Ünnepi hangulat

Olyan furcsa, van egy 3 éves és egy 1 hónapos gyerekem és mégsem vagyok K.O., mint annakidején Somával. Teszek-veszek... Az ablakok megpucolva. Az ajándékok jó része beszerezve. Van adventi díszünk (lopkovic Kinga ötletét), mászik a télapó az erkélyen, világít a csillag a konyhaablakban (legalább Somának tetszik). Narancsillat a levegőben. És jöhetnek a somai kérdések: "Mitől hullik a hullócsillag?" Jobbhorog. De van ennél jobb is: "Van a Télapónak gyereke?" Balhorog. És még csak hároméves! K.O.

Soma nem fogja fel még teljesen az ünnepek mibenlétét. A fényeket csodálja. Gyertyát gyújtunk úton útfélen. Próbálom neki vázolni a sztorikat és erősíteni a hangulat-szeretet vonalat. Sok-sok elemet ő is elmesél már, bár néha keveri a dolgokat. Egyvalamit azonban sehogy sem ért. Ki is hoz ajándékot (és miért)? Mindenki? Még a szülinapi ajándékjainak jó részét is csak most kapta meg, aztán meg jön a Télapó, meg a Jézuska is, és ők is hoznak valamit? Neki csak egy a fontos, hogy: "Jó gyerek voltam! És kapok csokit." Nála a csoki a vágyálmok netovábbja. Már párszor kapott, leginkább kindertojás formájában. Úgy gondoltam hogy egy csoki ádventi kalendárium belefér az évbe. Persze csak akkor bonthat naptárt, ha eszik rendesen ebédet. És így elértem, hogy némi normális táplálék is kerül a pocakjába.

És végre egy dalrészlet amit kívülről tud a gyermekem:
Ha-ha-ha havazik,
He-he-he hetekig,
Hu-hu-hu hull a hó,
Hi-hi-hi jajj de jó!

Énekel ő csodakölteményeket, de ember legyen a talpán aki kibogozza mit is énekel (halandzsa + idézetek + kitaláció keveréke). Egy a lényeg, a lábfejeddel üssd az ütemet!

Szóval az ünnepi hangulat már megvan...