péntek, január 08, 2010

10 hetes


Alig hoztuk haza a kórházból, most meg már itt tartunk. Nagyon jól fejlődik, majdnem mondhatnám túljól. Tokásodik a lelkem. A gyakori szopi meglátszik. 5,66 kg-ot és 56 cm-t (szerintem hosszabb) mértek hétfőn a kéthónapos vizsgálaton. Ma voltunk az ortopédián, ahol jól megtekergették a lábát, amire Zsombor nyomban nyomot is hagyott a vizsgálóasztalon. Hiába, nincs olyan hogy üres pocak. Az eredmény: a jobb lába kissé kötött (80/90). Csípőtornáztatni kell, mert különben sánta lesz. - mondta 'kedvesen' a doktornő. Rosszul esett, pláne, hogy további kérdéseimre újra elismételte. Semmi több, csí-pő-tor-na! De nem vagyok kezdő anyukaságból, így nem vettem a lelkemre. Masszírozom és tornáztatom továbbra is, amit nagyon szeret. És már nem is sír ha meztelen. Továbbra is nehezen alszik el, nappal kis bealvások vannak csak. Nagy küzdő. Ha alszik és kimegyek a szobából, rögtön riadót fúj. Nehéz bármit is csinálni mellette. Ha fenn van, akkor viszont kezd emberszámba menni. Hozzáfűz, sikkantgat, kiabál, kacag. Soma találgatja is, hogy most épp mit mondott. Ha nézelődik nem kell neki cumi, de ha kedve szottyan ilyesmire, ott a keze, betömi és cuppogatja ezerrel. Nagyon mókás, mert irtó hangos. Egyébként ha sír (mert éhes, főként ha éhes), ha kurjantgat, ha gőgicsél mindezt nagyon hangosan teszi. Figyelem, ő nagyonis jelen van.
Egyszerűen szeretjük.

Nincsenek megjegyzések: