csütörtök, február 26, 2009

Bal-jobb

Kérdez a gyerek: "És aztán a kérdés: Ezt megehetem ete?" - így. "Különben a kérdés..." - meg így. Meg így-úgy: "Micsinál...? Hol van...?" És nem győz kifogyni belőle. Visszatérő kérdéskör: KITTI. Aki bölcsis, és láthatólag hiányzik Somának. "Hol a kisKitti? Micsinál? Eszik biztos, igen. Nem, nem alszik... Otthon van biztos. Nem, a bölcsibe! Hol a kisKitti?"

És így is: "Megnézed nyuszika? Megnézheted, bizony!" - és megmutatja neki, hogy hogyan-mit rajzol. Balkézzel. De ha történetesen egy nyúl lapul a kezében, akkor kiderül jobbkézzel is tud ám dolgozni. Olyan kéztartással, hogy egy elsősnek is becsületére válna. Kérdeztem is tőle (mert én is szoktam ám!), hogy honnan vette ezt, amikor marokra fogva kellene alkotnia!? Rám nézett, nagy kerek szemekkel (nem értve a problémámat) és azt mondta: "Anyától." Szóval volt képe lemásolni egy felnőttet. :-) Egyébként ma egész nap rajzolt (firkált), a délutáni alvásából is úgy ébredt, hogy "Rajzoljunk!". Én csak megmutatok ezt-azt, de nem erőltetek semmit. Se rajzot, se zenét, se mást, de ő akarja. Örülök. Vágni ("ollózni") is szeretne, de nemnagyon tud mit kezdeni egy sima ollóval, be kell szerezni egy balkezest. Mi nem vagyunk balkezesek. Jácint nagypapája volt az, ezen kívül senki a családban. Barátnőm balkezes, és tudom, hogy nem könnyű annak lenni, mert szinte mindent jobbkezesekre terveztek... de nem halálos, ő rá a bizonyíték. :-) Ja és átszoktatásról szó sem lehet! Max jó lenne ha megtanulna írni jobbkézzel is.


Nincsenek megjegyzések: