Másfél

Zsombor anyamatricából jelenleg anyatetkóvá avanzsált át. Lemoshatatlan. Nem mintha annyira le is akarnám. Pláne ha rám emeli azokat a nagy kék szemeit. Vagy tisztán ejti, hogy Azt ott! Ezt itt! se többet, se kevesebbet, de azt álmában is. És simít, és bújik, és furakszik, és ölbe tolat. Elmegy mellettem, de megtorpan és visszasiet egy puszira. Ó, annyira kellett Ő nekem. Meg én is Neki.

  

Hoppá!

Zsombor 16 hónapos lett, meg nemis, ugyanis februárban nem volt 30-a. Erre mondaná Zsombor legújabb mindenre jó szavát: Hoppá! Nagyon változatosan használja, a szóból kihozható maximumot keresi. Ha kádba megy. Ha elesik. Ha sikerül. Ha nem. Ha vicces volt. Ha észrevette. Ha elrepült. ... HOPPÁ! Mind mind más hajlítással, hangerővel, mimikával. Csodaszó. Csoda felhasználóval. Aki nem a beszéd professzora, mégis a mimikájával nagyon meggyőző tud lenni. Néha az az érzésem, hogy tudna ő, de még korainak tartja a beszédet (így is megértem őt, szóval minek?). Soma másfél évesen a villanykapcsoló szónál tartott. Vagyis türelmetlenségem forrása egyértelmű. De szerencsére elvárásom nincsen, mert időm sincs rá. Turbóre úr mozgása ural engem. Ma pl fejest ugrott az ágyunkról, bele a semmibe. Egy centire a taljtól kaptam el - a hóna alatt -, szabályos fejtetőre érkezés lett volna. Ha Zsombor fenn van (és nagyonis sokat van fenn), akkor folyamatosan figyelni kell rá, ami szinte lehetetlen vállalkozás. Szóval délelött megmentettem, de ezt délután kompenzálta egy szájraeséssel a járólapon (piros, felhólyagzott valami lett a felső ajka). Szóval Zsombor olyan gyerek aki, ha tehetné kimosná magát a mosógépben. Nincs félelemérzete, nem riad vissza semmitől, kitartó, szeret kísérletezni (mi hova illik/fér bele, mire jó), ügyes (két pillanat alatt fenn van a legmagasabb helyeken is, még ha imbolyog is alatta három láda), mindezt angyali mosollyal. Most az a hobbija, hogy papírzsepi(ke)t szerez meg (az odakészített nem kihívás neki) és tépi cafatokra azt, miután megtörölte vele a száját, megfújta (szerinte kifújta az orrát), és feltörölte a parkettát, a sorrend általában változó. A vele való lét tényleg csupa örömforrás, de egyben - nem tagadom - ilyen fárasztó dologgal még életemben nem találkoztam. Minden idegszálammal őt kell figyelnem, mert vakmerősége, kíváncsisága kiapadhatatlan. Megpróbálom magam bizalomra tanítani, hogy ne rohanjak egyből utána, ha eltűnik a képből, de nehéz, mert "ismerem". Szóval megyek és leszedem, kihúzom, ilyesmi. Meg néha szétröhögöm az agyam (bár fényképezni nem vagyok elég bátor), amikor meglátom a két másodperce eltűnt Zsombort a konyhaasztal közepén hasalva Soma maradékát kanalazgatni. Szóval majdani játszótéri kalandjainkra igencsak félve gondolok. De szerencsére most még csak a hintázás öröménél tartunk. Meg a kezdeti elszaladok utáni belassulásnál, aztán csak nézi-nézi a nagyokat. Gondolom most bevés, később meg jöhet az alkalmaz. Mehetnékjét egyértelműen jelzi, ül a kissámlira, cipőjét/pulcsiját próbálja felhúzni. Amikor kezdem ráadni a harisnyát, pulcsit, kabátot, sapkát stb. nagyon készségesen együttműködik (szinte Soma szinten dugja lábát, kezét), annyira örül, hogy kimegyünk. A pelenkacsere akrobatikus mutatványai villannak be ilyenkor előttem. Ez nem lehet ugyanaz a gyerek!

Még mindig rajong Somáért, és próbálja utánozni is. Soma meg kezdi bevonni őt a játékaiba (ha olyan kedve van) és fura pofákkal megnevettetni (erre mindig kapható). Szeretnek együtt fürödni, így profin isszák a fürdővizet, de profin mosnak fogat is.

