HóSoma

Ma reggelre valaki ledöntötte a hóemberünket! Hogy jut eszébe az ilyesmi bárkinek is? Ha felnőtt azért, ha gyerek azért. Én a mai napig tudok örülni bárki hóemberének. Ezek szerint mások nem így vannak ezzel. Délelőtt újáépítettük a Hómanónkat, még sálat is kapott. Ez már nem az a hóeséses jó kis téli idő (talán ez az egy formája van a télnek amit élvezek)... olyan vizes-latyakos minden (brrr). És persze most kezdtek el a gyerekek hóvárat építeni és jókat hancúrozni a hóban. Ki érti ezt? Soma is most fedezte fel a hó jó voltát, végre kesztyűt húzott (eddig egyáltalán nem volt hajlandó felvenni) és: "Morzsolom a havat, így e.", "Csinálok hógolyót!". És ment az árokban, hóban, míg ezelőtt ha egy szem valami is rátapadt a cipőjére, akkor azt azonnal le kellett topognia; a keze meg tiszta maradt ugye, mert nem nyúlt semmihez a kis úrigyerek. Egy régen látott kisfiúval, Barnabással találkoztunk, akivel jól eldiskuráltak, Barnabás segítette a kisebbet az árokjáró túrájukon, sőt kézenfogva is sétáltak. Ilyet sem láttam még Somától, egy szinte idegen kisfiúval egyből (meg)barátkozott.

Délután egy kis vásárlással egybekötött beteglátogatóba mentünk Mártihoz Sopronba (a csuklóját műtötték). Mindig rádöbbenek hogy micsoda jó kisfiam van. Mártinál ugyan van pár machbox, de más játék nincs. És én sem viszek neki semmit. Minek? Soma így is jól elvan. Megnéz ezt-azt, rápróbál néhány benyomható gombra, kicsit falatozik, mesél dolgokat és rákérdez dolgokra... és hódít. :-) Nem vad gyerek, bár egy pillanatra sem marad egyhelyben. Bárhova el lehet menni vele.