Soma oldó-mondóka

Amikor az érzékeken túli ráhangolódás hiányzik a tudatalatti ellenségesség miatt, akkor az akvamarin oldja a blokkot, hogy tudatosan érzékelhessük azt ami az 5 érzékszerven túl felfogható.
  

Drága mulatság

Tegnap este elmentem Anyával egy kicsit lazítani. Dumaszínház, itt helyben. Apa vállalta a két esti tombolót. Mire elindultam volna kitört a balhé. Zsombor pedig már elaludt. Csakhogy Nagytesónak akkor esett le, amit egész nap mondtam neki, hogy pár órára elmegyek "színházba". A toroksípjai bekapcsoltak, ne menjek sehova! Hasztalan mondogattam, hogy mindjárt jövök vissza. Erre az esetre nem gondoltam. Pár hete Jácint belátta, hogy határozottan és korán kell ágyba parancsolni a fiatalembert. Működik. 8-fél9 körül alszik már. A nemakarokaludni hisztik is megszűntek. Van helyette 6-os kelés. Mindennek ára van. Egy szó mint száz általában este nyolcra már elnyugvóban várja az álomport. De nem tegnap este. Úgy érezte, hogy elhagyom. Anya ilyet nem szokott tenni. Sajnáltam már, hogy bármire is vágytam. Sírni lett volna kedvem, de megtette helyettem Zsombor. Soma Zsombor sírására egyáltalán nem reagál. Kicsi baba, sír, ilyen. Zsombor viszont ha meghallja Soma nyervákolását rögtön rákezd. Főleg ha az az álmába hasít bele. Mint most. Soma ezt arcán vigyorral és önelégülten nyugtázta. Dejó sír! Soma elment az eszköztárában a legvégsőkig, de nem jó utat választott. Ajtó rácsuk. Soma sír. Zsombor sír. Na itt, ezen a ponton kellett elindulnom. És megtettem. Jácint egyedül maradt két süvöltővel. Nem tudom hogyan és mit csinált, de túlélte/túlélték. Mire hazaértem azért jócskán leamortizálódott. A gyerekek viszont édesdeden aludtak. Ezek sírtak valaha? Kissé szégyenkezve bevallom, hogy nagyon jól szórakoztam. Bár végig a kezemben gyűrögettem a lenémított telefonomat, ugrásra készen. De Jácint megoldott mindent egyedül. Köszönöm neki!!!

És ha mindez nem lett volna még elég. Jóanyám figyelmen kívül hagyott három lépcsőfokot és ennek megfelelőt zuttyant-puffant a művházból kijövet. Este még csak a csuklóját fájdította. Mára azonban kiderült, hogy a karja eltörött a könyöke alatt. Négy hét gipsz.

MARCIkutya

Soma rengeteget emlegeti Helga barátnőm lánykáit. Tegnap, hirtelen ötlettől vezérelve meglátogattuk őket. Már csak azért is mert most mindenki egészséges. Főleg ott. Így útrakeltünk egy veszélyes MARCIkutyával (Soma), aki kellően harapós és HARCIas volt, no meg hangos is a gyerekülésében. No persze játékból. Aztán odaérve átváltozott édes óvodássá, aki Lizával (szintén ovis) nagy egyetértésben játszott szinte egész nap. Jó volt nézni őket. Szonja pedig végezte a maga dolgát, és többnyire evett. A majdnem háromévestől lenne mit tanulnia Somának, de még tán nekem is. Zsombor hozta a formáját, de talán egy kicsit többet nyüglődve aludt el az idegen helyen. Mivel nagyon jól éreztük magunkat, sajnos az esti nyüglődésbe is belecsúsztunk, szegény kicsi fiam csak sírt, sírt, aztán a hordozóban elaludt. Mi meg megvacsiztunk, hazamentünk és beraktuk a kiságyába. Ő meg csak aludt és aludt, hiszen éjszaka lett. :-)

Soma zsákmányolt egy rózsaszín hajszárítót a lányok készletéből, amit azok készségesen kölcsön is adtak a fiatalembernek. Minden csodálatom az övék! Remélem vissza is tudjuk szolgáltatni nekik az eszközt, épen. Márpedig nagy használatban van. Többnyire fúr-csavaroz, de az én hajam is rende száraz általa. Üde színfolt Soma szobájában.

Soma azthiszem mégiscsak egy MARCIkutya - rózsaszín hajszárító ide vagy oda - harcol minden nap, főleg magával. Egyből sír, sikolt (irdatlan magas frekvencián) ha akar valamit, még meg sem várja a választ és már rákezd. S akkor sem hagyja abba, ha igenlő a válaszunk. Se lát, se hall. Próbálok higgadt lenni, megnyugtatni. Legtöbbször sikerül. Apa nagyon rosszul tűri a dolgot, egyből lángra lobbanik ő is, így ketten hangoskodnak. Dac és ovi, e kettő lehet a kulcsa a dolognak (+ kistesó). Nehéz sorsú MARCIkutyánk van nekünk.

