Békén szunnyad

Ha egy mód van rá velem (velünk) alszik Zsom, de néha bebüszkül a saját ágyára (merthogy mint mindent, azt is szereti) és akkor ott alszik, persze ott is kell a karom simogatása, a bújás az elalváshoz... és olyankor csak 3 körül jön. Mert jön. Apát rugdalni, Anyához bújni. Igazából én nagyon szeretem, ha ott szuszog mellettem. Apa hozzáállása megosztó, elgyengülve simogatja az álomban nyirkos szöszi fejet és sóhajtoz nagyokat, ha a talpára gondol. Engem nem rúg sohasem. Szóval ÉN szeretek vele aludni. Az elalváshoz vezető simi nem mindig felemelő, néha kicsit csikis, kicsit nemkívánom jellegű - örök lebegés jó és nem jó határán. Pedig nagyon gyorsan eltud aludni, ugyanis egy héten átlagban kétszer alszik délután. Hétvégén pedig sohasem alszik (mert Soma sem), és az oviban is csak kétszer alszik bele a délutáni pihenésbe. Szóval keresi a hajlatokat, most főleg a könyökömre van rákattanva, végigsimítja a karomat, befúrja a kézfejét a könyökhajlatomba, majd átsiklik kívülre és a legnagyobb nyugalommal markolássza a könyökömet. Újra és újra. Nekem jár csak ez a "finom" dagasztás, mert közölte, hogy "Én csak a hideget szeretem!" Apa igazi kályha típus, a nála való önaltatás Apa ujjának csavargatásában nyilvánul meg. Kezdeti kizárólagosságom kezd megtörni. Van, hogy kifejezetten Apa az aki elaltathatja, és akaratgazdag gyerekem amit kigondol abból nem is igen enged. És van érve is: Én CSAK Apát/Anyát szeretem! Persze jó, hogy van is lehetősége válogatni.

Esténként legtöbbször nálunk alszik el... de aztán átszállítódik az ágyába amint álomföldön jár. Somának ez nagy megnyugvást jelent, szereti ha Zsom nem alszik velünk, de mégjobban azt hogy Zsom velealszik. Mindenki tisztában van vele, hogy saját ágyban aludni jó dolog, de megébredés után lehet szülőket célozni. Így a reggeli ébredezés már mindegyikőnket a nagyágyban talál.
Tetszik, hogy így együtt is vagyunk, meg nem is. Van felnőttlétünk, mégis ott szuszognak a porontyok, ha mindenki arra vágyik. Mert igen, néha alig tudok elaludni gyerekszag nélkül. És akkor Zsom is hamarabb jön. Rendes gyerek.

Ha együtt altatom a két gyereket, mindegyiket a saját ágyában, akkor jár ének is, mert Somának mindig van. Te Jóég! Több mint 6 éve éneklem a Csiribiri-t és az Este jó-t minden este! Zsombornak is lettek kedvencei, a Bóbita (Somától örökölte) és a Bölcsődal. >>> 

Bölcsődal
Békén szunnyad a mackóhad, puha párnán alszik a tó.
Lengő hinta is elszunnyadt, sűrű éj lesz, jó takaró.
Kicsim álmodj már, csuda álom száll,
iderepül a szemedre, csitt kicsi, tente.
Csillag gyermeket elringat odafönn a Hold nagyapó.

Ha simogatóközelségbe érünk akkor viszont Csönd! a parancs.

Így alszunk mi. Jól.
 

Álomba simogató

Így alszik... Miután álomba simogatott engem. Nem írtam el. Igen, ő ilyen. Kedves. Már csak azért is mert magát is álomba simítja. A karom után, majd a nyakam matatása után végre - karácsonytájt - rátalált a megoldásra: az arcomat simogatja (nyomkorássza, csipkedi, cirógatja) míg álomba nem szenderül. És néha én is, mert ez már nekem is elviselhető, némi szemgolyó nyomka, és orrpiszka pedig még belefér. A végeredményért meg mindenképpen.
Édes közjáték1: Amikor már azt hiszem alszik, felkönyököl és pöcköl egyet-kettőt az orromon, miközben azt mondja ping-ping, és kuncog. Aztán simogat tovább, mintha mi sem történt volna.
Édes közjáték2: Ha megpróbálok mismásolni (nem csinálok úgy, mintha aludnék), és kicsit felemelkedem, akkor kinyúl és visszanyomja a fejem.
Édes közjáték3: Mostanában a maciját a feje alá rakja alváskor, amikor látja, hogy nekem nincs min aludnom, akkor felugrik és gyorsan (zsákban futás) szerez nekem is. Általában a "kutyusz"-t. Beigazít, lenyom. Aludhatunk is tovább.

