kedd, november 18, 2008

Elgondolkodtam...

...olvasva a blogokat és élve a mindennapokat...

Itthon... Nálunk siralmas védőnőileg, orvosilag, programilag a helyzet és még sorolhatnám... nemis tudom, hogy miért vagyunk itt. Itt születtem, kicsit tanultam itt, de nem itt nőttem fel, nem itt dolgoztam, mégis itt vagyok. Jácint a tősgyökeres, elég masszívan, sajnos. Engem semmi nem köt ide ehhez a kisvároshoz. Igyekszem mindenből a maximumot kihozni, de mindig bennem motoszkál, hogy egyszer tovább kellene innen állni... Mondjuk a lakásunkat szeretem és a környezet sem rossz + közel vannak a nagyszülők. DE... Nem vagyok elégedetlen, csak ha a gyerekemnek/gyerekeimnek és magamnak is jót akarok hosszú távon, akkor menni kellene. Jácint nem egy kerdeményező fajta. Gondolom majd egyszer kinézek egy lakást, házat Sopronban vagy Győrben... és elviszem megnézni, aztán reménykedek, hogy beleszeret/ünk...

Munka... Már csak Gyes-t kapok... hiányzik a munka... de az nincs. Jó lenne anyagilag is, meg a kreatív énemet is kiélném. A cégem feketén nem fizet, de legálisan meg nincs jó megoldás, pláne ha második gyerkőt is akarunk. Mottó (mondá főnökasszony): majd az idő mindent megold! Nekem sincs jobb ötletem. Perpill meg grátisz Ringatós szórólapot csinálok... legalább ez alakuljon...

Babahordozó hét... Van hordozókendőm. És én sajnálom a legjobban, de keveset használtam. Nem volt gyakorlatom benne és annó a kezdetek kezdetén túl kicsinek találtam a gyerekemet hozzá. Most már tudom, hogy micsoda badarság volt ez. Aztán meg megnőtt a fiatalúr és ő nem akarta. Talán mert nem volt hozzászokva. Persze most már csak találgatni lehetne, hogy mi a baja vele. A szoros bújások sohasem voltak jellemzőek rá, együtt aludni sem tudtunk soha. Most kezd néha odadörgölőzni hozzám. A szeretlek szó is hiányzik még a 'szinte mindent mondok' szótárából. :-( Na majd a másodiknál! :-)

Anyatej... Hiperprolaktinómiám van, magyarul az agyalapi mirigyben túltermelődik a prolaktin. Ez azt jelenti, hogy gyerektől, terhességtől függetlenül tejcsorgásom van. Ez gyógyszerrel (Bromhochriptin) megszüntethető. Amikor Somával teherbe estem, rögtön megszűnt a gondom. Most megint ezzel kűzdök, de most homeopátiával. Urtica 30CH - apasztó. (Ez a homeogolyó alacsony potenciában - Urtica 5CH - tejserkentő.) Kiráz a hideg ha arra gondolok, hogy gyógyszert kell bevennem. Pedig a következő baba igencsak várat magára... lehet, hogy van összefüggés...
+ Mennyi, de mennyi anyatejem ment pocsékba... senki nem tartott rá igényt! Már a kórházban a második napon 300 ml felesleggel rendelkeztem (ami itthon hatványozódott)... és köszönte szépen a győri gyerekbarát hórház, de nem kérte és itthon se senki! Szomorú.

Csupa szomorkás sikeredett mára... hát ilyen is van...

Húúú, van jó dolog is: Márta barátnőm pár hét múlva egy kisfiúnak fog életet adni... tegnap élőben láttuk a gömbölyödő pocakot, ami a drágát rejti. Faros a lelkem és császár lesz... úgy izgulok értük!

3 megjegyzés:

Krisz írta...

Megjegyzés magamnak...

Jácint zokonvette ezt a mondatot: "Jácint a tősgyökeres, elég masszívan, sajnos." Lehet, hogy túl nyers voltam, bár az én érzelmeimet tükrözi ez az írás. Szóval helyesbítenék: Ideköti a munkája, most még, de a jövőben (no nem azonnyomban, mint ahogy én mennék akár holnap is) ő is szeretne máshol élni. Mondjuk ez a hozzáállás nekem is jobban tetszik.

SKY írta...

Drága Krisz! Mostanában nekem is csak panaszkodós napjaim vannak .):) Remélem egyszer kitavaszodik, és a kedvünk is helyreáll...
Az anyatejes dolog meg teljesen hihetetlen... Kincset ér, és mégsem kellett? Itt meg küzdök, mert kétfelé is adnám. :(:(:(
Annyira szorítok a kistesónak/ért.
Puszi
Kinga

Helga írta...

Én is hozzászólnék: a lakás házüggyel kapcsolatban... én Győr mellett voksolnék... (((bár Sopron is szép... és akkor azt is megismernénk :-))))