péntek, szeptember 26, 2008

Nagy dolog

A nagy dolog, az nagy dolog! Szegény gyermekem pár napja kínlódik, ha jön a kaki. Kétnaponta szokott neki lenni az utóbbi hónapban. (Már pici babakorától napi egy volt neki, mióta nem szopizik - 16 hónapos korától - pedig másfél naponta volt széklete.) Ezt a változást a nemevészetének tulajdonítottam. Biztosan van összefüggés. Csak ha gond van belőle, akkor fordul komolyra a dolog. Tehát most. Ha jön az inger, akkor Soma lábujjhegyez, mintha balettozna és nem lehet hozzáérni. Mondja "Anya nem"! Tegnapelőtt is jóideje pipiskedett már, minden eredmény nélkül. Kérdeztem tőle, hogy segíthetek-e, mondta, hogy "Nem!". Megmaszíroznám a pocakodat - mondtam neki - talán az segít... Majd egy idő múlva sírva mondta: "Anya fáj, segíts!" És megmaszíroztam körkörösen a hasát (az óramutató járásával megegyező irányba). És azon nyomban sikerült is neki eredményt produkálnia. Micsoda megkönnyebbülés!

Na aztán ma... kibírhatatlan éjszaka után (fél 3-tól reggelig, főleg Apának), kibírhatatlan nappal jött. Ez utóbbi főleg számomra. Soma ütött, rúgott, harapott engem, és nem fogadott szót nekem. És nemhagyta az Apját aludni, aki éjjelre ment dolgozni. De viszont Apának, Apával kisangyal volt. Ki érti ezt?
Szóval estére ketten maradtunk, és a lábujjhegyezés. Aztán egy idő után tépte le magáról a ruhát, pelust. De mondom, neki, hogy akkor hova akarsz kakilni? Mondja "Vízbe!" A fürdővízét már megengedtem, hát legyen. Pocakmasszír kérésre! És lett is eredmény. Aztán nem akarta, hogy kitöröljem, és azt sem, hogy bepelenkázzam. Szóval lesz még? És lett, a "vécébö", ahova pisilt is. Most először, ilyen tortúra után. Nagyon örültünk neki, és elküldtük a tengerbe (bocsi tenger!). Aztán meztelenkedett egy sort a tükörbe, és lepisilte végjátékként a szőnyeget a kisbetyár. Kacagtunk rajta, hogy akkor ki is itt az ügyes? Próbáltam oldani a feszültségét, nehogy traumaként élje meg ezt az esetet. Remélem sikerült...

Aztán olvastunk... "Futál bácsi hozta könvet, Anya kélte.", szóval még különlegesség is volt, egy új könyv: "Boribon születésnapja". Somának is bejött. (Kösz Mindenki, aki ajánlotta!) Olyannyira, hogy jóéjtpuszit is adott "Fanni-Panni"-nak és "Bolibon"-nak, teljesen magától és integetve elköszönt tőlük: "Sziattok!". Ez ám a könyv dícsérete mi?!

Két napja a diafilmeket rakom rendbe, van jópár... 55 ép (ebből négy darab kétszer, majd valaki megkapja őket ajándékba) és még olyan 10 segítségre szorul, remélem ezek is levetíthető állapotba hozhatóak. Úgy tisztogattam őket, hogy boldoggá tett a munka, fel-felsóhajtva, vissza-visszarepülve a gyerekkoromba. Jajjdejó volt! :-)

1 megjegyzés:

SKY írta...

Olyan jó olvasni Benneteket :)
Jó ez a Boribon, Hannának is nagy kedvence, mostanában este mindig a szülinaposat kéri :):)

Sok puszi
Kinga