szerda, október 08, 2008

Talány

Soma lógatja a karját továbbra is, magán a karján semmi sem látszik, az izmai lazák. Talán a csuklója? Talány. Biztos van valami alapja a dolognak, mert éjszaka fel-felsírt és nehéz volt visszaaltatni. Elég forgolódós típus és ezt mindig megérezte a karja. A csúzdán és a kismotoron ülve is csak lógatta, így elég látványos volt. Szerintem rájátszik egy kicsit, ha lehet ilyet mondani egy majdnem kétéves esetében. Érdekes, mert néha megfeledkezik róla és akkor fog vele. Ugyanaz az eset látszik megismétlődni mint tavasszal, a mi pánikbaesésünket leszámítva.

Ha (ilyen) fia van az embernek az nagyon jó érzés. Ha egész nap traktorokat és kombájnokat kell(ene) néznie a neten, akkor... Nehéz. Neeeem akaaarom!

Most este tűzoltók gyakorlatoztak immár vagy huszadszor a házunk előtt. Ez különleges alkalom volt az esti fényáradat miatt. Soma ledermedten állt (illetve felkellett vennem), és kommentálta az eseményeket. Hamarosan szakértő válik belőle.

Vacsora: Soma virslit eszik... aztán kiköpi (ez nagyon dívik most nála). Ránézek. Vigyorog. Mutató ujjával int: "Nem szabad!" Tudod és mégis csinálod? - mondom neki. "Kacamaca vagy!"- mondja. Hát igen, én szoktam ezt használni az ilyen esetekre. Jó kis tükör egy ilyen gyerek. Ki a kacamaca? - kérdezem. "Én, Soma." - érkezik a válasz. Kész vagyok.

Nincsenek megjegyzések: