7 & 4

Maskara

Amikor már mindenhol elmúlt a farsang, no akkor tombolnak a mi ovinkban. Szóval nehezen, de eljött végre a várvavárt pillanat és Pókember ruhát ölthetett az én nagyfiam, akarom mondani ő maga lett Pókember. Akiről egyéb információja nem nagyon van (nem látott ilyen mesét még), mint hogy egy pókcsípte hős és minden trendi cuccon ez virít. Minden gyerek vágyálma. Volt is belőle négy a csoportban. Ami egyáltalán nem törte le, sőt! Összedobták pókerejüket, és együtt viháncoltak szupererővel. Soma annyira odavolt önnön magáért (értsd: fürdött a szerepben), hogy még Zsombor csoportjába sem volt hajlandó átmenni, nem akart kizökkenni a szerepből (pedig megmenthette volna a kistesót). Örülök, hogy ilyen jól érezte magát. És annak is, hogy a teljes testet fedő maskara ellenére álcája mégis árulkodóan Somás. A kéztartásra tessék figyelni!

Zsombor aki mit se sejt egy szellem volt. Nagyon készült ő is, de az eltervezett "Mosolygós szejjem leszek, aki azt mondja huhúú." -ból egy anyanadrágba kapaszkodó sirdogáló, nyüszmögő szellemke lett. Azért cuki, nem?

  

Békén szunnyad

Ha egy mód van rá velem (velünk) alszik Zsom, de néha bebüszkül a saját ágyára (merthogy mint mindent, azt is szereti) és akkor ott alszik, persze ott is kell a karom simogatása, a bújás az elalváshoz... és olyankor csak 3 körül jön. Mert jön. Apát rugdalni, Anyához bújni. Igazából én nagyon szeretem, ha ott szuszog mellettem. Apa hozzáállása megosztó, elgyengülve simogatja az álomban nyirkos szöszi fejet és sóhajtoz nagyokat, ha a talpára gondol. Engem nem rúg sohasem. Szóval ÉN szeretek vele aludni. Az elalváshoz vezető simi nem mindig felemelő, néha kicsit csikis, kicsit nemkívánom jellegű - örök lebegés jó és nem jó határán. Pedig nagyon gyorsan eltud aludni, ugyanis egy héten átlagban kétszer alszik délután. Hétvégén pedig sohasem alszik (mert Soma sem), és az oviban is csak kétszer alszik bele a délutáni pihenésbe. Szóval keresi a hajlatokat, most főleg a könyökömre van rákattanva, végigsimítja a karomat, befúrja a kézfejét a könyökhajlatomba, majd átsiklik kívülre és a legnagyobb nyugalommal markolássza a könyökömet. Újra és újra. Nekem jár csak ez a "finom" dagasztás, mert közölte, hogy "Én csak a hideget szeretem!" Apa igazi kályha típus, a nála való önaltatás Apa ujjának csavargatásában nyilvánul meg. Kezdeti kizárólagosságom kezd megtörni. Van, hogy kifejezetten Apa az aki elaltathatja, és akaratgazdag gyerekem amit kigondol abból nem is igen enged. És van érve is: Én CSAK Apát/Anyát szeretem! Persze jó, hogy van is lehetősége válogatni.

Esténként legtöbbször nálunk alszik el... de aztán átszállítódik az ágyába amint álomföldön jár. Somának ez nagy megnyugvást jelent, szereti ha Zsom nem alszik velünk, de mégjobban azt hogy Zsom velealszik. Mindenki tisztában van vele, hogy saját ágyban aludni jó dolog, de megébredés után lehet szülőket célozni. Így a reggeli ébredezés már mindegyikőnket a nagyágyban talál.
Tetszik, hogy így együtt is vagyunk, meg nem is. Van felnőttlétünk, mégis ott szuszognak a porontyok, ha mindenki arra vágyik. Mert igen, néha alig tudok elaludni gyerekszag nélkül. És akkor Zsom is hamarabb jön. Rendes gyerek.

Ha együtt altatom a két gyereket, mindegyiket a saját ágyában, akkor jár ének is, mert Somának mindig van. Te Jóég! Több mint 6 éve éneklem a Csiribiri-t és az Este jó-t minden este! Zsombornak is lettek kedvencei, a Bóbita (Somától örökölte) és a Bölcsődal. >>> 

Bölcsődal
Békén szunnyad a mackóhad, puha párnán alszik a tó.
Lengő hinta is elszunnyadt, sűrű éj lesz, jó takaró.
Kicsim álmodj már, csuda álom száll,
iderepül a szemedre, csitt kicsi, tente.
Csillag gyermeket elringat odafönn a Hold nagyapó.

Ha simogatóközelségbe érünk akkor viszont Csönd! a parancs.

Így alszunk mi. Jól.
 

Az alma beavatódik

Zsombor december elején kezdte az ovit. Pedig csak 80%-osan volt szobatiszta. Ment a műsor itthon, a wc-ajtó előtt bepisilek, bekakilok volt a leggyengébb, az apakiborító a szőnyegen ugyanez. A délutáni alvás cseppmentesen alakult minden esetben. Óvónénikkel megbeszélve, így lett a novemberi kezdés helyett december. Bár ők bevállalták volna már novembertől is. De én reménykedtem a fejlődésben. Hát nem nyertem. Óvónénik viszont nagyon elfogadóak voltak. Egy-két balesetet leszámítva Zsom boldogan pisilt a kiswcbe, sőt már odáig fajultak a dolgok, hogy nem volt hajlandó reggel a felkelés után itthon pisilni, hanem elvitte az oviba, mondván hogy ő majd a Gabi nénivel (dadus) pisil. És amit ő elhatároz, azt be is váltja. Szóval mára tudja tartani, és már balesetek sincsenek. Még adtam rá éjjelre pelust, de több hete könyörög, hogy ne (mert tényleg száraz pelust vettem le róla mindig). Ezen a héten beadtam a derekamat, el kellett hinnem, hogy ő tényleg (hű de nehéz ez!). Tegnap még baba volt, most meg nagyfiú. Szóval ovis segédlettel megszületett egy teljesen szobatiszta gyermek! (Érdekes párhuzamok: BarátSoma kistesója Áron is egy két nappal megelőzve Zsombort hagyta el az éjszakai pelust, pedig ő már nyáron majdnem szobatiszta volt. És a párhuzamoknál maradva BarátSomáról is most kezd kiderülni, hogy gond van az írásával, visszafelé kanyarítja a dolgokat. Ő nem is megy ősszel suliba.)

Az első pár alkalommal boldog tudatlanságban, kézenfogva ment a két gyerek oviba. Soma oviba menő hisztijei elillantak és Zsombor-biztató szövegekbe mentek át. Szívbemarkoló volt, ahogyan Zsombort készítette föl arra, hogy milyen jó az ovi, pedig tudom, hogy neki nem az. Aztán Zsom rádöbbent, hogy minden reggel menni kell. És innentől fogva jött a sikítva-sírva (hatalmas könnycseppek!!) oviba menés. Ami máig nem változott. Soma nem sír, Zsom viszont belead mindent. Néha ölben kell cipelnem az oviig. Aztán ha megküzdöttünk egymással, és betuszkoltam (szandál és gatyó nélkül) a csoportba (szív megszakad), onnantól nincs baj (szív markolása enyhül). Egész nap eljátszik, legtöbbször még egyedül, bár egyre jobban kezd csapatban is játszani. Bámulatos a fejlődés, egyre szebben beszél (most már nem Atyi nagyi a mama, hanem Kati nagyi). Büszke a szekrényére, a jelére (alma). Alakulgat a csoporttudata, önállóan kezd öltözködni is. Kedvencem amikor a fején átbucskáztatva lehúzza a pólóját, rettentőn szögletesen, férfiasan teszi, közben meg lóg a cumi a szájából. Hát igen. Az eddig csak elalvásnál, elfáradásnál játszó cumi, most mindenperces lett. Az oviba beviheti, sőt még az óvónéniknek is cumisan tart eligazítást. Mert folyton beszél, eszeveszett (perpill sárkányos) sztorikat ad elő. Sohasem voltam cumi-párti, ez a megengedem, hogy megnyugodjon dolog meg már nagyon nagy szélsőségbe csapott át. Mindig van min dolgozni.
Nehéz időszak ez, mert Zsombor ellenem játszik. Szeretne itthon lenni, velem, ezért beteg. Persze a tél zűrös időszak a betegségek szempontjából, de ő szeretne is beteg lenni, hogy ne kelljen oviba menni. És akkor beteg is lesz. Bevonzza. És persze akkor még a cumiját is megkapja egész napra. Meg Anyát.

Kérdezgetik, hogy hogyan bírom. Hát jól. Tudom, hogy jó kezekbe, jó helyre (mintha egy másik ovi lenne) adom a gyereket (már van tapasztalatom is ilyen téren és nem visz félre az első benyomás, a máz). Szerintem mindketten megértünk az ovira. Kell neki az elengedés (a fenti példa mutatja, hogy anyamatricáknál ez milyen nehéz) és a közösségi tér/játék, nekem szintén az elengedés és a magány. Még mindig nincs állásom, de munkám, célom az van. Hiszem, hogy kellhet még egy ilyen vén tyúk is grafikai területre. Fejlődöm. Tanulok is, online. Folyamatosan pörgök, megyek-jövök, szervezkedek. Nagyon jó ez, persze a gyerekek betegségei kicsit mindig megakasztanak a baromi nagy szabadságomban. De jól van ez így. Imádom őket. Minden nehézség ellenére semmit sem csinálnék másként. És ez szuper érzés!

Szóval most az a helyzet, hogy van egy újabb gyönyörű könnyes szemű ovis fiam.
  

Kétszer annyi, egyszer az életben

Soma kétszer annyi idős mint Zsombor. 3+3=6, 6/2=3, 6-3=3 Valahogy így. Egyszeri és megismételhetetlen jelenség. Mint ahogy a két kölyök is.

Remélem egyszer megérem azt is, hogy én leszek kétszer annyi mint a gyermekeim... Jó terv. Ígérem azért előtte megtöltöm tartalommal is a kemény matematikát, jó?!

Jómadár

Éneklős videó a csacsogi háromévesünktől, pont a napján.

Számosítva

Soma
6 éves
114,5 cm magas
24,5 kg
18,8 cm talphosszú (31-es cipőméret)
Teljes tejfogsorú (egy mozog)

Zsombor 
3 éves

96 cm magas
14,5 kg
16 cm talphosszú (25/26-os cipőméret)
Teljes tejfogsorú (azt hiszem)
   

Szülinaposok

Soma 6, Zsombor 3 éves (lesz 9 nap múlva)...

 

Fekete Cica

Szerintem senki sem találja ki, hogy kit takar a fenti név. Nem is bocsátom szavazásra: Zsombor az. Egyértelmű. Ő mondja magára, simogat, bújik, nyávog, lefetyel, kakaót iszik (sokat, pedig nem bírja a pocakja), simulékony-akaratos, és simán lekarmolja Somát, ha úgy hozza a szituáció, talán ez utóbbi benne a "fekete". Igazi cicagyerek.

Amennyire nem akart beindulni a beszéde, úgy most le sem lehet lőni. mondja, mondja... Nála nincs olyan, hogy egyszavas lenne egy válasz. Pl.: Kérsz kenyeret? A. minimál: Nem, köszönöm szépen nem kéjek. B. általában: Nem, inkább szajonnát kéjek, kenyejet köszönöm szépen nem kéjek. Ez az én helyem, idecücöjök. Mikoj lesz máj kész a szajonnám? Nagyon szejetem a fiom huszikát. Kéjek vajot (vajat) is, küjön tányéjba. Én máj nad vagyok. (Mutatja is a székén egy lábon állva, felfelé nyújtózva.) Játod, hod mednőttem. Nadfijú vagyok. (Oldalra biccenti a fejét és mosolyog.)

Szóval megérte ennyi ideig néznie/hallgatnia a világot maga körül, most kombinál, megjegyez, emlékszik, viccel, huncutkodik, ötletel, kitalál dolgokat, mesél, teljesen öntudatosan. Ja és persze tud olvasni és ő a legerősebb a világon. Mondjuk estimeséi igen édesek, Boribont egészen jól eltudja mesélni a képek alapján (Soma kívülről tudja a szöveget), de ismeretlen képeskönyvből is simán ledob bármilyen mesét. Az r-jei nincsenek meg, és a g sem. Szerintem érthetően beszél. Van aki szerint nem. Abban mindenki egyetért, hogy folyamatosan nyomja és hogy übercuki bármilyen megnyilvánulása. Például tud mégpöszébben is beszélni, ha szerepe (épp kisdínó mondjuk) úgy kívánja meg. Sokan sóhajtanak fel (persze inkább anyukák), hogy micsoda jópasi lesz belőle! Én is így érzem. Hisz amikor szoknyát veszek fel, ő rohan Somához újságolni, hogy: Gyeje Soma, Anya kijájlány lett! - majd hozzám bújik, buksit belémfúr, olvadón néz, karomat cirógatja.

Persze még mindig a kis (cumis) hálótársam. Jó ideig (mióta Győrben lakunk) a saját ágyában aludt el, és csak éjjel kelt vándorútra. De a nyáron elromlott. Illetve annyit jöttünk-mentünk, hogy úgy gondoltuk az anyával elalvás minimum jár neki biztos pontként. Igényli is. És mivel ő velünk alszik, Soma is ráneveli(!) magát a bújásra, így ő is csatlakozik hozzánk hajnalban. Fáj minden porcikám, mégis jóérzés a fiúbuksik ide-oda belémfúródása.

Nem mondhatnám, hogy jóevő, de mégis az. Mivel Soma a példakép, ezért mára ő is választódiétát tart. Mindent külön eszik. Rizst is külön a husitól, még véletlenül sem egy tányérban. Egymás után minden elfogy. A rántotta tojás-t is kenyér nélkül nyeli, de így rögtön 4-et. A hurtya (hurka) és a sültkrumpli is toplistásak. A vaj a nagy favorit, és mint a május-t (májast) egymagában eszi kanálszám, nem is bírjuk nézni. De becsületére legyen szólva, hogy utána megeszi a kenyeret is, csak nem egyidőben a kettőt. Soma mára már kicsit javult, erre Zsombor így utánozza a formáját.

Egyébként mindent úgy csinál amit a Soma, így ő is duplózik/legózik, olvas, mindent megépít, mindenre felmászik, mindenhonnan leugrik és persze ebből adódóan gyakran Foltoska is lesz. Nincs olyan játék ami nem neki való.

Ma a fekete macska csizmáskandúrrá változott, felpróbáltattam vele a téli csizmáját és úgy maradt. A játszótéren is rövidgatyában és téli csizmában flangált a 30 fokban. Kitartott és nem engedett.

Na ki szereti a (fekete) cicákat?

