Ilyen a mi formánk?

Soma szeme már teljesen jól van. Még mindig azon agyalunk, hogy mi lehetett, poloskára gyanakszunk, bár nem találtunk idebenn, csak az erkélyen. No de vége. És Soma jól viselte. (Csak engem viselt meg.) A kocsiban pl. azt játszotta, hogy nem lát engem (nem fordította a fejét), és kitapogatott jobbra... "Anya feje, keze, lába, nózija..." :-)

Én sajnos most meg elkaptam valami bacit, náthás vagyok, fejem fáj... (Anya dettó.)

+ Soma most délután egyszercsak nem mozgatja a bal karját, ugyanaz mint tavasszal... Megrántotta? Mikor? Hol? Egész este nem mozgatta, de mikor azt kérdeztem tőle, hogy fáj-e, akkor nemet mondott. Már megint egy titok..

És napközben:

Úgy szeretem ebben a Kisbetyárban, hogy imád olvasni! (Nem csak én szeretném, hanem szeret is.) Szépen lapoz. Szinte minden könyvben talál valami érdekeset. Legtöbbször az enyémekre hajt. És most már, hogy nem gyűri őket, hagyom is. Sokat kell olvasni és énekelni (pl. Bóbita c. könyv) neki. Általában rendelésre megy ("péket", "télapót"). Ha valami nyűgje van akkor is vigasztalásul egy könyvet hoz, hogy "Olvassunk!". És erre az időre felfüggeszti a pityergést, hisztit.