szombat, február 28, 2009

Fiúk a grundon

Vagyis Soma, Tomi és Zsizsi, az immár egymáshoz lassan felnövekedő csapat birtokba vette a lakást. A három portré hűen jellemzi a gyerkőket... Na, ki volt a legaktívabb? És a leghosszabb hajú?


Zsizsi (Andris)

Tomi

Soma


Nagyon imádtam őket, főleg ilyenkor:

És ilyenkor:


Mi meg a Gyöngyivel irtó jót beszélgettünk (már rám fért egy ilyen) és hagytuk a fiúkat kibontakozni, ami Somának sikerült a legjobban, Zoli hathatós segítségével. Gyertek máskor is!

Csak természetesen!

Mindig csak csodálok másokat, akik maximálisan megvalósítják azt amit tulajdonképpen én is szeretnék. Például: utazás, hordozás, szelektív szemét gyűjtés, egészséges életmód, természetes gyógymódok... stb. Általában a törekvés megvan, meg részben a megvalósítás is.

Ez annyit tesz >
• Utaznék-mennék én, ha lenne rá keret és egy kicsit bevállalósabb partner. De azért így is kiharcolok ezt-azt.
• Csak kicsit hordoztam (utólagos bánatomra). Remélem a következő gyerkőcnél bátrabb leszek.
• Külön gyűjtjük a papírt, flakont, elemeket.
• Próbálkozunk vegyszermentes cuccokat enni és a gyereknek nemtúl sok vacakot adni, édesség kategóriában a túrórudi és a tejszelet a maximum. A sportolókat viszont csak távolról csodálom... én magam meg dagadok, és morgok a súlyom miatt. De tenni érte nem teszek semmit.
• A természetes gyógymódok, praktikák azonban teljesen a én/mi asztalunk. Homeopátia, gyógyteák. Végre valami. Nemrég például az aloé-ra találtam rá és fanatikus rajongója lettem. Megütöd, lenyúzod, sebes, allergiás... ALOÉ! Immunerősítés... ALOÉ! Ollé!

Most a mosás mikéntjén gondolkodtam el... Tavaly kaptam egy próbaadag mosódiót kipróbálásra. Hittem is benne meg nem is... és úgy tűnik beválik (kop-kop)... Szert is tettem anyukám révén egy fél kiló dióra, mosóparfümre, és öko fehérítőre. Úgy tűnik tiszta és jó illatú is a ruha így, tán még puhább is. (+ Ecet a vízkőoldó és színkiemelő.) Még az elején tartok az egésznek, de a jelek bíztatóak.

És vannak akiket csodálok, de sohasem tudnám utánuk csinálni. Ilyen például a mosható pelus és a csak biot termelő-evők élharcosai. Minden elismerésem az övék!!!

csütörtök, február 26, 2009

Bal-jobb

Kérdez a gyerek: "És aztán a kérdés: Ezt megehetem ete?" - így. "Különben a kérdés..." - meg így. Meg így-úgy: "Micsinál...? Hol van...?" És nem győz kifogyni belőle. Visszatérő kérdéskör: KITTI. Aki bölcsis, és láthatólag hiányzik Somának. "Hol a kisKitti? Micsinál? Eszik biztos, igen. Nem, nem alszik... Otthon van biztos. Nem, a bölcsibe! Hol a kisKitti?"

És így is: "Megnézed nyuszika? Megnézheted, bizony!" - és megmutatja neki, hogy hogyan-mit rajzol. Balkézzel. De ha történetesen egy nyúl lapul a kezében, akkor kiderül jobbkézzel is tud ám dolgozni. Olyan kéztartással, hogy egy elsősnek is becsületére válna. Kérdeztem is tőle (mert én is szoktam ám!), hogy honnan vette ezt, amikor marokra fogva kellene alkotnia!? Rám nézett, nagy kerek szemekkel (nem értve a problémámat) és azt mondta: "Anyától." Szóval volt képe lemásolni egy felnőttet. :-) Egyébként ma egész nap rajzolt (firkált), a délutáni alvásából is úgy ébredt, hogy "Rajzoljunk!". Én csak megmutatok ezt-azt, de nem erőltetek semmit. Se rajzot, se zenét, se mást, de ő akarja. Örülök. Vágni ("ollózni") is szeretne, de nemnagyon tud mit kezdeni egy sima ollóval, be kell szerezni egy balkezest. Mi nem vagyunk balkezesek. Jácint nagypapája volt az, ezen kívül senki a családban. Barátnőm balkezes, és tudom, hogy nem könnyű annak lenni, mert szinte mindent jobbkezesekre terveztek... de nem halálos, ő rá a bizonyíték. :-) Ja és átszoktatásról szó sem lehet! Max jó lenne ha megtanulna írni jobbkézzel is.


szerda, február 25, 2009

Ovibeiratás

Ma Somát beírattam oviba, mert kellett, annak ellenére, hogy
• lehet, hogy nem megy háromévesen...
• egyáltalán nemtudom mi lesz 8 hónap múlva...
• azt sem tudom, hogy ez lesz-e a megfelelő ovi neki majdan...

"Anya elment tanúni: bla-bla-bla-blaaa.", "Jesz, nem nem! Hanem igen!" - szóval angolul tanulok, de a fiam asszem már profibb mint én.


kedd, február 24, 2009

Itt a gyerek...

Az Itt a gyerek, hol a gyerek? című játék nyertesét láthatjuk!


hétfő, február 23, 2009

Hócica

Már megint esett a hó... Hócicát építettünk délelőtt PiciMamáéknál. Mi nem tudunk sima hóembert. Som sokat segített nekem (a füle az ő érdeme), de tényleg! Nagyon élvezi a havazást. És az sem érdekli, hogy tiszta hó lesz! Furán hangzik, hogy ez eredmény.




"Megfogom a kezét. Megölelem. Megsimogatom."
"Pillanat! Hozok neked tejecskét."

szombat, február 21, 2009

28 hónapos...


...szeretnivaló, nagydumás, mondókázós-éneklős-táncolós, udvarias, érzékeny, félős (igyekszik legyőzni), érdeklődő, könyvolvasós-böngészős, 20 fogú (talán hátsó rágókat növesztő), pelusos, gyerekágyban alvó, nem evő, festegető-gyurmázó, szerepjátszós-bábozós, vidám, mosolygós, huncutkodó kisfiú.

Kitárulkozós

Nehéz erről beszélni. Babát szeretnénk... ó nagyon. A tél rideg valóságán túl még ez is nyomaszt. Bár a reményem még nem szállt el... de azért a tavasz sokkal bizakodóbbá tenne. Talán ha leírom, akkor kicsit megkönnyebbülök.

Aki nem szeretne női-orvosos-kinlódóst olvasni, az itt hagyja abba az olvasást!

Magánba járok nőgyógyászhoz (a saját rendelőjébe), aki ismeri a problémámat (Prolaktinóma - a magas prolaktin-szint gátolja teherbeesést). Már hetek óta (hónapok) várom a hormon-laborleletemet (prolaktin szint) amit felküldtek Bp-re... mindenki a másikra mutogat, hogy ott van. Végre kinyomoztam a lelőhelyét (nőgyógyászat a helyi kórházban - hogy miért ott, az rejtély). Telefonáltam, mondták mehetek érte (nem valami kedvesen). Magyar valóság. Rendelő: rengeteg a várakozó... Összevissza hívogatják be az embereket. Elkapom könyörgő stílusban az asszisztenst... "Csak a leletemért jöttem!" Az ingerülten: várni kell. Várunk. Gyanús kezd lenni a helyzet. Letámadom már nem annyira könyörgő stílusban az asszisztenst... "Csak a leletemért jöttem!!!" Ő: Még csak most fogynak el a bejelentkezettek, különben is vége a rendelési időnek! A várakozók felhördülnek. Én: Be kell jelentkezni? Ő: Nem látja, ki van írva! - és visszamegy a rendelőbe. A várakozók felhördülnek. Senki nem látja a kiírást. Én sem. De már nincs kivel vitáznunk. Vége a rendelésnek.

