Tatü-tata!

...mondja a tűzoltóautó Soma szerint is. (Így szirénázik az osztrák szomszédainknál.) Itt gyakorlatoztak délelőtt a házunk előtt a tűzoltók és nekünk meg le kellett rongyolni az autókhoz. Még azt is elérték (Petikével együtt), hogy beleülhessenek a járművekbe. Soma félénk volt, de a kíváncsisága nagyobb mindennél, úgyhogy legyőzte azt és megszemlélte a gépeket, kívül-belül.

Közben Apa homokot hozott a nyár elején(!) szerzett gumiba a ház mögé. Végre van saját homokozónk! A múltkoris nekem kellett (nem kellett, de nembírtam elnézni) kigazolni az egyik játszótéri homokozót, pedig biztosan vannak akik gyakrabban járnak oda.

Aztán a fiúk elindultak világot látni... a Mamához. Én meg itthon maradtam a dolgommal. :-( A távolból leszerveztem nekik egy programot a délutánra. Hogy néz ki, hogy Soma majdnem kétéves létére még nem ült sem buszon, sem vonaton, pedig nagyon vágyik rájuk. Így elbuszoztattam a kisfiamat kemény 6 km-es távolságba. A Mamától a KatiMami munkahelyéig. Mamával ültek a buszon... és Apa meg utánuk ment kocsival, mert nemtudtak volna visszautazni olyan kevés arrafelé a buszjárat. Micsoda modern világ!

És Soma nagyon élvezte, újságolta is mindenkinek: "Utazunk busszal!"