  
Mostanában sokat cumizik (ezt is képes bárhonnan megszerezni). Ínye folytonosan duzzadt, de fogai csak nem akarnak turbóra kapcsolni. Hatnál tart. A masszírozást megoldja cumival és esti szopival. Egyik sem elhagyható az életéből. (Soma pont 16 hónapos koráig szopizott.) Mint ahogy anyamatricasága is szerves része az életünknek, akárcsak a huncut mosolya.
  

Én a Nap

Zsombor 1 éves

Nagyon gyorsan peregnek a percek, pillanatok, kell (mégis) ez az írás, hogy emlékezzek rá milyen csodásak is. No meg Zsombor tudásgyüjteményére is.

Szóval az evés. Annyi változás történt, hogy amióta azt a rengeteg fogát megnövesztette a mi ételeink iránti vágyódása kezd valóságos étkek formájában realizálódni. Vagyis eszik. Kis vajas/sajtoskenyér katonákat tol le saját maga, kétujjal felcsippent, majd betolási szakaszban tenyérrel rásegít. A maszatolás nem számít, az étel a cél. A fogak hiánya miatt kissé szűkös a választék. A sonkadarabokat szabályszerűen kinézi az ember szájából. Reszeltsajt evészetben verhetetlen. A módszere nagyon kifinomult, így a rizst is a fent említett módszerrel fogyasztja - halk kuncogásunk kíséretében, de nem adja fel. Kanálra (én etetem vele) azonban csak ultrapép étel kerülhet. Egyébként meg bármit megkóstol, így a retek, uborka, paprika szopogatása sem idegen tőle. Pempőkből a gyümölcsösebbek a kedvencek, de mindenevő. Peckesen ül az etetőszékben és hagyja, hogy etessem. De mihelyst nem éhes (max egy üveg babakaja), egyből kikívánkozik. Ha ő eszik, akkor hihetetlen mennyiségig tud falatozni, és nekünk kell leállítanunk. Nappal csak alvás előtt szopizik, az éjjeli műszak még mindig változatlanul sűrű. Még mindig nem a pehelykönnyűek kategórájába tartozik, de kövérnek sem mondanám, csupa izom és ficánkolás az alakja, Micimackós pocakkal.

Nem egy elülős fajta, vibrál benne az energia. Van, hogy csak ülök és nézem ahogy pakol. Amint ezt észreveszi, nagy kuncogások közepette - hátrahajtott fejjel, felhúzott orral - a karomba fut. "Tudom, hogy láttad, Anya! Ugye nagy kacat vagyok, mi?" - üzeni. És tagadhatatlanul az. Telefonál, fejet billent és az arcához szorítja azt, ami hasonló egy telefonhoz. Belekiabál amibe lehet (pl. Soma kardtokjába), és élvezi, hogy más a hangja ilyenkor. Összeütögeti a tárgyakat. Torony tetejéről a kocka levétele a célja - szinte a kezdetektől - és nem a ledöntés. Bújik a plüssökhöz. Puszit ad - tátott száj, elolvadt arc - jajj, de imádnivaló! "Pá-pá!", integet minden távozónak, kérnünk sem kell. "Vau- vau" ugat a kutya, "i-íí" - mondja a szamár, "(h)ap-(h)ap"-ozik a kacsa, és a többi állathangot is próbálja utánozni. Leggyakrabban mégis az "Ott!" hangzik el és mutatóujja hasítja a teret: "Ott, ott, ott, ott...!" Mi meg barchobbázhatunk, hogy mire is gondolhat ilyenkor. Kérésre megmutatja a dolgokat a könyvben. Rábök, és látszik, hogy büszke magára. Mondókákból a lovagoltatós fajták a kedvencei, "Gyi!" Remegteti a hangját, hogy ügessen már az a ló. Ja és a kukucs játék még mindig megunhatatlan számára. Csak most már ő kezdeményez, a Kukuccs! hangsúlyával mondja, hogy "Pöpőő!" és elbújik egy zsinór mögé - szája fülig szalad. Láthatóan érzi a dolog humoros voltát.

Imádja a zenét, karmesteri mozdulatokkal vezényel mikor kedvére való dallamot hall. Szereti ha karba véve táncolunk, pörgünk, ilyenkor boldog vigyor ül a képén. Kedvencünk: Zabszalma - Én a nap

A mozgását most nem ragoznám. Tőszavakban: megy, pördül, gugol, fut, felmászik Soma ágyára (derékmagasság).

Az alvásáról már volt szó. Egyébként óraátállítás ide vagy oda, hét körül kel. Feláll a zsákjában és útnak indul... az ágyon. Nagyon bátor. Vagy vakmerő? Mindig azon drukkolok, hogy legyek annyira tudatomnál, hogy időben elkapjam az ágy szélénél.
 
Somával egyre jobban testvéresednek, bár nehéz pillanatokkal tűzdelt élet ez. (Ez külön bejegyzést érdemel.)

Zsombor egy öröm-gyerek. Minden pillanat könnyű vele (az altatást kivéve, de már ezt is megszoktam) és éltető. Csak úgy szívom magamba a közelségét, közvetlenségét, simogatását, mosolyát. Mámorító. Érzem Somával való egy tőről fakadását, de a különbözőségeik hangsúlyosabbak. Ő egy teljesen új utat mutat nekem. A gyereknevelés terén szerzett tapasztalataimat sutba dobhatom. De egyáltalán nem keserűen teszem, hanem szinte örömmel. Soma egy csillag, Zsombor maga a nap (bár válogat, hogy kire süssön). Igazán nem panaszkodhatom.
 

1

 

    

Az első

Zsombor szülinap is elérkezett. Boldog születésnapot! - susogtam meleg vállgödrébe reggel, mikor ébredezve nekem dőlt/bújt. És nagyon sok gondolat, érzés rohant meg. Azután meg csak néztem, néztem, és mosolyogtam... Én vagyok boldog!

Nehéz írnom. Még csak a múltkor vajúdtam vele. Most meg van egy pici nagy fiam. Aki történetesen ma egy nehéz napra ébredt. (Talán őt is megviselte az emlékezés.) Már reggel nem volt formában. És ez csak fokozódott a nap folyamán. Márcsak azért is, mert Zsombor, nagyfiúságát bizonyítandó, ma a szokásos két kis alvás helyett, csak egy nagyot iktatott be a napirendjébe. Amiről ki is derült, hogy két kicsi nem egyenlő egy naggyal, és itt most a kicsik lettek volna a nyerőbbek. Pedig jól eltervezett nap állt előttünk. Délelőtt tartottunk egy családi szülinapot - itthon (majdnem tortával). Zsombor nem fújt gyertyát (mint az egy éves Soma), és el sem bűvölte a láng (mint az egy éves Somát), hanem dermedten nézte a lángot... és belenyúlt. Sírás. (Balzsamunknak köszönhetően nyoma sincs az ütközetnek.) Soma bohóc, ajándéknyitogató bajnok hozta vissza a hangulatot. Szóval ezután jött a nemalvósdi, aztán mégis. Majd a további napot Anya szoros érintésével volt hajlandó abszolválni. Pedig ekkor jött még a sűrűje. Délután egy össznépi rokonosat születésnapoztunk, KatiNagyinál (csuda tortákkal), mindkét fiú nagy napját összevonva. Gyertyát egyiknek sem akaródzott fújni, Somán csodálkoztam is. Mindkettő az ölembe bújt, a "tömeg" meg énekelt. Én meg összepusziltam őket (nagyon puszilkodós vagyok), azok meg somolyogtak. Ez volt a nap legjobb pillanata számomra. Aztán Somát ellepték az ajándékok, és utána már alig láttam a "tűzoltó urat". Zsombor meg álmosan üldögélt a térdemen, onnan rakodott kicsikét. Az álmosságon túl, valósággal sokkolta a sokadalom. Mindenkit ismert ugyan, de így együtt túl sokan voltak neki. Így utólag - Zsombort ismerve - teljesen várható volt ez a reakció. Mentségünkre legyen mondva, hogy nagyon jót akartunk. Csak a végére oldódott fel az egy évesünk, amikor már csak páran maradtunk. Akkor kezdett mendegélni, kacatkodni, hozni igazi Zsomboros formáját. Vagyis a nagy rokonság minden bravúrjáról lemaradt. Hiába, gyakrabban kell látogatniuk minket! Aztán a végjátékban elesett a szőnyegen, és lehorzsolta a nóziját. Egy piros orrú manógyereket sikerült hazavinnünk estére. Tanulság(ok) levonva. Talán jövőre nem igyekszünk ennyire.
 

11 hónapos

  

10 hónapos

Három lépés + sasszé.
Már a kádban is kapaszkodás nélkül áll.
Úgy csinál mintha tudna menni.
És kiabál közben. Nagyon, de nagyon hangos.
Halacska póz álló helyzetben (feltartott kézzel hátrahajlás). Életveszély, és röhög közben.
Monoklik. Mindig arcra esik.
Kukucskabajnok. Minden terítő (és persze ami rajta van) félhet.
Somaimádó, Somarettegő.
AnyaAnyaAnyaAaaanyaaa! Brühühü már akkor is ha csak hátat fordítok neki.
Megsirat bárkit aki elmegy tőlünk. Krokodilkönnyek.
A legjobb játék a nemjáték.
Baba, - mintha mondaná is - megmutatja, hogy hol van és bőszen vigyorog hozzá.
Cumiarzenál. Nemalvós.
Nullfogú. Nyűgös. Növesztős, de nem jövős. Borostyánlánc. Körömvirágbalzsam.
A kajákért nincs nagyon oda. Játékarzenál az etetőszéken.
A szopiért sem. De éjjel tejvámpír.
10 hónap - 10 kiló. Mégis.

Mindenki azt kérdezi, hogy Jó gyerek? Nekünk a lehető legjobb.

9 hónapos

Zsombor olyan mint a keze. Erős és mégis puhán simogató. Vezetteti magát. Kinyüszmögi, hogy menjünk. Nyújtja a kezeit és indulás. Van hogy csak egy kezemet kéri és mégis olyan "jól" megy mintha mindkettőt fognám. Tükörrel szembe menni a gyorsabbnál is gyorsabban tud. Szeret rákacagni a tükörbéli önmagára. Hálás minden segítségért (az egész arca ragyog, mosolyog szeme szája és minden porcikája), de nem jól tűri, ha nem az ő tervei szerint alakulnak a dolgok. Szinte a semmiben kapaszkodva feláll (lepedő csücske) és áll, lépeget, pakol. A földön (a lába alatt) hagyott dolgokért próbál lehajolni és elég jó százalékos sikerrel fel is veszi őket. Kicsit burleszkes jelenet. Belefeszül a pofija az akarásba. Már volt néhány belemegyek a semmibe próbálkozás is. Persze az ilyeneknek esés a vége, de már nincs olyan sok koppanás mint az elején (teuristen, mekkora gyerekről beszélek én?!), elég ügyesen tottyanik már popsira. És persze a folytonos happeningbe a mászás is beletartozik, ha az a gyorsabb. Csak úgy csattog a kövön a tenyere-térde, hogy maga is vigyorog rajta. Nincs megállás, se neki, se nekünk. Ő jobban bírja.

Egy szeretnivaló puhaság.

Első találkozás...

...az ALMAlével. Az érzelmek vegyesek, minden kanálnál összerázkódik, de a következőnél egyből nyitja a száját. Rögtön rárabolt a kanálra és segített is lelkesen, ezt (az előkét leszámítva) megúsztuk szárazon. És közben még vigyorra is telt. Ígéretes.

5 hónapos

A kórházi napok sokmindenről tanúskodnak. Igazán erős, kitartó, kedves gyerekkel van dolgunk. Egy kis csoda nekem.

Ma visszavittem a dokinénihez az immár gyógyult gyereket (egy-két elszórt köhintése még van) és szerinte is jól van. Az 5 hós tanácsadást is lezavartuk egyben. Zsombor 7400 g, 66 cm.
Ééééés! Simán fordul mindkét irányba hátról hasra. A kezét is szépen kihúzza maga alól. A mai napunk szinte csak ezzel telt. Nemjó háton és nemjó hason, fordítson már át valaki!

A kis HŐS

Kórház (Soproni csecsemőosztály) - Márc 23. (K) - 29. (H)

Sírógörcsök közepette (részemről) irány a kórház. Hörghurut és kezdődő tüdőgyulladás. Zsombor alig 5 hónapos és fulladva (akkor már) köhögött. Gyorsan kapta el a baj. Igaza volt a doktornőnknek, tényleg jogos volt a beutaló. Sírás abbahagy, Anya megerősíti magát. Ami némileg sikerült is. Ismeretlen területen járunk és egészséges gyereket szeretnék visszakapni, itt sírásnak helye nincs! Azért jó volt a sok telefonhívás, sms valamint Jácint és Márti nagynéném látogatásai. (Somát nem akartam, hogy elhozza Jácint, nehogy elkapjon valami gebulát.) Ezek tartották bennem a lelket, no meg Zsombor vigyori pofija.

Zsombor nagyon jól viselte a betegséget és a kórházi körülményeket is. Csupa kacaj, csupa erő, csupa mozgás volt. Mint mindig. Csak a sikítós-kiabálós hangja nem volt meg. De az utolsó két napban azt is megtalálta. Mielőtt bementünk a kórházba - már egy hete - naponta átfordult egyet-egyet a fiatalember. Nem vitte túlzásba, de sikerült neki. Benn ezt a szériát akarta folytatni, de sajnos kanült helyeztek a bal kézfejébe amit kimerevítettek, beragasztottak. Ez némi akadályt jelentett a mozgássor végrehajtásában. Sok gyereknek zoknit húztak a kezére, ezzel védve azt. Ez Zsombornál kivitelezhetetlen lett volna, mert úgy használta ezt a kezét is mintha semmisem történt volna vele, rágta és rázta ezerrel a csörgőket. Zsom szája kapásból lilára ecselődött (soor). És ezért minden lila lett, a két ökle és a száján túl - nyálcsorgatás útján - a pofija is. No meg a kötés is a kezén. Ami az ott tartózkodásunk végére a csócsa következtében gyalázatosan nézett ki, de a kanül mégis működött. Ahogy az egyik nővér mondta: Jó kis harcedzett kanül ez! Zsombor meg is elégelte vasárnapra, hogy ez a keze akadályozza őt. Így fogta magát és addig próbálkozott míg sikerült átfordulnia. Persze a keze maga alá szorult (és persze, hogy a bekötözött), de innentől nem volt megállás. Akarata az van, az már most látszik, nem adja fel egykönnyen. Szóval csak a köhögés tudatta velünk, hogy beteg a gyerkőc. Láza sem volt, csak amikor beértünk a kórházba, akkor az egyszer mértünk 38,5-öt. Nagyon a betegség elejét sikerült elkapnunk, és Zsombor jól reagált a gyógyszerekre is. Csak a kötelező macerálások alatt sírdogált egy kicsit. Egyébként egy hihetetlenül jókedélyű gyerekkel sikerült átvészelnünk ezeket a napokat. Én rosszabbul viseltem mint a gyerkőc, betegség, bezártság, Soma és Jácint hiány, honvágy, és egy kis önvád. Azért kicsi, mert volt időm gondolkodni rajta, és talán senki nem tehet róla, hogy így alakultak a dolgok. Túl sokáig volt beteg a családban. Csoda, hogy én mindvégig megúsztam. Az is elég sokat jelez, hogy a csecsemőosztály tele volt kapuvári babákkal. Amivel a ritka szobaelhagyásokkor szembesültem. Szerencsénk volt, mert egy egyágyas (1 nekem, 1 a gyereknek) szobába kerültünk, amihez zuhanyzó-wc is tartozott, így nem kellett senkihez se alkalmazkodnunk, és egymás bacijain se osztoznunk. Gyógyulhatott Zsombor kedvére, amit meg is tett. Legyőzte Tüdő Gyulát. Hófehér bőr, lila száj, akár egy némafilm hős, aki csörgőzve-szopizva küzd. Így jókedvéből, súlyából semmit sem vesztett. Imádatos egy gyerek.

BabaBácsi

A nagy sopánkodásban még írni is elfelejtettem Zsomborról, de megblogolás nélkül is növekszik rendesen. Már elmúlt 4,5 hónapos. Súlyát tartja (7,2 kg), mostanában hosszra gyúr. Kezd a nyaka is látszani. Kisdinnyéje vidáman pörög a nyakán. Alig pislog, annyira érdekli minden. Mindkét irányba simán gurul oldalra. Egyik nap már át is fordult (hátról hasra), de senki nem látta hogy és miként. Tegnap reggel viszont az ágyunk hepéjének jóvoltából - hasa alá szorult kézzel -, de átfordult. Azóta nem történt ilyesmi. Kedvenc időtöltése a játszószőnyeg elhagyás háton, pörgés-csúszás technikával. És ugyanezen technikával a kiságybejárás. Ez azért jópofa, mert két másodpercre nem figyelsz oda és már a lábának folytathatod a gügyögést szövegelést. Teliszáj vigyorok röppennek folyton folyvást. És rátalált a síkító hangjára is. Félelmetesen hangos, csak akkor hagyja abba, ha rögzíteni akarod videóra. Mindenért nyúl, mindent megmarkol és mindent visz be a szájába. Pelust gyüröget. Alvás terén a helyzet változatlan. A dézsában feláll. Agyő dézsa, pedig hogy imádtam.
Az elmúlt napokban mondták rá, hogy még nagyon babás és azt is, hogy ejha, kész férfi, majdhogynem bácsi. Nekem egy kis hős, aki hagyja, hogy cseppentsek a szemébe, bár ordít az orrszívásnál, de utánna hálás mosollyal jutalmaz. És sohasem köpi be a tesóját, csak akkor ha az teljes súlyával esik rá.

Kerekedő

Egy legény van talpon e vidéken. Zsombor. A többi sajnos göthös. Som még mindig köhög. És mivel megtehetjük, itthon fogtuk. De már kezd kiakasztani minket. A "nevelés csődje" érzés kerülget bennünket vele kapcsolatban. Hangos, figyelmetlen, verekedős, hisztis, akarnok és még sorolhatnám. Tudom, hogy sokminden az oviból jött, mégis falra mászok az üvöltve pöszézésétől - direkt, és elég ügyesen - de neeee! Folyton cikázik - egy sci-fi rendezőt megihletne -, egyszerűen nem bír nyugton maradni. Ennek eredménye, hogy ki és eldönt bármit, és össze meg vissza veri magát. Bár amit egy lábon akrobatikázik, az lenyűgöző. A harcművészeteket vagy a balettet juttatja eszembe. Lehet, hogy elkellene gondolkodni valami energialekötő sporton. Zsombor játékai kellenek neki, és rendre össze is rágcsálja azokat. Arrébbpakolja a bátyuson csüngő tekintetű öccsét, vagy ha kell kihúzza alóla a játszószőnyeget. Szó nem fog rajta. Persze nem adnám semmiért a gyerkőt (max oviba). Kenyérre ken hosszú pilláival, anyaszeretgetésével. Meg azért ámulatba is ejt, ha lelassul picikét. Ügyesen elkezdett kirakózni, volt hogy egy egész délután ezzekkel bíbelődött. Persze állt és türelmetlenkedett, de mégis hosszú ideig lekötötte. Volt amit 4-5-ször is kirakott a könnyebbek közül. Én nem keresek, én nem rakok, csak abban segítek, hogy mit kellene keresnie (pl. maci feje). Volt, hogy többször is meglepett, mert magától rakott jót. Ideje lenne ráébrednem, hogy ő csak akkor csinál valamit, ha már tudja. Bár az ég tudja, hogy hogyan jött rá, hogy hogyan kell. Először egyévesen a járással lepett meg minket e téren. Én nem emlékszem, hogy valaha elesett volna. Ment, mert tudta. Kirakózik, mert tudja (megérett rá). És tán ugyanezért szobatiszta is.

Még jó hogy Zsombor 4 hónapos vizsgálatáról akartam írni. Születési súly: 3140 g, most 7140 g. Azaz kerek 4 kilót gyarapodott a 4 hónap alatt. Születési hossz: 52 cm, most 62 cm. Kerekedik a lelkem. Megkapta a pneumos oltását és a kötelezőt is. Kisírta négyhós összes bánatát, olyan keserves volt. Csenge is megkapta az ő két oltását, a kötelező sírás után anyájába és a cumiba menekülve már egy hangja sem volt. Stramm csaj. Míg Zsombort a cumi nem nyugtatja meg, arra jó, hogy ha aludni készül, akkor álomba szopizhatja magát vele. Ami megnyugtatja, az a szopi. Aztán jöhet a cumi és az alvás. Most szerencsénk volt. Áldom a bébihordozó öblét és hintatechnikáját. Egyébként a remek kislegény címet azért kiérdemelte Zsombor. De a csípőjét még mindig kötöttnek találta a doktornő... hjah, micsoda meglepetés! Lehet, hogy torna lesz belőle. Pénteken megyünk ortopédiára, majd ott megmondják a frankót.
Még most is nyugtalan... fáj mindkét combja. Aludna, de sír. Kérlek körömvirág-balzsam, dolgozzál kicsikét!

15 hetes

Zsombor még mindig egy Popeye-pofis kidobólegényre hasonlít, amit ellensúlyoz a hófehér bőre, bájos mosolya, huncut tekintete, vörösbe játszó szőke pihehaja. Bár keménylegény ő. Fekvő helyzetben emeli a fejét, törzsét, mint aki fel akar ülni. Ha karban van akkor e késztetése még gyakoribb. Arra törekszik, hogy minél többet lásson. Hiharcolja magának a függőleges tartást, mert úgy lát a legtöbbet, és akkor büszként tekinget körbe, pásztázva a terepet, mint egy kis prérikutya. Soma ilyenkor imádja odadugni a fejét a fejéhez és pofipuszit cuppantani rá. Mondjuk mindenkinek ez ugrik be elsőre. (Szerencsére a pofirázogatós nénik kora lejárt, vagy nem találkozunk velük.) Sok új tudománya van. Már megfogja a tárgyakat és tömi be a szájába. De legjobban még mindig a keze ízlik neki. És akár mindkettőt is tövig benyomja. Elkezdett buborékokat gyártani, nagyüzemben. Csak úgy bugyok az a sok nyál. Soma meg utánozza (brrr). Egyre gyakrabban nem kéri a cumiját, hanem ujjszopizik, bár még nem mindig találja meg benne a hozzáfűzött reményeket. Ez volt a hét kihívása is egyben. Ugyanis az ujjszopi még nem megy, de a cumi már nem kell, szóval kiköp... és megy a nyűglődés. Anya meg visszaad-visszaad-visszaad... egészen addíg míg el nem fogadja és elalszik. Ezt az alaptényállást nehezítették meg a héten a jövő-menő frontok, amik úgy tűnik babát (nappali nemalvás, állandó álmosság) és anyát (kínzó fejfájás) egyaránt meggyötörtek. Sőt még dolgoztam is, gondolom ezt is megérezte az én kis anyaradarosom. Az éjszakai szopik is nagyon gyakoriak voltak. A nehéz napokat ellensúlyozta viszont, hogy Zsombor elkezdett mosolyokat osztani. Ha nézhet a maga kedvére, akkor folyton oszt is. Egy kép, egy tárgy ugyanúgy kaphat belőle, mint akárki más. A bónusz pedig, tratatatam: hangosan kacag! Mmmm! (Pont akkor mint Soma.)

Szeretem.

14 hetes

Ezek a képek önmagukért beszélnek. Ritka pillanatok, de árulkodók. Gyengéd érintések. Kölcsönös imádat. Tökéletes hétfordulós ajándék. Nekem.

3 hónapos

Érzékeny, összerezzenős, anyaradaros, fejetsimogatvaelalvós, gurgulázós, kalimpálós-hadonászós, követősfigyelős, sokat csukló, kék szemű, fejet tartós, hason nemszeretős, vízben elernyedős, már meztelenkedős, kevesebbet rotyizós, mégmindigsokatszopizós, éjjel alvós, tesóra koncentrálós, visszamosolygós, kezetcuppantgatós, kéznemnézős, cumizó erőművész.

13 hetes

A kedvenc mutatvány: Nézni mindegy, hogy mit, csak egy a lényeg, hogy a feje felett legyen és kitörjön bele a nyaka/teste. Ha elforgatom, akkor más látnivalót keres, amihez ugyebár ugyanez a testhelyzet szükségeltetik. Hátról indított csuka-hara. És persze mindez a pelenkázón a legtutibb, mert onnan még le is lehet esni. Nem pont ezért, de imádjuk.

12 hetes

Zsombor még mindig annyira álmos vagyok, hogy ennék valamit típus. Persze mindezt velem. Csak velem. Ez eddig számomra ismeretlen érzés. (Somának mindegy volt, hogy ki ringatja, eteti, altatja... csak tegye valaki.) Édes teher. Kifejezetten rám vannak cuppanva a receptorai. Ha fenn van, követ a szemével. Megérzi ha belépek a szobába és azt is ha kimegyek, mégha alszik is. Mosolyát is főleg nekem osztja. (Ez már szociális mosoly.) Érzékeny lélek, éles zajoktól megijed, sírása ilyenkor a legkeservesebb. És persze megint jöhetek ÉN megvigasztalni. Egyébként meg fürdünk egymás iránt érzett szerelmünkben. Mmmm!

Más gyerek, más egyéniség, más érzések, más környezet, már körülmény, más tapasztalat... Más, más, más. Más ez az egész. És isteni. Pont ezt a másságot élvezem.

Apropó, tapasztalat. Na, ebből sohasincs elég. Lehet, hogy csak simán döcipoci a gyerek és teljesen rendben van, de én aggódom, mert Somához hasonlítgatom aki babakorában és most is a hajlékonyság nagymestere.

Tegnap történt: leraktam a hátára és két pillanat alatt átfordult a hasára, eddig csak az oldalról hasrafordulás volt napirenden. Mindenki mondja, milyen életrevaló-ügyes-erős... Lehet, hogy túlaggódom, de hamarosan elviszem egy mozgásterapeutához...

2,5 hónapos

azaz 11 hetes Zsombor

... és 6 kiló!!! Le sem merem írni, de talán kicsivel több is. A szobamérlegünkön mértem, ami elég jól mér (Soma körfűrésze és két számológép pont 0,3 kg, így Soma: 14,8-0,3 kg=14,5 kg). Szóval Zsombor tömör gyönyör. Ami nem is baj, csak a karom-kezem kezdi megérezni. Még mindig az esti menet a nehézkes. Nappal magától és nyüglődés nélkül alszik el az ágyában, vagy ahol éppen van, de cicin nem. Karban sem, mert csak addig van cipelve amíg ide-oda nem pakolgatom. Igazán jó nézelődős fajta, csak legyen mit nézni. És persze ne hagyja senki magára, mert azt nagyon nem szereti. De a játékhíd alatt is eltud aludni, ha megunta. Ezzel szemben este állandóan karban fekve szeretne lenni, főleg úgy, ha állok vele. Ha bealudt és megpróbálom letenni, akkor rögtön megébred és méltatlankodik. Ez hosszú órákat is igénybe vesz. Most szélkenőccsel (by Ausztria) próbálkozunk, hátha a sok szopi estére terheli meg a pocakját. Ennek ellenére igazán anyakímélő gyerek, csak legyek mindig a közelében. Hát lehet tőle messze menni? >

10 hetes

Alig hoztuk haza a kórházból, most meg már itt tartunk. Nagyon jól fejlődik, majdnem mondhatnám túljól. Tokásodik a lelkem. A gyakori szopi meglátszik. 5,66 kg-ot és 56 cm-t (szerintem hosszabb) mértek hétfőn a kéthónapos vizsgálaton. Ma voltunk az ortopédián, ahol jól megtekergették a lábát, amire Zsombor nyomban nyomot is hagyott a vizsgálóasztalon. Hiába, nincs olyan hogy üres pocak. Az eredmény: a jobb lába kissé kötött (80/90). Csípőtornáztatni kell, mert különben sánta lesz. - mondta 'kedvesen' a doktornő. Rosszul esett, pláne, hogy további kérdéseimre újra elismételte. Semmi több, csí-pő-tor-na! De nem vagyok kezdő anyukaságból, így nem vettem a lelkemre. Masszírozom és tornáztatom továbbra is, amit nagyon szeret. És már nem is sír ha meztelen. Továbbra is nehezen alszik el, nappal kis bealvások vannak csak. Nagy küzdő. Ha alszik és kimegyek a szobából, rögtön riadót fúj. Nehéz bármit is csinálni mellette. Ha fenn van, akkor viszont kezd emberszámba menni. Hozzáfűz, sikkantgat, kiabál, kacag. Soma találgatja is, hogy most épp mit mondott. Ha nézelődik nem kell neki cumi, de ha kedve szottyan ilyesmire, ott a keze, betömi és cuppogatja ezerrel. Nagyon mókás, mert irtó hangos. Egyébként ha sír (mert éhes, főként ha éhes), ha kurjantgat, ha gőgicsél mindezt nagyon hangosan teszi. Figyelem, ő nagyonis jelen van.

Egyszerűen szeretjük.