és magamnak is jót akarok hosszú távon, akkor menni kellene. Jácint nem egy kerdeményező fajta. Gondolom majd egyszer kinézek egy lakást, házat Sopronban vagy Győrben... és elviszem megnézni, aztán reménykedek, hogy beleszeret/ünk...

Munka... Már csak Gyes-t kapok... hiányzik a munka... de az nincs. Jó lenne anyagilag is, meg a kreatív énemet is kiélném. A cégem feketén nem fizet, de legálisan meg nincs jó megoldás, pláne ha második gyerkőt is akarunk. Mottó (mondá főnökasszony): majd az idő mindent megold! Nekem sincs jobb ötletem. Perpill meg grátisz Ringatós szórólapot csinálok... legalább ez alakuljon...

Babahordozó hét... Van hordozókendőm. És én sajnálom a legjobban, de keveset használtam. Nem volt gyakorlatom benne és annó a kezdetek kezdetén túl kicsinek találtam a gyerekemet hozzá. Most már tudom, hogy micsoda badarság volt ez. Aztán meg megnőtt a fiatalúr és ő nem akarta. Talán mert nem volt hozzászokva. Persze most már csak találgatni lehetne, hogy mi a baja vele. A szoros bújások sohasem voltak jellemzőek rá, együtt aludni sem tudtunk soha. Most kezd néha odadörgölőzni hozzám. A szeretlek szó is hiányzik még a 'szinte mindent mondok' szótárából. :-( Na majd a másodiknál! :-)

Anyatej... Hiperprolaktinómiám van, magyarul az agyalapi mirigyben túltermelődik a prolaktin. Ez azt jelenti, hogy gyerektől, terhességtől függetlenül tejcsorgásom van. Ez gyógyszerrel (Bromhochriptin) megszüntethető. Amikor Somával teherbe estem, rögtön megszűnt a gondom. Most megint ezzel kűzdök, de most homeopátiával. Urtica 30CH - apasztó. (Ez a homeogolyó alacsony potenciában - Urtica 5CH - tejserkentő.) Kiráz a hideg ha arra gondolok, hogy gyógyszert kell bevennem. Pedig a következő baba igencsak várat magára... lehet, hogy van összefüggés...
+ Mennyi, de mennyi anyatejem ment pocsékba... senki nem tartott rá igényt! Már a kórházban a második napon 300 ml felesleggel rendelkeztem (ami itthon hatványozódott)... és köszönte szépen a győri gyerekbarát hórház, de nem kérte és itthon se senki! Szomorú.

Csupa szomorkás sikeredett mára... hát ilyen is van...

Húúú, van jó dolog is: Márta barátnőm pár hét múlva egy kisfiúnak fog életet adni... tegnap élőben láttuk a gömbölyödő pocakot, ami a drágát rejti. Faros a lelkem és császár lesz... úgy izgulok értük!

vasárnap, november 16, 2008

Vasárnap kettesben

"Megszereltem, rossz vót."- a kiságya rácsát bütyköli
- Mi volt a baja?
- "Elesett."


"Ott van a kémény füstje, vonatnak is ilyen füstje (van)."

- "Segítem, én törölöm, viszem a kukába..." (mármint a törlőrongyot)

Minden "piros" mostanság neki (télapótól függetlenül):
-----
"Hol van a piros takaróm?" (egyébként halványzöld)
-----
- "Kérem a könyvet!"
- Melyiket?
- "A pirosat!" - méltatlankodva
-----
- "Ez piros, biztos!"
- Nem, ez kék.
- "Ez szinű, biztos."

Végülis az egész blog innentől állhatna ilyen idézetekből. Mindent visszaad egypár ilyen mondat. Érdeklődési kör, tevékenység, hozzáállás, gondolattársítás... stb. Elmentünk Kittiékkel sütizni. Soma végigdudorászta az utat. "Dili-dala, dili-dala, halihó, lili-lala, sanyi bácsi, hajajaó, tyaf-tyaf-tyaf... stb." Saját maga által kitalált dudorászás volt néha közbeiktatva egy-egy igazi szóval, mondattal de a dallamvonalat tartva. :-)

Bementünk a templomba, Soma nagyon beakart menni. Mindent végigmutogattam neki, nagyon figyelt és kérdezett. "Ki az? Micsinál a néni? ..." És kommentált is: "Ott a keleszt. Itt van a Jézuska! ..." Én igyekeztem kielégíteni kíváncsiságát, bár nem vagyok vallásos, de műveltségem azért van e téren a művészettörténet által. Alig akart kijönni (lassan kezdődött a mise)... sírva kellett kivinnem, annyira maradni akart. Érthetetlen, hogy honnan ez a vonzódás!? Megígértem neki, hogy majd a Papával(-Mamával) eljöhet majd még, akik idősödvén vasárnapi misére járók lettek. De én nem vagyok semmi ellen. Állítólag van 'Mocorgó mise' ilyen kicsiknek, ahol többek között mindenhova bekukkanthatnak a picik.

Mindig újra, meg újra rájövök, hogy milyen jó és érdeklődő gyerekem van, ha én is jó passzban vagyok, akkor élvezetes napokat lehet vele eltölteni. Ilyen volt ez a mai is.
Most altatja magát, ezt hallom: "gyerekek vegyetek sóssat, sóssat ropogósat"

szombat, november 15, 2008

Bébicsősz

"Bekapcsoltam a bébicsőzt. Nézd világít!" - Mondja Soma, és tényleg.
Nemtudunk leszokni erről a kütyüről. Csak egy fal válaszja el a szobánkat egymástól és mégis. Kicsi korában azért szereztük be, mert hason alvó baba volt és állandó félsz volt bennem. De most... szinte semmi szükség rá. Bár Soma igényli, és figyelmeztet is, ha nincs bekapcsolva mikor lerakom aludni. Bár ez még nem indokolja, hogy én is bekapcsoljam a nálunk lévőt, de azt teszem. Függők vagyunk. :-)

Tegnap este Dumaszínházban voltunk Sopronban. http://www.dumaszinhaz.hu/ Csak úgy folyt a könnyem a röhögéstől. Tán azért is mert eléggé felszabadult voltam, no meg a poénok sem voltak rosszak. Soma meg jó kezekben... Anyóka és KatiMami váltották egymást felvigyázásban. Régen voltunk ilyen esti programon. Pedig megtehetnénk, Somát mindenki eltudja altatni, csak a módszerek mások. :-) Bár nem lettem volna ilyen nyugodt, ha tudom, hogy KatiMamival DVD-t néztek még vacsi előtt. KatiMami védekezőn: 'Soma rakta-indította be.' Na ez tényleg jó érv. Bár igaz lehet, mert a videó is elállítódott. Ám nem kellett volna hagyni. De általában a mi hozzáállásunkra (délutánonként 2-3 rövid mese) a KatiMami fütyül, sajnos: 'Miért ne nézhetné, hisz úgy szereti!??' Próbálom a nálatévézéseket kerülni, de ez szinte lehetetlen, mert éjjel-nappal megy nála a doboz, még este is arra alszik el. Nehéz ügy.

Ma tipikus szombat volt... Jó ebéd a Mamáéknál. Déutáni szieszta egy jó könyvvel... eléggé nosztalgikus érzés volt. Soma meg egész jól feltalálta magát a sok általa kitalált szerepjátékkal.

péntek, november 14, 2008

Mama Ringató-zott

Somával PiciMama ment el a Ringatóra. Az elmondások alapján nagyon jól érezték magukat, mindketten! Soma tapsolt, énekelt, jópár dalt, mondókát ismert már. Csupa kisbaráttal találkozott, így a jó társaság is adott volt. Mama azt mondja, hogy igen szépen levezényelt foglalkozás volt, és a Viki még szépen is furulyázott, énekelt. Köszi Viki!

csütörtök, november 13, 2008

Új játszótér

Kipróbáltuk az új játszóteret a lakótelepen. Hááát, anyukákat, gyerekeket biztosan nem kérdeztek meg, hogy mit és milyet szeretnének. Csak bébihinta van (most még jó nekünk, de később?), egy hatéves kislány belemászott, de kijönni már nemtudott, és magát lökni sem, mert annyira kiesésbiztos. Az egész játszótérnek az alja homokos-kavicsos. Mi lesz velünk télen? A csúzdához felvezető létrafokok távolsága óriási, még nekem sem volt kényelmes (kipróbáltam). Mondjuk a csupa vasnál jobb, bár sok fém elem is van, úgy mint korlátok, mászóka rudak. Olyan fura, hogy az ilyesmi játszótereket hívják manapság gyerekbarátnak.

Ringató van immár Kapuváron is. HURRÁ! Az ismerős lány csinálja, akit én buzdítottam fel a dologra. www.ringato.hu Egy a baj, pont angolom van olyankor. :-(

Sírós bohóc

Ma nagyon nyüglődős-sírós-hisztizős volt az én kisfiam (talán még soha nem volt ennyire ilyen), ami néha kacagós bohóckodással keveredett. Szóval nemnagyon bírt magával. A végletekbe csapkodott át. Enni nem akart, aludni nem akart, sétálni nem akart menni, olvasni viszont nagyon akart, meg pörögni, meg bukfencezni. A most esti lefekvés is hiszis-sírósra sikeredett. Nem tudtam mit csinálni vele, kijöttem tőle, hagytam had rendezze le magában a dolgait. Közben meg megszakadt a szívem... érte.

Ma délután itt volt Fanni. A mi 'nagy' kétéveseink randiztak végre. "Fanninak Odi kutyusa van.", "Fanni sírt.", "Fanni mondta: da, da, da hujjé." Hát igen, bár a hujjé-t én nem hallottam. :-) No meg fújtak egy kis gyertyát is, bár már majdnem egy hónap is eltelt már a szülinapjuk óta, de se sebaj. Soma megint fújhatott... méghozzá olyan gyorsan, hogy egy nyolckezű polipanyuka sem tudta volna lencsevégre kapni, nemhogy én. Mozgásban, alkati dolgokban nagyon hasonló a két gyerek. Kb egy súlycsoport is, pedig Soma szinte semmit nem eszik, Fanni viszont álomjó evő. Fanni nem beszél. A "baba" szóval viszont mindent ki tud fejezni. Ezen kívül pedig nagyon anyás, amíg itt voltak szorosan az anyjához simult (Vali), és a pelusát szorongatta. Soma próbálta kimozdítani ebből az állapotból, heves ugrabugrival, bukfencekkel és hirtelen odaugrásokkal, hogy "Szia!". Persze ettől pláne nem lett oldottabb a kiscsaj. Na majd máskor.

Ilyenek voltak:



szerda, november 12, 2008

Jön a tél...

- Hamarosan itt a tél, kezd hideg lenni. - mondom
- "Jön a Tél, nézem... (kikukucskál az ablakon) Mikor jön a Tél?"
Így képződhetett valamikor a megszemélyesítés fogalma. :-)

Úgy ráérez a dolgokra. Mostanában a Bóbitából a 'Suttog a fenyves', 'Száncsengő' és a 'Csupa fehér' a kedvencei. Idézget is belőlük. A Télapó is elég korán beférkőzött általuk hozzánk. Most meg már a boltok, szórólapok is javában ontják már az idevágó elemeket. Így Soma minden piros ruhás embert letélapóz. Nagyon érdeklik az angyalkák, van egy fából faragott angyalfej a szobája falán, aki Soma álmára vigyáz, őt többször megszólítja napközben. "Angyalka nézz erre! Mutatom!"

Tegnap azt mondja: "Jézuska így tartja a fejét!" és félrebiccenti a fejét. Kiderült a Mamával egy útmenti keresztfa mellett mentek el séta közben és Soma nagy érdeklődést mutatott a bácsi iránt.

Egyébként minden doboz, táska "Ajándék!" felkiáltást kap mostanában Somától.

Ja és ma egész nap csavarogtunk, egy-két dolgot sikerült is beszerezni, úgymint: mézespuszi, gyertyák, mécsesek, ilyesmik... Nem lehet túl korán elkezdeni. Nem ezek voltak a céldolgok, de ha már megláttuk őket... (Azért a célok is elintéződtek.) Nagyon szeretem a Karácsonyt mióta saját családom van. (Előtte inkább a családi patáliák voltak nálunk jellemzőek a szeretet ünnepén, by Apám. Húú de régen volt, talán igaz sem volt. Bár kár áltatni magam, de hess ilyetén gondolatok!) Mézeskalácsot az biztos hogy sütünk majd Somával, már gyurmából edzünk is rá.



hétfő, november 10, 2008

Szösszenetek még

Olyanokat, de olyanokat hall meg, és persze használja is. Vigyázat felnőttek!
Játék közben: "Jujj, uristen!"
"Finimini, Katinagyi mondja." (evésnél)
"Hol a lasztim?"
"Aszta-paszta, Bandi mondja."
"Szipi-szupi!"

