Szózsonglőr

- Gyere, öltözz megyünk az óvodába!
- Nem akarok óvodába menni! - már majdnem sír...
- Nagyon jó az az ovi, hiszen szeretsz menni!
- Szeretem az ovit! Veszem a cipőmet.
- Na ez az, vár az óvoda!
- Nem érted, nem akarok óvodába menni!
- És oviba? - jön egy megérzés. :-)
- Ühüm, az oviban nagyon jó nekem! 

Az ÓVODA tabu-szó lett nálunk és vígan megy Zsombor OVIba.
Hát néha ennyin múlik egy gyerek boldogsága.
 

Ők így

- Azt mondta a Jóska Papa*, hogy tetszik neki a virágja.
- Mikor mondta ezt?
- Amikor másztam a kis-nagy létrán, és odaértem.
(Zsombor, 3 éves)

- Tudod kié volt ez a takaró?
- ???
- Naa!? Jós... 
- Kié?
- Tudod, aki már csak a szívünkben él! A Jóska Papa.
(Soma, 6 éves)

* Apám (Élt: 1949 jan. 17. - 2012 júl. 20.)
 

Jómadár

Éneklős videó a csacsogi háromévesünktől, pont a napján.

Csúfolódós

Zsom: - Te egy puputeve vagy!
Soma: - Te meg egy póniló!
Zsom: - Nem vagyok! Te, te, te egy szajonna vagy! (szalonna) - mérgeskedőn
Soma: - Te meg egy zsiráf!
Zsom:- Tudod mit, te jeszej egy szajonna én meg zsijáf!
Soma: - Én nem vagyok szalonna! Én alma vagyok, szép piros!
Zsom: - Én meg ződ ajma vagyok, jó?! De nem jehet megenni ám!
Soma: - Engem sem! Én kukacos alma vagyok! (hihi!) - és elkezdi ficánkolósan öltögetni a nyelvét. (Lehet, h mégis lesz majd némi humora.)
Anya: - Nem is tudom, akkor kit egyek meg...
Zsom: - Engem nem jehet! Én édesz ajma vagyok! - és hozzám bújik.

Sajnos nem jutott nekem alma, csak kacagás.
  

Fekete Cica

Szerintem senki sem találja ki, hogy kit takar a fenti név. Nem is bocsátom szavazásra: Zsombor az. Egyértelmű. Ő mondja magára, simogat, bújik, nyávog, lefetyel, kakaót iszik (sokat, pedig nem bírja a pocakja), simulékony-akaratos, és simán lekarmolja Somát, ha úgy hozza a szituáció, talán ez utóbbi benne a "fekete". Igazi cicagyerek.

Amennyire nem akart beindulni a beszéde, úgy most le sem lehet lőni. mondja, mondja... Nála nincs olyan, hogy egyszavas lenne egy válasz. Pl.: Kérsz kenyeret? A. minimál: Nem, köszönöm szépen nem kéjek. B. általában: Nem, inkább szajonnát kéjek, kenyejet köszönöm szépen nem kéjek. Ez az én helyem, idecücöjök. Mikoj lesz máj kész a szajonnám? Nagyon szejetem a fiom huszikát. Kéjek vajot (vajat) is, küjön tányéjba. Én máj nad vagyok. (Mutatja is a székén egy lábon állva, felfelé nyújtózva.) Játod, hod mednőttem. Nadfijú vagyok. (Oldalra biccenti a fejét és mosolyog.)

Szóval megérte ennyi ideig néznie/hallgatnia a világot maga körül, most kombinál, megjegyez, emlékszik, viccel, huncutkodik, ötletel, kitalál dolgokat, mesél, teljesen öntudatosan. Ja és persze tud olvasni és ő a legerősebb a világon. Mondjuk estimeséi igen édesek, Boribont egészen jól eltudja mesélni a képek alapján (Soma kívülről tudja a szöveget), de ismeretlen képeskönyvből is simán ledob bármilyen mesét. Az r-jei nincsenek meg, és a g sem. Szerintem érthetően beszél. Van aki szerint nem. Abban mindenki egyetért, hogy folyamatosan nyomja és hogy übercuki bármilyen megnyilvánulása. Például tud mégpöszébben is beszélni, ha szerepe (épp kisdínó mondjuk) úgy kívánja meg. Sokan sóhajtanak fel (persze inkább anyukák), hogy micsoda jópasi lesz belőle! Én is így érzem. Hisz amikor szoknyát veszek fel, ő rohan Somához újságolni, hogy: Gyeje Soma, Anya kijájlány lett! - majd hozzám bújik, buksit belémfúr, olvadón néz, karomat cirógatja.

Persze még mindig a kis (cumis) hálótársam. Jó ideig (mióta Győrben lakunk) a saját ágyában aludt el, és csak éjjel kelt vándorútra. De a nyáron elromlott. Illetve annyit jöttünk-mentünk, hogy úgy gondoltuk az anyával elalvás minimum jár neki biztos pontként. Igényli is. És mivel ő velünk alszik, Soma is ráneveli(!) magát a bújásra, így ő is csatlakozik hozzánk hajnalban. Fáj minden porcikám, mégis jóérzés a fiúbuksik ide-oda belémfúródása.

Nem mondhatnám, hogy jóevő, de mégis az. Mivel Soma a példakép, ezért mára ő is választódiétát tart. Mindent külön eszik. Rizst is külön a husitól, még véletlenül sem egy tányérban. Egymás után minden elfogy. A rántotta tojás-t is kenyér nélkül nyeli, de így rögtön 4-et. A hurtya (hurka) és a sültkrumpli is toplistásak. A vaj a nagy favorit, és mint a május-t (májast) egymagában eszi kanálszám, nem is bírjuk nézni. De becsületére legyen szólva, hogy utána megeszi a kenyeret is, csak nem egyidőben a kettőt. Soma mára már kicsit javult, erre Zsombor így utánozza a formáját.

Egyébként mindent úgy csinál amit a Soma, így ő is duplózik/legózik, olvas, mindent megépít, mindenre felmászik, mindenhonnan leugrik és persze ebből adódóan gyakran Foltoska is lesz. Nincs olyan játék ami nem neki való.

Ma a fekete macska csizmáskandúrrá változott, felpróbáltattam vele a téli csizmáját és úgy maradt. A játszótéren is rövidgatyában és téli csizmában flangált a 30 fokban. Kitartott és nem engedett.

Na ki szereti a (fekete) cicákat?

Minden mindenhova

avagy Zsombor szobatisztaságra érlelődik...

A nyár alkalmas lett volna a (teljes) szobatisztaságra, de az úrfi nem akarta. Pláne, hogy a megújult L pelus is beleköpött a levesünkbe. Tényleg jobb lett, mert az érintett észrevette a különbséget! És szép mondatban közölte is. Anyja csak a pelus árát (jujj!) és méretét érzékelte (jé, ez kisebb!).

Valahogy így volt két hónapja:
Én: - Anya már nem szeretne neked több pelust venni!
Zs.: - Jó. (Kezdek örülni.) Akkoj majd magamnak veszem pejuszt! Új fiom pejuszt! - nem is tudom mire számítottam.

Most azonban már nem kell Zsombornak pelus, csak bugyi. Bugyibetyár. Akarat az van, kérem! Viszont minden mindenhova megy. Tuti móka. Jácint totál ki van akadva. Én még bírom (az anyai hormonokat - és szaglószerveket - jól kitalálták). PiciMama partner az ügyben. Kitartás a jelszó! Valahol még jófejnek is tartom a gyermeket, mert látom rajta, hogy mókázik velünk. Tud bilibe is, wc-be is, büszke is rá. Mégis felavat ágyat, szőnyeget, parkettát, bármit. Telivigyorral. A Bilikönyv "nagy segítség"! Jókat lehet rajta röhögni. És utánozni az önelégült gyerekfejet.
Vannak jobb napok. Volt hogy délutáni alvását is pelus- és pisimentesen abszolválta. Az ovis nyíltnapon is a "kiswc"-be pruttyantott. Játszótéren lelkesen fátpisil, Soma vezényletével. Szóval van remény.

A gyerkőcök most a héten utónyaralnak PiciMaméknál, ma kaptam egy sms-t, hogy Zsom bilin ül és kakil, valamint ma egyáltalán nem pisilt be. Anyai szívet dobogtató szavak!

Rendicsek!

Avagy "Jendicety!" - ahogy Zsombor nyomja. (Elvis mondja a Sam a tűzoltóban)
Igazi tűzoltókért fiktív párbeszédeket telefonál, segélyt kér és indít. Bárhonnan képes megmenteni. Átölel a szőnyeg közepén és közli, hogy megmentett. Igéretes.

Hintázik.
"Magasra szejetnék szá'nni!" Lököm.
Összevonja a szemöldökét ahogy felém lendül: "Gojosz vagy te anya!" (Gonosz...)
Erre én: Akkor nem löklek.
- "Jécci!" - kék könyörgő nézés
- Tényleg gonosz vagyok?
- "Csak picity vagy gojosz." - mutatja is a két ujjával. És megint pajkos-morcosan néz.
-  Kitől tanultad ezt a nézést?
-  "Fa vót! Fátó' tanútam." - és nézi a mellettünk lévő fák lombját.

Keres valamit bőszen a szobájában. Odamegyek.
"Játod, nem játom!" (Látod, hogy nem látom!)

Apa meséli: Amikor sétáltunk akkor láttunk...
Zsom közbevág: "Nem!" - mondja ellentmondást nem tűrően, majd rábök az apjára: "Te sétájtáj! Én motojoztam!" (Te sétáltál! Én motoroztam!)

"Ezt nem hiszem ej!" (...el) - mondogatja

Nagy rajzmán Zsomborom. Mindenhova mindennel mindig rajzolna. A kádban is rajzol. Ott született ez az örökbecsű: "Csúnya beszédet jajzojok!" (...rajzolok)

Zsombort felvették az oviba, pont erről beszélgetünk. Erre megszólal.
"Tizenójája megnöjök. Ejőszöj mászik oviba medek. Aztán iszok kájét." (Tizenórára megnövök, Először másik oviba megyek. Aztán iszok kávét.) - Érti a lényeget.
 

Zsom ontja

Éneklem tegnap reggel Zsombornak a Pál, Kata, Péter jó reggelt! című dalocskát.
Erre ő: Ügyesz fijú vótál!

Ma reggel: Szija bajatom! - mondta amint kinyitotta a szemét és ad egy cuppanóst. (Szia barátom!)

Mócos vagyok! - összefonja a karját, szorítja a száját és mérgesen néz. (Morcos vagyok) De a következő pillanatban már kacag is.

Kérsz enni? Kimegyünk? Olvassak mesét? Játszunk?...
Mindenre ez a válasz: Pejsze! Pejsze! Pejsze! Pejsze!... (Persze!) - a mamám tudta ezt csak ilyen felháborodósan beleegyezőn mondani.

Gondol egyet: Madáj vagyok. Ejjepüjök. (Madár vagyok. Elrepülök) - mutatja. Jövök (v)issza. É(h)es vagyok. - eszik a tenyeremből.
- Mivel eszel?
- Cőjömmej. Van netyem. (Csőrömmel. Van nekem.) - csücsörít.

Szépen havazik amikor elindulunk. Jövünk visszafelé. Kavarja vadul a szél a havat. Zsomnak pont nincs külső sálja, amit az arcára húzhatnék. Már bosszankodnék rajta, amikor megszólal az érintett: Ez hó cikisz! Hi-hi! (Ez a hó csikis!) És nevet. És fut. És hasal. És élvezi. Én meg kockára fagyok.

Magyaráz, sztorizik, kitalál... és mondja, ontja egész nap.
  

Felpörgött

Zsombor nem tiltakozik most már, hogy "Nem anó!" Hanem azt mondja Én Manó kejess meg! (keress)

Mesenézéskor kijelenti:
- Hejcegnő szejet entyem! Jön ide! (Hercegnő szeret engem!)
- Nem Aladdint szereti?
- Nem, engem! (az engem néha jól megy néha pedig entyem-nek ejti) - fő az önbizalom

Anya jécci egiccs nekem! Hó van embej feje? Egujút, oda be. (Anya légyszi segíts nekem! Hol van a legó ember feje? Elgurult, oda be.) - ilyen mondatokat használ, és nem érti miért olvadozom. A legó-emberek általában fej nélkül végzik, ha Zsom kezébe kerülnek.
 
Figyejj jécci! (Figyelj, légyszi!) - Két tenyerébe fogja az arcom, a szemembe néz, majd irányba rakja a fejem.

Köszönök a boltban, és ő is automatikusan: Szia!
Majd rámnéz, elvigyorodik: Iszját! (Viszlát!) - ilyen gyorsan változnak a dolgok

Szerintem teljesen érthető, választékos, kedves, udvarias. A szia, lécci, bocsi alap.

Énekel. Ketto fija van. Dan a, dan, dan. (Kettő fia van.)
Három fia van, nem? - kérdem
Nem, kettő van. Elgondolkodik.
Ketto szeme van dinonak. Majd folytatja.
Szép hantya van. Dana, dana, dana. Nem tutom. (Szép hangja van. Dana dana dan. Nem tudom.) - pedig tudja. :-)

Cicafáját! - és tudja, hogy viccelt és kuncog (A kutyafáját, szoktam mondogatni.)
Icces vót! (vicces volt) - mondja erre
 
Úgy élvezem!

(Írhatnék fosi-fosi körökről is, de ez hálásabb téma.)

   

Édesz kenyéj!

Zsombor elkezdett beszélni. Azaz: BESZÉL! Mondatokban. Sokat. Ragozva. Érthetően.

December 13-án mondta először az első ragot. Épp altattam. Felkönyökölt és közölte: 'ömpej... 'ömpe t (dömper... dömpert). A kétszótagos szavak próbálgatása volt ezidáig terítéken, többnyire az első hang elhagyásával. Ment a tej, de a tejcit már ejci-ként ejtette. És persze mindig megértette magát így is.
November közepén elkezdte magát nevén nevezni, pedig senki sem kérte rá. Játék közben egyszercsak kinyilvánította, hogy ő (H)öffej Baba. Valószínűleg a költözésből adódóan sokszor hallott Hogy hívnak? váltotta ki belőle, hiszen Soma mindig tisztességgel válaszolt is a kérdésre. Majd ebből lettünk mi: (H)öffej Oma, (H)öffej Ácint és persze (H)öffej Anya. :-)

Attól az ominózus Luca naptól fogva pedig beturbósodott a gyerkőc, csak mondja, mondja. Alig telt el egy hónap és Zsombor ott tart, hogy ő már Omboj, illetve az imént alig tudott elaludni, mert azon dolgozott, hogy a zs betűt is kiejtse a következő mondatban: Ez szoba Zsombojé. Szép szoba. Somájé. (Ez hány mondat is?)
Délután a konyhában uzsonnáztunk, Soma megsértődött és elviharzott. Zsombor kiabált utána: Szoma gyeje vissza ide be, ki, be, ki. Igazán eltöprengett, hogy végülis mi a helyes ki vagy be?

Rengeteg szó van még a repertoárban, és már a hosszától sem retten meg. (pl. hó embej)
A kedvencünk - Jácint örökérvényűje - az Ésszej fijam! (Ésszel fiam!), amit önmagának is szokott mondani.

A színekkel is kezd tisztába jönni: pijosz, kék, ződ... Ez fijom spejót pijosz. (Ez a finom spenót piros.) Szóval csak majdnem.

Szilveszterkor a korai tüzijátékozásnak köszönhetően a fiúk is hangulatba kerültek. Ablaktól ablakig rohangáltak, hogy lássák a rakétákat. Zsombor kiabálta is: Hujjá, űj hajó! (Hurrá, űrhajó!) Valószínűleg a rakéta szót hallhatta tőlünk és így fordította le magának a sohasem tapasztaltat.

Január elsejei meglepije pedig a következő volt: Szejet... - mondta életében először és cirógatva hozzámbújt - engem Anya. Tegnap pedig már a szejet em-el is megpróbálkozott.

És persze: én, engem, enyém, nekem. Az én vizem viszi nálam a prímet. Öntudatra ébredt a kincsem. De senkitől sem sajnálja a jelzőket: szép, jó, okosz, ügyesz...

Az meg csak hab a tortán amikor a kenyeret simogatja meg, hogy Édesz kenyéj! (Édes kenyér!)

Szerintem meg Zsombor az édes és gyakran simogatom is!
  

Mineve?

(2011 nov. 18.)
 

A sehol szélén...

Zsombor azt mondja: Baba haza!