szerda, október 29, 2008

Rajongói levél

PiciMama lelkes olvasója e blognak. Ma Somára ő vigyázott délelött. Egy levél várt rám Mama tollából, mikor hazajöttem. :-) Egy részlet belőle:

... 11,15-kor Soma: "Mama, mossunk kezet!"

A fürdőből kifelé jövet azt mondja: "Papa mondja, ebéééd!"
Nagyon szépen ebédelt, de közben az alsó szinten valami csörrent.
Soma: "Mama mi ez?"
Mama: Péter bácsi leejtette a kanalát.
Soma: "Kati néni haragoszik, mondja: Pééter, mit csináltál!?"
Ebéd közben egyszer csak szól: "Mama, menjünk aluszikálni!"

Soma séta előtt: "Anyókának mit viszünk?"
Mama: Nézd meg!
Soma: "Kolbász, Anyóka megszimatolja, a kutyus is megszimatolja."
Mama: Te is megszimatolod?
Soma megszagolja: "Nem jó!" ...

Soma eléggé nyűgös, a tizenharmadik foga gyötri. Éjjel fel-felsír. Anyát akarja, bújik. Napközben is többször elszontyolodik, néha még pityereg is egyet.
Reggel arra ébredtem, hogy kiabál: "Anya gyere be, légyszives!"

hétfő, október 27, 2008

Ő Soma

Soma az a kisfiú akire mindig is vágytam. Ha csak ránézek elolvadok. Ha megfogja az arcom és 'megpiszéz' akkor meg egyenesen megsemmisülök. Sohasem gondoltam volna, hogy így és ennyire lehet szeretni valakit. Örülök, hogy részese lehetek az életének és segíthetem-láthatom, hogy hogyan fejlődik kisbabából kisgyermekké...

Külcsin:

Szőke haj; zöldesbe hajló nagy szem; pisze orr; alacsony termet (86 cm), de formás, izmosnak ható test (mintha jóevő lenne - 12 kg); 13 fog (ma tört át a bal felső 3-as). Jobb hüvelykujja általában a szájában van, ha fáradt vagy szemlélődő fázisban van.

Beszéd:
Ez a legszembeszökőbb a gyermekemnél, és a legkedvesebb is nekem, és szerintem sokat elárul Soma személyiségéről, gondolatvilágáról is.
Szinte mindent mond, és elég választékos is. Olyan arisztokratikus-szenvedően ejtve a szavakat. Sokszor alig értem mit mond, mert nemtudom elhinni, hogy tényleg AZT mondhatja. Ma például azzal a mondattal kelt, hogy "Liza elment Apukájával, besötétedett". A ragozás, alany és tárgyeset szinte hibátlanul megy neki, a tulajdonviszonyokkal is tisztában van, pláne a sajátjával: "én, enyém, Somáé, nekem".
Sokszor becézgeti a dolgokat: "napocska, macika, holdacska".
Énekel... pl "ibolyavirág, ibolyavirág, elrejt... a boróka ág", dallammal ritmusra. Mondókákból egyre többmindent felidéz, akár játék közben is belefog és elmormolja.
Régebben történt dolgokra emlékszik, és el is tudja mesélni. Múltidőben. "Papával építettünk." Hol jártál? Mit csináltál? - kérdésekre egész sztorikat hoz össze, fele igaz fele kitalált elemekkel (amik akár meg is történhettek volna). "Néni tekert biciklivel, szemuvege volt, nézett Somára."

A színeket mondani tudja, de beazonosítani őket nem, néha beletrafál. Számolni próbál: "kettő, három, négy itt van, hét, nyóc, kilenc".

Személyiség:
Édes érzékeny kis vigyori. Legtöbbször huncut nézéssel és teliszájú kacajjal tudja az ember elképzelni. Nagyon barátkozós, gyerekkel, felnőttel egyaránt, de csak egy bizonyos szemlélődő-tanulmányozó szakasz után nyílik meg. Nem bújós típus, de mostanában többször volt rá példa (nagy örömömre), talán anyásabb is mostanában. Nagyon ragaszkodik dolgokhoz ("hol a takaróm?") és a napirendhez, amit saját maga alakított ki, korai fekvésekkel, nagy alvásokkal. Csak ha a foga jön, akkor rosszalvó, ez mostanában gyakran előfordul, de ok nélkül nincs fenn éjszaka és nincs nyüglődés sem. Akaratos, ha nem elképzelései szerint alakulnak a dolgok, de a nagy hisztik nem jellemzőek. Általában elterelhető a figyelme, mivel minden érdekli. Fő érdeklődési területei a járművek, szerszámok és háztartási eszközök, valamint ha ezekkel dolgozik valaki, az asztán a "húúúha!". Hamar átlátja a helyzeteket, funkcionálisan használja az azelőtt még sohasem látott dolgokat.

Mozgás:
Aktív, néha szeleburdi, szeret rohangálni, felmászni, hihetetlen pózokba hajtogatni magát, bukfencezni. Ugrál a sima talajon, páros lábbal. Sajnos mindig mellette kell lenni, mert eléggé vakmerő, egyáltalán nem érzi a veszélyt. Simán lelépne a mélybe két méter magasból. "Csúzdázzunk" - ez a kedvenc csatakiáltása. Pörög és táncol, ez utóbbit általában énekkel kísér, vagy gitározik, furulyázik hozzá (játékhangszerrel, de bármi máson is tud játszani). A kudarcot nehezen viseli, csapkod a kezével és nem engedi, hogy segítsünk, ő maga akarja megoldani a problémát (pl felmászni, megépíteni), ha sikerül, akkor megtapsolja magát és kacag nagyokat hozzá, ha nem, akkor általában ez a nagy sírások ideje nála.

Nagy pancsi-huszár, bár víz alatt nemszeret lenni és a feladatokat nem hajtja végre, így a babauszit nyár elején abbahagytuk. Lehet, hogy a télen azért egyszer-kétszer benézünk az usziba. :-)
A kismotort egy-két hónapja hajtja csak, váltott lábbal. A triciklivel mindig szemez, de tekerni még nemigazán tudja, de azért próbálkozik vele. Lépcsőn is váltott lábbal (sohasem zárt össze egy lépcsőfokon) közlekedik, le és fel is, de általában a korlát biztonságérzetet ad neki, így azt fogja.

Evés-ivás:

Néha-néha megcsillantja, hogy tud egyedül is enni, de mivel nem szeret enni, nem fontos neki az evés, ezért kevés az ilyen alkalom. Ilyenkor főleg bal kézzel lát neki, de a jobbkezével is jól ügyködik.
Kedvencei: kukorica, répa, borsó, brokkoli, krumpli, rizs, tészta (ez utóbbi három üresen), levesek az előzőekből, sajt, virsli. Alapállapot: szinte semmit nem eszik. Fogzáskor: még ennél is kevesebbet, a kedvenceket sem. Inni mindent megiszik: víz, tej, kakaó, shake, gyümölcslé, mindenféle ízű joghurt (ezt kanállal egyáltalán nem eszi). Gyümölcsökből csak almát, banánt, körtét, barackot, dinnyét eszik/evett. De kifacsarva bármilyen gyümölcs jöhet. Nass: kölesgolyó, háztartási keksz, sajtos keksz (ezt nagy bánatomra, de legalább eszik valamit).
A szobatisztaság terén sem jeleskedik. Semmiért nem szól. Igazi pelenkás betyár.

Időtöltés, játék:
- Könyv. Nagyon szereti a könyveket olvasni, böngészni. Kedvencek: Altató; Boribon; Böngészők minden mennyiségben; Bóbita; Zokni, a kis holló; Tűzoltós könyv... végülis bármi jöhet. Szépen lapoz puhalapos könyvet is. Érdekes, hogy ha verset, éneket kér tőlem, és én nem jól mondom, akkor nem javít ki (pedig ez általában jellemző a kétévesekre). Ha összekeverem a versszakokat az sem baj. A 'Csiribiri' a legkedvesebb altatódala.
- Kocka. Nagyméretű műanyag kockákból hosszú ideig, akár egyedül is elépítget. Mindent meglehet és megkell(!!) építeni belőle. Házat amibe befér Soma, várat-tornyot, (cifra)palotát, garázst, autót, motort (amire ő is rá tud ülni), fűkaszát, fúrót, vizipiszolyt...stb.
- Szerelőláda és tartalma. Bármi ami szerszám, vagy annak nevezhető ki. És vág, fúr, kalapál "szeget kalapáccsal" (egyenesen ráüt a szegre, többször egymásután, mint a nagyok)...
- Járművek. Főleg az igaziak, de játékváltozatban is jöhetnek. "Traktor, vonat, dzsip, markolós autó, buldózer, kombájn, kamijon" és társaik.
- Szerepjátékok. A fentiek bármelyikével bármit. Ma például a takaróját gyűrte gombolyagba az ölében és azt mondta rá, hogy "kicsike cica, nyau-nyau" és megsimogatta.
- Gyurma. Pedig csak homokszínű van neki. Főleg vágni szeret (műanyag késsel).
- Mesenézés. Ha hagynánk... Csak napi egy-két mesét nézhet. 'Thomas a gőzmozdony'-t raktam be legelőször és bele is szeretett. Ma néztünk egy 'Kisvakond autózik'-ot (sűrűn magyaráztam). Tetszett neki ez is.

vasárnap, október 26, 2008

"Csajok"

Ma vendégségben voltak nálunk Helga barátnőmék. Jajj, nagyon édesek a lánykái (Liza, Szonja), Somának is tetszenek, szőkék és igen csajosak. Nagyon mások mint egy fiú, a mozgásuk, a lényük. Som alig akart aludni délben (háromnegyed óra), félt, hogy ha felébred nemlesznek már itt. Pedig itt voltak... és mind a hárman mindig ugyanazzal a játékkal akartak játszani. Sokat pityeregtek és sokat nevettek. Az óraátállítás miatt talán kicsit érzékenyebbek voltak az átlagnál, de jól elvoltak. A lányok jóevők, Soma talán picivel többet evett a szokásosnál, a 'húzóerő' révén. Soma végigasszisztálta Liza bilibenagydolgozását, arcán együttérzés és érdeklődés keverékével. Remélem ő is kedvet kap hozzá (bár nem siettetek semmit). Legalább tudom, hogy jó a bili. Ez már a második amit vettünk a fiatalúrnak, mert az elsőre még játékból sem volt hajlandó ráülni.


