péntek, július 30, 2010

9 hónapos

Zsombor olyan mint a keze. Erős és mégis puhán simogató. Vezetteti magát. Kinyüszmögi, hogy menjünk. Nyújtja a kezeit és indulás. Van hogy csak egy kezemet kéri és mégis olyan "jól" megy mintha mindkettőt fognám. Tükörrel szembe menni a gyorsabbnál is gyorsabban tud. Szeret rákacagni a tükörbéli önmagára. Hálás minden segítségért (az egész arca ragyog, mosolyog szeme szája és minden porcikája), de nem jól tűri, ha nem az ő tervei szerint alakulnak a dolgok. Szinte a semmiben kapaszkodva feláll (lepedő csücske) és áll, lépeget, pakol. A földön (a lába alatt) hagyott dolgokért próbál lehajolni és elég jó százalékos sikerrel fel is veszi őket. Kicsit burleszkes jelenet. Belefeszül a pofija az akarásba. Már volt néhány belemegyek a semmibe próbálkozás is. Persze az ilyeneknek esés a vége, de már nincs olyan sok koppanás mint az elején (teuristen, mekkora gyerekről beszélek én?!), elég ügyesen tottyanik már popsira. És persze a folytonos happeningbe a mászás is beletartozik, ha az a gyorsabb. Csak úgy csattog a kövön a tenyere-térde, hogy maga is vigyorog rajta. Nincs megállás, se neki, se nekünk. Ő jobban bírja.

Egy szeretnivaló puhaság.

kedd, július 27, 2010

Szétdoboltatik!

Jácint "Hivatásos szolgálatra ALKALMATLAN!"-ná lett nyilvánítva.

Sohasem örültem még így negatív tartalmú hírnek! Rányomta a mindennapjainkra a bizonytalanság, a kétség a bélyegét. Még nyaralni is képtelenek voltunk ÍGY. Minden nap azzal tartottuk magunkban a lelket, hogy ha nem sikerül, akkor is nyertünk egy rázós időszakban itthon töltött csodás (majdnem egy) évet. Most végre megkönnyebbültünk. Én annyira könnyűnek érzem magam, hogy nem is gondoltam, hogy ennyire nyomaszt a bizonytalanság. Végre tervezhetünk. Jövőnk, mint olyan már nem annyira ködös. Talán lesz házunk, kertünk is. De egy fix, van biztos pontunk. Van/lesz itthon két (nyugdíjas) kezünk. Én meg dolgozhatok életem végéig amennyit akarok. VÉGRE.

csütörtök, július 22, 2010

Vigadalom


Avagy ez annyit jelent, hogy a plakátot én varázsoltam sebtiban egy délelött során (mert rettenetes volt az amit előzőleg más fabrikált). És hogy Jácintot megint alig látjuk majd. Bónuszként meg viharos az idő.

szerda, július 21, 2010

Hőség és a mindennapok

Legfelső szint, lapostető és hőség.

Somának ez az utolsó hete az oviban. Már nagyon nem akar menni... De ott van Kapuvár legjobb játszótere (árnyékos, zümi-mentes nagy udvar). Délben hazahozom és már itthon alszik. Az ovijátszótér tuti ilyenkor, ezt tanúsítja Soma nyakig koszos volta egy délelőtti játszás után. Kapuváron nem tudok olyan játszóteret ami - akár délután 5 után is - nap- és szúnyog mentes lenne. Mi lesz velünk délelöttönként?

Az elmúlt napokban gyakran jártunk délutánonként KatiNagyi házistrandjára fürdeni. Volt hogy kiköltöztünk PiciMamáékhoz pár napra. Csobbantunk a Fertő tóban. Örömmel mentünk babausziba. És strandoltunk itt helyben is. Próbálkozunk. Igyekszünk. De akkor is rettentően meleg van.

Egy zsebkendőnyi saját "szép, ződ gyep"-re vágyom.


kedd, július 20, 2010

Versmondó

Somáról kevés a képem/videóm... még mindig kitér a dolog elől. De néha kapható rá. Főleg ha ő a kezdeményező. Ez a videó emlékeztetni fog arra, hogy milyen szépen beszél a háromésfél évesem és milyen büszke is vagyok rá. Akkor készült amikor a szájfertőzése után éppencsak elkezdett enni és megszólalni (épp egy hónapja). Élvezte hogy tud beszélni. (Még az anyai bakit is ügyesen javította.) És én is.

video

kedd, július 06, 2010

Tudás és súly

A doktornéni csak nézte, nézte a gyerekemet és azt mondta: "Az egy évesek tudását és súlyát birtokolja." Én meg csak bólogatni tudtam, és fájó derekamra és fáradt voltomra gondoltam a büszkeség mellett.

