Délután egy kis vásárlással egybekötött beteglátogatóba mentünk Mártihoz Sopronba (a csuklóját műtötték). Mindig rádöbbenek hogy micsoda jó kisfiam van. Mártinál ugyan van pár machbox, de más játék nincs. És én sem viszek neki semmit. Minek? Soma így is jól elvan. Megnéz ezt-azt, rápróbál néhány benyomható gombra, kicsit falatozik, mesél dolgokat és rákérdez dolgokra... és hódít. :-) Nem vad gyerek, bár egy pillanatra sem marad egyhelyben. Bárhova el lehet menni vele.
szombat, január 31, 2009
HóSoma
csütörtök, január 29, 2009
Hómanó
Ja és egy hóember tényleg áthelyezhető, aki nemtudná! Ugyanis az első helyen nem volt jól látható helyen (az ablakból), így mehetnékje támadt egy jobb rálátás érdekében.
szerda, január 28, 2009
Mesebeli álom
Délután az időjárás idekergette hozzánk a kedvenc kishercegnőnket, Kittit. Anyukája csodaszépre varázsolódva és azzal a hírrel toppant be, hogy a lányka hétfőtől bölcsis lesz, mert neki vissza kell mennie dolgozni, különben elveszíti az állását. Szomorú. Nagyon át-meg-bele tudok helyezkedni a lelkiállapotába... két hónap és Kitti óvodás lehetne, erre most erre a rövid időre be kell szoknia a bölcsibe. Hát ez neméppen egy mesebeli álom. Elég érdekes helyzet, pláne, hogy Kitti nagyon érzékeny kislány. Nagyon drukkolok nekik ezúton is, hogy csak pici zökkenőkkel, de szépen lezajlódjon minden.
kedd, január 27, 2009
Leléptünk a színről
Tanulságok:
• Baromira tud hiányozni a gyerek (ezért beszereztünk neki ezt-azt... amikor pont rá gondoltunk, szóval megtelt az autó)
• Nemtudunk töksötétben és síri csendben aludni (túlnyugodt volt a környék - ilyen is van??)
• Azért jó volt... és mennénk még.
• A Mamáékkal olyan jól elvan a gyerek, hogy alig akart hazajönni... (brühühü) Bár nagyon örült mikor megjöttünk, és egy majdnem spárgával üdvözölt minket.
• Nem alszik meg már a hordozható kiságyban (a kihúzható kanapén aludt, körbebarikádozva)
• Jó a gyerek természetismerete-megfigyelőkéje: "Papa csinálj PetiKutyát!" - adta ki gyurmázás közben Soma a parancsot. Papa tett is az ügy érdekében. Tessék! Mire a gyerkőc: "Ez nem a PetiKutya, nincs kukaca!" - hát hiába elég domináns a jószág említett testrésze. A nagyszülőket Soma efféle dolgokkal kápráztatta el folyamatosan.
szombat, január 24, 2009
"Megnézem ete!"
Soma jó fiú, jól tűri a bezártságot. Mivel én negyondenagyon útálom a telet, így van nap amikor ki sem jut a gyerek. (Tudom nem jó, de...) Felállítottuk idebent a csúzdáját... szóval idebent is letud fáradni. Ha megyünk, akkor max a boltig megyünk el. Soma már nagyokat sétál egy ideje... bár ez a kétszáz méter is tud kétórás séta lenni (oda-vissza).
PiciMama (Marika néni) még mindig gyakran jön... és én nem bánom. Soma mást kap tőlem, mint tőle. Bár mondtam neki, hogy egy kicsit csökkentse a felkapkodások számát. Bár úgy tűnik nemnagyon megy neki, hogy ne tegye... hiába, Ő nagymama.
péntek, január 23, 2009
A bennfentes
Frankón tudja, hogy mi micsoda és hol kell bekapcsolni... no meg azt is, hogy mit csinál KatiNagyi: "befesti a Mama szemét", "leszedi Anya szőrét" (lebuktam)... Az a legjobb amikor ezeket az infókat vadidegenekkel közli.
Unalmas
csütörtök, január 22, 2009
Hurrikán
Emellett:
• Mutatóujját feltartva ilyet mond: "Pillanat, hozom a takarómat. Meg is van!" - és mellém bújik.