ELSŐ NAGY HISZTI

Mindig örülünk ha vendégek jönnek hozzánk... és pláne hogyha még itt is szeretnének aludni, mint ma a Liza. :-) Bár nemtudom mivel érdemeltük ki ezt nála, mert unta magát míg a kicsik aludtak és Somával többször konfliktusba is keveredett, mivel Som játékféltése a mai nappal csúcsosodott ki. És egyúttal megejtette az ELSŐ NAGY HISZTIT is ma délután, igazi földönfetrengős-verekedős-dobálós-ordítós-sírós-arcmosdatós (hajszálhijján lezuhanyzós) hiszti volt ez. Én eltávolítottam, ő folytatta, és a lányok is az önfeledt gyurmázást, az új szerkezettel. Lizát kicsit sértette az eset, hiszen neki nem adták oda a gyurmázókést, pityergett is. Míg Szonját a maga két évével szinte meg sem érintette a nagyobbak vitája - pedig ott ült köztük - ő csak mosolygott . Hihetetlen a kiscsaj! (Néha nemtudom eldönteni, hogy jó-e ez igazából, de anyájának tetszik a hozzáállása, belevalósága.) Engem megrázott az ügy, Soma ilyetén "kezelésében" nem vagyok járatos, féltem, hogy kárt tesz magában + a pocakomat is féltettem a rúgásoktól-csapásoktól. A gyerek engem akart, meg nemis, és az alatt a pár perc alatt mindennel így volt. Félek, hogy ez még csak a kezdet...

Hiszti

Itthon punnyadunk. Soma nem akar felöltözni és kimenni. Mondjuk én és az apja sem. Tehát ne csodálkozzunk, ugye? Ez nem azt jelenti, hogy tegnap nem vetette bele magát a gyerkőc a hó okozta örömökbe. Mármint a hisztivel egybekötött felöltözés és elmenetel után. Sír és megfeszíti magát, csak néha fetreng a földön... ez az egyik fajta dacossága.

A másik az alváshoz kötődik - ez a durvább. Elég mereven ragaszkodik az alvások helyéhez (kizárólag ágy) és idejéhez. Mindig jó alvó volt, de mostanság az elalvás szakasza kritikusba ment át. Minden érdekli és izgatja a fantáziáját, tavaly nyári dolgokra is emlékszik, nemhogy az imént történt dolgokra. Minél fáradtabb annál nyűgösebb lesz, ami néha dobálásba, "Megütlek!, Megharaplak!"-ba megy át (mondjuk szép tőle, hogy bejelenti), majd végül sírdogál, és maga sem tudja mit akar. Csak maximális nyugalommal, türelemmel lehet kivárni a végét... nehéz. Főleg ha a környezet nem asszisztál az egészhez, ugyanis a külső hangokra is nagyon figyel Soma, és már egy rosszul időzített köhögés is gondolatlavinát tud elindítani a kis fejében. Persze itt mondhatnánk, hogy rosszul szoktattuk (mondják is)... de nem hiszem. Nagyon érzékeny típus. Mi úgy gondoljuk, hogy egy kis csend szolgáltatása nem nagy ár egy átaludt éjszakáért. Pláne hogy reggel 9 körül szokott kelni manapság, és délután is két óra az átlaga.

Komolyan...

Hát... nehéz vállalkozás minden nap ide irogatni... és úgy tűnik nem is nekem találták ki. Egyenlőre jobban megy a mindennapi események át- és megélése. De azért a fontos dolgokat igyekszem dokumentálni - szubjektív szemüvegen át... ami sokszor rózsaszín a gyermekem megítélése tekintetében. Nehéz rosszat írni róla, mert tényleg szerencsések vagyunk vele. Jó gyerek, hatalmas fantáziával, és mindent meglehet vele beszélni, értetni. Egyedül a fáradtság és a frontok hoznak ki belőle kis nyűgöket, ellenszegülést, durcázást, no de kiből nem?! Van is egy ilyen sztorim: Nagyon nyomott az idő. Soma épít (ez az egyik legnyerőbb tevékenysége). Ül a kocka-várban, próbálja összeilleszteni az elemeket. Nem megy... sír. Megy... sír. Megyek segíteni. Mondja: "építsünk!". Akarom összerakni a kockákat. Mondja "nem!"... és sír. Jó akkor építs egyedül - mondom. "Nem!"... és sír. Naja.

Soma mint már említettem nagy pancsihuszár. Tegnap elcsaltuk magunkkal a kisbarátnéját is egyet csobbanni. Mint kiderült ez volt Kitti első találkozása a medencében lévő vízzel. Ha ez annak nevezhető. Állt a medence partján és meregette a vizet, még véletlenül sem lett vizes a gyerek. Soma meg "fejeseket" próbált ugrani a 15 cm-es vízbe... (rossz volt nézni és nehéz volt lebeszélni róla). Erős volt a kontraszt. De mindenki jól szórakozott.

Még víz... Ma délelőtt Soma ül a kismedencéjében. Mondja: "Anya csüccsen ide!" És paskolja a vizet maga mellett. Mondom neki, hogy ha én is belemegyek nem lesz helyed (kb 80 cm átmérőjű a medence). Bizonygatom neki, hogy nemjó ötlet... de ő csak egyre mondja... és hajlik sírósba. Na jó, megadom magam... ha komolyan akarod, akkor beleülök - mondom. Erre ő: "komolyan!" - olyan tisztán ejtette, hogy ledermedtünk. És én komolyan beleültem. :-) Ő meg azt skandálta, hogy „komolyan” és gurgulázva kacagott.