péntek, szeptember 30, 2011

A fehér nadrágok kora lejárt

Minden kisgyermekes anyuka tudja, hogy fehér nadrágot csak akkor érdemes felvenni, ha körülbelül két másodpercig tartózkodunk még együtt csemetéinkkel. Bár az alatt a mikroidő alatt is történhetnek földrengések, de ha az nem is, a nadrágnak annyi. Szóval az elmúlt pár hétben kimerítettem a fehér nadrág illetve szoknya tárházamat a bank-közjegyző-ügyvéd látogatásaink alkalmával. És úgy tűnik a közeljövőben nem is lesz rájuk szükségem. Az eladósodásunk csodásan alakul. Elvileg 15 nap és indulhat az újabb költözködés.

Sok-sok sötét munkaruha kell majd ezentúl...
 

kedd, szeptember 27, 2011

Cicó



PiciMamáékhoz új lakó érkezett. Ilyen barátkozós pajkos kiscicát ritkán látni. A gyerekek teljesen odavannak érte. Sőt, Zsombor - Cicó érkezése óta - kiscica lett. Olyannyira, hogy tegnap reggel dörgölőzve, nyau első szóval ébredt.
 

szerda, szeptember 14, 2011

Annyi de annyi

Rengeteg szép gondolat, sok akarás és tenni vágyás van bennem, jó lenne már, ha a fáradtság kiengedné belőlem.

kedd, szeptember 13, 2011

Felfogás kérdése

Soma az ágyról repül a matracra, a kicsi meg utánozza. Hagytam, de Som már merő csatak.
- Soma, mostmár hagyd abba az ugrálást, légyszives!
- Majd pihenek a levegőben!
- :-) (Mi lenne he nem lenne beteg?)
 

péntek, szeptember 09, 2011

A net ördöge

Nem tudok megjegyzést írni senkinek. Pedig lenne kit felköszönteni és lenne kivel együttérezni (pláne, hogy oly jól leírja a bennem is dúló tengert).
  

Szállás

Hétfőn lesz két hete, hogy a Szállásunkon vagyunk kedves ismerőseink határtalan kedvességének köszönhetően. Minden nap máshogy, máshol alszik mindenki. Ki jobban, ki kevésbé. Keressük a helyünket. A lakás akkora mint a mi majdanink, és előre láthatóan sokkal élhetőbb lesz ez a méret nekünk. A fő különbség abban rejlik, hogy itt egy hatalmas terasz van, ami elsőre fő irigykedésem tárgya volt, aztán beláttam mi ehhez még kicsik vagyunk. Vagy ezerrel süt a nap, vagy szél zúgatja, vagy eső veri. Még ruhákat sem merek kiteríteni, mert a vad nap kiszívja, a vad szél elfújja. A gyerekek meg nem értik miért nem hagyom (ugyanezen okok miatt) kimenni őket a teraszra. Pláne, hogy a jobb kilátás kedvéért korlátot is másznának. Jujj! Pláne most nehéz féken tartani őket, mert betegek (és remek szobafogság van). No nem a költözésbe betegedtek bele, hanem egy vírus támadta meg a torkukat, így mini DartVaderek rohangálnak a lakásban, a ramaty időre való tekintettel Verdákat illetve "tüttü, auto (igen, igen, még egy halvány u is hallatszik)"-t követelve. Hitelügyintézésünk folyamatban. Épp ma adtuk be a papírokat... olyan zavarbaejtően nehéz lett tőle szívem. Tervezni tizenévre ebben a világban? Megőrültünk mi? Meg, és akarjuk! Szóval jelenleg közel agyhalottként tengődöm, egy-két plakáttervezés és egy bababörze szervezése (átválogatott ruhakupacok) közepedte. A maradék energiámmal pedig elrohant egy cica gondolatban a győri lakásunkat festem, rendezem be... elméleti síkon szépen alakul.