Mese...

Mesekönyv... Még mindig keresem az igazit... a pagonyosok tetszenek (az elvont rajzaikkal), csak ahhoz drágák, hogy ne tetszenek Somának. Újabban az Altatóból idézget a gyerkőcöm, és rendelésre kell neki verset ("Bóbit", "Csilibili") mondani ill. énekelni. Azt vettem észre hogy egyre nagyobb az információigénye és sokmindent gondolattársít. És mivel már beszél is, ezért mindennek hangot is ad. A könyvekért odavan, a Böngészők (Tavaszi, Nyári) mellett van Ausztriában vásárolt böngésző jellegű könyve azokat is imádja – a gazdaság témakör a kedvence. Olyan drága amikor a könyvekben lévő emberkékkel kommunikál. Pl. integet „Szia postás bácsi! Gyorsabban!” (egy kutya kergeti épp a képen). De egy kicsit már sok nekem a böngésző jellegű könyves tevékenysége. A mesét hallgatni és elképzelni, tudom még messze van, de ebbe az irányba kellene elindulni. Ismerőseimnél van saját-mese. Én ,Kistigris’-essel (= Soma) próbálkozom, de nem figyel rám.

Ma Soma kapott Kati mamitól egy állatos könyvet, szép részletes rajzokkal... nagyon tetszett neki. De arra a kérdésre, hogy: Milyen állatot keressünk? A válasz mindig csak ez volt: "majmot". Egyébként Somának minden állat "csacsi" első körben. Aztán ha rákérdezünk mégegyszer, hogy mi az, akkor megmondja.

Ja és olyan ügyesen gyurmázott ma, hogy leesett az állam. Azzal a felkiáltással kelt reggel, hogy: "Gyulmázzunk!" :-) Sodort, paskolt, nyomkodott. Még "bigát" (csiga) is alkotott. És ami a lényeg... szépen ült a székén és dolgozott. Semmi elrohangálás. Haladás.