• Lég-szerepjáték (ó istenem már itt tartunk?!):
"Kibontom neked Anya ezt a kiflit." - kezében semmi sincs, úgy csinál mintha kicsomagolna-kitekerne valamit.
"Tessék itt van, neked adom a belsejét!" - szétmorzsolja a tenyerembe.
És egy költői kérdés: Miért van az hogy könyvolvasás közben sokat eszik a gyerekem? (Kösz KatiNagyi!)
szerda, január 21, 2009
Nagy fiú
És segített is összeállítani (naná) - "Hol a fúróm, fűrészem, mindjárt hozom, így e vágom, brrrr...":
A kiságyat szükség esetére még a szobában hagytuk, és a kanapétól vettünk érzékeny búcsút (ezen meséltünk - megsirathatnékom van, bár rossz konstrukció volt). Így hát az egész szoba átrendeződött és a lefekvés emiatt izgalmasra sikerült, mert a bevett rituáléknak a kanapé távozásával lőttek... Somának nagyonis tetszett a megváltozott helyzet, olyannyira, hogy szinte mindent bevetett annak érdekében, hogy élvezzük még az új környezetet.
Mmmmmmmmm!
Soma ma 27 hónapos. Jó ajándék ez nekem erre a hófordulóra.
És van még ilyesmi ajándék, legalábbis én annak tekintem. Soma szobájában nagy káosz, főzött, és ez persze mindenhol nyomot hagyott. Hirtelen meggondolja magát, csúzdázni akar, kell a hely neki. "Anya felállít!" És komótosan elkezd összepakolni, mindent bele a helyére. És meg csak ülök a kanapén és leesik az állam, pedig még rágcsálom a 'sült banánt' amit készített nekem...
kedd, január 20, 2009
Itt az idő
Még mindig betegecskék vagyunk. Somába ma annyi bizgentyüt (homeo, gyógytea, aloé, normaflore, calcimusc, légzéskönnyítő balzsam, körömvirágkrém a nózira...) tömtem, hogy az lesz a csoda, ha nem gyógyul meg holnapra. Tegnap jól megijesztett minket. A sok köhögés miatt este az altatás végefelé kihányt mindent, természetesen az egész éjszakai felszerelése-ágya áldozatul esett. Jó móka volt. Annyiradeannyira mérgesek vagyunk magunkra hogy olyan közegbe vittük ami 'nem biztonságos' egy kisgyerek számára. Az ágyhoz meg lehet hogy tényleg elég nagy már.
"- Én már nagy vagyok!"
- Miből gondolod? - tudok ám kétéves szintűeket kérdezni.
"- Mert megnőttem nagyra." - és lábujjhegyre állva nyújtózkodik az elmaradhatatlan Soma-vigyorral kísérve.
vasárnap, január 18, 2009
Buli
Ma reggeli duma:
"- Apa meg...borokotozválkodott... Anya segíts, mondd mi az?!"
- Megborotválkozott. "
- Igen. Megborotválkoztál Apa?"
Tegnap esti duma:
"- Hol van Apa?"
- Dolgozik, de hisz tudod.
"- Jaaa, ja, elfelejtettem, ja, jaaa, elment munkába, keresi a pénzt."
Muklák
Mégritkábban fogunk menni...
szombat, január 17, 2009
Pettson
csütörtök, január 15, 2009
>>>
szerda, január 14, 2009
Ez+Az
• Tegnap délután becsípdött a derekam... brühühü. Egy rossz mozdulat, és kész. Már úgy vártam, hogy legyen egy kis szusszanásnyi időm ebben a ramaty bezártságos időben, és tessék. Bár már javul... lámpa + flektor kívül-belül. Még ilyenem nem volt... rossz, hogy Soma még igényli a felemelgetést, na ettől guvvadnak csak ki igazán a szemeim. Ülni-feküdni jó, menni-állni nem. És már túlfeküdtem magam ezért ülök a gép előtt. :-)
• Soma rám van cuppanva... "Anya elaltat, ölbe vesz, elolvas, ide ül, ide áll..." huhh...
• Som alszik is meg nem is (kb két hónapja hálózsákban) - ehhez is Anya kell(ene). Így zajlik: Alszik mélyen(!!), egyszercsak felnéz és ellenőrzi, hogy ottvagyok-e, ha igen, akkor alszik tovább, ha nem, akkor ordít. Én meg közben imádom őt, bár nem ezért, hanem mert olyan... meg amolyan... huncut.
• Úgy szoktam elbúcsúzni tőle esténként, hogy:
"- Anya elmondjad hol zenélnek a tündérrek!?"
- Egy szép réten, ahol sok a virág, térdig ér a fű és futhatunk benne.
"- Huhúúú! És kirakjuk a medencét a fűre és rakunk bele játékokat."
- És ki fürdik majd?
"- Apa, Anya, Mama, Papa és a Soma is! Dejó lesz!"
- Már alig várom.
"- Meg ültetünk papadicsomot, paprrikát, kukuricát... meg kumpit is. Meg combikát!"
- Combikát azt nem lehet ültetni.
"- Meg virágokat. Jajjdejó illat lesz!" - beleszipant a levegőbe és kacag hozzá
- Jajj, már itt tartanánk! - de ott tartunk, hogy Som nem alszik. És lehet rá haragudni? Ugye nem!
• Naponta ismétlődő új tevékenység: Soma kissámlit húz a szoba közepére, feláll rá és valami pálcaszerűvel vezényel. "Vezényelek!"- mondja és beint Maciknak, báboknak, játékoknak, traktornak... Apának.
• Mesét olvasok... Soma tovalapoz...
Mondom neki: Ne lapozz el, mert nem tudod meg mi lesz a mese vége!
Erre ő: "Fuss el véle." - és milyen igaza van! :-)
péntek, január 09, 2009
Két Hoffer
csütörtök, január 08, 2009
Meglátni, megszeretni...
szerda, január 07, 2009
OdiFanni
Vali, várom a képeket!!! :-)
kedd, január 06, 2009
"Anya elmondjad!"
- Villanyóra. - mondom
"- Villanyórát megnéz!" - és most már helyesen ejtve, kimondja a legnehezebb szavakat is.
"-Anya kérek habverőt!"
- Mit szeretnél csinálni vele?
"- Dobóni."
- Adok dobverőt.
"- Dobolok a dobverővel, így e!"
Az efféle szókereső kérdések a leggyakoribbak nála mostanság. Ha egyszer-kétszer már volt szerencséje a szóhoz, akkor már használja is. Bár néha elfelejti a szavakat és akkor csak azt hajtogatja, hogy "Anya elmondjad!", de nekem meg fogalmam sincs hogy mit kellene elmagyaráznom. Itt elkezdődik egy jó kis Aktivity.
- Mit szállítasz?
"- Szalmabálát."
"- Mama beszélgessünk!"
- Mit szeretnél elmondani?
"- Voltam a Lizánál, Szonjánál és a Helgánál is. Jó vót. Kaptam furulyát (síp), táncótunk is..."
vasárnap, január 04, 2009
Jég veled
FestŐ
Érdekes: Soma nem szereti ha koszos lesz, lisztes, ételes, homokos... de a festéket meg direkt élvezi. :-)
péntek, január 02, 2009
"Tomi micsinász?"
Reggel Soma ébresztett... "Odabújok Anyához! Én is pisze, te is pisze." - és meg piszézte az orrom. Jajjdejó volt. Aztán felfedezett egy feledékeny-Jézuska ajándékot a fa alatt. Kihúzta a könyvet a tasakból és felkiáltott: "Zsubatta!" Jópár hónapja ismerkedett meg a könyvvel az ajándékozóknál. Akkor is tetszett neki, most meg felismerte a borítóról. Hihetetlen, hogy mikre emlékszik.
Végre kirakózunk! Eddig egyáltalán nem érdekelte ennek semmilyen formája. Márti nagynéném Jézuskája egy vonatos óriáskirakót hozott (24 db - kb 70x50 cm)... és Soma lelkesen vágott neki a feladatnak. Délelőtt kis segítséggel majdnem az egészet kirakta.
csütörtök, január 01, 2009
Elkezdődött...
"- Boldog szülinapot!"
- Nem Soma...
"- Boldog újévet!" - vágja ki Soma, hatalmas vigyorral kísérve.
Szóval mindenkinek: BÚÉK!
...vége!
Hihetetlenül nehezen alszik manapság kisfiam... (és mégis vettem a bátorságot és elmentünk... nem is értem magamat). Már a déli altatása is igen nehézkesre sikerült, s végül a padlón aludt el, mellettem. "Anya kezét a derekamra!" A kilopódzásom után másfél órát sikerült is ott aludnia. Ezután következett a gyerekek szilvesztere, a mi örümünkre. :-) Liza segített sütit gyártani a Helgának, amihez Soma is csatlakozott volna, ha nem lett volna lisztes a keze tőle. De lett, így a nyers tészta kóstolásán túl nem jutott. "Köszös a kezem, megyünk kezetmosni." - általában ez a helyzet az ilyen tevékenységekkel. Egyre jobban rá kell jönnöm, hogy Soma keze és lelke is hófehér. Az én kis mimózám könnyen sértődik meg és ejt hatalmas krokodilkönnyeket. Meg persze az osztozkodás sem nagyon megy neki... Ezért is szeretném Somát minél többször gyerektársaságba vinni. Szóval potyogott sok Somakönny is, de azért több volt a Soma-Liza-Szonjakacaj. Mindenkinek jutott álarc (Som: "fölarc") és síp is. És jöhetett a tánc...
Aztán a tombolda után (+ egy lámpakörte törés, Soma által - bocsi!) jött a vacsi-fürdés program. Ez utóbbit úgy képzeltem el, hogy zöld vízben 3 gyerek. De Soma nemvolt hajlandó a csajokhoz bemenni, csak kintről kukucskált be időnként, de az idő javarészét a bilin töltötte, szenzációs adagot pisilgetve össze. Pedig a víz irtójózöldre sikerült. Mikor a lánykák már szétáztak, és csak Soma maradt a fürdőben, akkor már bátrabb lett. Mondom neki, hogy megijedtél a csajoktól? Erre ő: "Igen!" Ó édesem, fogsz te még könyörögni...!
Aztán megint itt vagyunk az alvásnál. Som ezerrel csimpaszkodotta nyakamba és sírt-ordított, nemakarta, hogy ott-elhagyjam. Sírógörcsöt kapott, olyannyira, hogy bukott is egyet. Az arca lángolt. Ilyen még nem történt velünk. Nagy nehezen sikerült szóra bírnom, és kiderült hogy nagyon fél. És mitől? A függönytől, amin karneváli bohócok színes kavalkádja volt látható (még annó tőlunk kapta a Liza). "Morcos nénik, bácsik vannak rajta.", "Levesz fölarcot!" És tényleg nem volt más megoldás. Kedves házigazdánk, Zsolti levette a függönyöket. (Köszi köszi köszi!) "Zsolti levette a függönyt, mert féltem tőle, nénitől. Megijedtem." ... és miért ez a sztori? Soma pár napja KatiNagyi folyton csordogáló tévéjében meglátott egy kisfiút farkasálarcban, amivel a barátját ijesztgette (családi mozifilm karácsonykor). E miatt is kellett beszerezni a "fölarc" egy barátságosabb formáját. Folyton álarcok jártak a fejében, ahol jártunk mindenhol kiszúrta például a velencei remekeket, és bármit elnézett annak. Most meg ez... Megértem azokat a családokat ahol bojkottálták a készüléket. De a rokonság más hozzáálllású tagjaival mi van? Talán ilyesmi kell ahhoz, hogy megváltoztassa az ő nézetüket is. >>> Ma KatiNagyi jöttünkre kinyomta a készüléket.
Minden porcikám fáj a hajcihőtől, de mégis jól éreztem magam. A manóra egyszerűen nem lehet haragudni. A társaság remek (és elnéző) volt, no meg nagyon élveztem ahogy a két tündéri csajszi a fiammal ott zsibongott körülöttünk. Ennél jobb és egyben nehezebb évzárást el sem tudtam volna képzelni. Na tessék!