Apja szívdobogását hallgatja... "Táncolnak ott benn."
Halász Judittól a 'Boldog születésnapot'-ot hallgatjuk... Soma nagyot kurjant: "Jónapot kívánok!"

Jácint: Nézd milyen szép a hold!
Soma: "Tuti!"


- "Mi ez, nemtudom!? Anya mondja! Mi az tollas madár?" - Soma böngészik
- Strucc
- "Strucc, hihi!"

Kedves Lakótársak!

Minden évben Soma születésnapja körül készítek a ház faliújságára egy kis üzenetet (szóval ez a harmadik lap). Meglepő, hogy mennyire tudnak örülni a lakók (mindenki nyugdíjas rajtunk kívül) az efféle kis figyelmességnek.

Íme:


vasárnap, november 09, 2008

Szösszenetek

Apa Somával a boltba indult...
Jácint mondja: Köszönj el Anyától!
Soma megfordul, nyújtja a kezét és a világ legtermészetesebb módján kezetfog velem!
Majd megszakadtunk a nevetéstől, ami nekem elég fájdalmas mostanság.

"Szerelőbácsi rakta a dobozt oda fel, kalapáccsal, szeggel... mutatom!" (áramelosztó doboz)
"Csinálta a másik a villanyt, huhúúú!" (új konektort raktak a konyhába) - sokszor szokott olyan helyre is 'a'-kat beszúrni, ahova mi nem szoktunk. Pl "a másik a szoba".

Soma énekelget: "Bákom-bákom... bákom-bákom... csigabiga gyele ki!"

- "Anya nézd ott a dodom!
- Micsoda?
- "Felment a bácsi magasra."
- Ja, a toronyra? Tudod te azt mondani!
- "Dodom. Dodom. Dodom." - kacag.
- Naaa Soma!
- És kivágja: "Víztorony!"

szombat, november 08, 2008

Óóó KatiMami, Mama, Papa és Anyóka...

... mi lenne velünk nélkületek! Tegnap kihúzták a bölcsességfogamat és 4 öltéssel varták össze a helyét. (A többit nem részletezem. :-( ) Harcképtelenné váltam egy csúnya fog miatt. Így kiköltöztünk Somával a Mamáékhoz, ugyebár Soma már kinn volt, szóval én csatlakoztam hozzá... Az ágyat nyomtam, kis ájulásokkal, vérveszteséggel, és evésképtelenül tengődtem. Ami a legrosszabb volt, hogy nem emelhettem, nehogy felszakadjon a seb. Soma meg folyton hozzám akart jönni és velem játszani. Amire ugyebár képtelen voltam. Amíg nem látott engem, addig nem volt gond, nagyon jól elvolt a Mamákkal, és éjjel is jól aludt (egy hatalmas fürdés után). De mivel most ott voltam, így én kellettem volna. Ezért megoldásként a KatiMami hazafuvarozott engem este. Így itthon folytattam gyógyulásomat... ami még most is tart. Eléggé dagadt a képem. Kamilla tea és aloé belülről, körömvirág balzsam, bioptron lámpázás és jégakuzás kívülről teszi ki a kúrámat. Soma ezt a második kint töltött estét is jól viselte. Kimondottan jól érezte magát. Mondjuk lesték is minden sóhaját, talán túlzottan is, de megbocsátható, mivel helyettem is kellett nekik 'dolgozni'. Ma délután ismét KatiMami volt fuvarban, munka után ő hozta haza hozzám Somát és itt is maradt egész délután, ő fürdetett és ő altatott. Kímélő pályán vagyok. Megmondom őszintén jól esik. Örülök, hogy ennyimindenkire számíthatok/unk! És, hogy hol volt a Jácint ezidő alatt? Ő vitt szájsebészetre és hozott haza. Majd jöttek a villanyszerelők korszerűsíteni a fűtésrendszerünket, így délutántól ott 'ügyelt', és persze pakolt is eleget. Ma meg dolgozik egész nap. Persze a villanyszerelők még ma is itt voltak, úgyhogy jó is, hogy mégis itthon tudtam lenni. Persze hajolgatni, pakolni nemtudtam (csak egy kicsit az utóbbit, de psszt a Jácintnak!). Anyóka jött felsöpörni, felmosni... Megfizethetetlen egy ilyen drága szomszéd! Egyébként mindig így szoktuk, ha egyszer belefogunk valamibe, akkor besűrűsödnek nálunk az események.

SomaSumma: "Apa munkába van, Anya doktorbácsinál van, de hol van a Papa?" "Papa toronyt épít Somával."

csütörtök, november 06, 2008

Fogmosás

Soma nem akar fogat mosni. Kezdetben (másfél évesen) még szerette rágogatni a fogkefét (és az erre szoktató cuccokat). Bár az ínymasszírért sohasem volt oda, most meg szinte sohasem enged a szájába nyúlni. Lassan már fogkefével sem. Már használunk gyerekfogkrémet is neki, de azt csak leszopogatja és a sikamika részét már nem is engedi. Hiába mosok előtte-vele fogat. Engem kikacag, és csak azt hajtogatja, hogy "Anya még!". És a Soma? Elragadja fogkefét és nem engedi, hogy bármit csináljak vele neki a szájában. Valami trükk kellene amivel rávehetném erre a tevékenységre. Remélem majd alakulni fog ez a dolog, mert nekem öröklötten rossz fogaim vannak, és ha az enyémeket örökölte akkor szomorú a helyzet.

Perpill is fáj a fogam (ez generálta ezt a bejegyzést), a hátsó bölcsesség, betörött az oldala (Ilyenek a fogaim. Belülről romlanak, aztán egyszer csak beroppannak.) Holnap megyek Győrbe a szájsebészetre. Kaptam beutalót. Simán nemtudnak vele mit kezdeni. :-(

Soma jól van. Nagyon jó idő van/volt... Napközben Soma PiciMamával és Apával járták be a tavaszias várost.
Jácint most viszi ki a Mamához a Somát... ott alszik a gyerkőc. Mi meg reggel korán tudunk indulni. Som meg jó kezekben lesz. Persze nagyon Anyás, nehezen váltunk el: "Anyáhooooz!" - mondta. De azért Apába fúrta magát és lementek a lépcsőn...

kedd, november 04, 2008

Krumpli

Minekután Soma tegnap este nem volt hajlandó semmilyen lötyit meginni (homeopátiásat se), az elalvás után hamarosan észleltük, hogy emelkedik a láza. Így füvesember gyógymódhoz fordultunk: krumpli-szeleteket kötöttünk a talpaira (zokniba raktuk) és 10 perc alatt lement 38,4-ről 37,3-ra a hője. Óóóóó! Van ilyen?? Van. Éjfél utántól jól aludt, nyolc után kelt. Reggel már láztalan volt, és ez a nap folyamán sem változott. Még egy tippünk lett a lázra: okt 21-én kapta a pneumococcus elleni oltását... lehet, hogy ez egy késői tünet. Egy volt ápolónő, azt mondta, még beleférhet ebbe. (Orvosnál nem jártunk ilyen vírusos időszakban, még csak az hiányozna, hogy összeszedjünk valamit.)

Én ma próbálkoztam a szépüléssel. Kozmetikus-masszőr-fodrász dolgozott az ügy érdekében. Soma azt mondta: "Anya szép vagy!" De leginkább a nyakláncomat babrálta-nézte eközben, azok mindig bejönnek neki.

"Anya, valami pattant! Mi az vót, nemtudom!"

hétfő, november 03, 2008

Föl-le

Föl-le megy a láza. De egész nap dolgozott megállás nélkül. És mindent kommentált is. Na és persze fényképezett. :-)

Fürdésnél zörgést hallottam, megnéztem. Mondom, senki sem jött. Soma mondja: "Anya nézte, senki vót."
Kádban: "Ott a keleszt, ott is, ott is, Epci mondta!" (A csempe fugakeresztjeire célzott, de hogy hogyan jön ide az Evelin, az rejtély.)

Láztalan

Este kilenckor 39 fokos lázat mértünk nála... Az éjjel sokat volt fenn, de a Panadol Baby jól levitte a lázát. Inkább nyugtalan volt mint lázas. Éjjel folyton fényképezni akart (fél kettőtől 4-ig). :-) Reggelre láztalan lett és folytatta fényképezős és építős tevékenységeit. Sétára is magával vitte a gépet. Mindent lefényképezett, a kattintás után eltetette a gépet, majd a fontos dolgoknál elővetette. Fényképezett "napocskát, nénit, kukásautót, traktort... húúha". És megmondta a saját nevét egy idegen néninek, bár suttogva és távolról, de megmondta. Néha még nekem sem árulja el, pedig tudja.

Duma még hétfőről:
- Hogy hívják az Apát?
- "Hopfer Imle" (igazából Hoffer, de érthető)
- Az nem Apa, hanem a Papa neve. Apáé mi?
- "Jáccint"
- És a tied?
- "Hopfer Soma, én vagyok!" (és magára mutogat)
- És Anyát hogy hívják?
- "Hopfer Anya"

Ma mondta:
- Hogy hívják Anyát?
- "Kiszlányom" (PiciMama szólított így engem)

vasárnap, november 02, 2008

Láz

Soma ült az ölemben délelőtt és ott helyben pár pillanat alatt belázasodott (38,6), először a pofiján jelentek meg lázrózsák, majd a füle pirosodott be, aztán az egész teste kezdett el lángolni. Még ezidáig nem volt lázhoz szerencsénk. (Egyszer az egyik védőoltás után volt egy félnapos hőemelkedése.) Hihetetlen, hogy kétéves a gyerekem de teljesen tapasztalan vagyok gyerekbetegség téren. Nem mintha baj lenne, hogy Soma ezidáig nem volt beteg. Belladonna homeogolyókat kapott, de nem ment le tőle a láza. Persze, mert azonnali javulást reméltünk... Szóval Panadol Baby-t adtunk neki, ami szinte azonnal hatott. Jobban szeretem a természetes gyógymódokat, így most lefekvés előtt csináltunk neki egy homeos kúrát. Most alszik, remélem tud majd egész éjjel aludni. A déli alvás eléggé zaklatottan telt, szüksége volt a jelenlétemre az alváshoz, nem kellett csinálnom semmit csak ott lennem vele.

A szemfoga jön, arra gyanakszunk, mert semmi más tünete nincs. A neten azt mondják az okosok, hogy: 'A láz nem a fogzással járó normális tünet. A gyermek nem azért lázas, mert nő a foga, hanem azért bújik a foga, mert lázas.' Hát nemtudom mi az igazság, de a gyerkőc lángoló testtel vadul fényképezett (most kapta a KatiNagyitól, mert beteg) és épített egész délután, mintha semmi baja sem lenne. Csak a foga bújik pár napja...



szombat, november 01, 2008

Gyertyák

...égnek mindenhol. Temetőben, itthon. Emlékezünk szeretteinkre. Leginkább azzal, hogy például próbálunk úgy élni ahogy a dédik tanították megélni az életet. Somában látom ilyenkor a fiatal lendületet, energiát amit ők már sajnos nem láthatnak, de olyan mintha nekik, és helyettük is tetterős lenne. Ő egy kis 'folytatás'. Sajnos sok huszonéves barát és ismerős sírjánál is jártunk, és összeszorul a torkom, hogy ők nem élhetik meg azt amit én, mi. Olyan rövid az élet... (Hát igen, merengős, kicsit szomorú hangulatban vagyok.)

De persze Soma mit sem sejt ezekről a dolgokról, ő ÉL, játszik, mesét néz-olvas, bukfencezik... és nagyon de nagyon szerette volna azt a sok-sok gyertyát elfújni.







"Nyuszika aluszikál, betakarom. Itt a nózija, szeme, füle... Nyuszika nézd ott a tévé!" Amit a hiszti ellenére sem kapcsoltunk be neki... kezdődik! Pedig tényleg keveset néz mesét, és tényleg csak azt. Nem akarom megvonni tőle ezt az ismeretszerzési formát. Átszövi a mindennapjainkat már a technika, és nem szeretem a végleteket, tehát mi is nézzük (főként dvd-t), és ő is, de keveset, erős kontroll alatt (és kizárólag szülői felügyelettel).