Szóval azért járok magánba (sok pénzért), hogy ezeket a helyzeteket elkerüljem... ugyebár. Lelet nélkül is szedem a doki által felírt gyógyszert... A tünetekből következtetve: Á már megint ugyanaz a probléma = ugyanaz a gyógyszer jó lesz (bromocriptin). Rettenetesen rosszul vagyok ettől a gyógyszertől. Talán azért mert rá van írva, hogy magas vérnyomásosok nem szedhetik (én az vagyok)?! - ezeket doktoromnak is mondtam. Erre ő: Nincs más gyógyszer rá, ezt kell szedni, ha babát akarok. Na puff! (Lehet, hogy ez a doki sem a legmegfelelőbb??) Komolyan így kell lennie? Hitetlenkedő és kisérletező szellem révén, nem hagytam annyiban a dolgot. Az egész napra elosztott adagot este, egy adagban veszem be és a vérnyomáscsökkentőt teljesen elhagytam. A végeredmény nappal egész tűrhető közérzet és 120/80-as vérnyomás. Éjszaka nem vagyok konkrét. Rosszul alszom és nem bírnak el a lábaim, de ezt megoldottuk Jácinttal (ezért is szeretem őt). Ő kel Somához, ha szükség van rá. Ennek eredményeként a gyerkő engem leApáz, a Jácint meg gyakran Anya. Itt tartunk... Én-mi mindent megtettünk. Várunk, remélünk.

Soma kíválóan utánozza a nyomtató hangját, és csak reménykedünk, hogy tényleg azt.


csütörtök, február 19, 2009

Nemsemmi

"A Pityu felszállt a repülőgépre és elrepült... (segítségkérő nézés - megmondom hova és ő meg is ismétli) Németországba. Kiszáll a repülőből, körülnéz, nemsemmit lát... fükaszát. Kettő, három, négy fünyirót senem lát." - az eleje valós elemekre, a vége kitalált elemekre épül. Soma mondandója általában ezen a tematikán nyugszik, és ember legyen a talpán, aki követni tudja.

És ez a menetfelszerelése mostanság, büszkén viszi a hátizsákját. És mi rejlik a hátizsákban? Hát bábok!!! Ő pakolja be őket. Ezek nélkül elindulni nem lehet sehova.



Tudnék én...

Barátnőm mesélte egyszer. Kajakozott még tiniként. Erős lány volt. Elbírta a sporteszközét, ami azért nemsemmi! Egy darabig kérdezték is a srácok, hogy ne segítsenek-é? De ő megakarta mutatni, hogy milyen kemény, erős nő, és köszönte nem. És mindenki látta, hogy milyen stramm. El is maradtak a segítőkész fickók... és ő cipelhette a piszoknehéz kajakot. Már nem is érezte magát olyan erősnek, nőiesnek meg aztán végképp nem. Mire is volt jó ez az egész? Semmire. Taktikát váltott. Hirtelen mégsem bírta el a kajakot... Cipeltek a fiúk. És ő evezés közben megmutathatta mit tud és lehetett dögös amazon is egyben. Sokszor eszembe jut ez a sztori. Szóval: tudnék én havat lapátolni, de nem teszem... amíg nem muszáj.

szerda, február 18, 2009

Hiszti

Itthon punnyadunk. Soma nem akar felöltözni és kimenni. Mondjuk én és az apja sem. Tehát ne csodálkozzunk, ugye? Ez nem azt jelenti, hogy tegnap nem vetette bele magát a gyerkőc a hó okozta örömökbe. Mármint a hisztivel egybekötött felöltözés és elmenetel után. Sír és megfeszíti magát, csak néha fetreng a földön... ez az egyik fajta dacossága.

A másik az alváshoz kötődik - ez a durvább. Elég mereven ragaszkodik az alvások helyéhez (kizárólag ágy) és idejéhez. Mindig jó alvó volt, de mostanság az elalvás szakasza kritikusba ment át. Minden érdekli és izgatja a fantáziáját, tavaly nyári dolgokra is emlékszik, nemhogy az imént történt dolgokra. Minél fáradtabb annál nyűgösebb lesz, ami néha dobálásba, "Megütlek!, Megharaplak!"-ba megy át (mondjuk szép tőle, hogy bejelenti), majd végül sírdogál, és maga sem tudja mit akar. Csak maximális nyugalommal, türelemmel lehet kivárni a végét... nehéz. Főleg ha a környezet nem asszisztál az egészhez, ugyanis a külső hangokra is nagyon figyel Soma, és már egy rosszul időzített köhögés is gondolatlavinát tud elindítani a kis fejében. Persze itt mondhatnánk, hogy rosszul szoktattuk (mondják is)... de nem hiszem. Nagyon érzékeny típus. Mi úgy gondoljuk, hogy egy kis csend szolgáltatása nem nagy ár egy átaludt éjszakáért. Pláne hogy reggel 9 körül szokott kelni manapság, és délután is két óra az átlaga.

hétfő, február 16, 2009

Újdonság

Visszakaptuk a kölcsönadott fürdető gyűrűnket, azóta az újdonság erejével hat...

video

Végre sikerült feltölteni egy videót... Hurrá! (Betömörít - talán túlságosan is - és megvág...)

Most már csak azt nem tudom, hogy miért nem nyitja meg a rendszer a blog fotóit egy másik ablakban (nagyban). >>> Tudna valaki segíteni!?

vasárnap, február 15, 2009

Ki visong?

Nem értem! Soma kitartóan mondja: "Kivisong?" > "Kivi song?" > "Ki visong?" > Ja értem!!! Van még mit tanulnom. Egy kocsi kerekei csikorogtak...

Egyébként Soma köhög, nózi folyik péntek óta. Főleg éjjel, ha megébred akkor tud nagyon köhögni. Elég levert volt a napokban, bár láztalan.

csütörtök, február 12, 2009

Rütyülés

Babalátogatóban voltunk ma. Barnabás kétésfél hónapos, Márta barátnőm kisfia. Igazi vasgyúró kissrác, eszik-alszik még (már szinte az egész éjszakát átalussza), de ami kis időt fenn van azt szinte végigsírja. Rütyűni kell a fenekét. Én is cipeltem... Jó súlya van már. (Ó emlékek...) Soma féltékeny is volt, görbült lefele a szája. De édes volt! - előre vetítette kétgyerekes sorsomat. (Csak már itt tartanánk!) Csakhogy ha megálltam sajnos Barnás már sírt is... hasa? foga? (bár ez elég korai, de volt már ilyen) Itt majd csak az idő oldja meg a dolgokat. Nem akarták hogy cumis legyen... de attól megnyugszik. Nem akar/tud szopizni, de a lefejt anyatejet cumisüvegből megissza (bármilyen mennyiséget képes lenne). Jó kis problémák elé állítja az elsőgyerekes anyukát. (De rég volt!) Egyébként meg GYÖNYÖRŰ. A találka bónuszként emlékidéző szerepet is betöltött. Hogy, s miként volt Somával. Néztem a naplóm... úgy látszik a méricskélés, adatozás szinte kimaradt nálam. Az első két-három hónap volt csak érdekes nekem ilyen szempontból - korábban jött, kis súllyal. Utánna, amikor behozta a lemaradást, evett a gyerkő ha éhes volt. Olyan mintha egy második gyerek naplóját olvasnám. Tényleg ilyen laza lennék?? :-)


Márta: "Soma egy tündéri kiskölyök, jól ki lehet vele jönni." Én is így látom. Bár már két év után kicsit néha besokalok a műszaki érdeklődésének határtalanságán... hiába fiú, no. Most például egy "kopresszor"-t talált. Amikor hazajött a Peti (Apuka) akkor mondta, hogy tulképpen az egy szivattyú. Onnantól Soma nagyon örült az új tudásának: "Anya, nézd szivattyú! Itt kell benyomni és indul, így e: brrrrrr." Úgy utánuk mentem volna (meg akivel még simán elmegy Soma) hogy meglessem miket-hogyan mondanak egymásnak... De amikor ott vagyok, akkor már érzi az anyai jelenlétemet... és az már MÁS - így nem folyok bele. Pedig nehéz.


szerda, február 11, 2009

Báb-világ

Soma választékosan és rengeteget beszél, sokat dolgozik. Fúr, fűrészel, fűnyírózik... de megfőzi a capuccinómat is, sőt a bábokat is megvendégeli. :-) Ez utóbbiak most nagy kedvencek lettek (mert persze jó partnerei is vannak hozzá). És ha nem tudnátok: "A Szerénke szakember, a béka is, de a legjobb szakember a Frakk!" - ez a mai aranyköpése.

kedd, február 10, 2009

Csillagok

A szobatisztaság még nagyon messze van, de vannak bíztató jelei, bár senki nem erőlteti a dolgot. (A leghátráltatóbb tényező a TÉL és az hogy ebből kifolyólag nincs az egész lakásban egyenletes meleg, ahol ledér öltözékben lehetne Soma.) A dolgok javarészt a pelust részesítik előnyben. A pisi azonban kellő légkör meglétekor gyakori a más típusú alkalmatosságokban. "Pisilek a bilibe!" Néha még a akkor is mond ilyeneket amikor pelus van rajta. Azonban a nagydolgokkal nehezebb az ügy. Ma produkálta Soma a hetedik 'csillagát'. Minden nagyobb produktumnak ami a bilibe/wc-be kerül, annak egy csillag a jutalma (jó ötlet koppintva), ami a helyiség falára kerül felragasztásra. Soma nagyon tud örülni nekik. És büszkén mutogatja is minden látogatónak! (Gondolom hogy örülhetnek neki...) Elég kevés van belőlük és még mindegyik külön sztori eredménye. A ma esti nagydolog például a gyerkőc gyors wc-ről felpattanásának következtében a padlón landolt, teljesen sokkolva Somát (és engem sem hagyott hidegen). Így elég zaklatott lett az esti fürdés-altatás. Remélem a holnap megtalált nagy csillag oldja majd ezt a traumát. (Márcsak ezért is jónak látom a jutalmazás e módját.)

A csillagok...

hétfő, február 09, 2009

Műszaki szaki

Soma tegnap: "rengép". (Én: ???) Ma: "röngengép". (Én: Aha!) > Megtaláltuk az én régi Tesz-vesz városos könyvem... ez a nagy kedvenc most. Én meg találgathatok... Ma példának okáért kockából "mikroszgép"-et kellett építeni neki... Szerencsére fellapozta a könyvben a kívánt dolgot, így mikroszkópja is lett, a "varrógép" mellé. Micsoda vonzódási területek! Vagy nyelvész vagy műszaki szaki lesz a gyerkőc.

Soma játéktelefonon telefonál:
(A vonal túlsó végén George Clooney / Batman - ez a grafikája a mobilnak.)
"- Halló!
- Szia Dzsordzs!
- Hol vagy? Pesten?
- Nem, Kapuváron. - széttárja a kezét.
- Hol a biciklid?
- Hol a motorod? - javítja ki saját magát Som.
- Lenn a pincében van? - rámnéz, bólogat.
- Ja, ja...
- Nem ja, hanem igen! - fejcsóválás
- Lepumpáltad?

- Az én biciklim mellett. - büszkén vigyorog.
- Apa biciklije nincs. - sajnálkozva.
- És, és... hümm. Nemtudom.
- Háát szia Dzsordzs!
Letette a telefont." - mondja végül nekem.
Én meg ültem, meg sem szólaltam... fejben jegyezeteltem.

Hihetetlen megélni vele ezt a rohamos beszédfejlődést, ami persze tettekkel is párosul. Például tud láthatatlan ("kettő, három, négy") tejeket cipelni, amik olyan nehezek, hogy alig bírja felemelni, és hajlott derékkal kell vinni őket.

Valami játékállatnak magyaráz:

"Kicsim, az a bümm-brümm, az a motor, tudod!" - felemeli a mutatóujját és úgy mondja.

Egy feketerigó jár most az erkélyünkre "ebédelni" és napozni...
Ez utóbbit meglátva:
- Soma nézd idejött a rigó pihenni!
"- Nem Mama! Gondolkodik."

vasárnap, február 08, 2009

"Gyere vissza Pupu!"

Szonja-Liza csapat vendégeskedett ma nálunk. Soma imádta, hogy itt voltak a kiscsajok, mégis mindenért sírt, mindenért nyafogott, mindenen megsértődött. Odanyújtott valamit Lizának "Tessék Liza ezt neked adom.", s mikor az elvette, Som eszeveszett sírásba kezdett. Ez volt a leggyakoribb tényállás. Tudom, saját terep védelme... birtoklás... nehéz egy ilyen kis gyereknek. No de a Szonja a maga 20 hónapjával semmin nem akadt fenn. Mosolygott-aludt-evett és lepergett róla minden Somhiszti. Szóval a várakozás izgalmát és a lányok ittléte felett érzett örömöt leszámítva is rá kellett jönnöm (má'megint), hogy Soma egy tipikus bőgőmasina. Van még mit tanulnia a gyerkőcömnek a közösségi életből. Azért a csapat megígérte, hogy jönnek még, tehát annyira mégsem volt vészes... Vagy ennyire kedvelnek minket???! :-)



• Somára ragad minden szó... Helga azt mondta Szonjának: Hova mész te kis Pupu? (Helga a szógyártás nagymestere. Vigyázat Hel!) Erre Soma: "Gyere vissza Pupu!"
• Szonja DVD gombot nyomkodna - Soma rászól: "Nem szabad! Azt nem lehet bekapcsóni, veszélyes. Nem, nem lehet! A szakember ért hozzá, tudod!

Összegzés: Most aztán mesélhetek Somának...
"Anya elmeséled?! Szonjásat, Lizásat és Helgásat is."

péntek, február 06, 2009

Idol

Az én fiam ma eddig tőle sohasem látott áhitattal nézte MÁRK-ot, a harmadikas nagyfiút. Pilla nem rebben, hang megreked, mozgás lelassul... és tekintet csüng. A náluk töltött bő két óra alatt ez a hozzáállás semmit sem változott. Ilyen még nem volt. Mondjuk Márk jó példakép lenne, nagy hozzáértéssel magyaráz a picinek, keresi a kedvét és jókat örül-derül Soma egy-egy elsuttogott(!!) szaván. > "Anya, Soma azt mondta erre az autóra, hogy: tökéletes! Tényleg azt mondta!" Láthatólag élvezték egymás társaságát. A gyerkőcöm alig akart hazajönni...

Van remény...

Egyrészt süt a nap.

Másrészt kezd beindulni a helyi Ringató! Úgylátszik a napsütésnek ehhez is sok köze van. Az anyukák kezdenek kibújni a csemetéjükkel a csigaházukból. Szép számban voltunk ma... és persze jól is éreztük magunkat.

csütörtök, február 05, 2009

Az ecset esete



Imádom ezt a hajcsücsköt (mindig szalagot készülök bele kötni, mint a Tulipános Fanfannak, de feminin vonása miatt mindig elvetem az ötletet)... és ahogy alkot... balkézzel.

szerda, február 04, 2009

Ó én balga!

Gondoltam visszaolvasok... olyan jó lenne már a kezünkben tartani a babaszobás kézlenyomatos lapunkat...


