Gyertyák

...égnek mindenhol. Temetőben, itthon. Emlékezünk szeretteinkre. Leginkább azzal, hogy például próbálunk úgy élni ahogy a dédik tanították megélni az életet. Somában látom ilyenkor a fiatal lendületet, energiát amit ők már sajnos nem láthatnak, de olyan mintha nekik, és helyettük is tetterős lenne. Ő egy kis 'folytatás'. Sajnos sok huszonéves barát és ismerős sírjánál is jártunk, és összeszorul a torkom, hogy ők nem élhetik meg azt amit én, mi. Olyan rövid az élet... (Hát igen, merengős, kicsit szomorú hangulatban vagyok.)

De persze Soma mit sem sejt ezekről a dolgokról, ő ÉL, játszik, mesét néz-olvas, bukfencezik... és nagyon de nagyon szerette volna azt a sok-sok gyertyát elfújni.

"Nyuszika aluszikál, betakarom. Itt a nózija, szeme, füle... Nyuszika nézd ott a tévé!" Amit a hiszti ellenére sem kapcsoltunk be neki... kezdődik! Pedig tényleg keveset néz mesét, és tényleg csak azt. Nem akarom megvonni tőle ezt az ismeretszerzési formát. Átszövi a mindennapjainkat már a technika, és nem szeretem a végleteket, tehát mi is nézzük (főként dvd-t), és ő is, de keveset, erős kontroll alatt (és kizárólag szülői felügyelettel).