csütörtök, december 31, 2009

Vége

Ezt az évet azthiszem nemcsinálnám újra végig. Legalábbis ebből 10 hónapot. Elég nehéz volt ez a pocakosság. Sok az aggódás. De persze megérte minden. És az utolsó két hónap kárpótolt is mindenért. Zsombor megszületett, és én két csodafiú anyukája lehetek. Mennyei érzés. Teljes a családunk. Teljes a férfiuralom, de már nem bánom. Így zárni az évet nem rossz dolog. Már csak egy ekkora családhoz illő ház hiányzik...

BÚÉK!

Testvérek

Somának volt már pár féltékenységre utaló jelzése, de nem túl vészesek. Egyébként már vártam is ilyesmit, mert az eléggé furcsa lett volna ha ekkora változás minden jel nélkül megy végbe. Szóval Soma most már nem akarja ölbevenni Zsombort, jön simogatni, puszilgatni, de fogni nem szeretné. Már azt is mondta, hogy nem szereti, de a következő pillanatban már szeretgette is. Szinte ennyi. Pánikba esik ha nem hallja a hangját, vagy nem találja a megszokott helyén. Ezen kívül ilyenek hallhatóak: "Isteni babaillata van!", "Segítek kiemelni!", "Megigazítottalak, na most itt biztonságos." , "Anya egyél meg! - és mutatja a pocakját. És a Zsombort is! ...

Jó elnézni őket, külön-külön is és együtt is (ez utóbbi fotóban sajnos szinte kivitelezhetetlen). Lehet úgy szeretni a másodikat mint az elsőt? Igen. Igen. Igen! Olyan jó, hogy Soma után már kitaposott úton járok. Kevesebb a félelmem, biztosabb a kezem, nagyobb az energiám. És hatalmas a szeretetem. Betöltik a fiúk a szívemet, és még Apának is marad benne egy kis hely. Olyan jóóóóóóóóóóó kétgyerekesnek lenni!

Izgulok...

Tesóméknál még nincs meg a baba. Ez az 5. ráhúzott nap. Nagyon izgalmas. Az év első babájára gyúrnak...

kedd, december 29, 2009

Zsomborodik

avagy Zsombor 2 hónapos


Hihetetlen, hogy már itt tartunk. Minden mércét megüt ami egy két hónapostól elvárható. Talán kicsit hangosabb... a kiabálása. Először nem sír ha gondja van, hanem kurjongat. Anya gyere már! hangsúllyal. Mély hangján gagyorászik, közben a szemedbe fúrja a tekintetét. Akkor a legédesebb, amikor a cicibe mondogat bele két szlappantás között. Sokat mosolyog. Talán kicsit nagyobb a súlya az átlagnál (nekem mindenesetre nehéznek tűnik), kb 5,5 kg. Ha lavinaszerű hegyomlás hangjait halljuk, nem kell messzire rohannunk, csak a kiságy felé szagolnunk. Igen, újfent kicserélhetjük az imént cserélt pelust. Szerencsére barátaink-rokonaink elláttak rendesen e fogyóeszközzel. Szeret enni, nappal elég sűrűn kér. Ilyenkor az alvása sem olyan mély és elég rövid. Olyan két óránként eszik, közte alszik egy órát, a többit átnézegeti. Éjszaka - ha végre elaludt (kb kilenc tájt) - van hogy csak egyszer ébred és szopizik. Tejem van rengeteg, ezt főleg éjjel sínylem meg, amikor fejnem kellene, de nincs erőm hozzá. Olyankor tejben fürdünk. Azért a fagyasztóba is jut elég. A fejét emeli rendesen, bár hason egyáltalán nem szeret. A fények, kontrasztok ámulatba ejtik. A keze nézegetésre nem való, de annál finomabb. Hatalmasakat cuppog rajta. Szeret kézben lenni, de nem tartom jónak a sok tartigálást, persze azért így sem panaszkodhat. Szereti a változatos fekhelyeket, így inkább ezeket variálom. A kiságya csak alvásra való. Kezdem érzékelni, hogy érzékenyedik. Bár még bírja a nagy nyüzsgést körülötte, ha fenn van meg egyenesen imádja. 57 cm hosszúnak mértem, 62-es ruhákat hord. Nemcsak ő nődigél, de a haja és a szempillája is. Mindkettőből még bármi lehet. A vizet változatlanul kedveli, nem csoda, hisz víz jegyű. Ma véletlenül kicsúszott a kezemből fürdetéskor (Ej-ej Anya!), és elmerült a dézsában. És egy nyikk nélkül tette ezt! Szeretném majd őt is babausziba hordani, mint annó Somát. Egyébként a masszázst is egyre jobban kedveli. Egy kicsit kötöttnek találom. Jó lenne ha hamarosan kapnánk időpontot az ortopédián. A csípő és hasi uh-ja hétfőn megtörtént és semmi rendelleneset nem találtak. Mindenesetre masszírozom rendszeresen, már a jó érzés miatt is. A hangokra nagyon figyel, kedves dallamokra elolvad.

Egy aranybogár ez a gyerek. Akarom mondani: tömör gyönyör.

Nemalvás

Soma és Zsombor egyaránt nemalvásban szenvednek (mi bezzeg tudnánk aludni). Az okok különbözőek. De az estékhez a két gyerekhez két felnőtt kell. Ami szerencséjükre megadatik. A mi szerencsétlenségünkre.

Soma nem anyafüggő alvás téren, így Apa is megfelel terrorizálandó személynek. Ne menj ki! Ne ülj le! Olvassunk! Mesélj még! Fejből! Énekelj! Ne énekelj! Szomjas vagyok. Kakilni kell! Fáj a tenyerem! Viszket a fenekem! És még sorolhatnám. És végül amikor már minden lehetséges kártyáját kijátszotta, jöhet a végső csapás: NEMAKAROKALUDNI, BRÜHÜHÜ! Dülöngél, ujjszopi ezerrel, takaró gyürögetés, öklömnyi könnyek. És nem hall, nem lát, csak baromi fáradt. Lehet, hogy kicsit határozottabbnak is kellene lennie Apának, mert Som eléggé megvezeti. Velem nem lenne ilyen könnyű dolga, de hagyom hogy ők játszák le a meccsüket, az én kiszámíthatatlan jelenlétem (Zsombor nyüglődés/szopi miatt), szerintem csak bonyolítana a dolgon. De aztán Apa legyűri, kb 10 körül. És rövid az éjjel... mert persze Som időnként megjelenik nálunk, olyan frissen mintha reggel lenne, és persze azt gondolja, hogy mi is olyan fittek vagyunk, mint ő. Azért édes amikor pl a műholdak problematikáját akarja megtárgyalni az éjszaka kellős közepén. Kicsit mellémbújik (persze még mindig nem tud nálunk elaludni). Majd Apa visszaviszi a szobájába (illetve megy magától) és megint legyűri. Mert persze a műsor kicsiben most is kijár. Zsombor nem kel olyan gyakran mint Soma. Zsombor velünk egy szobában alszik. A mellettünk lévő kiságyban. Szóval van egy kis rejtett féltékenység is a dologban... Mindenesetre nehéz megélni. Főleg akkor sajnálom Somát amikor az elalvás ellen kűzd. Főleg azért problémás ez az egész, mert tudjuk, velünk akar lenni és még játszani. A másnapi együttjátszási kilátások egyáltalán nem hozzák lázba. Holvanazmég! Egyet tudok, belsőleg kell akarnia elaludni, mindenféle külső motíváció nem hatásos. De hogyan érjük el ezt?

Zsombor maratonit nézelődött az elején éjjel (mikor máskor), a nappalt meg szinte átaludta. Maratonikat szopizva közben. Most meg maratonit nyüglődik az elalvásért, de viszont maratonit alszik utána. A szopit mára már nagyon gyorsan lezavarja, csak az utánajövő böfivel kűzd rendesen, van hogy egy óra múlva is jön egy. Sajnos néha fulladozó jelleggel. Résen kell lenni. Nemnagyon merjük még alvás közben sem felügyelet nélkül hagyni emiatt. Ezek a kósza böfik lehetnek az elalvás megnehezítői. Talán a pocakja is fáj. Bár a lábát nem húzkodja fel. Azért Infakolt kap, amit csak pukikönnyítőként emlegetünk. Először csak este aludt el nehezen, most már a napközbeni sem sima ügy. Pláne, hogy van egy nehezítő körülményünk is, aki hangos és persze akkor jön-sír-akar amikor a legjobban nemkéne. A cumival kezdek megbékélni, bár továbbra sem szeretem. Rengeteget könnyít az elalvásán. Egyébként meg sokat van nélküle. Éjszaka például egyáltalán nem szükséges az elalvásához. Nappal meg ha nem álmos, akkor a keze beszlappantása is megteszi.

És hogy megoldódik-e ez az egész? Hát igen remélem... Egyenlőre lövésem sincs egyikhez sem, lehet hogy többet kellene aludnom hozzá, hogy jobban tudjak gondolkodni. Remélem hamar kinövi mindkettő, ez lenne a szuper megoldás. Ezt jól kigondoltam. Pricc és prucc!

hétfő, december 28, 2009

Ünnepek

Most végre megálltunk kicsit. Az elmúlt napokban volt program bőven. 25-én Anyumnál voltunk (ahova a tesómék is hivatalosak voltak), 26-án Jácint szüleinél ünnepeltünk (ahol a Heni&Zolika párossal is találkoztunk), 27-én Apám jött hozzánk (és egy kicsit felszaladt hozzánk Hanzi nagybátyám). Szóval nem unatkoztunk (és persze jól teleettük magunkat). Volt ám csillogó szempár rengeteg. Somáé a karácsonyfák és ajándékok irányába csillogott. A vendéglátóké és vendégeké meg Zsombor irányába. És mindegyik érthető. Mindkét fiú nagyon jól viselkedett. Soma sokat játszott, énekelt és énekeltetett. Bár némikor túlságosan felpörgött a sok élménytől, de még kezelhetőn belül maradt. A három napból kettőn nem aludt délután. Vajon miért? Így viszont este hamar kidőlt és végigaludta az éjszakákat. Somának még mindig a karácsonyfa tetszik a legjobban, azzal dicsekszik, azt mutogatja. Az ajándékok másodlagosak, bár nagyon örült nekik, de magától nem büszkélkedik velük, bezzeg a fával! Zsombor jókat aludt-evett a nagy nyüzsik közepedtében. Amikor fenn volt meg nézelődött, gőgicsélt. Angyali volt. Tetszett is mindenkinek. Most már az áll-orrvonalát leszámítva egyáltalán nem hasonlít Somára. Szeretem fotózni, de olyan sötétek a napok (és a lakásunk), hogy alig lehet éles képet csinálni róla. Ezt nagyon sajnálom. Pedig Soma szélvész jellegéhez képest egyenesen remek fotóalany. Egyébként alig bírok (én is) betelni vele. Olyan erős, életrevaló. Igazi fa alá való ajándék. Az illata, a keze, a tekintete, a hangja, egyre jobban látszó pillái, növögető haja... mmm. Imádatos. Második, de mégis első a maga módján.





Azthiszem teljesen elfogult vagyok a gyerekeimmel szemben, ezt eddig hibámnak tudtam be, de most rájöttem, csak így érdemes! (Lehet hogy csillagpor ment a szemembe?) Tökéletes gyerek után, nevelünk egy újabb tökéleteset.

Sűrű de szeretetteli napok voltak ezek (hihetetlen, de igaz). Még az éves veszekedések is elmaradtak. Sőt Apám ittléte is elég jól sikerült. De most már azért jó lesz lelassulni...

csütörtök, december 24, 2009

A mi napunk


Sohasem szerettem a karácsonyt (no talán még gyerekkoromban). De most minden más. Mióta miénk ez a nap. Mondom, a MIÉNK. Veszekedésnek nyoma sincs. Amíg a gyerekek alszanak az "angyalok" dolgoznak. Sülthal és gyertyaillat lengi be a lakást. Minden lelassul. Minden békés. Talán még szent is. Szeretem. Pedig izgulok ám. Mégis minden lesz. Teremtődik. Még egy barátnős séta is belefér a napba, kacagó gyerekekkel. Hónak nyoma sincs. Gyönyörű napsütéses idő van. És a szőke vacak a karácsonyfának örül a legjobban, amit ékesszólón kommentál is. Sőt még azt is észreveszi, hogy a fa fényei az ablakban is tükröződnek. "Ó de gyönyörű, nézd!" Alig tudja levenni a fáról a tekintetét... Sőt Zsombor is. Én már túl vagyok ezen a fázison. Zsombor nagyot aludt, jót szopizott (amíg én bámultam a fát, meg elmerengtem), és most nézelődik. Az ajándékok örömöt hoznak. Soma Zsombor keljfelJancsijának örül a legjobban. Mosolygunk. Együtt vagyunk. NÉGYEN. Két gyönyörű fiúcskával, akiknél jobbat kívánni sem tudnánk. Ez nagyon jó! A legszebb ajándék.






szerda, december 23, 2009

hétfő, december 21, 2009

KöltŐ

Én vagyok egy hires egyfejű,
ennyi csak a bánatom! - csak így énekli, de a dallam jó.

- Itt van egy Citromúz.
- Az meg mi?
- Egy állat. Ha megöregszik citrom lesz belőle.
- ???

Olvas a kisasztalánál:
- Én íróasztalos leszek!

Ujjszopi

...és az elmaradhatatlan takaró. Kedvelem ezt a látványt.


Szerintem ugyanannyi bacit hordoz mint egy cumi. Soma esetében meg még tán kevesebbet is, mert kényszeres kézmosó. Ujjával a szájában nem beszél. Ha játszik eszébe sem jut betenni a szájába. Ezek is mellette szólnak. De ha Zsombor cumis lesz, akkor legyen. Megnyugszik, megnyugtatja és ez jó nekem és neki is. Megpróbálom csak alváshoz kötni a dolgot, talán jó kompromisszum. Láttam már rá példát, hátha nekem is sikerül. Kezdek megbékélni a dologgal.


vasárnap, december 20, 2009

HoHó!





Születés

Hát én nemfogok születéstörténeteket mesélni a fiaimnak, az biztos. És talán mert fiúk, nem is fogják igényelni. Így most elmondom Zsomborét (Győr, a 38. héten) nagy vonalakban, ami szinte a Somáé (Győr, 36/37. héten) is lehetne, csak vele egy másik kórházban kezdtem és csak pár napot feküdtem előtte benn.

Először bánkódtam, amikor kiderült hogy most sem szülhetek simán, de a gyerek egészsége (meg az enyém) a fontos és ezért hamar elillant a bántom. Pedig nem akartam császárt, nagyon nem. Aztán amikor már hetek óta kórházban voltam, akkor meg már nagyon akartam egy sima császárt. Hipp-hopp. De én nem vagyok ennyire egyszerű. Nekem másodjára is indított szülés jutott (ballonnal), sok órányi vajúdással, nem igazi fájásokkal, de őrjítő fájdalommal (csak a pocakom alja fájt, a fájásmérő ki sem mutatta, és amikor néha igazi fájást jelzett a gép, akkor az szinte nem is fájt). Szóval nem volt se szép, se jó. A fájdalomtól meg igazán másra sem tudtam gondolni, csak arra, hogy legyen már vége. A vérnyomásom lassan, de biztosan kúszott a magasba. És ekkor a fájdalom mellé bekúszott a tudatomba a Jajj csak egészséges legyen! is. Talán az is bennem volt, hogy Basszus, már megint! Csak az mozdított ki időnként ebből a szörnyű állapotból, hogy Jácint szorította a kezem (vagy én az övét), számolt a légvételeknél és néha mondott egy-egy gyengécske bíztató mondatot. Láttam rajta, hogy megrémíti a helyzet, de próbált helytállni. (Sománál, ugyanezt Jácint és homeogolyók nélkül csináltam végig.) Nélküle többször feladtam volna, a puszta jelenléte elég volt. Nem tágulok (két ujjnyi), nem fájok (igazit), vérnyomás egekben... és még várunk... ameddig nincs a vizeletben fehérje, addig nincs császár. Valami orvosi protokoll a drága. Én meg ezer éve szenvedek a szülőágyon. Előtte meg máshol. Délelőtt 9-kor indították a szülést, aminek a hatására szinte azonnali 5-10 perces (nem)fájásokat produkáltam. Az elviselhetetlen állapot este 6-ra következett be, 2-3 perces (nem)fájásokkal. Négykézláb az ágyon vajúdom. Állni a vérnyomásom miatt képtelen vagyok. 8-kor könyörül meg rajtam az ügyletes doki és megvizsgál, majd riasztja a dokimat. Szóval szülőágy (ugyanaz mint Sománál) és egyre erősődő alhasi fájdalom. Őrület, hogy a gép nem jelzi a fájdalmamat, már kezdek kételkedni magamban, hogy tán túl gyenge vagyok, és csak a fájdalomküszöböm alacsony (semmi sincs bizonyítva). Aztán másnap hajnali kettő előtt valamivel 190/120-as levihetetlen vérnyomásnál végre van fehérje a vizeletben. A végkimerülés határán örülök(!) a császárnak. Műtő. Gerincérzéstelenítés. Tompa agy. Várakozás. Közben meg matatnak bennem, de nem érzek fájdalmat. Várom ŐT. Jó érzés lenne, ha nem szoronganék annyira. Aztán kiemelik, nem rögtön, de felsír. A Doki elsüt egy Kisfiú. Maradhat? poént. Annyira nem nevetek. Egészséges? Ez az egy érdekel. Visszahozzák, már bebugyolálva. Szopira esélyem sincs. EGÉSZSÉGES! Odanyújtják, szeme csukva, alszik. Szuszog mint egy kis süni. Az arcát az arcomhoz értetik. Megszaglászom, csudajó illata van. És már viszik is el. Becsukom a szemem, próbálom minél tovább felidézni szagát, pofiját. Addig dolgoznak rajtam. Aztán félalvón letolnak a posztoperatívra megfigyelésre. Péntek van. Október 30. És van egy pici fiam, Zsombor. Megkönnyebbülök. Reggel korán ébredek, sok a dolgom, gyorsan lábra kell állnom, bár a lábaimat még egyáltalán nem is érzem. Ide nem jöhetnek látogatók. Csak Jácintot engedik be, de csak 11-kor. Fél12-kor behozzák Zsombort, aztán ottfelejtik, szerencsénkre. Szopizunk. Jácint tartja-fogja, én deréktól lefele használhatatlan vagyok. De sikerül. Már előzőleg is volt előtejem. Ő ügyes. Keres, rákap, tiszta sárga maszat. Határtalanul jó érzés. Végre a karunkban tarthatjuk. Egy újabb manógyerek, manó orral. Tiszta Soma, csak kicsit pufibb az arca. Mindketten olvadozunk a gyönyörűségtől.


Szóval valahogy így volt. És ugyebár az eredmény a lényeg és az itt szuszog mellettem az kiságyában.

És igen, újra végigcsinálnám... miatta. Bár azért a kérdés örökre bennem marad: Tényleg muszáj volt így történnie mindennek? Megismételni azt ami Sománál volt, annak tudatában. Választott orvossal (Sománál nem volt).

És igen, van ennél rosszabb szülés és "eredmény" is. Az én gyerekeim egészségesek, gyönyörűek (nem vagyok elfogult, mi?). Jól van ez így.

És igen, szinte elbőgöm magam mikor más az álomszüléséről mesél, de teljes szívemből mindenkinek olyat kívánok. Most legfőképpen Anikónak drukkolok nagyon (27-ére van kiírva). Körülöttünk rengetegen szülnek mostanában... Már vannak akik kibújtak. Üdv a frisseknek: Áron Mór és Hanna Luca köszöntünk titeket!

péntek, december 18, 2009

A cumi ügy

Zsombor 7 hetes

és cumit kapott a héten. Nagy bánatomra. Bár ki adta? Hát én, úgyhogy elvileg csöndben kéne maradnom. Mégsem érzem jónak a dolgot. Egész nap nincs cumira szüksége Zsombornak, pedig akkor is alszik. Akár nézelődésből is betud aludni, kint meg aztán átmenet sincs ébrenlét és alvás között, amint levegő éri az arcát, már alszik is. Csak este - mint most is - van szüksége cumira. Nyugodt gyerek, határozott gőgicséléssel, amit szinte értek. Csak az elalvása problémás. A szopi már nem megoldás. Ő még cuclizna rajtam, és már majdnem alszik, de ömlik a tejem, a gyerek meg fuldoklik (többször kellett már fejreállítanom). Brrr. És innen jön a nehéz menet. Sír, és vigasztalhatatlan. A keze többször betalál a szájába, de még nem hozza a várt eredményt. Így légszopizik, ami szintén nem eredményes. Így megint sír. Vigasztalhatatlan. Szopi már nem kell. Karban-földön-levegőben sem jó. Szóval jön a szenzációs megoldás. Ilyenkor három eset van. 1. Kiköpi a cumit. 2. Öklendezik a cumitól. 3. Bekapja a cumit, megnyugszik és elalszik. Tehát a cumi sem mindig megoldás. Többször kell próbálkozni amíg az első kettőn átlendül és a harmadik verzió nyer. Soma ujjszopis (ha fáradt vagy álmos), de hogy mikortól lett az, azt nemtudom, ő az elején csak evett-aludt. Szinte alig volt fenn. Zsombor viszont már a kórházban előadta a nézelődök-morgok-nyögdécselek magánszámát amikor a combomra fektettem. Ha a kiságyában aludt és felébredt egyből igényelte, hogy megérintsem, beszéljek hozzá. Most is ilyen. Az ágyában nem nézelődik el hosszasan, de bárki kezében, vagy az ágyunkon, vagy a pelenkázón igen. És persze a felsorolt helyzetekben simán be is tud aludni. Kivéve persze az estét. Tegnap például éjjel egyig küzdöttem vele, mire - cumival - elaludt. Kis bealvásokkal 5 órát volt fenn sírva-nyekeregve. Nehéz volt megélni, iszonyatosan sajnáltam Zsombort és tehetetlennek éreztem magam. És tényleg a cumi a megoldás? Cumival többször megébred, nyüglődik, mégha nem is esett ki a cumija. Míg ha simán elalszik, órákig hangját sem lehet hallani. Aztán az esti cumi-menet után már többet nincs szükség a cumira, egész éjjel alszik, még szopi és pelenkázás közben is csukva van a szeme. Mondom, hogy jó gyerek.

Mégis egy gondolat bánt engemet. Lehet, hogy csak én nem értem a gyerekem jelzéseit... és ezért adok cumit. Vagyis betömöm a száját. Aztán meg moroghat, nyávoghat nekem, simán visszaadom a cumit, ahelyett, hogy fognám az igazi adást. Másrészt meg alszik, kiterülve mint egy gyertyatartó. Harmadrészt meg a bátyus is eltud tőle aludni. (Aki különben folyton jönne segíteni.) Ami lehet, hogy minden szempontot ver.

Szóval csak remélem, hogy Zsombor hamarosan a hüvelykujját részesíti előnyben, és elmúlik a cumi-parám.

csütörtök, december 17, 2009

Kis lépés...

az emberiségnek, nagy Somának. Ma este végre megtisztelte a wc-t a legény egy jóadag produktummal. Eddig csak pelusba volt hajlandó. Kíváncsian várom a további fejleményeket. Motíválónak kapott a wc falára egy hatalmas narancssárga csillagot. Juhé!

Ez van nálunk

Rémisztőek a hírek. Már tesómék is beoltatták magukat, Anikó is, 8 hónapos terhesen. Addig macerálták őket, míg ők is meginogtak, pedig eléggé oltásellenesek voltak. Semmi mellékhatás nem mutatkozott rajtuk. Remélem tényleg meg is védi őket. Mi még mindig nem oltatunk. Pedig kicsit én is meginogtam, és már majdnem... Amikor összefutottam valakivel, aki mesélt, emlékeztetett a sima influenza elleni oltás okozta dolgokra, és kösz de nem oltatunk. Nem vagyok vérmes oltásellenes, és ha tudnám, hogy ez a vakcina TÉNYLEG megvéd, akkor beadatnám. De nagyok a kételyeim. (Zsombor megkapja majd a pneumo- és meningococcus elleni oltást is, majd a kullancs ellenit is, mint annó Soma.) A védőnőnk sem oltatott. Sőt az ovis kérem - nem kérem listán csoportonként 1-2-en kérték csak az oltást. Elgondolkodtató. Több szinten.

Utazunk. Vagyis már többször jártunk a mamáknál (kb. 15-15 km). Sőt egyik alkalommal otthagytuk PiciMamára Zsombort, míg mi Soma ruhatárát aktualizáltuk (mégis nő ez a gyerek!) Ausztriában. De egyébként nemnagyon megyünk Zsomborral emberek közé (azért félünk a baciktól). A bevásárlásokat Apa és Soma csinálja. Alapos kézmosás és ruhacsere után érintkezve velünk.

No meg immunerősítünk.
Mézes Aloé gél-t iszik az egész csapat. És Echinacea (napi 5 golyó), Oscillococcinum (heti fél ampulla) golyócskákat eszünk. Soma kap még Cebion multivitamin szirupot és ANYATEJET (ezt azthiszem nem kell kilinkelnem)!!! Egy kicsit megvolt fázva a banda (engem kivéve). Sajnos Zsombor is. Még mindig van hogy szívni kell az orrát. A legjobb nyákoldó az anyatej, azzal cseppentek az orrába. Mindig többet fejek mint ami ehhez kell, Soma issza meg a maradékot. Szerintem ennél jobb immunerősítő nem létezik. Jácint és én még szedünk C vitamint és Grapefruitmag cseppeket (ez utóbbit én a szopi miatt ritkábban > allergia alakulhat ki a babánál).

Szóval ez van nálunk.

vasárnap, december 13, 2009

34

...lettem én.


És úgy de úgy szeretném ha végre lenne egy közös családi fotónk. Ami szerintem nem túl nagy kérés, csak épp a lehetetlen határát súrolja.

péntek, december 11, 2009

Göcögő

Zsombor 6 hetes


Nagyon jó látni ahogy egyre jobban kinyílik a kisebbik gyermekem. Szeme sötétkékesedik és a szempillája is elkezdett nőni. Határozottan kezdi nézni a dolgokat, igen komoly öreguras szemlélődéssel. Torokhangjai nagyon változatosak és mosolyfakasztóak, néha olyan mintha válaszolna is nekünk ("eő, heő, lá", morgások, sikongatások és további leírhatatlan hangsorok amelyet egy vérbeli szamuráj is megirigyelhetne). De legjobb a kacagása, merthogy van neki (vagy egy olyan jelenség ami a nevetésre nagyon hajaz). Igazi kacagó hangokat ad ki és rázkódik közben. Göcögő? Igény szerinti szopin él, és szemmel láthatóan növekszik. 55 cm-t és 4,7 kg-ot mértem. (Sajnos) ez együttjár a ruhák gyors kinövésével is. Erősen cici és anyafüggő (talán a sorrend is ez). Ha kimegyek a szobából, már jelzi is hogy valami nem stimmel. Ha édesdeden alszik és én fürödni indulok, tuti, hogy 5 perc múlva Apát egy tágranyitott szemű hangoskodó (nem egyértelműen síró) gyerekkel találom. Mostanában nehezen alszik el... szopizik és bealszik rajta, és mikor beszüntetem a cuclizást, meg is ébred. Még kitartunk... de közel van, hogy előveszünk egy cumit. Már néhányszor rátalált a hüvelykujjára, de még nem tudatos a dolog. Nem szeretnék cumis gyereket, de egy sírósat sem, akinek csak ennyi kell a nyugalmához. Egyre jobban szereti hogy masszírozgatom, a vizet meg változatlanul imádja. Néha csak anyaközelre vágyik (nem éhes, nem fázik, nem álmos) olyankor fogni kell... kellene... próbálkozom a hordozással. Volt, hogy már elaludt a slingben, de volt amikor sehogysem volt jó neki benne. Lehet, hogy a technikámon is lenne mit csiszolni. Igyekszem, mert nekem nagyon jó a bújó-szuszogó-babaillatú gyermekem testközelsége. És remélem neki is jó (lesz). A legjobb azonban az az, hogy minden nap szinte csak az övé tudok lenni, mintha egyetlen gyerek lenne. Soma csak bónusz-vidámító-jövetelekkel spékeli meg az együttléteinket. Ez úgy tud megvalósulni, hogy Apa non-stop itthon van. És remélhetőleg hosszútávon marad is. Így Soma sokat van Apával, aki még főz is ránk. Szóval mi is az én dolgom? Tejgyárnak lenni, szinte. És ezt nagyondenagyon köszönöm neki! Talán ennek is tudható be, hogy elsőszülöttem változatlanul nem féltékeny Zsomborra. Valamint a mamai segítségeknek is sok szerepük lehet ebben. Soma ugyanazt a figyelmet kapja most is mint a kistesó születése előtt. Sőt Anya is itthon van. Meg van egy édes (ő mondja így) kistestvére, akire büszke. És a kistestvér nagyon úgy tűnik, hogy arra hajt (eszik-gyarapodik-erősödik), hogy méltó partnere legyen a nagytesónak... birkózásban. Bár perpill Manóország biztonsági főnökére hasonlít inkább.

vasárnap, december 06, 2009

Rosszaság

Avagy Krampuszok és virgács…

Azthiszem meg sem kottyan az átlag gyereknek az ilyen "lecke". Talán csak a nagyon érzékeny tipusokra van hatással, de azok meg ugyebár zsigerből jó gyerekek.

(Egy ismerősnél Géza bával, aki traktoron jár és elviszi a rossz gyerekeket ijesztegetik a fiúkat, ez szerintem a létező legrosszabb megoldás.)

Az egyik délután elvettem Soma takaróját (igen, azt!), mert csapkodott vele. Többek közt a narancslés pohár bánta a dolgot. Könyörgött és sírt, hogy adjam vissza... de én álltam a sarat. "Az nekem KINCS!" - hajtogatta. Akkor úgy is kell bánni vele. – mondtam neki. Úgy vettem el a takarót, hogy látta, hogy hova tettem (konyhapult). Hogy tudja engem bántott meg és én vagyok az aki elvesz (büntet). Rossz volt látni a könnyeit, de azután elkezdte hallani a szót, és egészen jó fiú lett. Utazáshoz visszaadtam a takarót. Azóta nem csapkod vele. Sajnálom, hogy csak ilyen dolgok hatnak rá. Még egy-két hónappal ezelőttig működött a kompromisszum keresés. Egyre dacosabb a gyerkőc, remélem hamar kinövi.

Ez pár napja történt, és nem akadályozta meg abban, hogy ma az ágyunk közepére borítson egy pohár vizet. "Ez a patak!"- felkiáltással. Igen, a képzelőereje nagyon jó. Az ilyesmiért nem is lehet rá haragudni. Most is csak felitattam a vizet, aztán elmentem vele kempingezni a lepedőnkre, ami néha káposztaként is szerepelt a sztoriban.


IGAZI Télapó

Soma pénteken találkozott EGY Télapóval, akivel véletlenül futottak össze. És hogy milyen volt? "Elcsúszott a szakálla. És egy szeme volt." - Soma jó megfigyelő (a Télapó szemét a félrecsúszott haja takarta el). Som közölte vele, hogy karácsonyra karácsonyfát szeretne. És persze kapott szaloncukrot. De nem volt túl lelkes a találkozástól. Szerintem érezte, hogy valami nem stimmel vele. Ez akkor derült ki igazán, amikor tegnap kirakta a fél pár csizmáját az ablakba. "Egy elég lesz, bizony! Jön a Télapó és megtölti." Reggelre tele is volt mogyoróval és virgáccsal. Igen, igen... mostanában nem hall a fiatalember. Főleg szülői szóra nem reagál. Az idegesít minket, hogy semmit nem mond, se igent, se nemet, elnéz mellettünk, mintha ott se lennénk. (Nemnagyon találjuk az ellenszerét.) A virgácsos leckét ezért engedtük meg magunknak. (Lelkiismeretünk meg a másik fél pár csizmáját (a folyosón) teletöltötte könyvvel, filctollal, csokimikulással.) De a gyerek kifogott rajtunk. Egyből közölte, hogy "Ez nem virgács, ez aranyág!" Optimista típus azthiszem. Ez a mondat maradt csak le a videó elejéről... (Sötét az egész, de a szöveg a lényeg.) Íme:



És rettenetesen örült a héjas mogyorónak! Eddig csak pucolt formában találkozott vele, most viszont a bontás annyira magával ragadta, hogy a csizma tartalmát igyekezett is kora reggel a pocakjában eltüntetni. Egyáltalán nem hiányolt semmilyen más ajándékot, boldog volt azzal amit kapott (ó, mi balga szülők!). Apának kellett rávezetnie a folytatásra. Nekem úgy újságolta a dolgot (természetesen minden fontos esemény alatt szoptatok), hogy "Képzeld, itt járt az IGAZI Télapó!". A telefonban a mamáknak meg azt mondta, hogy: "Hozott nekem a Télapó mogyorót, csokit és virgácsot, mert jó fiú voltam." Naja.


péntek, december 04, 2009

Dilemma

Avagy oltassunk vagy ne... A kezdeti parákról jól lemaradtam, a kórházban töltött idő miatt (senki nem akart ilyenekkel bombázni, jól tették).

Amikor a védőben voltunk az új tipusú influenza oltásra rákérdeztem a gyerekorvosunknál (homeopata), mit tanácsol? Szerinte mindenkit be kell oltani. Inkább parancsnak hangzott mint tanácsnak. A háziorvosunk (szintén homeopata) is tudta, hogy kisbabánk van, de nem javasolta az oltást. Hümm.

Anya amikor tud, jön. De beadatta az oltást magának, és egy hétig volt beteg, a hörgői gyulladtak be. És most megint náthás, köhög... Szóval jönne, ha nem lenne állandóan beteg. Persze ezelőtt szinte sohasem volt beteg, és a sima influenzával sem találkozott soha életében (mi sem). Jó ez az oltás... PiciMama gyakran jön/jött. Egy kicsit megfázott, és elment az orvoshoz, mert ugyebár jönni szeretne hozzánk, akár naponta is. De nem azt kapta amit várt, hanem az oltást, a nátha nem betegség - mondá a doki. A dokija nagyon vehemens, és leteremtette, hogy hogyan meri megtenni, hogy nem oltat, amikor pici baba van a családban... és be is vágta neki az inekciót. PiciMama már a küszöbön megbánta, hogy miért is engedte magát rávenni az oltásra. Most persze ő is odavan, még hőemelkedése is van. És persze nem érinkezhet velünk. Hümm-hümm.

A kismama-haláloktól újra para lett mindenki. Nekem meg ez ugrik be elsőre róla: A KISMAMA szó hallatán mindenkiben egy idea jelenik meg. És hogy milyen is valójában az a várandós nő, honnan jött, beteg volt-e előtte, milyen körülmények között élt? Senki sem tudja. Hát én láttam kismamákat dögivel... és néhány a szó teremtette ideának még a közelében sem járt (koszos, fogatlan, bagózós... brrr), de a pocakját tekintve minden kétséget kizáróan kismama volt mind.

Ha én beoltatnám magam... A szoptatós anya által védett lesz a gyerek? Vagy épp beteg? (Várandós nőnek is védett lesz a magzata? Tényleg?) Tud erre nekem valaki válaszolni? A vakcina hatása, mellékhatása nem ismert, túl hamar került piacra. Nincs rendesen letesztelve. A higanytartalma meg egyenesen megrémít. Most meg ki kell fogynia a készleteknek.

A H1N1-ről terjedő dolgok eléggé ellentmondásosak még mindig. Szerintem ha eldöntötte valaki akkor adassa be. Az ő döntése, és ha hisz benne az a jó. Én a nemoltatok-ban hiszek (mi hiszünk), és nekem meg ez a jó. És csak remélem, hogy jól döntöttünk.

csütörtök, december 03, 2009

Ünnepi hangulat

Olyan furcsa, van egy 3 éves és egy 1 hónapos gyerekem és mégsem vagyok K.O., mint annakidején Somával. Teszek-veszek... Az ablakok megpucolva. Az ajándékok jó része beszerezve. Van adventi díszünk (lopkovic Kinga ötletét), mászik a télapó az erkélyen, világít a csillag a konyhaablakban (legalább Somának tetszik). Narancsillat a levegőben. És jöhetnek a somai kérdések: "Mitől hullik a hullócsillag?" Jobbhorog. De van ennél jobb is: "Van a Télapónak gyereke?" Balhorog. És még csak hároméves! K.O.

Soma nem fogja fel még teljesen az ünnepek mibenlétét. A fényeket csodálja. Gyertyát gyújtunk úton útfélen. Próbálom neki vázolni a sztorikat és erősíteni a hangulat-szeretet vonalat. Sok-sok elemet ő is elmesél már, bár néha keveri a dolgokat. Egyvalamit azonban sehogy sem ért. Ki is hoz ajándékot (és miért)? Mindenki? Még a szülinapi ajándékjainak jó részét is csak most kapta meg, aztán meg jön a Télapó, meg a Jézuska is, és ők is hoznak valamit? Neki csak egy a fontos, hogy: "Jó gyerek voltam! És kapok csokit." Nála a csoki a vágyálmok netovábbja. Már párszor kapott, leginkább kindertojás formájában. Úgy gondoltam hogy egy csoki ádventi kalendárium belefér az évbe. Persze csak akkor bonthat naptárt, ha eszik rendesen ebédet. És így elértem, hogy némi normális táplálék is kerül a pocakjába.

És végre egy dalrészlet amit kívülről tud a gyermekem:
Ha-ha-ha havazik,
He-he-he hetekig,
Hu-hu-hu hull a hó,
Hi-hi-hi jajj de jó!

Énekel ő csodakölteményeket, de ember legyen a talpán aki kibogozza mit is énekel (halandzsa + idézetek + kitaláció keveréke). Egy a lényeg, a lábfejeddel üssd az ütemet!

Szóval az ünnepi hangulat már megvan...

kedd, december 01, 2009

Rekord!

Zsombor 3140g-al született. Amikor hazajöttünk a kórházból (4 naposan) 2850g volt. Tegnap egy hónaposan 4120g-ot mértünk itthon. Ma a védőben 4260-at. Lehet számolni kérem!

(Megfejtés: 1410 grammot hízott 4 hét alatt)