Öcsisajt oviba megy... majd

Zsombor BARNA SÜNI kiscsoportos (majdnem egyéletkorú) lett az oviban. Titkon ebben a csoportban szerettem volna látni őt. A dadus és az egyik régi óvónő (Marika) mellé egy fiatal, kezdő (remélem lelkes) óvónénit (Nóri) kapott. Már voltak családlátogatni is (Soma ovis pályafutása során még nem volt ilyenhez szerencsénk). Nyíltnap előtti napon jöttek. Kedves, gyors, célratörő kedvemrevaló látogatás volt. És tényleg a gyerek érdekelte őket. Róla kérdezgettek, őt kérdezték. Megnyugtatták Zsombort, hogy a cumijától nem kell megválnia az oviban sem. (Jó kis ügy lesz majd ez is!) És végül megkérdezték, hogy milyen jelet szeretne. Én ezt már előtte megtudakoltam tőle, és kapásból rávágta, hogy: SAJT! De sajnos ilyen jel nincs a választhatóak között (előre felmatricázott öltözőszekrényük van), így almát javasoltam neki. Mire ő: Aama, jó jesz, aszt isz szejetem! Szóval az óvónőknek már ez az alighallható cumimögüli szöveg ment: Szajtot szejettem vóna, jó jesz aama isz. Óvónénik értetlenül álltak(ültek). Soma - a kis segítő - teljes magyarázatot adott a dologról: Az én kistestvérem nagyon szereti a sajtot, legfőképpen a reszeltsajtot... stb. Másnap érkezési sorrendben lehetett választani a jelek közül, de nekünk elrakták az almát az óvónénik. Így lett ALMA a jele Zsombornak.
A nyíltnapon a kis Piros Alma jól felfedezte a csoportszoba játékait (Soma szintén). Játszott, pakolt, bár mindent nekem mutogatott. A leválás is érdekes lesz az én Anyamadzagom számára.
Persze Zsom majd csak októberben kezdheti az ovit, ha betöltötte a hármat, illetve ha már szobatiszta. Mindkettőig van még egy kis ideje. Az elsőt biztosan sikerül teljesítenie, a második kritérium teljesítése viszont jelen állás szerint még nagyon kétséges.

[A Narancs Sünis kistesók mind a Barna Sünibe kerültek. Patrik öcsije Peti (körte), Vivi öcsije - Donát is. Hurrá!]

A fiúk unokatesója, Csenge is most kezdi az ovit (Koppánymonostor - Napsugár óvoda), ő már régóta szobatiszta. (Majd csak januárban lesz 3 éves, de beveszik mert ott nincs annyi gyerek, mint Győrben.) Az ő jele a PIROS ROLLER lesz. Saját kérésre, naná.
  

Minden mindenhova

avagy Zsombor szobatisztaságra érlelődik...

A nyár alkalmas lett volna a (teljes) szobatisztaságra, de az úrfi nem akarta. Pláne, hogy a megújult L pelus is beleköpött a levesünkbe. Tényleg jobb lett, mert az érintett észrevette a különbséget! És szép mondatban közölte is. Anyja csak a pelus árát (jujj!) és méretét érzékelte (jé, ez kisebb!).

Valahogy így volt két hónapja:
Én: - Anya már nem szeretne neked több pelust venni!
Zs.: - Jó. (Kezdek örülni.) Akkoj majd magamnak veszem pejuszt! Új fiom pejuszt! - nem is tudom mire számítottam.

Most azonban már nem kell Zsombornak pelus, csak bugyi. Bugyibetyár. Akarat az van, kérem! Viszont minden mindenhova megy. Tuti móka. Jácint totál ki van akadva. Én még bírom (az anyai hormonokat - és szaglószerveket - jól kitalálták). PiciMama partner az ügyben. Kitartás a jelszó! Valahol még jófejnek is tartom a gyermeket, mert látom rajta, hogy mókázik velünk. Tud bilibe is, wc-be is, büszke is rá. Mégis felavat ágyat, szőnyeget, parkettát, bármit. Telivigyorral. A Bilikönyv "nagy segítség"! Jókat lehet rajta röhögni. És utánozni az önelégült gyerekfejet.
Vannak jobb napok. Volt hogy délutáni alvását is pelus- és pisimentesen abszolválta. Az ovis nyíltnapon is a "kiswc"-be pruttyantott. Játszótéren lelkesen fátpisil, Soma vezényletével. Szóval van remény.

A gyerkőcök most a héten utónyaralnak PiciMaméknál, ma kaptam egy sms-t, hogy Zsom bilin ül és kakil, valamint ma egyáltalán nem pisilt be. Anyai szívet dobogtató szavak!

Zsom köddé vált

Nem kell sok gyerek az ilyesmihez. Kettő is elég. A kétésfél évesem veszett el egypár kemény percre. Csak annyi kellett, hogy Somához odaforduljak. A Vaskakas bábszínház szülinapi (20) bulijának a végére sikerült odaérni. Már nagyon pakoltak, de még lehetett csúzdázni. (Meg akciós Vaskakas bérletet venni.) És csúzdáztak is, közel a soksávos úthoz. Nagy lecsúsz, valami problémája akad. Addig a kicsi csúsz. Mire visszafordulok Zsomborhoz, az már sehol. Egy vödör víz folyt le rólam, és Soma is nagyon megijedt, merthogy miatta van ez az egész. (Dehogy!) Mindig kibukkan az érzékeny kisszive csücske. Pedig Zsombor csak meglátta a szökőkutat és uzsgyi. Amikor megtaláltam Zsomot, épp úszni készült. Mondtam neki, mennyire megijesztett, hogy így elveszett! Erre vigyorogva közölte, hogy ő megvolt! Na persze, magához képest.
 

Át/meg/kigondolva

BEÍRATVA.

Zsombort beírattam a Sün Balázs oviba, ahova Soma jár, de nem abba a csoportba (NarancsSüni) kértem, hanem a másik vegyesbe (KékSüni). Az óvónők győzködtek, hogy legyenek együtt, de nem hagytam magam. A NarancsSüniben az óvónők nem túl sok erőfeszítést tesznek és nulla a kreativitás. Nem mennek sétálni, nem használják a sószobát (pedig időpontjuk is van rá). 8-tól 9-ig van kézműves foglalkozás, amire mi (és még rengetegen) alig érünk be, így munkái is alig vannak Somának. Meg valahogy nem figyelnek túlságosan oda gyerekekre, olyan mintha mindig máshol járnának. Pl. nem vették észre Som kétkezességét sem. A gyerekektől viszont elvárják, hogy a szabályaikhoz igazodjanak. Az "asztali játék" ennek a legjobb példája, amit ébredés után(!!) csak és kizárólag asztalnál lehet játszani (kirakó, rajzolás, építés...), de már a megépített/meghajtogatott repülőt nem lehet megreptetni a terem közepén. Pihenés a pihenés után. Jujj! Egy aktív fiúnak ez milyen rossz érzés lehet. Zsomnak nem kívánom ezt. Soma is nehezen viseli, de ő benyeli. Főleg, hogy most már alig akar hazajönni az oviból (jó benn játszani, jó kinn játszani). Nem hinném, hogy a pedagógusok miatt, inkább a kezdődő barátságok, együttjátszasok miatt. Őt - eszem szerint - elvinném máshova, viszont a szívem azt súgja, hogy maradjon. Elég volt a sok változásból, kicsi lelke kezd lenyugodni. Az ovis hisztik teljesen eltűntek. A gyermeki kapcsolatok fontosabbak számára mint bármi más. Az óvónők meg már nem szólnak rá annyit (hogy ne sírjon, hogy ne szopja az ujját, hogy ne hurcolja a takaróját, hogy ne vigyen semmit, hogy ne ugráljon... - szinte minden idegesíti őket). Mióta örömmel megy oviba, azóta ezek a nem tudok mit kezdeni vele dolgok minimálisra csökkentek. Tudja, hogy teljes a bojkott ilyen téren. Meg akar felelni. Büszkén mondja, hogy ma nem szóltak rám az oviban. Édesem. Remélem eljön még az az idő is, ha elmúlnak a zavaró körülmények, hogy még a végén oda is figyelnek rá. Szóval nem a legcsúcsabb neki a hely, de mégis kezdi megtalálni a helyét. Zsombort nem vihetem máshova, ha Soma marad. Így csak egy másik csoport maradt mint választási lehetőség. Tehát a papírra az került: NE a tesóval egy csoportba.

Egyébként Zsombor is járt már kicsit oviba, mivel Ringató-szerű foglalkozások voltak az oviban, hogy bemutassák kicsit az óvónőket (minden alkalommal más és más óvónő tartotta). Zsom örömmel ment, és most is minden nap oviba készül. :-) Kíváncsi vagyok kitart-e októberig.
  

Bevetésen

 



Képek Anyu kedvéért... :-)
Mert az igazán jó képek azok lennének, amit mobillal fényképeztem (később talán ide is teszem őket), mivel a gyerkőcök a futóbringán ill. kismotoron is alapfelszerelésnek tekintik a szemüvegeket - "Motojozom szemüjegge!". Nem kis döbbenetet és mosolyt kiváltva a járókelőkből. Meg belőlem.
  

Ninja GO2!

Van ám Jég Ninja-nk is (kis infásnő beütéssel)!

Tűz és Jég... hümm, két különböző elem, akárcsak a gyerekeim. Bár a tűz mindegyikben lobog rendesen.

   

Zsom ontja

Éneklem tegnap reggel Zsombornak a Pál, Kata, Péter jó reggelt! című dalocskát.
Erre ő: Ügyesz fijú vótál!

Ma reggel: Szija bajatom! - mondta amint kinyitotta a szemét és ad egy cuppanóst. (Szia barátom!)

Mócos vagyok! - összefonja a karját, szorítja a száját és mérgesen néz. (Morcos vagyok) De a következő pillanatban már kacag is.

Kérsz enni? Kimegyünk? Olvassak mesét? Játszunk?...
Mindenre ez a válasz: Pejsze! Pejsze! Pejsze! Pejsze!... (Persze!) - a mamám tudta ezt csak ilyen felháborodósan beleegyezőn mondani.

Gondol egyet: Madáj vagyok. Ejjepüjök. (Madár vagyok. Elrepülök) - mutatja. Jövök (v)issza. É(h)es vagyok. - eszik a tenyeremből.
- Mivel eszel?
- Cőjömmej. Van netyem. (Csőrömmel. Van nekem.) - csücsörít.

Szépen havazik amikor elindulunk. Jövünk visszafelé. Kavarja vadul a szél a havat. Zsomnak pont nincs külső sálja, amit az arcára húzhatnék. Már bosszankodnék rajta, amikor megszólal az érintett: Ez hó cikisz! Hi-hi! (Ez a hó csikis!) És nevet. És fut. És hasal. És élvezi. Én meg kockára fagyok.

Magyaráz, sztorizik, kitalál... és mondja, ontja egész nap.
  

Álomba simogató

Így alszik... Miután álomba simogatott engem. Nem írtam el. Igen, ő ilyen. Kedves. Már csak azért is mert magát is álomba simítja. A karom után, majd a nyakam matatása után végre - karácsonytájt - rátalált a megoldásra: az arcomat simogatja (nyomkorássza, csipkedi, cirógatja) míg álomba nem szenderül. És néha én is, mert ez már nekem is elviselhető, némi szemgolyó nyomka, és orrpiszka pedig még belefér. A végeredményért meg mindenképpen.
Édes közjáték1: Amikor már azt hiszem alszik, felkönyököl és pöcköl egyet-kettőt az orromon, miközben azt mondja ping-ping, és kuncog. Aztán simogat tovább, mintha mi sem történt volna.
Édes közjáték2: Ha megpróbálok mismásolni (nem csinálok úgy, mintha aludnék), és kicsit felemelkedem, akkor kinyúl és visszanyomja a fejem.
Édes közjáték3: Mostanában a maciját a feje alá rakja alváskor, amikor látja, hogy nekem nincs min aludnom, akkor felugrik és gyorsan (zsákban futás) szerez nekem is. Általában a "kutyusz"-t. Beigazít, lenyom. Aludhatunk is tovább.

Egyébként éjszaka jól alszik, bár éjfél után - úristen 00.05 van, és még nincs itt! de már hallom is a motoszkálását - az egész készlettel (takaró, maci, iszipohár, 3 cumi) megjelenik nálunk, befészkeli magát közénk és alszik tovább. Elaludni azonban a helyén szeretne, a "fijú szobaban", anyai segédlettel - lásd fenn.

A nappali alvás viszont érdekesen alakul mostanában, van hogy szinte indok nélkül teljesen kihagyja azt. Ha fáradt - azért, ha nem - azért, ha program van - azért (ilyenkor még meg tudom érteni). Kiajudtam magam. Pientem máj. (Pihentem már.) - szöveggel. Szerintem kicsi még hozzá. Kellene neki. Bár aki látja, nem gondolja, hogy nem aludt. Nem hisztis, nem nyűgös, csak este hamarabb alszik el.

(Ezt a képet már olyan régen fel akartam rakni, még karácsonykor készült.)

A parketta ördöge

Aki észrevette a hiányzó részt a képeken, az nagyon ügyes! Hát Zsom nem volt az. És még jég sem kellett hozzá neki. A parkettán csúszott el tegnap este, a bal felső egyes fogának nagy részét törve le. És csupán csak séta közben (pedig igencsak tuti ninja-pörgést is tud). Egy kicsit pityergett, még vérzés sem volt, valószínűleg tátott szájjal történt. Engem jobban megrázott az - visszafordíthatatlan - eset. Ő vigasztalt: "Nem fáj fotyam. Ne szirjál. Én szejetlety. Szemmi baj!" És simogatott puszilgatott. Édes harcisérült Kislovag.

Ma sikerült egy Jódokit találni aki (ingyen - ilyen is van?) kicsit lereszelte az éles részt, de a csúcson nem tudott annyit faragni, hogy ne legyen hegyes. Hiába, kicsi még Zsom, nem bír még nyugton ülni, miközben valami berreg a szájában. Így kaptam egy kis fémreszelőt, amivel majd én reszelgethetem(?). Az meg a jövő kérdése, hogy a fogcsíra sérült-e.

Egyébként én még mindig nem vagyok túl rajta. 6-7 éves koráig így fog maradni. Hááát mindjárt elsírom magam. Persze nem...

...mert a gyerek a bájából semmit sem vesztett.

    

Angyalpofik

(2011 Karácsony)
 

Hó-nap

A gyerekek alig várták a havat, be is üzemelték a szőnyegen a szánkónkat. Valamint óvatlan pillanatban a vastalpak a lakást is bejárták. Szóval a gyerkőcök várták a havazást. Még Soma is, ami nagy szó, mert ugye a hó 1. kint van, 2. hideg, és ezek egyike sem bejövős nála. Zsombor tapasztalata kétséges, de lelkedése meggyőző. Aminek Zsombor most már hangot is ad: Szajnosz nincen hó. Hó van hó? (Sajnos nincsen hó. Hol van hó?) Minden reggel ezzel nyit. Volt egy reménykeltő fél nap mikor esett, de aztán szinte azonnyomban el is olvadt. De kedd reggel, hatalmas pelyhekben hullt alá a HÓ. Végre.

 A háztömbünk az óvodasarokról.
(Balra a bölcsi, jobbra egy nagy tér a házak ölelésében, közepén játszótérrel.

Erre néz a fiúk és a nappali ablaka.)

 Zsombor nekivág - még a cumi biztonságából - a nagy hidegnek.

Csak HóMuklát (Pettson és Findusz után szabadon) sikerült építeni, méretét és formáját tekintve is.

 Volt ilyen is...

és ilyen is. Mert a hó TÉNYLEG hideg.

És volt akit ez cseppet sem zavart.

Pláne így.

  

Sajnos már e délutáni kinnlétünk is az erősen olvadó fázisban történt. Nem kényeztetett el minket Holle Anyó.