Szösszenetek a napból:
Soma este igazából(!) hívja a Mamát:
(a háttérből közlöm a Mamával, hogy Soma hívta...)
S: Hol vagy?
M: Tőzeggyárban.
S: Mit csinálsz?
M: TV-t néztem, és te jól érezted magad a lányokkal?
S. Igen. (És lerakja a kagylót.)

"Nyugodtan csüccsenj ide! Biztosan!" - reggel Anyókának mondta Soma
"Ez anya kapuccinója." - megütögeti laza csuklómozdulattal a poharamat
"Kopogtak, jönnek a csajok, sziattok csajok! Hümm, nincsenek!" - nem kopogtak, de ajtót nyit...
"Helga gyere ide, szobába Somának."

(Dejó lenne többre emlékeznem, de lyukas az agyam...)

csütörtök, október 23, 2008

"Mékegyszer!"

Ma összegyűlt a rokonság egy kis ünneplésre. Soma megint kápráztatott és gyertyát fújt, ismét rengetegszer > "Mékegyszer!" :-)


Soma minden ajándéknak örült és játszott is velük. A KatiMamitól kapott szőnyeg (Soma szerint: "szép") jó volt autópályának is az Antitól kapott kisautók számára. De a legnagyobb sikert a (Kereszt)Papiéktól kapott "markolós autó" aratta. Ez immár az ezredik, így a 'buldózer' szó használatát szorgalmazom rá, amit Soma ki is tud mondani, csak nem használja rá. Érdekes módon a MamaPapától könyvek most eléggé hidegen hagyták (naná, amikor ott az a rengeteg autó!). Bár az autóban már az 1000 első szavam könyvből fújta a dolgokat: "fényképező, hajszárító, fúró, kabát, zokni, torta, tüzoltó, mentő, fünyíró, kalapács... stb"

kedd, október 21, 2008

Az ÚT

Csütörtök (okt. 16.)

Itt volt JóskaPapa. A szokásos 'nemistudomhogymikorhogyan, de jövök' című előadását adta elő. Mi meg vártuk, vártuk... Na mindegy, megérkezett. Velem nem beszélgetett, de Somával jól eljátszott egész délelöttön át, és ez a fontos. Sőt, Soma kizárt engem. ("Anya konyhába ki!", és becsukta a szobája ajtaját.) Tényleg jól elvoltak, Soma teljes repertoárját bemutatta mozgásból és beszédből is. Jól el is fáradt délre. És alvás után rögtön JóskaPapát kereste. Mielőtt elaludt volna (elő)szülinapoztunk egyet. (Persze a kellékeket hozzá, ideértve az ajándékokat is - még jó hogy mindig van talonban egypár - én szereztem be.) Soma pofija csakúgy ragyogott az örömtől a sütibe szúrt gyertya láttán. És az ajándékok is lenyűgözték, egy nagy rajztábla, az Őszi böngésző, valamint egy kis műanyag helikopter. Mindegyiket egyből áttanulmányozta. A helikopter vitte a prímet, azzal is aludt el.

Soma az ajándékok bontását mindig másra hagyja, viszont a csomagolásból előtűnő ajándékoknak szívből tud örülni. Azt a várakozást, izgalmat nehéz leírni...


Napközben pedig pakolásztam a hosszúhétvégénkre... megtehettem, mert Soma ugyebár elég rendesen mellőzött engem a nap folyamán.

-----------------

Péntek (okt. 17.)

Elindultunk Budapestre, jobbanmondva Budára a XI. kerületbe, útközbe beiktatva az IKEÁ-t... :-) Kinéztük Soma gyerekágyát. Meg vettünk jó sokmindent... nem tehetek róla, annyi a praktikus dolog, jó áron. Kicsit megcsúszva értünk a szállásunkra, Soma alvását tekintve. Olyan furcsa, hogy a kiskori 'kocsi beindul = Soma alszik' szokását teljesen kinőtte. Most ez a képlet: kocsi beindul = Soma tágra nyitja - egyébként sem kicsi - szemét, és azt még az álmosság sem tudja becsukatni vele. Teljes átéléssel utazik. "Utazunk, dejő!"

A szállásunk: barátságos közgazdász házaspár házában, a festőművész lányuk korai zsengéivel díszített tágas kényelmes szobában. A képek olyannyira beindították Soma fantáziáját - "Micsinál a néni?", "Hol kukucskál a bácsi?"...stb, hogy a végén le kellett szedni őket. Mihelyst ez megtörtént Soma birtokba vette a helyet, játszott és aludt is jókat.


(Est)ebédre Keresztanyámhoz (Csöpike) voltunk hivatottak. Babakocsival vágtunk neki. Gondosan megválasztott szállásunk gyalogosan elérhető közelségben Gyöngyi barátosnémék és Csöpike lakása között volt. Soma ámult-bámult... villamosok, buszok, rengeteg autó és építkezés, darukkal!!! Soma számára isteni világba csöppentünk. És ez keresztanyámnál csak fokozódott. Csöpike istenit főzött nekünk, amiből Soma nagyon keveset evett, de azt hajtogatta később, hogy "Isteni vót!". Ha mondjuk a vendéglátásra, hangulatra értette, akkor igaz is. :-) Nagyon rég találkoztam ilyen bensőségesen a Keresztanyámmal. Talán 11-12 éve mikor még a Dekorba jártam... Csöpike nagyon fiatalos, tevékeny, de a 16 éves és kilós dög macskája miatt nem mozdul ki vidékre. Mi meg, mindig másmerre csavargunk. Sajnos csak az utolsó pillanatban jutott eszünkbe fotót készíteni...



-----------------

Szombat (okt. 18.)

Egésznapos programot szerveztünk Emi barátnőmékkel. Két lányuk van, Dia 6ésfél éves, Hanna 9 hónapos. Dia a mi keresztlányunk, édes kis Hófehérke (talán egy kicsit babásabb az átlagnál, de a mienk!). Náluk ebédeltünk Érden, ezt le kell írnom: csodás brassóit. :-)



Majd délután elmentünk a közelben lévő bobpályához... minő meglepő, bobozni. Soma Apával egyszer, velem kétszer csúszott, aztán sajnos besötétedett, pedig ment volna még. Nagyon élvezte. És én is. Jácint nem, neki kicsinek bizonyult a bob. (Naja.)
Megjegyzés: Gyöngyiék is jöttek volna, de sajnos nagy bánatunkra be kellett mennie Zolinak dolgozni. Gyöngyi pedig a két lurkóval (Tomi, Zsizsi) nem merte bevállalni az utat egyedül, amit megértek. Pláne, hogy a neten leírt játszótér egyáltalán nem közelítette meg a várt színvonalat.



-----------------


Vasárnap (okt. 19.)

Ma délelőtt végre Gyöngyi és családja vitt minket el egy igazi gyerekbarát játszótérre. Itt nálunk csak EU-snak mondott játszóterek vannak szegény eszközválasztékkal és körbeketítés nélkül. No persze azért Bp-en sem mindegyik lehet ilyen. Itt nálunk a lakótelepen is végre átépítik a vasjátszóteret… Nagggyon kíváncsi vagyok milyen lesz. No de elkalandoztam… szóval Somát elkápráztatta a sok izgalmas játék, amiket ki is akart próbálni, egy ’telefonos’ mászóka teljesen rabul ejtette, de igazándiból felmászni nem nagyon tudott rá, de feladni sem akarta a dolgot. Lesz itt még kitartás! Bár többször sírásba fulladtak a próbálkozásai, de elérte a célját, és büszkén feszített a csúcson. Sajnos Tomi nem nagyon díjazta Soma mászókás tevékenységét, már rég arra készült, hogy együtt fognak homokozni, amihez Somának csak pár pillanatig volt kedve, mert homok ugyebár itthon is van. Azért volt egy kis közös labdázás, hintázás. Soma alig akarta otthagyni a játszót, de a Fenektetlen tavi kacsák megvigasztalták, pláne, hogy egy kedves kislány a nagymamájával megengedte neki, hogy kukoricát dobjon a kacsáknak.

Ide nem tudtam képet választani... (a bőség zavara) bocs Gyöngyi család!

Délután babaszobás találkára voltunk hivatalosak Kingáékhoz. Van egy
fórum, aminek egy ideje aktív résztvevői vagyunk. Időnként találkozunk is egymással, nyaraltunk is június végén együtt, de a közel lakók akár havonta is találkoznak. A csapat mostanság eléggé megfogyatkozott, de vannak akik kitartanak… Mi vagyunk már csak az egyetlen vidéki ’játékosok’. Néha mondjuk gondolok rá, hogy kilógunk a sorból, és nemkellene nekünk sem menni, de aztán mindig megyünk. Annyira jó látni a sok aprónépet nyüzsögni, látni, hogy ki hogyan fejlődik. Na meg sok tanácsot, infót is kapok-nyerek ezzel a kapcsolattal, amire mindig jószívvel gondolok. Szóval most a második szülinap volt az apropója a találkozónak. Nagyon jól éreztük magunkat. Ott volt Hanna (aki egyben otthon is volt), Sára, Máté, Gergő, és Soma a kétévesek közül és két testvér is, Hanna kishúga: Mikolt és Sára elsős báttya: Kolos. Soma egyfolytában dolgozott, egy markolóautó lopta be magát legjobban a szívébe. De hogy Soma Soma legyen kipróbálta a zuhanyfülke kényelmét is, ahonnan a szintén kétéves Hanna halászta ki. Amin viszont nagyon meglepődtem, az a kézlenyomat készítésben való együttműködése volt. (Ezt találta ki a csapat közös emléknek.) Szépen tartotta a kezét amíg én bekentem a tenyerét, és lila lenyomatokat tettünk minden papírlapra (amit én terveztem). Később Máténak (aki nem vett részt semmilyen tevékenységben) igyekezett megmutatni, hogy hogyan kellene kézlenyomatot csinálnia. A tortákból Soma nem evett, de mindenki gyertyájának elfújásában élharcosnak mutatkozott. Láthatóan élvezte a nyüzsit. És ő is nyüzsgött... én meg általában utánna, mindig olyasmit nézett ki magának amihez gyerekkezeknek nem kellett volna nyúlnia. Pedig jó lett volna többet beszélgetni a szülőkkel is. Na de az a fő, hogy Ő jól érezte magát.




-----------------

Hétfő (okt. 20.)


Szerettünk volna Somának valami jó kis szülinapi élményt nyújtani... hiszen nem mindennap két éves az ember (fia). Így az utiterv a Csodák palotája lett busz-metró-villamos megközelítéssel, Som az utóbbi kettőn nem ült még. Mondjuk a csuklósbusz is kuriózum-számba ment. Na meg a mozgólépcsőkről ne is beszéljek.



Szóval a Csodák palotájába el sem kellett volna mennünk. :-) Márcsak azért sem mert kétéveskénk kicsinek bizonyult a dologhoz. Bár a hatalmas tér és a sok kütyü azért lenyűgözte, de igazán használni a különféle csoda-dolgokat úgy tízévesen fogja. Legalább mehetünk megint, mert nekünk nagyon tetszett az egész felfogása, rendszere. Igazán jó 'találmány'.




A hazaút még hátravolt és szerencsésen lefárasztottuk gyermekünket. Úgyhogy egy jó kis déli alvás után indultunk haza... valamint Keresztanyám jóvoltából megvenni a kinézett gyerekágyat Somának. "Kutyusosat, cicásat." :-) Későn és igazán fáradtan értünk haza, de nagyon jól szórakoztunk mindvégig.

Összegezvén: Ez volt ám az ÚT!

Soma ma 2 éves!

Tegnap Budapestről hazafelé jövet rákérdeztem, hogy:
- Hány éves leszel holnap Soma? (Ó, túl bonyolult a kérdés, de így sikerült...)
És a válasz meglepett:
- "Kettő éves leszek, így-e!" - és mutatta!!!

Mozgalmas napunk volt ma.
Reggelre sűrű köd lepte el a várost... Két évvel ezelött szinte nyár volt ilyenkor, rövidnadrág, póló volt a viselet. Mostmeg... Na de délutánra kisütött a nap és ragyogó délutánt varázsolt nekünk. Soma egy átaludt éjszaka után (végre a saját ágyában!) korán ébredt. Talán sejtette, hogy milyen fontos nap a mai. Már észrevettem, hogy milyen jól tud következtetni egy-két elejtett szóból (pl. titok, ajándék, születésnap). PiciMama segítségével délelőtt visszazökkentünk a mindennapokba. Aztán egy önkéntes féltizenkettes alvás után egy önkéntes félkettes ébredés (úgy terveztem, hogy mindkettőt én szabályozom - ügyes egy gyerkőcöm van nekem!) után elindultunk a védőbe. Oltásra (pneumo) és megméretőzni. Sajnos ez a 2 órás időpont volt a legutolsó amit kérhettem. Soma születésnapi öntudattal és afféle 'én kettő éves vagyok' vigyorral vágott neki az útnak, és így is viselkedett. Jó fiú volt, szépen öltözött-vetkőzött, barátkozott a babákkal, anyukákkal. Csak a doktornénit nem tudta elvarázsolni. Sajnos. Mert az, az egy pelenkában lévő és a markolós autóját szorongató gyerekem kezéből kirántotta a járművet, teljesen átlátva a helyzetet, hogy az nem lehet fontos momentum gyermekem jó viselkedésében. Ezzel elérte, hogy Soma fájdalmas zokogás és "adom markolós autót" mormolás közben kapja meg az oltását. Szegénykém. Az oltást meg sem érezhette, mert az autó visszakaptával újra sorolta a szobában található dolgokat: "rádió, tiktak óra, az miaz?" Aztán elmentünk csúzdázni. :-) Az oltást a jobb vállába kapta.

Adatok (védőnő által mért):
Magasság: 87 cm
Súly: 12 kg
Fejkörméret: 47 cm
Mellkas: 49 cm
Fog: 12

Délután egy családit (csak Anya-Apa-Soma) szülinapoztunk.
Kapott egy fa kisvonatot és egy fa markolós autót (amit a hétvégi babaszobás babatalin Hannánál előtesztelt). Így kell tuti ajándékot venni (köszi!). A két ajándék között sokat habozott, ingázott (lehet, hogy jobb lett volna csak egyet adni neki), aztán játszás közben és után újra meg újra meggyújtatta a gyertyáit. És vagy milliószor fújta el őket... a nagy kétéves "kisfijú".


kedd, október 14, 2008

"vakondturjás"

"Kati nagyi gereblézett vakondturjásokat, Soma is. Jó vót!" - ha egyszer beindul a beszéd... mindig ilyenekkel lep meg. "Darusautó Somáé, enyém." - meg ilyenekkel.




Megkapjuk az oltást! Pont Soma szülinapján... szegénykém.

Egy hosszú hétvégére készülődünk BP-re... annyimindent szeretnénk, hogy bele sem férne tán egy hétbe sem.

szombat, október 11, 2008

Duma

- "Sanyikút Andris vágta Sobrikut" (...Szilikút, Szanyikút, Szentandrási Sobrikút) - énekli.
- "Elimiliset!" (Emiliset!) - rajzfilmet akar nézni.
- "Kukurikúúú adiszva!" - mondja, ha meglát egy kakast (... törökcsászár add vissza a félkrajcárom!)
- "Di-dá-dú, di-dá-dú" és mutogat magára és rám, az egész mondóka nem érdekli :-)

péntek, október 10, 2008

csütörtök, október 09, 2008

Méreg és öröm

Pneumococcus (agyhártyagyulladás elleni) oltás >>> Két hete felhívtam a védőnőnket, hogy mi a helyzet ezügyben (A hír alapján minden két év alatti gyerek megkapja ingyen az oltóanyagot.), azt mondta, hogy csak a veszélyeztetettek kapnak először, aztán a többi. Meg, hogy okt 1 után többet tud mondani. Most hívtam a dokinőnket (kicsit megfeledkeztem róla az elmúlt idők eseményei miatt)... és azt mondta, hogy természetesen megkaphatnánk az oltást, csakhogy tegnap lejárt az oltóanyag rendelésének határideje. De azért még megkérdezi nekünk, hogy hátha küldenek utólag. Egy kicsit ködösítésszaga van. Ez az egész a dokinő és a védőnő feladata lenne, hogy a 2 év alatti gyerekek szüleit tájékoztassák... Ja és a dokinő azt is mondta, hogy ő szólt a védőnőnek, hogy szóljon az érintetteknek! Hát nem szólt. Jó kis védőnőnk van. Azthiszem ez volt az utolsó, hogy kérdeztem tőle valamit, hisz tudta, hogy érdekeltek lennénk a dologban. És persze mi látjuk kárát. (A meningococcus ellenit is beadattam Soma 1 éves kora körül.) Még most is mérges vagyok...

Somának kutya baja! Még függeszkedik is a karjával... Nagybetyár! A Mamáéknál vígan kertészkedett ma, emelt, rakodott, a tegnapi gond, hopp elillant.


Egy családfotó is sikeredett (miközben Soma egy traktort csodál):



szerda, október 08, 2008

Talány

Soma lógatja a karját továbbra is, magán a karján semmi sem látszik, az izmai lazák. Talán a csuklója? Talány. Biztos van valami alapja a dolognak, mert éjszaka fel-felsírt és nehéz volt visszaaltatni. Elég forgolódós típus és ezt mindig megérezte a karja. A csúzdán és a kismotoron ülve is csak lógatta, így elég látványos volt. Szerintem rájátszik egy kicsit, ha lehet ilyet mondani egy majdnem kétéves esetében. Érdekes, mert néha megfeledkezik róla és akkor fog vele. Ugyanaz az eset látszik megismétlődni mint tavasszal, a mi pánikbaesésünket leszámítva.

Ha (ilyen) fia van az embernek az nagyon jó érzés. Ha egész nap traktorokat és kombájnokat kell(ene) néznie a neten, akkor... Nehéz. Neeeem akaaarom!

Most este tűzoltók gyakorlatoztak immár vagy huszadszor a házunk előtt. Ez különleges alkalom volt az esti fényáradat miatt. Soma ledermedten állt (illetve felkellett vennem), és kommentálta az eseményeket. Hamarosan szakértő válik belőle.

Vacsora: Soma virslit eszik... aztán kiköpi (ez nagyon dívik most nála). Ránézek. Vigyorog. Mutató ujjával int: "Nem szabad!" Tudod és mégis csinálod? - mondom neki. "Kacamaca vagy!"- mondja. Hát igen, én szoktam ezt használni az ilyen esetekre. Jó kis tükör egy ilyen gyerek. Ki a kacamaca? - kérdezem. "Én, Soma." - érkezik a válasz. Kész vagyok.

kedd, október 07, 2008

Ilyen a mi formánk?

Soma szeme már teljesen jól van. Még mindig azon agyalunk, hogy mi lehetett, poloskára gyanakszunk, bár nem találtunk idebenn, csak az erkélyen. No de vége. És Soma jól viselte. (Csak engem viselt meg.) A kocsiban pl. azt játszotta, hogy nem lát engem (nem fordította a fejét), és kitapogatott jobbra... "Anya feje, keze, lába, nózija..." :-)

Én sajnos most meg elkaptam valami bacit, náthás vagyok, fejem fáj... (Anya dettó.)

+ Soma most délután egyszercsak nem mozgatja a bal karját, ugyanaz mint tavasszal... Megrántotta? Mikor? Hol? Egész este nem mozgatta, de mikor azt kérdeztem tőle, hogy fáj-e, akkor nemet mondott. Már megint egy titok..


És napközben:



Úgy szeretem ebben a Kisbetyárban, hogy imád olvasni! (Nem csak én szeretném, hanem szeret is.) Szépen lapoz. Szinte minden könyvben talál valami érdekeset. Legtöbbször az enyémekre hajt. És most már, hogy nem gyűri őket, hagyom is. Sokat kell olvasni és énekelni (pl. Bóbita c. könyv) neki. Általában rendelésre megy ("péket", "télapót"). Ha valami nyűgje van akkor is vigasztalásul egy könyvet hoz, hogy "Olvassunk!". És erre az időre felfüggeszti a pityergést, hisztit.

vasárnap, október 05, 2008

Semmi baj!

Mára már jól van, már ki is tudja nyitni a szemét majdnem teljesen, kicsit piros még körülötte. Én viszont nem vagyok valami jól... a tegnapi stressz lehet... A Jácint meg Pécsre ment éjjel koncertezni (http://www.steamyzenekar.hu/), úgy hogy alig aludt valamit. Én meg ettem a kefét a két férfiemberem miatt. Most meg fáj a hasam, rosszul vagyok, csak fekve jó. Megyek is...

Tuti, hogy az idegtől borultam ki. Sírhatnékom is volt... Soma meg mondta: "Simogatlak, semmi baj!"

szombat, október 04, 2008

Küklopsz

Most voltunk Sopronban az ügyeleten. Reggelre bedagadt úgy a Soma szeme, hogy ki sem tudta nyitni. Édes kis Küklopszom lett. Csak azt hajogatta, hogy "Anya nyit!". Azt mondta nem fáj, de folyton odavándorolt a keze. Felhívtuk a gyerekorvost, aki azt mondta, hogy irány Sopron, nem érdemes máshova vinnünk. Jópofa dolog, hogy majdnem 50 km-t kell autóznunk azért, hogy valaki megnézze. És még nem is merek belegondolni, hogy mi van rázósabb esetben... Szerencsénkre volt szemész ügyeletben, aki antibiotikumos-szteroidos kenőcsöt írt fel neki (brrr!), és azt mondta, hogy nemtud mást adni, olyan közel van az agyhoz a szem kötőszövete, hogy gyors beavatkozás szükséges. Az hogy ezt a tegnapi csípés okozta? Lehet... Tegnap a délutáni alvásból összecsipkedve ébredt. A bűnöst sehol sem sikerült megtalálnunk, egy extra takarítást követően sem. A szeme kicsit duzzadt volt, de nem látszott rajta csípés. A feldagadt szemén azonban most már látszik csípésnyom is. A keze, pofija, füle ahol a többi csípés van, az nem dagadt fel, viszont piros bucik vannak a helyükön. A szemét bekentem a kapott kenőccsel mielőtt elaludt volna... A többi csípésre aloé került. Most alusz.

Így néz ki. Édesem...


Visszaemlékezés Soma betegségeiről:
- Somának egyszer (tavaly nyáron) bepirosodott a szeme... voltunk szemésznél is. Akkor is antibiotikumot kaptunk, de nem adtuk be neki (most ezt nem merem megcsinálni), mert mi allergiára gyanakodtunk. Jácintnak is piros volt a szeme. És ahogy a mogyórófa levirágzott, el is múlt a baj. A szemészeten azt mondták ilyen típus (fehér bőrű, szőke) a gyerek, nem kell csinálni vele semmit, de azért írtak fel antibiotikumot. Hiába bizonygattuk, hogy egy hete még nem volt ilyen pirosló szemű 'típus'.

- Aztán egyszer (most tavasszal) kirándult a karja - én fogtam, ő húzta. Nem használta, csak lógatta. De már a röntgenen semmi sem látszott. Amikor kijöttünk az ügyeletről (naná!) már simán fogott vele.
- Aztán egyszer (2007 decemberében) amikor minden gyereknek és felnőttnek hányós-hasmenése volt hetekig valami vírustól, akkor Soma egy nap alatt letudta (szerintem ő sem akart kimaradni belőle, ha már mindenki körülötte benne van).
- Aztán egyszer volt influenzaszerűben is. Szerintem megfázott. Három napig tartott, és a homeobogyók rendbe is rakták.
Ennyi, na meg ez a mostani. Nem egy beteges típus. Ám úgy látszik az extrém eseteket kedveli. :-)

péntek, október 03, 2008

12

Végre áttört Soma 12. fogacskája (jobb alsó kettes). Hurrá! Elég sokat váratott magára ez a szimmetria. (Lejjebb a fürdős képen jól látszik az új fogkezdemény.)

