vasárnap, január 30, 2011

Omm...

Nagy szükségem lenne az elvonulásra. Egyedül. Míly isteni volna! De ez a poszt nem erről szól. Hanem hogy ehelyett ehelyütt meditálok morgok nyugtatom magam. Omm. Soma KatiNagyinál aludt az elmúlt éjjel. Som alig várta az alkalmat. Tegnap délután és ma egész délelőtt tévét nézett nála. Omm. Omm. "Olyan jól elvolt." - mondá anyám. Na persze. Omm. Mikor megérkeztünk sem kapcsolta ki a Tesz-vesz várost. Bár az momentán nézhető. Hagytuk. De aztán kegyetlenül lekapcsoltuk a dobozt. Aligtiltakozás volt Soma részéről. Jöhetett a játék. De mivel Soma alvás helyett is tévén bambult, hamar kezdett befáradni és önkontrollt veszteni. Tudom, ez máskor is előfordul, de itt nincs vége a dolognak. Amikor hazajön, akkor kezdődik igazán a móka. Teljesen megőrül a sok látott vacaktól. Fél. Mindenféle marhaságot fantáziál. És segíteni sem tudok neki (csak próbálkozom) a feldolgozásban, mert azt sem tudom, hogy mimindent kellene feldolgoznia. Omm. És hiába próbálom Anyut győzködni, hogy ez így nem jó, ő büszke arra, hogy a "Maminál lehet tévét nézni!" a sanyarú sorsú unokáinak. Ommm...

Tévedés ne essék a televíziót nagyszerű találmánynak tartom. Imádom az értékes filmeket, meséket, riportokat. Bár nálam a könyv áll az első helyen, de a másodikon a film (a színházzal karöltve). És hirtelen populáris példát is tudok mondani arra a ritka esetre is, hogy a film jobb, mint a könyv. Aki látta és olvasta a Forrest Gumpot az tudja, hogy miről beszélek. (Megfilmesített könyvről van szó.) Szóval nem irtanám ki korunk eme vívmányát a mindennapokból. Soma nézhet meséket, nekivalókat (de erről már sokszor volt szó). Például Mirr-Murr képernyőn és könyvben is teljesen elvarázsol mindegyikünket. De vannak olyanok, mint a közkedvelt Bogyó és Babóca, amitől mindkét műfajban enyhe rosszullét kerülget. És szerencsémre Soma sem nagy rajongó. Aztán meg én is szeretnék több filmet nézni (de perpill nemnagyon jutok hozzá), akkor a gyerektől meg miért vonnám meg? A vizuális információ/élmény ilyen formája is kell, gazdagít, amíg az ténylegesen is az. Én már tudok szelektálni, és távirányítóként funkcionálni. Soma még nem. És persze még így is bele tudok nyúlni. Mert ami nekem "sima ügy", gyermekemnek trauma (de ott ülök mellette és megmagyarázom). Nagy felelősség ez. De vállalható.

szerda, január 26, 2011

Eltalált egy könyv

Ízek, imák, szerelmek

Elsőre könnyednek ígérkezett, ugyebár aminek a címében szerepel a szerelem szó... De már a második szakaszon vagyok túl és nem vagyok biztos benne, hogy mindent értek is. (És most nem az általánosan használt agyi kapacitás, minusz hosszú itthonlét, minusz dögrovásosak romboló szférájára gondolok.) És ez nemhogy nem szomorít el, hanem agyam kiskapuját döngetni látszik. Élvezem. Remélem a szerelem szakasza nem szúrja el nekem ezt a kirándulást. (Nem, a filmet nem láttam.)
   

kedd, január 25, 2011

Flatley nyomában

Tánc a mélyből, avagy egy(két) gyerek, nem mindig az, aminek látszik.

 
(Cím utalása: Michael Flatley)
  

hétfő, január 24, 2011

Hó le, láz fel

Ez a cím igazából téli mottónk is lehetne. Még nem szánkóztak egy igazán jót a gyerekeim. (Soma egy picit igen, de ő fázós, úgyhogy kiadósnak nem mondhatnám.) Most meg ahogy reggel megláttuk a 3-4 centis havat a teraszunkon, úgy vettük észre, hogy Zsombor is csatlakozott a család két nagyobb férfitagjához, vagyis belázasodott. Szóval már ki sem mondom a nevét (Tudjukki), megszállta a családot. Jácint nem érzem, hogy javulna (bár ő bizonygatja), Som meg fergeteges köhögéseket zavar le, talán a javulás jeleként. Én még talpon vagyok. De már nem járok angolra. Pedig jó volna, de nem megy. A spinninget még nyomom, az tartja egyben a testem és talán egy kicsit a lelkem is. Nem is vagyok annyira ki, mint ahogy ilyenkor elvárnám magamtól (nyűgös-depis-tél). Mondjuk Jácintot száműztük a múlt héten PiciPapához, szombaton hoztam haza. Addig PiciMama meg bejött hozzánk. Csere-bere. Akár akartam, akár nem. Mivel Soma akarta... De bevallva, nagyon jó volt a segítsége (és örök hála érte). Amíg Zsombor nem volt beteg, addig ezerrel növesztette az összes fogát. Nem durva a dolog, csak kissé nyűgös, ha nem lát-érez engem. Még az álmát is őriznem kell, hogy megaludja legalább a háromnegyed óráját, mert képes 30 perc után kipattanó szemekkel, bűbájosan felébredni. Most meg ugyebár ő is kezdi...

Legtöbbször azon húzom fel magam, hogy szinte már minuszban közlekedünk, alig érintkezünk. Isszuk a gyógyteákat, esszük a megelőző homeokat, vitaminokat, bevetjük a csodacuccainkat (Herbanet balzsam, Flavobrill). Párásítunk, bioptron lámpázunk. És mégis romokban a banda. Már az abnormális határán lebeg ez az egész. Na itt beletudnék merülni a cifra káromkodások - pillanatnyilag örömöt okozó, de sajnos megváltást nem hozó - erdejébe. De úrilány vagyok. Azt a nemjóját!
  

kedd, január 18, 2011

Na neeee!

Jácintot elkapta TüdőGyula.
 

szombat, január 15, 2011

Elindult valami

Múlt héten voltunk háznézőben. Jácint unokahugának megszületett a kislánya és elmentünk (gyerekmentesen) megnézni. És ha már ott voltunk, akkor... Két új építésűt és két használtat néztünk. A használtak eleve kiestek. Az egyik új ház szupernek tűnik, de nem vagyunk kibékülve a helyével, túl közel a vasút. Nem túl nagy (82 nm), de minden van benne ami nekünk kellene (nappali + 3 szoba, kamra, gardrób) és kis saját udvar is tartozik hozzá. Szóval sajnálom, de keresgélünk tovább. Kicsit könnyebben mozgunk most már, hogy Zsombor nem szopizik nappal, Soma oviban, na és persze az utak is jók.

Jó volt megtudni, hogy magyarországon, ha két különálló házat egy gerenda összeköt (értsd: a házfalakon egy-egy 20x20 cm-es helyet foglal el) mondjuk a kerítés vonalában, az már ikerháznak számít.

Kezd körvonalazódni, hogy milyet szeretnénk. Nagyon furcsa érzések kavarognak bennem. Egyrészt az ittenitől való elválás kezd kicsit nyomasztani (pedig sosem volt a szívemcsücske). Tudom, hogy mi az ami jó az ittlétben, és azt keresném máshol is. A rosszakat meg kompenzálnám, de egyenlőre egyiket sem lelem. És hiába jó egy lakás-ház, ha nem szívesen élnék azon a környéken. A másik morfondír oka meg az, hogy hogyan lehetek ennyire igényes pénz nélkül.

Meghírdettem a Milakásunkat is.

Drukkoljatok!
     

péntek, január 14, 2011

Az a bizonyos "hajszál"

Nem szoktam ilyet, de ez most érzékenyen érintett és ilyen szépet, megrázót rég láttam.
Amióta gyerekeim vannak én mindig bekapcsolom. És indexelek a parkolóházban is.

      

Mumusom

Az ovi.

Soma változatlanul jól érzi magát a csoportjában, amennyire sejtem. Bár mostanában nem alszik az oviban sem, és néha ezt meg is jegyzik az ovónénik nekünk. Tehát nem lehet problémamentes a szórakoztatása/nyugton tarása, bár erről szó nem esik. Szóval mindez csak találgatás. A gyerek ovis életébe nincs semmiféle betekintésem, és ovis viselkedéséről sincs információm. Gondolom, ha nagy baj lenne vele, talán azt közölték volna már. Az egy év alatt (2010) nem volt családi nap, és nyitott nap sem. A mostani karácsonyi ünnepségükre sem mehetett szülő és a Télapó is zárt ajtók mögött látogatta meg a fiamat. Az Anyák napja lement nélkülem, Som pont akkor volt beteg. Nem is sejtettem, hogy ez az egyetlen alkalom az évben, mikor pillanatokat lophatnék odabentről. Persze Apa ebből is kizárva. Még mindig zavar, hogy a gyerekem kicsi a zeneovihoz, a néptánchoz, de ahhoz nem, hogy kötelező ünnepségen vegyen részt (ősszel) a fűtetlen művházban. Ja és a mozihoz is kicsi... Pedig Jácint szervezi az ovisoknak. És durvát néznének, a Bogyó és Babócát. Azt már csak suttogva jegyzem meg, hogy Ugriparkhoz és Lovastanyához is kicsi a gyerekem, mert úgy hallottam a nagyok voltak ilyen programokon. Elcsípett szülői mondatokból derül olykor fény egyes dolgokra, amikor a gyerkőcöt hozzuk-visszük. Soma sem mesél itthon semmit az óvodáról, mint majdnem minden második óvodás.

A téli szünet előtt buktam ki igazán, amikor szerdán már hazaadták a gyerek ágyneműjét, pedig az még csüt.+pénteken is ment. Nagyokat pislogtam, és nem értettem a dolgot. Soma megadta a választ, az Akkor meg miben alszotok? - költőinek szánt kérdésemre. "Hááát, olyan szúrós pléddel takarózunk!" Baciktól, vírusoktól nyüzsgő időszak volt ez, és így derült ki számomra, hogy már régóta nem alszanak sajátban. Rengeteg volt a beteg gyerek akkortájt, és talán az összevont csoportok miatt voltak lusták előkeresni a gyerekét. De arra nem gondoltak, pont azok a takarók a bacik melegágyai, és még körbe is vándoroltak?

Nagyon érik, hogy fogadóórát kérjek... Nem is értem miért halogatom.

Jelenleg egy haszna van az ovinak, hogy normálisan fel kell öltöznöm mikor a gyerekért megyek.
  

csütörtök, január 13, 2011

Csipp, csepp...

Olyan de olyan isteni cuppanós-nyálas spontán majdnem szájra csókot (kettőt) kaptam ma Zsombortól, hogy még most is olvadozok.
 

Sasszem

Soma nem vicces fazon. Sokszor kérdezi, hogy ez most vicces volt? És nem volt az, sajnos. Édes mosolya még jelen pillanatban azonban kompenzálja ezt. Szóval inkább éleslátó a lelkem, és ezzel szerez néha mosolyogtató, illetve kínos perceket.

A múltkor PiciMamáék szomszédasszonya sopánkodott azon, hogy már a harmadik forgószék törik össze náluk, és ki kell dobni. Soma látszólag jól eljátszott a háttérben, de ekkor megszólalt: "Hát ez a probléma, vigyázni kell a dolgokra, nem kidobni." (Nem pontos az idézet, csak az eleje a biztos, a többinek meg a lényege.)
Délután nézzük az ablakból az utcát. Soroljuk, hogy miket látunk (főként Zsombor kedvéért). - Jajj de sok autó van lenn! - mondom. Soma megszámolja: "Az nem sok, csak négy!" - De te is négy éves vagy, az sok? - kérdezem. "Az sok, mert én már nagy vagyok!"
Most este ragasztottam és a kütyüs fiókban Soma megpillantotta a ragasztópisztolyt, és egyből ki is akarta próbálni. Mondtam neki, hogy ma már késő van hozzá, de holnap kipróbálhatja, csinálunk valami jó ajándékot a JóskaPapának, úgyis hamarosan születésnapja lesz. Nagynehezen beleegyezett. "Jó, akkor csinálunk neki bort, mert azt szereti." Szóval nincs titok előtte. Így hát terméseket fogunk egy üvegre ragasztani.
 

kedd, január 11, 2011

Egy hajszálon múlt

Nem mindig jó, ha az ember gyereke jóevő. Zsombor Soma zabpelyhét kívánta meg. Az első el is olvadt a szájában. A második... megakadt a torkán. Kibányászhatatlanul lenn. Kemény percek voltak. Zsombor arca tűpettyes bevérzésekkel teli. Mondom, hogy közel volt. Most hogy megúsztuk sem tudok megnyugodni. Annyira kicsin múlik minden. És persze én vagyok az az idióta barom, aki adta. És mindig is az leszek.
 

vasárnap, január 09, 2011

Regina

Megszületett január 5-én a fiúk (kitudjahanyad)unokatestvére, Regina. Gyönyörű hajasbaba. 51 cm, 2800 g.
 

Úgy aggódtunk, és olyan jól sikerült minden mint ahogy álmokban szokás. Csak így tovább!
 

szombat, január 08, 2011

Puszibetyár

Zsombor még, természetesen, mert a havi beszámoló nem megy már nekem úgysem.

Puszit ad. Egy éveske volt még amikor a puszi az volt, hogy a tenyerét az arcomra rakta és kitátotta a száját, vagy szivott egyet a levegőből - talán a puszidobást imitálandó. Most ez kezdi kiforrni magát. A tátott száj most már az arcomon landol, akarom mondani főleg az orromon. Persze ebbe is belekuncog. Másik változatban (kísérletező típus) pedig hangosan sorozatcuppogat a levegőbe. Ilyenkor szokott elhangzani Soma kedvenc - saját kútfős - mondata: "Jajj, de édes 4 fogú gyerekmanó!" Tegnap fordult elő először, hogy a telefont is agyonpuszilta - KatiNagyit érte ez a megtiszteltetés. A pláne ebben még az, hogy nem kérésre tette, hanem a Nagyi cuppantását vette felkérésnek.

Nagy állatbarát a lelkem. Lelkesen eteti a műanyag pacikat, itatja a bocikat. Meg persze szeretgeti is őket, főleg a plüssöket. Főkedvence mégis a KUTYA, minden formában. Szíve szerint a valós németjuhászt is megsimogatná. Könyvben is az állatosak a nyerők, itt az Anyám tyúkja (Bodrija) viszi a pálmát. A bábokért is rajong. Pláne, hogy van Frakkunk és Tigrisünk, ez utóbbi ugyan nem kutya, de jól tud Zsomborul morogni. Nagyon édes a kiskrapek, ahogy a kezére húzza a bábokat (ő egyedül) és úgy rohangál a lakásban, az aktuális báb hangját utánozva.
Annyira jellemző dolog történt kutya-ügyben. Télapó hozott a két fiúnak egy-egy piroskaftános, pirossapkás "aktualizált" plüsskutyát. Zsombor pillantásra sem méltatta. Mivel tudtam, hogy szeretné ezt a kutyát, ha az annak is nézne ki, ezért leoperáltam az öltözéket (igen könnyű volt, a tervezők sejthettek valamit) az ebről, és egy (persze kettő) csudaédes kiskutyánk lett egyből. Zsombor szeme felcsillant, és úgy is maradt. Na ez már "vau"! A kutya azóta is hű társa.

Most jöttünk rá, hogy Zsombor a főnök a családban. Mindig teljesül az akarata és ez egyáltalán nem megterhelő, sőt, alig észlelhető. Ész, erő, lelemény, báj csapatmunkában dolgozik nála. És még kitartó is. Nagyon tudja, hogy kinél mi a célravezető. És még csak 14 hónapos...
 

csütörtök, január 06, 2011

Villám McZsombor


Verda őrület van nálunk, Soma révén. És elkerülhetetlen, hogy a kicsi ne nézze-hallja a nem neki valót, aminek ténye láthatólag őt magát egyáltalán nem zavarja. Sománál még mindig oda kell figyelni a hangokra, a képekre, nem hangos-e, nem ijesztő-e. Tényleg csak előcenzúrázott, számára befogadható dolgokat néz (azt se sokat). Egy éve még az érzékeny lelkűmnek a Verdák első kockái miatt (tovább nem is jutott a nézésben) egész éjjel rémálmai voltak. Zsombor bezzeg röhög a filmen és utánozza a benne hallott hangokat. Vadul tolja a szőnyegen az autókat és remekül berreg is hozzá. Míg Som nézi a filmet, Zsombor azalatt tesz-vesz, látszólag oda sem figyelve. Aztán előrukkol. "Veda, veda, veda!" - énekli/üvölti, helyesen levéve a ritmust. És tudja magáról, hogy milyen édivacakhuncutmifene is ő.

Szókincse nemigen nőtt, de a metakommunikációja hihetetlenül sokat fejlődött. Mindent megért és azt is elmagyarázza amit ő akar, vagy csak simán megszerzi. Mesehősünket megszégyenítő gyorsasággal robog kersztül-kasul a szobán, felmászik székre, kanapéra, kisasztalra és a visszaúttal sincs gondja. És az egyikről a másikra való át/feljebb jutást is simán kitaktikázza, pláne ha ínyenc dolgot próbál megszerezni, pl az én krémeimet. Nem nagyon van akadály előtte. Imádja a labdákat, szépen rúgja is maga előtt őket. A labdaérzék jó dolog, de amikor bemelegítő helybenfutást(!) csinál, én sopánkodva mosolygok, Apám viszont örülne ha látná a focista utánpótlást. Az egész gyerek maga a mozgás, minden porcikája izzik. Mellette nincs megállás, folyton résen kell lenni, hogy min ténykedik, és mikor rajtakapod szeretet és bizalom sugárzik róla.

Még mindig velünk alszik, és már majdnem volt átalvós éjszakánk. A majdenm azt takarja, hogy szopizni ébredt meg csak az éjjel folyamán. Egyébként mikor a nappali szopit egyre akartam lecsökkenteni, Zsombor úgy döntött, hogy neki az az egy meg nem kell, így némi káposztába bugyolált mell árán eltűnt a nappali szopink. Éjjel viszont még igényt tart rám (este, 3 körül, és hajnalban). A nappalaink így kevésbé anyafüggőek lettek. Aludni is csak egy szűk órát ér rá napközben, a többi pörgés és evés (naná). Szereti a hasát. Mézes ügyben már az eltiltásnál tartunk. Egyre ügyesebben eszik, rág. Szinte minden kellene neki amit mi eszünk. Még apa szalonnáját is kiharcolta magának (hajszálvékonyra vágva), és üdvözült mosollyal fogyasztotta is. Szerintem vele majd azért kell küzdenünk, hogy ne egyen annyit. Két véglet, két gyerek.

Mondjuk az alakján nem látszik a sok evés. Pocakja az van, de egyébként csupa izom. Biztosan lefutja. A tokáját meg lehuncutkodja. Azt a "vicces" dolgot találta ki, hogy a fejét mintha tangózna, hirtelen félrekapja, kis húúzás kiséretében és megtartja oldaltartásban, majd kacag. Többször egymás után csinálja, nagyon tetszik neki és persze a hév amivel csinálja minket is magával ragad. Ha zenét hall egyből belendül, olyan fejmozgással bólogat mint aki egy cabrióban ezerrel hallgatja a tuc-tuc-zenét. Ha nincs zene, csináltat. Karban táncolni a legjobb, olyankor fejfölött tekergő betyáros kézmozgással fejeli meg a bólintgatásait. Már így is majd elolvadsz tőle, és akkor mindeközben még arra is van ideje, hogy rádvillantsa a (most már 4-fogú) mosolyát. Totál tócsa leszel. Én biztosan. Ez a gyerek olyan világba röpít engem, amit eddig sohasem ismertem. Úgy ölel, simít, bújik mint aki tudja, hogy mit ad ezzel. Szeme csillogása, felvillantása az igazi férfi igéretét hordozza. Mondtam már hogy odavagyok érte?!
 

vasárnap, január 02, 2011

Virágot a Virágnak!


Mivel a szülinapi partyn nem lehettünk ott - a betegség okán -, ezzel a "virággal" kívánunk boldog első születésnapot Csengének! (Tényleg meg is kapja ezt a szélforgót.)
 

HörgőGyuszika

Nem becézgetem, nem. Ő TüdőGyula fia, és örülök, hogy nem az apja van nálunk vendégségben. Mert ugye minden felfogás kérdése. Szóval csütörtök délután ismét betoppant hozzánk Gyuszika. Nem vártuk, de olyan mint a szomszéd gyerek, aki nem akarja megérteni, hogy haza kell már mennie. November vége óta tölt nálunk több-kevesebb időt. Hol az egyik, hol a másik gyerekkel birkózik, de van, hogy mindegyiket egyszerre gyűri maga alá. Szóval még erős is az istenadta. Most Zsombor van soron. Ő nagyon érzékeny az ilyesmire, ha jön valami baci, az rögtön a hörgőire húzódik. Apai örökség lehet. Levert, lázas, köhög, náthás szinte az egyik pillanatról a másikra. A helyettesítő doktornéni (mert naná, hogy a mienk pont most van szabin) nem is akarta elhinni nekem, hogy tegnap délután lett lázas és beteg a gyerek. Pedig mi első nyikkra dokihoz rohanósak vagyunk. Legalább meghallgatja és nem vakon találgatunk. Aztán még utána is eldönthetem, hogy beadom-e a felírt szert vagy sem (szteroidosat biztosan nem). Kaptunk diagnózist: hörghurut, amit a röntgen igazolt. Mégis tüdőgyulladást hall a doktornő és kórházat javasol. Amit megtagadok. Még csak az kellene, hogy ott még valamit összeszedjünk. Így napi antibigyó injekcióra hordtam Zsombort az ügyeletre. Amit minihősünk derekasan viselt. Tegnap este már lázmentesen aludt el szorosan hozzámtapadva. Ami az elmúlt pár napban is nagyon jellemző volt rá. Mellkasa még eléggé zajos, orra megindult. A nélkülem töltött idő másodperceinek száma emelkedőben van. Nagyon remélem hogy ez már a javulás szele. Bár rózsaszín ködömbe még mindig az aggodalom feketéi cikáznak. Nem ilyen szilvesztert terveztem (mondjuk a nyugodtsági fokot így is hoztuk). Már attól is bűntudatom volt amikor a 4 korty pezsgő mosolyra húzta a számat.

Kedves Jézuska, elfogadnál egy módosítást?
Egészséget! Egészséget! Egészséget! Egészséget! Egészséget! Egészséget! Egészséget! Egészséget! Egészséget! Egészséget! Egészséget kérnék szépen Mindenkinek az ÚJ Esztendőben! Légysziiiii!