Rosszaság

Avagy Krampuszok és virgács…

Azthiszem meg sem kottyan az átlag gyereknek az ilyen "lecke". Talán csak a nagyon érzékeny tipusokra van hatással, de azok meg ugyebár zsigerből jó gyerekek.

(Egy ismerősnél Géza bával, aki traktoron jár és elviszi a rossz gyerekeket ijesztegetik a fiúkat, ez szerintem a létező legrosszabb megoldás.)

Az egyik délután elvettem Soma takaróját (igen, azt!), mert csapkodott vele. Többek közt a narancslés pohár bánta a dolgot. Könyörgött és sírt, hogy adjam vissza... de én álltam a sarat. "Az nekem KINCS!" - hajtogatta. Akkor úgy is kell bánni vele. – mondtam neki. Úgy vettem el a takarót, hogy látta, hogy hova tettem (konyhapult). Hogy tudja engem bántott meg és én vagyok az aki elvesz (büntet). Rossz volt látni a könnyeit, de azután elkezdte hallani a szót, és egészen jó fiú lett. Utazáshoz visszaadtam a takarót. Azóta nem csapkod vele. Sajnálom, hogy csak ilyen dolgok hatnak rá. Még egy-két hónappal ezelőttig működött a kompromisszum keresés. Egyre dacosabb a gyerkőc, remélem hamar kinövi.

Ez pár napja történt, és nem akadályozta meg abban, hogy ma az ágyunk közepére borítson egy pohár vizet. "Ez a patak!"- felkiáltással. Igen, a képzelőereje nagyon jó. Az ilyesmiért nem is lehet rá haragudni. Most is csak felitattam a vizet, aztán elmentem vele kempingezni a lepedőnkre, ami néha káposztaként is szerepelt a sztoriban.