Kitárulkozós

Nehéz erről beszélni. Babát szeretnénk... ó nagyon. A tél rideg valóságán túl még ez is nyomaszt. Bár a reményem még nem szállt el... de azért a tavasz sokkal bizakodóbbá tenne. Talán ha leírom, akkor kicsit megkönnyebbülök.

Aki nem szeretne női-orvosos-kinlódóst olvasni, az itt hagyja abba az olvasást!

Magánba járok nőgyógyászhoz (a saját rendelőjébe), aki ismeri a problémámat (Prolaktinóma - a magas prolaktin-szint gátolja teherbeesést). Már hetek óta (hónapok) várom a hormon-laborleletemet (prolaktin szint) amit felküldtek Bp-re... mindenki a másikra mutogat, hogy ott van. Végre kinyomoztam a lelőhelyét (nőgyógyászat a helyi kórházban - hogy miért ott, az rejtély). Telefonáltam, mondták mehetek érte (nem valami kedvesen). Magyar valóság. Rendelő: rengeteg a várakozó... Összevissza hívogatják be az embereket. Elkapom könyörgő stílusban az asszisztenst... "Csak a leletemért jöttem!" Az ingerülten: várni kell. Várunk. Gyanús kezd lenni a helyzet. Letámadom már nem annyira könyörgő stílusban az asszisztenst... "Csak a leletemért jöttem!!!" Ő: Még csak most fogynak el a bejelentkezettek, különben is vége a rendelési időnek! A várakozók felhördülnek. Én: Be kell jelentkezni? Ő: Nem látja, ki van írva! - és visszamegy a rendelőbe. A várakozók felhördülnek. Senki nem látja a kiírást. Én sem. De már nincs kivel vitáznunk. Vége a rendelésnek.

Szóval azért járok magánba (sok pénzért), hogy ezeket a helyzeteket elkerüljem... ugyebár. Lelet nélkül is szedem a doki által felírt gyógyszert... A tünetekből következtetve: Á már megint ugyanaz a probléma = ugyanaz a gyógyszer jó lesz (bromocriptin). Rettenetesen rosszul vagyok ettől a gyógyszertől. Talán azért mert rá van írva, hogy magas vérnyomásosok nem szedhetik (én az vagyok)?! - ezeket doktoromnak is mondtam. Erre ő: Nincs más gyógyszer rá, ezt kell szedni, ha babát akarok. Na puff! (Lehet, hogy ez a doki sem a legmegfelelőbb??) Komolyan így kell lennie? Hitetlenkedő és kisérletező szellem révén, nem hagytam annyiban a dolgot. Az egész napra elosztott adagot este, egy adagban veszem be és a vérnyomáscsökkentőt teljesen elhagytam. A végeredmény nappal egész tűrhető közérzet és 120/80-as vérnyomás. Éjszaka nem vagyok konkrét. Rosszul alszom és nem bírnak el a lábaim, de ezt megoldottuk Jácinttal (ezért is szeretem őt). Ő kel Somához, ha szükség van rá. Ennek eredményeként a gyerkő engem leApáz, a Jácint meg gyakran Anya. Itt tartunk... Én-mi mindent megtettünk. Várunk, remélünk.

Soma kíválóan utánozza a nyomtató hangját, és csak reménykedünk, hogy tényleg azt.