Zsombor 8 hónapos és körbemegy a kiságyban. Átkötni próbál két tereptárgy között. Sokszor csak hónaljjal kapaszkodik. Azt szeretné ha fognánk a kezét és mehetne amerre akar. Nagyonis irányít, előre tör és megy iszonyún. Alig győzi az ember követni. Derekaink odavannak. PiciMamáé bírja csak egyedül, mert ő tényleg pici és hajolnia sem kell. Zsombor majdnem 9,5 kg, mégis nagyon fürge ürge. Pedig fő eledele még mindig az anyatej. Mindent megeszik, de szívesebben, ha az édeskés. A sima pépet kedveli (leggyakrabban üveges bébiétel) és a frisset. Másik végletként pedig babakekszet nyammog el az ínyével, most már viszonylag nagy darabkát is. Ilyenkor látszólag bambán ül, megmerevedett tekintettel, közben csak a szája dolgozik. Öreg fogatlan bácsika módra nyammog. Vicces.

Egyre nagyobb huncut a fiatalember. Sokat nevet ránk, a felismerés öröme szintén látszódik. Azonban gyakran elpityeredik ha valaki idegen téved a közelébe. Sokszor lefelégörbülő szájjal, "mindjárt sírok" kifejezéssel az arcán szemléli az ismeretlent, egészen addig, míg ismerős nem lesz számára. Csengére nagyon rá van kattanva, többször próbálta már megszopizni az édest. És menne tapogatni, markolászni őt. A játékbabákat is nagyon szereti. Noszogatja őket, hogy kommunikáljanak már vele. Nagyon csalódott tud lenni ha azok nem hajlandóak. Bár ritkán van ilyen, mert igencsak táncoskedvűek. :-) A bébiételes üvegen a babát teljesen partnerként kezeli és csak mondja, mondja neki. Igencsak beszédes mostanság. "Hajdadada, ánnyannya (rokonság szerint ez tényleg engem takar), hammamma (evésnél), tatty, tatata..." - és még sorolhatnám, ha tudnám. Csücsörít és fúj (szerencsére ételt még nem). Nagyon. Néha még meg is szólal egy amolyan füttyféle.

Esti elalvása kész katasztrófa, pedig javulóban volt már. Csakhogy most a csukott szemmel felülök/felállok-ot nyomja. Én meg rángatom vissza magam mellé a nyafogó, szemetdörzsölő, tulajdonképpen alvó gyereket. Édes a küzdelme az álommal, csak este már senkinek sincs humora hozzá. Az a baj, hogy nehéz lenyugodnia annyira pörög egész nap. Nem sokat alszik napközben. És ehhez is asszisztálni kell. Szükség van hozzá csendre (hihi) és egy anyai/mamai/apai (e két utóbbinak annyira örülök, bár még mindig én vagyok nála a sztár) kézre, amit ráhúz a szemére és mantrázni kezd "gajgajgaj", aztán alszik. Jó esetben kétszer alszik 1-1 órát, változó időpontokban. És csak megy, megy... Célja, küldetése van, ez tisztán látszik csoda-kék szemén. Nehezen téríthető el. Sok izgalmasat kell nyújtani ahhoz, hogy a kinézett dologról eltereld a figyelmét.

"Olyan jól mászik, hogy mindjárt beszélni fog." - mondta PiciPapa. Lehet benne valami.

Egy erkély jelenet

Soma minden reggel nehezen, pityergősen indul el oviba. Ma is, sajnáltam is, zengett a lépcsőház. Óvatosan kilopóztam az erkélyre, hogy meglessem az elindulását. Egy hang nélkül ült a kismotorján és persze észrevett. Mosolyogva integetett fel hozzám:
"- Sok puszit és szeretgetést a Zsombornak!"

Én meg elolvadtam.

hétfő, július 05, 2010

Nem írok.

Mert van munkám, és ez leszívja a fennmaradó energiám, amit nem Zsombor a "terepjáró" szippant magához. Így estére holtfáradt vagyok, csak némi olvasgatáshoz van erőm.

Mert a munka nekem művészet (bár a legtöbbször szolgai és még ez is), éltet testileg-lelkileg, csak blogot írni nem hagy.

Mert nyár van és bővelkedünk programokban. Amiről írnék is szívesen, ha a fentiek nem lennének. Bár néhány soros piszkozat formájában várják jobb sorsukat.

Mert szuperek a gyerekeim, és jó megélni a pillanatokat velük. És még a fényképező sem kerül elő olyankor. Töltekezem belőle (a nehézségeket is feledteti), és ehhez (blog)papír sem kell.

Mert sokszor vagyok lenn, és sokszor tornázom fel magam, mihelyst tudatosul bennem a lentség. Olyan mint a mániás depresszió, ha fenn vagyok azért nem, ha lenn vagyok azért nem írok.

Mert nem találom a helyem. Nem akarok itt élni. És erre nincsenek szavak.

Mert Zsombor olyan ütemben fejlődik, hogy pislogni sincs nagyon időm, nemhogy leírni a változásokat. 8 hónaposan kapaszkodva körbejárja a kiságyat. Feláll mindennél amiben kapaszkodhatnékot vél. Mászik. A kapaszkodás nélküli álláson dolgozik. És ezt egész napon át. Alvások nemnagyon zavarják meg folyamatos tevékenykedésében.

Pedig vágyom az írásra. A nyitásra. A változásra. A kommunikációra. A kapcsolatokra. A pozitív impulzusokra...

vasárnap, július 04, 2010

III. GYŐRkőc fesztivál








Hőség. Mégis nekivágunk. És nem bántuk meg.

Igazi gyerekparadicsom ez a fesztivál, csupa színvonalas produkció/játék mindenhol. Soma pedig nagyonis vágyott a sok érdekes dolog kipróbálására, de hosszú sorok kígyóztak mindenhol. Azért néhány helyen kivárta a hőn áhított játékot, mint például az óriás flippert. Bár ereje már fogytán volt mikor végre játszhatott rajta. Igyekeztek a szervezők hűsebb helyekre rakni a helyszíneket mint tavaly, de a pihenésnek szánt - és Somát lenyűgöző - bábjátékok közönségei bizony a napon fődigéltek. Voltak kis papírházak amit művészek kifestettek és manógyerekek költözhettek bele. Mondanom sem kell Soma alig akart kijönni belőlük, ott pihengetett a csodakuckókban.

Soma végre ugrálóvárazott, sőt és pláne: sorbaállt hozzá a tűző napon!!! Kivárta hősiesen a sorát. És csatakosra ugrálta és csúzdázta magát a gumifellegvárban. Elég sokat váratott magára ez az ugrálósdi. Örülök, hogy végre legyőzte a vágyakozása a félelmét, a lába meg igencsak bírta a kiképzést.

És még ezer és ezer csudadolog volt. Ezt mindenkinek látnia kell egyszer!

Zsombort legfőképpen a program szórólapja bűvölte el, annak megszerzéséért küzdött folyton, és el is rágcsált egyet. :-) Zsombornak is lett volna bababirodalom, de neki elég volt a fűvel és prospektussal való ismerkedés. No meg hódított is (nem könnyű olyan helyen ahol mindenki gyerekkel van).

Már a kocsiban bealudtak a gyerkőcök, nem kellett senkinek sem altató.

Jövőre újra ugyanitt! (Reménykedve benne, hogy perpill akadályoztatott barátaink is csatlakozni fognak hozzánk.)

szombat, július 03, 2010

Soma (név)napja

Már megint könyvet kap a gyerek. És tetszik neki. És ez nekünk is. A kedvenc sorozata a Mit? Miért? Hogyan? bővült megint a mamák által. Az Első lexikonom és a Fedezd fel az érzékszerveid! került a polcára (az űrhajósra vágytunk, de az sajnos most nem kapható). Persze játék nélkül nem ünnep az ünnep, így megkapta tőlünk az áhított LEGO lépegető-robotot* (gondolom ovihozadék a vágy az ilyesmire). Nagyon szerette volna és közösen találtuk ezt a tetszetős külcsínnyel rendelkező kompromisszumot (bejátszik a félelme itt is, de a robot izgatja a fantáziáját). Duplós Dinót lőttem neki még a netvásárban (hasonlót akart folyton megszöktetni az oviból), meg egy ugyanolyat piciben Zsombornak. Remek tesós sztorikat lehet vele eljátszani. Zsombornak meg nagyon ízlenek. KatiNagyitól még kapott pár izgalmas dupló elemet, PiciMamáéktól meg egy békás ügyességi játékot. Antitól egy újabb barkácskészletet, amiben két!!! kalapács is volt. Mindennek nagyon örült a gyerkő. Mindet ki is próbálta és olvasott tovább... :-)

Aztán úgy alakult, hogy ez a nap az ajándékozásé lett. Gondosan elterveztem, hogy hogyan fogja pénteken és a hétvégén folyamatosan megkapni a kincseket. Ehelyett mindent ma kapott meg, hiába, tényleg ma van Soma napja. A pesti rokonok egy repülővel és vonattal lepték meg, Tesómék meg egy távirányítós daruval überelték az összes ajándékot. Soma hitte is meg nem is, hogy minden az övé (nem kap szíre-szóra dolgokat, oltásnál is egy zacskó kesudió bőven elég a Hősnek). Szerettem a zavarát, és ő magát is. Sokat kapott, sokat csobbant és még játszóterezhetett is. Boldog volt ez a névnap, tudom.

*Legózni még nemtud a gyerek, így celluxal varázsoltam belőle viszonylag stabil jószágot. És most azzal is alszik.