Aranyélet

Anya szoptat, Apa főz. A lakás mosott ruháktól illatos. Anya, Apa itthon a kicsivel, aki mintha egyke lenne reggeltől háromig, minden figyelem az övé. De aztán utána is csudajó, mert hazajön a nagytesó, akit tágranyitott szemmel lehet bámulni. Pislogni is tilos, mert ha megteszed, félő, hogy szem elől téveszted. Csak akkor lassul le kicsit amikor Zsombor felé közelít, simogat, puszil. "Ne nyúlj hozzá! Az a mi Zsomborunk!" - kapják sokan az intést. Soma reggelente egy kis nyikorgással indul oviba (tessék lássék megadja a módját - mégiscsak így való), de a lépcsőházban már vidám. Mire odaér az oviba és átöltözésre kerül a sor, addigra már oviváró ovissá vedlik át. Jókedvűen, játszva tölti a napját - amit nem velünk tölt -, hogy aztán örömmel jöjjön haza. És hogy itthon tovább pörögjön-ugráljon, egyen(!!), olvasson, és velünk legyen.

Miért ne lenne mindkét gyerekem kiegyensúlyozott, jókedéjű? Aranyélet ez mindannyiunknak.