szerda, február 18, 2009

Hiszti

Itthon punnyadunk. Soma nem akar felöltözni és kimenni. Mondjuk én és az apja sem. Tehát ne csodálkozzunk, ugye? Ez nem azt jelenti, hogy tegnap nem vetette bele magát a gyerkőc a hó okozta örömökbe. Mármint a hisztivel egybekötött felöltözés és elmenetel után. Sír és megfeszíti magát, csak néha fetreng a földön... ez az egyik fajta dacossága.

A másik az alváshoz kötődik - ez a durvább. Elég mereven ragaszkodik az alvások helyéhez (kizárólag ágy) és idejéhez. Mindig jó alvó volt, de mostanság az elalvás szakasza kritikusba ment át. Minden érdekli és izgatja a fantáziáját, tavaly nyári dolgokra is emlékszik, nemhogy az imént történt dolgokra. Minél fáradtabb annál nyűgösebb lesz, ami néha dobálásba, "Megütlek!, Megharaplak!"-ba megy át (mondjuk szép tőle, hogy bejelenti), majd végül sírdogál, és maga sem tudja mit akar. Csak maximális nyugalommal, türelemmel lehet kivárni a végét... nehéz. Főleg ha a környezet nem asszisztál az egészhez, ugyanis a külső hangokra is nagyon figyel Soma, és már egy rosszul időzített köhögés is gondolatlavinát tud elindítani a kis fejében. Persze itt mondhatnánk, hogy rosszul szoktattuk (mondják is)... de nem hiszem. Nagyon érzékeny típus. Mi úgy gondoljuk, hogy egy kis csend szolgáltatása nem nagy ár egy átaludt éjszakáért. Pláne hogy reggel 9 körül szokott kelni manapság, és délután is két óra az átlaga.

Nincsenek megjegyzések: