kedd, január 11, 2011

Egy hajszálon múlt

Nem mindig jó, ha az ember gyereke jóevő. Zsombor Soma zabpelyhét kívánta meg. Az első el is olvadt a szájában. A második... megakadt a torkán. Kibányászhatatlanul lenn. Kemény percek voltak. Zsombor arca tűpettyes bevérzésekkel teli. Mondom, hogy közel volt. Most hogy megúsztuk sem tudok megnyugodni. Annyira kicsin múlik minden. És persze én vagyok az az idióta barom, aki adta. És mindig is az leszek.
 

4 megjegyzés:

Sárosdi Virág írta...

Örülök, hogy minden rendben. :)
Az őrangyalok vigyáztak rá. :)

Helga írta...

"És persze én vagyok az az idióta barom, aki adta. És mindig is az leszek." - ne bélyegezd meg magad... rosszul hangzik ez a két mondat... inkább: ügyes vagyok és mindent végig gondolok alaposan... (persze túlzásba nem kell vinni)...
amúgy meg bármi megakadhat a torkán, olyan is, amiről nem gondolod... :(

A zabpehely milyen volt? Az a lapított zabszem, ami száraz és nedvesség nélkül szörnyű, vagy valamilyen keményebb, ropogósabb cucc...?
Áztass be neki minden ilyet tejbe, kakaóba... ki hogyan szereti...

(Gyakorlatozzon az a kicsi fiú a darabos cuccok terén... ne rögtön a "mély vízbe"... és a gyerekek kívánságainak nem mindig kell eleget tenni... én sokáig nem adtam a Szonjának mogyorót, mikor a Liza azt ette... pedig küzdött érte...)

vigyázzatok magatokra...
és nyugodj meg...


("Most, hogy megúsztuk sem tudok megnyugodni." - átérezem eme állapotot)

Krisz írta...

Arra utaltam az utolsó sorokban, hogy a megtörténtet nem lehet visszacsinálni. És abban a pillanatban rosszul döntöttem. De mindig emlékezni fogok rá. És ezután persze triplán-csilliószor jobban "figyelek". Azért voltam ilyen kritikus, mert mindenre úgy figyelek... egyébként.

Őrangyalok? Hát szerintem nélkülük nem is ment volna.

andi írta...

szia
ne okold magad..nálunk szerencsére ennyire kemény "eset"még nem volt, de már volt ami elakadt, de mp.alatt lement..nálunk is volt egy-két ER pl. amikor lenyelte a hapitapi fóka egyik szemét..úgy lement meg sem nyikkant.még a sürgősségire is bevittük, mert állította, hogy lenyelte, mi meg hittük is nem is..para anyaként bevittük..ott majdnem körbe röhögtek...jó egy hét múlva találtuk meg a kakijában..bármi lehetett volna pl. elakad a beleiben, mert elég nagy darab volt..de szerencsére minden rendben volt..nekünk is szerencsénk volt..a gyerekneveléshez kell egy nagy adag szerencse is szerintem az őrangyalok mellett..