...állnak mögöttünk. Somát nehéz elaltatni... (most is fél 10-kor aludt el) és van hogy éjjel is kel, nemkis időre (ha a Jácint itthon van akkor ő megy át hozzá). Fogát mutogatja, meg szerintem rosszakat is álmodik. Mondja: "Anyához kijön! Bácsi jön Somához ágyikóba". Máskor: "Bogár!" Mondom nincs bogár, erre elmeséli, hogy tényleg "nincs apa elkapta". És odavagyok, tegnap letörött egy darab a fogamból (szocjátszótér: vasmászókán a gyerek után kaptam, aki hihetetlen gyorsasággal, ügyességgel mászott - csak magamat okolhatom, én vagyok a hülye mert odavittem Somát) + megfáztam... + Soma hajnalban megébred, aztán vagy visszatudom simogatni, vagy nem. :-( És ami a legrosszabb, hogy mint most is, egyedül vagyok éjszaka a gyerekkel. Jácint egyszer éjjel nincs... egyszer nappal... egyszer így, egyszer meg úgy... Ez a kiszámíthatatlanság őrjítő. És megkezdődött az angol is, most hétfőnként lesz. Nemtudom miért nem ülök el a fenekemen, igaz? Mindjárt vége az egyik tanfolyamnak és megint egy másik. Elég lenne a gyerekkel törődni... Húúú de fáradt-álmos vagyok.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése