...vége!

Vége az évnek. És mint mindig, jó szokásához híven Apa dolgozott szilveszter éjjelén. Mi meg mentünk bulizni a Helgáékhoz. Már ha ezt annak lehet nevezni: gyerekek rohangálása, játszása és a mi elmélkedős beszélgetéseinknek váltakozása + bónuszként Soma nyüglődős alvása + ráadás új fogacska (jobb alsó 3-as). És ez utóbbiakat ki is fejteném:

Hihetetlenül nehezen alszik manapság kisfiam... (és mégis vettem a bátorságot és elmentünk... nem is értem magamat). Már a déli altatása is igen nehézkesre sikerült, s végül a padlón aludt el, mellettem. "Anya kezét a derekamra!" A kilopódzásom után másfél órát sikerült is ott aludnia. Ezután következett a gyerekek szilvesztere, a mi örümünkre. :-) Liza segített sütit gyártani a Helgának, amihez Soma is csatlakozott volna, ha nem lett volna lisztes a keze tőle. De lett, így a nyers tészta kóstolásán túl nem jutott. "Köszös a kezem, megyünk kezetmosni." - általában ez a helyzet az ilyen tevékenységekkel. Egyre jobban rá kell jönnöm, hogy Soma keze és lelke is hófehér. Az én kis mimózám könnyen sértődik meg és ejt hatalmas krokodilkönnyeket. Meg persze az osztozkodás sem nagyon megy neki... Ezért is szeretném Somát minél többször gyerektársaságba vinni. Szóval potyogott sok Somakönny is, de azért több volt a Soma-Liza-Szonjakacaj. Mindenkinek jutott álarc (Som: "fölarc") és síp is. És jöhetett a tánc...

Aztán a tombolda után (+ egy lámpakörte törés, Soma által - bocsi!) jött a vacsi-fürdés program. Ez utóbbit úgy képzeltem el, hogy zöld vízben 3 gyerek. De Soma nemvolt hajlandó a csajokhoz bemenni, csak kintről kukucskált be időnként, de az idő javarészét a bilin töltötte, szenzációs adagot pisilgetve össze. Pedig a víz irtójózöldre sikerült. Mikor a lánykák már szétáztak, és csak Soma maradt a fürdőben, akkor már bátrabb lett. Mondom neki, hogy megijedtél a csajoktól? Erre ő: "Igen!" Ó édesem, fogsz te még könyörögni...!

Aztán megint itt vagyunk az alvásnál. Som ezerrel csimpaszkodotta nyakamba és sírt-ordított, nemakarta, hogy ott-elhagyjam. Sírógörcsöt kapott, olyannyira, hogy bukott is egyet. Az arca lángolt. Ilyen még nem történt velünk. Nagy nehezen sikerült szóra bírnom, és kiderült hogy nagyon fél. És mitől? A függönytől, amin karneváli bohócok színes kavalkádja volt látható (még annó tőlunk kapta a Liza). "Morcos nénik, bácsik vannak rajta.", "Levesz fölarcot!" És tényleg nem volt más megoldás. Kedves házigazdánk, Zsolti levette a függönyöket. (Köszi köszi köszi!) "Zsolti levette a függönyt, mert féltem tőle, nénitől. Megijedtem." ... és miért ez a sztori? Soma pár napja KatiNagyi folyton csordogáló tévéjében meglátott egy kisfiút farkasálarcban, amivel a barátját ijesztgette (családi mozifilm karácsonykor). E miatt is kellett beszerezni a "fölarc" egy barátságosabb formáját. Folyton álarcok jártak a fejében, ahol jártunk mindenhol kiszúrta például a velencei remekeket, és bármit elnézett annak. Most meg ez... Megértem azokat a családokat ahol bojkottálták a készüléket. De a rokonság más hozzáálllású tagjaival mi van? Talán ilyesmi kell ahhoz, hogy megváltoztassa az ő nézetüket is. >>> Ma KatiNagyi jöttünkre kinyomta a készüléket.

Minden porcikám fáj a hajcihőtől, de mégis jól éreztem magam. A manóra egyszerűen nem lehet haragudni. A társaság remek (és elnéző) volt, no meg nagyon élveztem ahogy a két tündéri csajszi a fiammal ott zsibongott körülöttünk. Ennél jobb és egyben nehezebb évzárást el sem tudtam volna képzelni. Na tessék!