És azt a felfedezést tettem, hogy semminek semmi nyoma a blogban! Merthogy minden piszkozatban maradt!!!!! Úgy besűrösödtek az események akkoriban, ez a mentségem. Bár senki sem hiányolta! :-( Pedig igazán jó kis napokat töltöttünk el Budapest és környékén még októberben (Az ÚT - bejegyzés alatt). Szóval akit mégis érdekel, most olvasgathat.

kedd, február 03, 2009

Huhh!

Jön a gyerekem és közli:
"- Anya szipuztam!" - és persze vigyorog. Én nem, mert ugye ez elég meredek, pláne egy kétévestől.
- Miiicsodaaa?! - közben Som rájön, hogy talán nemjól mondta...
"- Szopiztam, így." - és cuppog a mellemnél.
Én meg felsóhajtok, hogy talán még van remény. :-)

Soma szókeresgélése ma a fenti párbeszédben teljesedett ki. Igen, így szokta, bár nem mindig ilyen vicces. De az dícséretes, hogy például az "agregátor" szó is ment neki másodszorra. Bár rólam lefolyt egy kis víz mire rájöttem, hogy mit szeretne mondani.

vasárnap, február 01, 2009

Először

Először a PiciMamáékhoz akartunk menni, de elkezdett esni a hó és az utak ilyenkor arrafelé járhatatlanok, így maradtunk itthon kettesben. És nem is lett ez olyan rossz nap.

Először főztünk együtt vagy mi. Inkább azt mondanám, hogy túrós derelyét főztem ki (olvasztottam ki) és zsemlemorzsába forgattam. Mellette meg rotyogott egy kis zacskós leves... Körülbelül ez az én főzési tudományom. Ez a gyerek jöttével semmit sem változott. Pedig voltak terveim... huhúú. Még kezdetben sokat pempősítettem neki, de ennyiben ki is merült a tudományom. Szóval a konyhai dolgokat Jácintra hagyományoztam. Hiába Ő ebben a nyerő - és persze lehet is ENGEM irigyelni érte. :-)
Szóval Som a morzsázás főtudora lett. A zsemlemorzsát kavargatta, öntögette, sőt még a szájába is került a cuccból. Nos ez azért érdekes, mert: 1 > a nemszeretek koszos lenni kategóriában volt eddig a főzni segítés. Csak a játék-dolgain tudott igazán jót főzni (főleg levegőt). 2 > nemszereti megenni-megfogni az érdekes állagú dolgokat (ez nagyon széles skálán mozog). A kész derelye már ebbe a kategóriába esett.
És az egészben mi volt a legszenzációsabb Soma számára? Hogy egy kicsit videóztam is. A felvételt vagy harmincszor nézte és kacagta végig (pedig ez már igazándiból a lecsengés megörökítése volt). Azt jobban megörökítettem volna, ahogy saját magán kacarászik és kommentálja is: "Soma baba micsináltál!", "Mégegyszer!" stb. Mindenesetre azt megállapíthatjuk, hogy mindketten nagyon jól szórakoztunk. Lehet, hogy mégis megkellene tanulnom főzni? (Ó ez nagyon költői kérdés volt.)


Délután cukrászdában voltunk. Soma ma először életében megevett egy egész szelet sütit (gesztenyés alagút). Biztosan nagyon éhes is volt, mert először tette meg az oda-vissza utat (kb 2 km) gyalog ebben a hidegben. Lassan haladtunk, mert mindenhol hógolyót gyúrt és minden havas helyet be kellett járnia (igencsak rákapott a havazás ízére). Olyan édesen végigbohóckodta az utat, hogy el is feledtette velem hogy csigalassan haladtunk.


És végül az esti fürdésnél beleborította az összes játékát a fürdőkádba, majd a fürdőkádas formabedobóját felfedezve szépen összehalászta a sok cucc közül a bedobandókat és mindet be is juttatta a megfelelő helyre. Először. Kirakó és formabedobó, ezek sohasem hozták lázba, eddig.