Egyébként éjszaka jól alszik, bár éjfél után - úristen 00.05 van, és még nincs itt! de már hallom is a motoszkálását - az egész készlettel (takaró, maci, iszipohár, 3 cumi) megjelenik nálunk, befészkeli magát közénk és alszik tovább. Elaludni azonban a helyén szeretne, a "fijú szobaban", anyai segédlettel - lásd fenn.

A nappali alvás viszont érdekesen alakul mostanában, van hogy szinte indok nélkül teljesen kihagyja azt. Ha fáradt - azért, ha nem - azért, ha program van - azért (ilyenkor még meg tudom érteni). Kiajudtam magam. Pientem máj. (Pihentem már.) - szöveggel. Szerintem kicsi még hozzá. Kellene neki. Bár aki látja, nem gondolja, hogy nem aludt. Nem hisztis, nem nyűgös, csak este hamarabb alszik el.

(Ezt a képet már olyan régen fel akartam rakni, még karácsonykor készült.)

Drága mulatság

Tegnap este elmentem Anyával egy kicsit lazítani. Dumaszínház, itt helyben. Apa vállalta a két esti tombolót. Mire elindultam volna kitört a balhé. Zsombor pedig már elaludt. Csakhogy Nagytesónak akkor esett le, amit egész nap mondtam neki, hogy pár órára elmegyek "színházba". A toroksípjai bekapcsoltak, ne menjek sehova! Hasztalan mondogattam, hogy mindjárt jövök vissza. Erre az esetre nem gondoltam. Pár hete Jácint belátta, hogy határozottan és korán kell ágyba parancsolni a fiatalembert. Működik. 8-fél9 körül alszik már. A nemakarokaludni hisztik is megszűntek. Van helyette 6-os kelés. Mindennek ára van. Egy szó mint száz általában este nyolcra már elnyugvóban várja az álomport. De nem tegnap este. Úgy érezte, hogy elhagyom. Anya ilyet nem szokott tenni. Sajnáltam már, hogy bármire is vágytam. Sírni lett volna kedvem, de megtette helyettem Zsombor. Soma Zsombor sírására egyáltalán nem reagál. Kicsi baba, sír, ilyen. Zsombor viszont ha meghallja Soma nyervákolását rögtön rákezd. Főleg ha az az álmába hasít bele. Mint most. Soma ezt arcán vigyorral és önelégülten nyugtázta. Dejó sír! Soma elment az eszköztárában a legvégsőkig, de nem jó utat választott. Ajtó rácsuk. Soma sír. Zsombor sír. Na itt, ezen a ponton kellett elindulnom. És megtettem. Jácint egyedül maradt két süvöltővel. Nem tudom hogyan és mit csinált, de túlélte/túlélték. Mire hazaértem azért jócskán leamortizálódott. A gyerekek viszont édesdeden aludtak. Ezek sírtak valaha? Kissé szégyenkezve bevallom, hogy nagyon jól szórakoztam. Bár végig a kezemben gyűrögettem a lenémított telefonomat, ugrásra készen. De Jácint megoldott mindent egyedül. Köszönöm neki!!!

És ha mindez nem lett volna még elég. Jóanyám figyelmen kívül hagyott három lépcsőfokot és ennek megfelelőt zuttyant-puffant a művházból kijövet. Este még csak a csuklóját fájdította. Mára azonban kiderült, hogy a karja eltörött a könyöke alatt. Négy hét gipsz.

No para

Ma is sikerült Somának a délutáni pelusmentes alvás.

"- Mi lesz ha bepisilek mikor alszok?"
- Semmi, azért van a matracvédő, ne izgulj!
"- Akkor jó." - lerakta a fejét és elaludt.

Az ügy

Az első alkalom, hogy Soma a délutáni alvásához nem kapott pelust. Ééés... a küldetés sikeresen végrehajtva! Imádom. Nem én akartam, hanem ő. Soma most kezd bugyisodni... egész napokat van már csak bugyiban, de alváshoz kell pelus, meg a nagydologhoz. Nem erőltetem a dolgot, csak reggel megkérdezem, hogy pelust vagy bugyit kér-e. Vagy két-három hete szinte mindig a bugyit választja. Aztán a délutáni alváshoz feladom rá a pelust... amit ma nem akart. Valamit megérezhettem a dologból, mert előző nap(!) kimostam a matracvédőt, hátha hamarosan kelleni fog. Azért nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar. Alig tudott elaludni vagy 4-szer megpróbált pisilni félálomban (kétszer sikerült is), mire elaludt. Aztán majdnem két óra alvás után szárazon ébredt, és telepisilte a bilit. Nem vonok le messzemenő következtetéseket, de olyan büszke vagyok rá! Főleg azért, mert ezt az egészet ő maga akarta-generálta.

