Komolyan...

Hát... nehéz vállalkozás minden nap ide irogatni... és úgy tűnik nem is nekem találták ki. Egyenlőre jobban megy a mindennapi események át- és megélése. De azért a fontos dolgokat igyekszem dokumentálni - szubjektív szemüvegen át... ami sokszor rózsaszín a gyermekem megítélése tekintetében. Nehéz rosszat írni róla, mert tényleg szerencsések vagyunk vele. Jó gyerek, hatalmas fantáziával, és mindent meglehet vele beszélni, értetni. Egyedül a fáradtság és a frontok hoznak ki belőle kis nyűgöket, ellenszegülést, durcázást, no de kiből nem?! Van is egy ilyen sztorim: Nagyon nyomott az idő. Soma épít (ez az egyik legnyerőbb tevékenysége). Ül a kocka-várban, próbálja összeilleszteni az elemeket. Nem megy... sír. Megy... sír. Megyek segíteni. Mondja: "építsünk!". Akarom összerakni a kockákat. Mondja "nem!"... és sír. Jó akkor építs egyedül - mondom. "Nem!"... és sír. Naja.

Soma mint már említettem nagy pancsihuszár. Tegnap elcsaltuk magunkkal a kisbarátnéját is egyet csobbanni. Mint kiderült ez volt Kitti első találkozása a medencében lévő vízzel. Ha ez annak nevezhető. Állt a medence partján és meregette a vizet, még véletlenül sem lett vizes a gyerek. Soma meg "fejeseket" próbált ugrani a 15 cm-es vízbe... (rossz volt nézni és nehéz volt lebeszélni róla). Erős volt a kontraszt. De mindenki jól szórakozott.

Még víz... Ma délelőtt Soma ül a kismedencéjében. Mondja: "Anya csüccsen ide!" És paskolja a vizet maga mellett. Mondom neki, hogy ha én is belemegyek nem lesz helyed (kb 80 cm átmérőjű a medence). Bizonygatom neki, hogy nemjó ötlet... de ő csak egyre mondja... és hajlik sírósba. Na jó, megadom magam... ha komolyan akarod, akkor beleülök - mondom. Erre ő: "komolyan!" - olyan tisztán ejtette, hogy ledermedtünk. És én komolyan beleültem. :-) Ő meg azt skandálta, hogy „komolyan” és gurgulázva kacagott.