- "Halló, ki vagyok?" - telefonál

- És ki vagy?
- "ÉN!"

"Anya csip-csi-kókát!" (csip-csip-csóka) Összecsippenti a kezfejét és én alárakom az enyémet és azt is megcsípi. Majd alig bírja kivárni a mondóka végét, és általában idejekorán van a "hes, hes, hes!" - kacagások közepette.

Kedden ismerősöknél Gáborka elekromos motorján (szerencsére lemerült) ült Soma. Ma megkellett építeni a "rendőrmotor szilénával"-t. "Kockábol építsünk!" Íme a két jármű. :-)






Furcsa, hogy néha teljesen jól ejti az r-t néha meg l-nek. A sziréná-ban például állandóan l-nek ejti. A takaróját meg "taróki" és "talóki" formában is használja. A rendőr szó néha tisztán megy, néha pedig a végén l-el. A szóeleji hangsúlyos r-eket mindig jól ejti. Reményteljes. :-)
Néhány szóban még mindig felcseréli a betűket. Pl "Apának bajszuja van." (bajusza)
Teljesen jól ragoz. "Az én könyvem. Adom Anyának. Ez nem jó. Ez jó lesz. (válogat) Ezt! Olvassunk! Lábad ide!" (kutyorodik az ölembe). A mondatfűzése még darabos, de nagyon jól érthető.

csütörtök, október 02, 2008

Itt is...

Ma itt volt Márta barátnőm... babát vár, még idén meglesz a kisfia (ha jól látták azt a bizonyost). Úgy drukkolok, hogy minden jól menjen neki, olyan sokmindenen ment már át... De most nagyon helyes kismama volt. Azt mondja bekeményedései vannak... Aztán mikor ment el, mondta, hogy például most is. És szépen csikban látszott a kidudorodás. Hááát szerintem meg a babóca nyomult. Megvakargattam a baba fejét (vagy popóját) és arrébb ment a 'keményedés'. Remélem nekem van igazam. :-) Milyen érdekes, hogy én adok tanácsot, mert már én egy tapasztalt (hi-hi) anyuka vagyok.

Soma megsimogatta Márta pocakját és mondta "baba bent" majd megütögette a sajátját "itt is".
Mikor kísértem le Mártát, Soma azt hitte, hogy elmegyek... "Anya megy lakoda-bomba (lakodalomba)." Apja alig tudta meggyőzni, hogy mindjárt jövök. Mostanában eléggé anyás lett.

Bemutatta, hogy milyen sokat tud és beszél, de azt is, hogy mennyire rosszevő. Hamar kegyeibe fogadta Mártát, direkt neki huncutkodott, pedig tán fél éve találkozott utoljára a barátnőmmel. Általában ez történik, ha valaki szimpatikus neki, Soma nagyon társaságkedvelő típus. Igényli a közönséget. Bemutatta legújabb bukfenctudományát és különböző tornamutatványokkal kedveskedett Mártának.

Majd elfelejtettem: Megpróbáltunk tegnap vetítőzni, de nem ment... Soma könyveit raktam a vetítő alá, hogy magasabbra vetítsen. Soma könnybelábadt szemmel kiszedette. Aztán dobozt raktam alá, és akkor meg az kellett neki. Azt is sajnálta. A képek meg nem érdekelték. :-(

szerda, október 01, 2008

Bukfenc

Ma tornáztunk... Soma először megkövülten - ujját szopva, tarókival a kezében - bámulta a gyerekeket, azok meg nyüzsögtek rendületlenül, ami szinte a foglalkozás végéig így is maradt (kb fél óra). A többiek már tapasztaltabbak voltak, mi voltunk az újoncok. Csak a végefelé oldódott fel Soma, amikor a bukfences részhez értünk. Ekkorra értette meg, hogy itt vannak vezényszavak (gugolj, hajlítsd, emeld, fuss vissza... stb.) és ezek szerint kell cselekedni. A bukfenc viszont csillagos ötösre sikerült (szerintem), nyújtott láb és szép egyenes átgördülés. Érezte, hogy ez jó lehetett, mert a bordásfal tetejéig lendületből felmászott egy-egy bukfenc után. "Nagy létlára fel!" Először látott életében bordásfalat. Megyünk még, ha nemis a torna színvonala miatt, hanem nyüzsit szokni. :-)

Az esti fürdés nagy program (általában Apával, de most velem):
habot eszik, "kukucsál", fröcsköl... és kacatkodik.