Ez+Az

• Nyűglődöm... nem szeretem a telet, hideget. Most meg pláne ramaty az idő. Csúszik minden. Jácint dobott is egy hátast reggel.

• Tegnap délután becsípdött a derekam... brühühü. Egy rossz mozdulat, és kész. Már úgy vártam, hogy legyen egy kis szusszanásnyi időm ebben a ramaty bezártságos időben, és tessék. Bár már javul... lámpa + flektor kívül-belül. Még ilyenem nem volt... rossz, hogy Soma még igényli a felemelgetést, na ettől guvvadnak csak ki igazán a szemeim. Ülni-feküdni jó, menni-állni nem. És már túlfeküdtem magam ezért ülök a gép előtt. :-)

• Soma rám van cuppanva... "Anya elaltat, ölbe vesz, elolvas, ide ül, ide áll..." huhh...

• Som alszik is meg nem is (kb két hónapja hálózsákban) - ehhez is Anya kell(ene). Így zajlik: Alszik mélyen(!!), egyszercsak felnéz és ellenőrzi, hogy ottvagyok-e, ha igen, akkor alszik tovább, ha nem, akkor ordít. Én meg közben imádom őt, bár nem ezért, hanem mert olyan... meg amolyan... huncut.

• Úgy szoktam elbúcsúzni tőle esténként, hogy:

'Jó éjszakát!

Álmodj szépet,

pillangós rétet,

ahol tündérek

zenélnek.'

Nem találtam ideillő idézetet, így kanyarintottam egyet, nekünk valót. Soma tudja kívülről, néha váltakozva mondjuk. Tegnap este továbbgondoltuk - figyelem jövö idő! A főbb motívumokat megpróbálom idézni:
"- Anya elmondjad hol zenélnek a tündérrek!?"
- Egy szép réten, ahol sok a virág, térdig ér a fű és futhatunk benne.
"- Huhúúú! És kirakjuk a medencét a fűre és rakunk bele játékokat."
- És ki fürdik majd?
"- Apa, Anya, Mama, Papa és a Soma is! Dejó lesz!"
- Már alig várom.
"- Meg ültetünk papadicsomot, paprrikát, kukuricát... meg kumpit is. Meg combikát!"
- Combikát azt nem lehet ültetni.
"- Meg virágokat. Jajjdejó illat lesz!" - beleszipant a levegőbe és kacag hozzá
- Jajj, már itt tartanánk! - de ott tartunk, hogy Som nem alszik. És lehet rá haragudni? Ugye nem!

• Naponta ismétlődő új tevékenység: Soma kissámlit húz a szoba közepére, feláll rá és valami pálcaszerűvel vezényel. "Vezényelek!"- mondja és beint Maciknak, báboknak, játékoknak, traktornak... Apának.

• Mesét olvasok... Soma tovalapoz...
Mondom neki: Ne lapozz el, mert nem tudod meg mi lesz a mese vége!
Erre ő: "Fuss el véle." - és milyen igaza van! :-)

...vége!

Vége az évnek. És mint mindig, jó szokásához híven Apa dolgozott szilveszter éjjelén. Mi meg mentünk bulizni a Helgáékhoz. Már ha ezt annak lehet nevezni: gyerekek rohangálása, játszása és a mi elmélkedős beszélgetéseinknek váltakozása + bónuszként Soma nyüglődős alvása + ráadás új fogacska (jobb alsó 3-as). És ez utóbbiakat ki is fejteném:

Hihetetlenül nehezen alszik manapság kisfiam... (és mégis vettem a bátorságot és elmentünk... nem is értem magamat). Már a déli altatása is igen nehézkesre sikerült, s végül a padlón aludt el, mellettem. "Anya kezét a derekamra!" A kilopódzásom után másfél órát sikerült is ott aludnia. Ezután következett a gyerekek szilvesztere, a mi örümünkre. :-) Liza segített sütit gyártani a Helgának, amihez Soma is csatlakozott volna, ha nem lett volna lisztes a keze tőle. De lett, így a nyers tészta kóstolásán túl nem jutott. "Köszös a kezem, megyünk kezetmosni." - általában ez a helyzet az ilyen tevékenységekkel. Egyre jobban rá kell jönnöm, hogy Soma keze és lelke is hófehér. Az én kis mimózám könnyen sértődik meg és ejt hatalmas krokodilkönnyeket. Meg persze az osztozkodás sem nagyon megy neki... Ezért is szeretném Somát minél többször gyerektársaságba vinni. Szóval potyogott sok Somakönny is, de azért több volt a Soma-Liza-Szonjakacaj. Mindenkinek jutott álarc (Som: "fölarc") és síp is. És jöhetett a tánc...

Aztán a tombolda után (+ egy lámpakörte törés, Soma által - bocsi!) jött a vacsi-fürdés program. Ez utóbbit úgy képzeltem el, hogy zöld vízben 3 gyerek. De Soma nemvolt hajlandó a csajokhoz bemenni, csak kintről kukucskált be időnként, de az idő javarészét a bilin töltötte, szenzációs adagot pisilgetve össze. Pedig a víz irtójózöldre sikerült. Mikor a lánykák már szétáztak, és csak Soma maradt a fürdőben, akkor már bátrabb lett. Mondom neki, hogy megijedtél a csajoktól? Erre ő: "Igen!" Ó édesem, fogsz te még könyörögni...!

Aztán megint itt vagyunk az alvásnál. Som ezerrel csimpaszkodotta nyakamba és sírt-ordított, nemakarta, hogy ott-elhagyjam. Sírógörcsöt kapott, olyannyira, hogy bukott is egyet. Az arca lángolt. Ilyen még nem történt velünk. Nagy nehezen sikerült szóra bírnom, és kiderült hogy nagyon fél. És mitől? A függönytől, amin karneváli bohócok színes kavalkádja volt látható (még annó tőlunk kapta a Liza). "Morcos nénik, bácsik vannak rajta.", "Levesz fölarcot!" És tényleg nem volt más megoldás. Kedves házigazdánk, Zsolti levette a függönyöket. (Köszi köszi köszi!) "Zsolti levette a függönyt, mert féltem tőle, nénitől. Megijedtem." ... és miért ez a sztori? Soma pár napja KatiNagyi folyton csordogáló tévéjében meglátott egy kisfiút farkasálarcban, amivel a barátját ijesztgette (családi mozifilm karácsonykor). E miatt is kellett beszerezni a "fölarc" egy barátságosabb formáját. Folyton álarcok jártak a fejében, ahol jártunk mindenhol kiszúrta például a velencei remekeket, és bármit elnézett annak. Most meg ez... Megértem azokat a családokat ahol bojkottálták a készüléket. De a rokonság más hozzáálllású tagjaival mi van? Talán ilyesmi kell ahhoz, hogy megváltoztassa az ő nézetüket is. >>> Ma KatiNagyi jöttünkre kinyomta a készüléket.

Minden porcikám fáj a hajcihőtől, de mégis jól éreztem magam. A manóra egyszerűen nem lehet haragudni. A társaság remek (és elnéző) volt, no meg nagyon élveztem ahogy a két tündéri csajszi a fiammal ott zsibongott körülöttünk. Ennél jobb és egyben nehezebb évzárást el sem tudtam volna képzelni. Na tessék!

Is-is...

Azt gondoltam, hogyha leírom, hogy nem alszik a gyerekem, akkor aludni fog. :-) Általában beszokott jönni ez. Most nem. Éjjel 3-tól negyed 6-ig voltunk fenn. Legtöbbször ez volt: "Szobába!" Milyen szobába? "Másik szobába, Anyájé, Apájé szoba... légyszives!" és lenyom egy sírós-nyálas puszit. És ilyenkor mit csinálok (hisz olyan esendő az ember, pláne az éjjel közepén), persze engedek, és azon tűnődöm, hogy most elrontottam-e valamit, vagy pedig a gyerek bizalmát erősítettem irányomban. Lehet, hogy is-is.
Olyan fáradt vagyok, hogy angolra sem tudtam elmenni... szerencsére jött a Mama reggel, így tudtam aludni egy kicsit.

Nehéz éjszakák...

...állnak mögöttünk. Somát nehéz elaltatni... (most is fél 10-kor aludt el) és van hogy éjjel is kel, nemkis időre (ha a Jácint itthon van akkor ő megy át hozzá). Fogát mutogatja, meg szerintem rosszakat is álmodik. Mondja: "Anyához kijön! Bácsi jön Somához ágyikóba". Máskor: "Bogár!" Mondom nincs bogár, erre elmeséli, hogy tényleg "nincs apa elkapta". És odavagyok, tegnap letörött egy darab a fogamból (szocjátszótér: vasmászókán a gyerek után kaptam, aki hihetetlen gyorsasággal, ügyességgel mászott - csak magamat okolhatom, én vagyok a hülye mert odavittem Somát) + megfáztam... + Soma hajnalban megébred, aztán vagy visszatudom simogatni, vagy nem. :-( És ami a legrosszabb, hogy mint most is, egyedül vagyok éjszaka a gyerekkel. Jácint egyszer éjjel nincs... egyszer nappal... egyszer így, egyszer meg úgy... Ez a kiszámíthatatlanság őrjítő. És megkezdődött az angol is, most hétfőnként lesz. Nemtudom miért nem ülök el a fenekemen, igaz? Mindjárt vége az egyik tanfolyamnak és megint egy másik. Elég lenne a gyerekkel törődni... Húúú de fáradt-álmos vagyok.

Fordult a kocka

Nem kell olyan jól ennie, csak aludjon, úgy mint szokott! Szóval a tegnapi jólevős napot egy eddig példanélküli éjszaka követte. Már a lefekvése is a szokásos 8 körülihez képest 9 körülire sikerült, aztán fél kettőtől fél hatig (4 órát!!) ingajáratost játszottunk a két szoba között. Szinte végig sirdogált. "Anyához szobába!" és amikor átjöttünk, persze nemtudott nyugtonmaradni és egy idő után megint mentünk vissza hozzá: "Soma ágyikóba!" Aztán kezdődött megint minden előlről. Az apátlanságunk nehezítette a szitut. Néha azt éreztem, hogy ha Apa áttudta volna venni tőlem egy picit a gyerkőcöt, akkor sokkal hamarabb megtudtuk volna nyugtatni. Szóval még apahiányát is nekem kellett volna pótolnom. Soma folyamatosan engem akart, szóval a jelenlétemért küzdött, de amikor ott voltam, akkor meg ugyanez zavarta. Közben meg oly édes volt, cuppanós puszikat nyomott le csak úgy, és amikor vonulás közben elakadt a tarókijában és én picit nekimentem, azt motyogta: "bocsi". A fogára tippelek... mint mindig. No és persze a nappalunkra is kihatott ez az éjszaka... főleg az enyémre (pláne, hogy annyi dolgom lett volna), Soma egész jól bírta, csak estére sokallt be, ősajtkukacsága süketesdit játszott, és nem fogadott szót, elszaladt, felmászott-leesett, nem állt meg, fejjel lefelé csúzdázott... én meg ásítoztam. És közben vettünk neki mégegy új cipőt az őszre, kapott vasárnap egy ünnepit, és ma egy játszósat, amit frissiben fel is avatott. Ő választotta magának, mert ha nem tetszik neki, akkor esélyünk sincs, hogy felhúzzuk a lábára. Akarat az van dögivel. 23-as a lába! Elég nagy a magasságához képest.

Van egy huncut mosollyal kísért új szava Somának, amit szinte mindenre használ: "elfögyött" (elfogyott) és hozzá széttárja a karjait.

Mind megette!

Ma jóevőt játszott Soma. Végigette a napot rendesen. Bár a szőlőt csak kifacsarva ette, de végülis a lényeg benne volt. A rizottóból "borsó", kukuruca", "rizsike" felkiáltásokkal szépen sorban kievett mindent. Villával és kézzel. Balkézzel. (Nagyon gyanúsan balkezes lesz belőle.) És olyan kifejezéseket használt egész nap, hogy egy idegen azt hinné egy minigurmannal van dolga. "Mmm fi(n)om, nem kérek, köszönöm, tessék adom, keressünk borsót, kenyélkét kérek még, Anya is halap, falatozzunk..." Vacsoránál: Mit kérsz? - kérdezem. Erre ő: husikát kanállal, kakaót. :-)

Ma délután alvásrekordot döntött, 3 és egynegyed órát aludt. Talán épp ezért az esti altatás elég nehézkesre sikerült, pedig így is elfáradt 7 órára. De most alszik... Pár napja nehezen alszik el este. Még sokmindent szeretne lefekvés előtt, főleg olvasni, böngészni... "Anya utolsót!" "Mégegyet!" Meg mindenáron átszeretne hozzánk jönni. Pedig mi is és ő is tudja, hogy nálunk nem fog tudni elaludni. Lehet, hogy pont ezért akar átjönni? A déli alvás azonban általában az ő kezdeményezésére történik: "Soma alszik, ágyikóban Somának."