Rütyülés

Babalátogatóban voltunk ma. Barnabás kétésfél hónapos, Márta barátnőm kisfia. Igazi vasgyúró kissrác, eszik-alszik még (már szinte az egész éjszakát átalussza), de ami kis időt fenn van azt szinte végigsírja. Rütyűni kell a fenekét. Én is cipeltem... Jó súlya van már. (Ó emlékek...) Soma féltékeny is volt, görbült lefele a szája. De édes volt! - előre vetítette kétgyerekes sorsomat. (Csak már itt tartanánk!) Csakhogy ha megálltam sajnos Barnás már sírt is... hasa? foga? (bár ez elég korai, de volt már ilyen) Itt majd csak az idő oldja meg a dolgokat. Nem akarták hogy cumis legyen... de attól megnyugszik. Nem akar/tud szopizni, de a lefejt anyatejet cumisüvegből megissza (bármilyen mennyiséget képes lenne). Jó kis problémák elé állítja az elsőgyerekes anyukát. (De rég volt!) Egyébként meg GYÖNYÖRŰ. A találka bónuszként emlékidéző szerepet is betöltött. Hogy, s miként volt Somával. Néztem a naplóm... úgy látszik a méricskélés, adatozás szinte kimaradt nálam. Az első két-három hónap volt csak érdekes nekem ilyen szempontból - korábban jött, kis súllyal. Utánna, amikor behozta a lemaradást, evett a gyerkő ha éhes volt. Olyan mintha egy második gyerek naplóját olvasnám. Tényleg ilyen laza lennék?? :-)

Márta: "Soma egy tündéri kiskölyök, jól ki lehet vele jönni." Én is így látom. Bár már két év után kicsit néha besokalok a műszaki érdeklődésének határtalanságán... hiába fiú, no. Most például egy "kopresszor"-t talált. Amikor hazajött a Peti (Apuka) akkor mondta, hogy tulképpen az egy szivattyú. Onnantól Soma nagyon örült az új tudásának: "Anya, nézd szivattyú! Itt kell benyomni és indul, így e: brrrrrr." Úgy utánuk mentem volna (meg akivel még simán elmegy Soma) hogy meglessem miket-hogyan mondanak egymásnak... De amikor ott vagyok, akkor már érzi az anyai jelenlétemet... és az már MÁS - így nem folyok bele. Pedig nehéz.